happy new year

2010 eseménydús, fordulatokban, örömben, sírásban gazdag volt. egyik fele pozitív, a másik negatív. nem történt semmi olyan, ami megváltoztatta volna az életemet, legalábbis eddig nem tudok róla..

az újév nem jelent számomra semmit, nem jelenti azt, hogy tisztalappal kezdhetek, úgyis ott folytatom, ahol abbahagytam. nincsenek újévi fogadalmak, sem nagyratörő tervek, úgyis azt kapom amit az élet elém dob.

2011. 01. 01. o:oo mégse olyan monumentális pillanat.

de mosolyogj!
végül mindig visszatérünk az elejére.

say hello to 2011.
say goodbye to 2010 - thanks for the memories.

happy new year to everybody!

well, this is the game called go insane.

merry xmas!

föld levegő tűz víz anya apa fiúk lányok repülőgép egy csillagos éjszakában.. az első ijedség. fák követnek szabadon. szeretlek.. látod hogy szeretlek téged.

és közben az idő dolgozik mint a sav. elszíneződött szemek. látod az időt repülni. az arc változik ahogy ver a szív és lélegzik. nem vagyunk állandóak, nyilak vagyunk a repülésben. a változás szögeinek összege.

az arcod megváltozik a kocsiban, a szemed, a bőröd és a hajad ugyanolyan maradt. mindenki mást egyformának látok..és száz ugyanolyan ember követi egymást. 
és mi az összeköttetés? amikor két végtelennek és egymást kizárónak gondolt mozdulat találkozik egy pillanatban - az időben? - igen - az idő nem létezik. nincs idő. - az idő egyszerűen csak legenda.

                    ö r ö k   ö n t u d a t   a z   ü r e s s é g b e n

csók a viharban

a saját arcod mozdulatlanul egy tükörablakban

(az illemhely dermesztő neonfényétől megdermedek)

hirtelen mozdulatok

és a múltad hogy felmelegítsen a lelketlen éjszakában

a homályban, az árnyas nappaliban ahol éltünk és meghaltunk és nevettünk és sírtunk és a kapcsolatok büszkesége magával ragadta azt a nyarat. micsoda utazás a kezedet fogni és mondd el a zsaruknak hogy még nem vagyok 16.

ha láthatnálak újra és beszélhetnék veled és sétálhatnék egy kicsit a társaságodban és ihatnám a szavaid -gondoltam - megmenthenénk egy már pusztuló lelket.


mulatságos
még mindig várom hogy kopogjanak az ajtón. ez van, ha emberek között élsz.
egy kopogás? összetörné álmaim illúzióit. szegény lány küszködése, hogy ne ragadja magával a regények és csavargás és a zenélés vonzereje.

keserű tél.
decemberi szigetek.
üldögélni egész éjszaka, beszélgetni és zenét hallgatni.

kinézel az ablakon, a lábnyomokra gondolsz
miket magatok mögött hagytatok

a hóban.

mintha egy ember sétálna-

kimegyek innen
hová mész?
a reggel másik oldalára-kérlek ne zavard el a felhőket.


a szavak szétesnek. a szavak elfutnak. a szavak sétapálcákra hasonlítanak.. (haha vágd el a torkod. az élet [nem] egy vicc)

menj vissza tornaterembe! 
nagyon békés - meditáció.

már nem tudok úgy átsétálni a városon anélkül hogy meg ne nézzek minden egyes buzit. érzem a vibrálásukat a bőrömön át, a nyakamon. égnek áll a hajam.

Menekülés.

Rohanás.

egy ember, aki azt hitte nincs értelme ennek.
egy másik, aki tudta hogy még tovább is lesz ez.
egy álom, ami talán egyszer valóra válik.
egy kapcsolat, ami nem tartott csak nyárig.
egy sokszor kimondott szó, egy nyilvánvaló rejtély.
egy egész sor filozófia, ami miatt korán felkeltél.
egy mozdulatlan tó, aminek partján ott van a jelen.
egy utópikus gondolat, ami sosem tartott velem.
egy test, amihez sose volt semmi közöd neked.
egy szív, ami nélküled is ugyanúgy dobog, mint veled.
egy rémálom, ami nem valósul meg soha.
egy kötődés, ami nem tartott vissza, csak oda.
egy üzenet, mi tömören összegezte.
egy végzez, mi az utat kikövezte.
egy halál, melynek gyorsan vége szakad.
egy leírt rész, minek a vége te vagy magad.

lépten nyomon, lélek nyomon, lélekdonor, élek komor, léleknyomor
véres szavak, mér alszanak, apró vágyak, hagy próbáljak
szemed színe, felszíne, állítom, hogy fekszik-e
Halálország, jutalom, lét értelmét kutatom

tudattalan, untalan, soron kívül önmagam
hozzájárul, tartozik, vitatottan vitatkozik
ész megálló, végállomás, ásít látom, látom ás
egy levegőt vesz, kettőt kap, a halhatatlan ettől hat. 

gyógyszer élet, halál, betegesen él-e talán
vihar, szélcsend, idézet, kapcsolatok, színészet
kertesház, kirakat, pillanatból kiragad
kicseréled a régit újra, visszanézed, jöhet újra. 

megszólalt a telefon, és ő már tudta, hogy elölről mindent újra. szűk pupilláján keresztül figyelte a tájat, ami mindig ugyanaz, és mégis más. föld alá ülve tudatosul benne a tény.. felébredt.

éberen, saját maga mellett haladva megy tovább a megérkezésig. első lépésként kinyitja az ajtót, és beletesz mindent, ami az övé, majd felmegy és pár óra önkívületi állapot következik. ez azért van, amiért egyszer ez volt, csak ő erről még mit sem sejt. az idő pontos eltelte után telik le az idő többi része, ami mindig más, mégis ugyanaz. hiába, van ami nem változik...

és ekkor a végére ér, csakhogy ez egy parányi részlet, nem teljes vég. az majd odébb lesz, addig is várja, hogy a föld üljön alá, más menjen mellette és hogy az a bizonyos ajtó végre kinyissa magát. 

képzeld azt, hogy a világ melynek te is szerves része vagy és leszel is mindig, sosem létezett és sosem fog létezni mindaddig, míg azt nem álmodod, hogy felébredsz. és hogy mi lesz ekkor, hát semmi, mondhatnám. de milyen az a semmi? egy nagy csend, sötétség? de ha jobban belegondolsz a csendet és a sötétséget is érzékeled, tehát biztosan állíthatod, ezek nem jellemzik azt a légüres teret, melyről mi most szót ejtünk. ugyanis a szóban forgó üresség nem létezik, csak egy kitalált fogalom a te kitalált világodban. és ha te is ki vagy találva? mi van, ha te sem létezel, te is csak a nem létező semmi része vagy, mely egy számodra ismeretlen, sőt elképzelhetetlen személy fejéből pattant ki. ez a személy mit sem sejt rólad, és te sem sejtesz semmit se, hisz te csak egy agyszülemény vagy, merő gondolat, egy álom része, melyből majd felébrednek, és te megszűnsz. újból semmi leszel, amit ismétlek, nem létezik. de ha semmi sem létezik, akkor mi honnan tudunk rólad? rólad és a téged megalkotó egyénről, aki most mélyen alszik és minket figyelmen kívül hagy. na igen, ez itt a megdöbbentő. ha mi is egy tétel szereplői vagyunk, akkor hogy lehet, hogy az illúziót keltő fél nem tud rólunk és mi, mégis tudjuk, hogy ő létezik. talán mi vagyunk minden forrása. lehet, hogy akit mi a „megálmodónak” hittünk, puszta feltevés, egy hipotézis? és mire jó ez? kitalálni téged és őt? erre csak te tudod a választ. és tudod miért? mert te vagy mindennek az oka, eredete és miértje. miattad vetődnek fel a kérdések és miattad nincs válasz. te vagy a semmi, mely mindent elemészt és létezhetetlenné tesz. és egy szép napon felébredsz… nehéz elképzelni mi? hát persze, hisz téged, nincs aki, megálmodjon, mert te álmodod saját magad, és ez az álom sosem ér véget, hisz valaki, akiről most már tudjuk, hogy te vagy, mindig álmodik valamit, amiben te, azaz az általad keltett világ, melynek te, ő és én is része vagyok egy örökkörforgásban zajlik mindaddig, míg… és itt eltűnik a kérdőjel. nincs idő, hisz nem tudhatod melyik álomban vagyunk, ha álmodsz is egyáltalán valamit.

délután a parkban

volt egyszer egy kisfiú, aki találkozni akart Istennel. tudta, hogy hosszú az út odáig, úgyhogy bepakolt a táskájába egy csomag csokis kekszet meg egy nagy üveg kólát, és nekivágott. 
három háztömbbel odébb találkozott egy öreg nénivel. a néni a parkban ült, a galambokat figyelte. a fiú letelepedett mellé, és kinyitotta a táskáját. inni akart egyet, amikor észrevette, hogy a néni biztosan éhes, és megkínálta csokis keksszel. a néni hálásan elfogadta, és rámosolygott. olyan kedves volt a mosolya, hogy a kisfiú újra látni akarta, ezért megkínálta kólával is. a néni megint rámosolygott. a kisfiú nagyon boldog lett!
egész délután ott ültek, majszoltak és mosolyogtak, de egy szót sem szóltak.
miután besötétedett, a kisfiú rájött, hogy álmos, ezért felállt, hogy hazainduljon, de pár lépés után megfordult, visszaszaladt, és megölelte a nénit. ő válaszul minden eddiginél szebben mosolygott. 
amikor nem sokkal később benyitott a lakásukba, édesanyja meglepődött örömteli arckifejezésén. 'mit csináltál ma délután, ami ilyen boldoggá tett?' kérdezte tőle. 'Istennel ebédeltem' válaszolta, de mielőtt az asszony újra megszólalhatott volna, hozzátette: 'képzeld, olyan szépen mosolyog, hogy olyat még sohasem láttam!'
közben az idős néni szintén békességet sugárzó arccal tért haza. a fia meghökkenve kérdezte: 'hol jártál, mama, hogy ennyire boldog vagy?' - 'csokis kekszet ettem a parkban Istennel' felelte, de mielőtt a fia bármit szólhatott volna, így folytatta: 'tudod, nem is gondoltam volna, hogy ilyen fiatal!'

Julie A. Manhan

filmszakadás

 

 
elkezded ezt a filmet, amiről nem tudsz semmit, csak azt tudod hogy nagyon vonz téged. elkezded.. egyre jobban belemerülsz. kezdetben vígjátéknak tűnik, aztán egyre jobban bonyolódnak a szálak. kiderül hogy van ebben egy kis romantika is.  egyre jobban benne vagy, érzed hogy nem tudsz felállni mellőle, már majd' bepisilsz, de kíváncsi vagy, hogy mi lesz belőle. aztán filmszakadás..

...

türelem, elmúlik. (kulcsfontosságú szavak az élet útmutatójához)

kimész pisilni. visszajössz. semmi.
készítesz egy kakaót. visszajössz. semmi.
készítesz egy szendvicset. visszajössz. semmi.
belegondolsz, hogy nem érdemes itt ülni a hangyás TV előtt és pocsékolni az idődet. de azért reménykedsz.
épp eszed a szendvicsedet, iszod a kis kakaódat, kezedbe veszel egy újságot. kezded magad jólérezni. kezded elfelejteni a film szálait, történéseit, meg az egész hangvételét. csak annyit tudsz, hogy jó volt, tetszett és kíváncsi lennél a folytatásra. de ha nem, hát nem. elfogadod. már azon vagy, hogy beraksz egy másik filmet, vagy csak egyszerűen kikapcsolod a TV-t.

aztán hirtelen elkezdődik.
annak ellenére, hogy kihagytál egy csomó részt és érzed, hogy mindjárt vége, próbálsz belerázódni, felvenni a ritmust. mindezt azért, mert reménykedsz és vágysz a folytatásra. 
De nem.
a szálak látszólag kibogozódtak és minden rendben van. a film - még akkoris, ha befejezetlennek tűnik számodra - véget ért. nincs már folytatása. 

különös üresség költözik beléd, nem tudod elmondani, hogy megérte megnézni vagy sem.  kérdőjel leszel. csak azt tudod hogy a filmszakadás előtti részt nagyon élvezted és végülis az adta az alapot a filmünknek. kérdőjelből átalakulsz ponttá. igen, egész jó film volt, csak kár a filmszakadásért, és kár azért hogy egyáltalán vége lett.

az élet egy film.. Te is egy film vagy.. és az a fáradt kéz, amiről már beszéltem, elteszi a tekercseket egy dobozba és ráhajtja a fedelet.

Mona Lisa, mi van a zsebedben? ez jár az eszemben. gyanús vagy te nekem. kérlek mondd meg nekem miért vagy olyan boldog fenn a kereten. 

mondd meg nekem hogy mennyit kell még várnom arra, hogy megtudja hogy mitől mosolyog a Mona Lisa, hogy miért mosolyog úgy mint egy szép piros alma, miért nem fagy le arcáról a mosolya? miért van olyan érzésem mintha már láttam volna ezt a nyugodt mosolyt, ami tükröződik róla, pedig köztudott hogy nincs mosoly két egyforma. legfeljebb ha be van... mivan?!

(azt a büdös kurvát! hát beszarok, hey!)

a Mona Lisa be van szívva!

hey, nézzél már a képre és eszmélj fel végre, az előzmények biztos nincsenek megfestve.
behódolt előtte már a föld, lenyűgözött mindenkit egy vászonra festett hölgy. Mona Lisából sztárt csinált egy pár gramm zöld.  a képmérték pedig drasztikus méretet ölt. valaki ezért már ember életekre tört. valaki, hogy ellopja még embert is ölt. valaki még hamisítványnak is bedől. de Mona Lisa egy van, kinek mosolya örökzöld. 

nézzél fel a képre és eszmélj fel végre, a Mona Lisa már kurva biztos hogy be van tépve. 

dedicated to nobody

a fekete hátizsákom megtelt összetört álmokkal.. 4000 forintból kell kijöjjek egész héten. soha nem mondtam semmi elégedetlenségre utaló szót. mondani nem mondtam, de ezerszer gondoltam. 
és most elmegyek itthonról. 

itt az árnyékban úgy érzem biztonságban vagyok és szabad. 
nincshová mennem, de nem maradhatok ott, ahová nem tartozom. 

2 hónap telt el és kezd hideg lenni. tudom, nem vagyok elveszve, csak egyedül vagyok.  de nem fogok sírni, nem adom fel, nem mehetek vissza most.

a reggel első sugarai egyenlőek voltak számomra a megvilágosodás sugaraival. rájöttem ki vagy te valójában. 
mutasd meg az árnyékot, ahol az igazság hazugságot jelent. sokkal több félelem van az üres szemeidben, mint gondoltam.



sok időt töltöttem azzal, hogy köveket dobáltam az ablakodhoz.. aztán az idővel rájöttem, hogy az ajtón soha nem is próbáltam bekopogtatni. 

Dear John, 

i'm miles away from where you are
i lay down on the cold ground
and i pray that something picks me up
and sets me down in you warm arms.

mindig úgy csapsz le rám, mintha pontosan tudnád, hogy mit miért csinálsz. de ez kezdetben volt áttörés, ez hozta ki belőlem mindig az izgalmat. ez hozta felszínre bennem az elsüllyedt földrészeket.
de most aztán elkövetkezett az igazság pillanata. Veled a világ baby, de hol is vagy te most? mihez kezdesz? rávetted a lányt, hogy szeressen. akkor hát: szereted őt vagy nem?
És bizony, itt kezdődik számunkra a probléma. Ami az áttörés után van, az maga az elidegenedés. ha az ember egyszer kiszakadt, odakint elég kietlen minden. a lázadó elszigeteli magát. Nem léphet be újra. Rohadt egy helyzet a Jézus Krisztusé : egyedül abban a nagy kertben!

újra itt a régről ismert barátom, a 180fokos fordulat. 

Horoszkópom:
Akarata ellenére kínos helyzetet teremt maga körül. Ma Önnek is hevesebb a vérmérséklete a szokásosnál. Sok erőre és önfegyelemre lesz szüksége, hogy helyrehozza azt, amit elrontott.

félelmetes. 

egyszerűen nem bírom követni, annyira túl egyszerű, hogy már bonyolult és mégis érthető.. de akkor miért nem vagyok a helyzet magaslatán ?

yesterday doesn't mean shit. what's over is over and nothing between. 
NO rewinding time.
reliving old reviews is a useless tool of confusion.
don't hold you breath for the turn around; come into the world of endless odds. 
they'll tell you about your fault and in time you'll face the darkness. but darkness is a friend to you; embrace it and fly through the madness. 
yesterday don't mean shit, cause tomorrow is the day you have to face. 

you protect yourself and I'll keep it to myself. 
it can only be that way, yeah!

utazol. beletaposol a fékbe, rám gondolsz. én vendégül látlak újra.
elindulsz. kavarognak a fejedben a gondolatok.
ajtó, mely számodra mindig nyitva áll.
megérkezel. üdvözöllek. 

az emberek különösek, ha idegen vagyok a számukra. elfordulok, ha csak rám néznek, félelem nehezedik a vállamra. egyedül vagyok. 
olyan különös, a madarak akkor is repülnek, ha te nem nézed őket. jobban látnálak az ellenfényben és emlékeznék a nevedre, ha nem lennél - velem. 

nyüszítve, fogvacogva. kiszolgáltatva, megalázva. tehetetlenül, ragaszkodva. megrémülve és becsapva. 

emlékszem. egy éjszaka féltem, és a párnámat szorongattam rosszkedvűen. le sem hunytam a szemem, miközben a nehéz percek elillantak. akkor döbbentem rá, hogy a hajnalra mindig nappal jön, és a nappalra pedig éjszaka. és én egy napon meghalok, és nem lehetek itt többé soha. 

s o h a

még annyi mindent mondhatnék neked, mégis hónapok óta csak egy dolog fogalmazódik bennem - csak egy aprócska hazugság - 'már megtanultam élni nélküled.'

vártam rád évekig, és nem számoltam a perceket, órákat, a hosszú éjjeleket, nappalokat. valóban szerettelek, pedig nem akartam fájdalmat, kínzó magányt, önző vágyakat. álmodtam rólad, egy megtört szívet vissza kellett adnom. keserűen ébredtem, nem volt kit vigasztalnom. még ma is emlékszem rád, higgy nekem.. nincs mit tennem, hisz már minden büszkeségemet feladtam.

valaki arcára fagyott
boldog mosoly vagyok

azt mondtad, szeretsz, de már nincs miért maradnod. nem történt semmi sem, mégis minden megváltozott. féléve csak felejteni tanulok, de a hibáimból nem tanulok. nyerek, és veszítek, alulmaradok. mégis továbbvívom a harcaimat és nem veszem észre, hogy csak a fájdalom más, a többi ugyanaz.

http://www.youtube.com/watch?v=wNCNfaY0Y-A&feature=related

and i quite enjoy your suffering

annyi mindennel szeretnék foglalkozni, hogy egy élet is kevés lenne hozzá. sok tervem van, de már a tervezésnél elakadok. de amúgyse érdemes tervezgetni, mert úgyse jönne be cicám! szóval nyugodtan felmondhatsz az állásodból.. úgy is egy debil a főnököd. 

Nem tudom megváltoztatni a szél irányát, de be tudom állítani úgy a vitorláimat, hogy mindig elérjem a célomat.'

soha semmit nem akartam még ennyire. és most komolyan úgy érzem, hogy minden egyes perc elpocsékolt idő, amit itt töltök. úgy örülök, hogy előttem az élet! örülök a lehetőségeknek, örülök annak, hogy fiatal vagyok. örülök annak, hogy megadatott. szívvel-lélekkel imádnám ezt a várost! 

San Francisco, marry me! 
it's my life. and it's my wife.

and i don't wanna waste another minute here so take me home to the Paradise City! 

hú már csak félév és magamévá teszlek! 

'Meddig lehet hinni? (…) Hány kudarc szükséges ahhoz, hogy valaki föladja a hitét? És végül a legfontosabb: Mikor derül ki a hitről, hogy vakhit? Mikor derül ki, hogy becsaptam magamat? S amit vártam és reméltem, nem valósul meg soha! Mikor derül ki, hogy a vágyad - bárhogy hiszed, akarod, reméled s bármennyi áldozatot hozol érte - nem teljesül? Mikor történik az, hogy a hit egy eszmében, egy vallásban vagy akár a saját jövőmben elévül? Mikor jön el a pillanat, amikor a padlóról már hiába állsz föl - vesztettél.'

Müller Péter

amikor kint vagyok az utcán, úgy beszélek, ahogy akarok
amikor kint vagyok az utcán, nem vagyok letört és szomorú, 
amikor kint vagyok az utcán, sohasem vagyok magányos
amikor kint vagyok az utcán, a tömegben otthon érzem magam.

mindenki egy cipőben evezik, a többiek elmehetnek a picsába. 

fantasztikusan érzem magam.
fantasztikusan érzem magam.
a világ megőrült, én rendben vagyok.
szóval ne beszéljetek nekem éhezésről, a rákról és az erőszakról
tegyétek fel a napszemüveget,azt a bizonyosat és táncoljatok velem-
mert én fantasztikusan érzem magam. 

már átléptem a beletörődés szintjére.. ez felettébb megnyugtató. mindig azt kérdezni magamtól 'mi a fenét csinálok? nem ide tartozom.' kurva boldogok voltatok, de az egésznek már annyi. a megbánás mindig túl későn, sohasem időben jön. 
most kemény idők járnak, és egyre rosszabb lesz minden. eleget láttam már, nem akarok látni többé. kapcsold le a lámpát és kulcsold be az ajtót. gyere és rejts el engem. 
én az ilyen nagy esőt már NEM tudom elviselni. 
... és akkor majd táncoloktáncoloktáncoloktáncoloktáncolok a vulkán tetején. 
el akarok futni, el akarok rejtőzni, le akarom dönteni a falakat, amik itt tartanak.
Annak a szép nyárnak már vége, annak amelyik májusban kezdődött. azt hittem, sosem ér véget, de mielőtt ráébredhettél volna, az a nyár már véget is ért. 

minden, ami fontosnak tűnt,  s z e r t e f o s z l o t t  a levegőben..

i said i dont know what i did but i know i gotta move. i can't wait here forever i got so much here to lose. 
and now you're blowin' smoke. i think you're one big joke. and me.. ? i got alot to learn - and im still waiting for the heads to turn. 
you say i walk a line - fuck! they move it every time.
an while you rippin' off children somebody's fuckin your wife. it's never made a difference, its only about how you survive. 
and now you're ask me why - i said its do or die.  i'll stick it right in your face and then ill put you in your motherfuckin place. 
AND YOU.. YOU CAN SUCK MY ASS!
and i think it's so low class. me... i'm just so concerned. and im still waiting for your ass to burn haaha. 
oooh you want a confrontation? i'll give you every fuckin chance with your verbal masturbation. 
me..  i just like to dance. how's that for provocation ? i'm just makin a stance an i'm tired of the frustration of livin inside of your lies. and i'm wired of indignation. i said somebody"s gotta die!

okay listen motherfucker. ur about to pay your dues. if you're goin up against me, you know u gonna lose. 


you think anyone with an I.Q. over 15 would believe your shit ? fuckhead. nothing but a fuckin' dick.

utolsó nap. mindig későn ébredek rá, hogy tulajdonképpen eltelt a nyár. mindig mindent az utolsó pillanatban kezdek el, jellemző rám. 

most, hogy egy kicsit beleástam magam a történelembe, nagyon sok mindenre rájöttem, és ez valahogy viszolygást keltett bennem minden iránt -az eszelős dolgok, amiket előttünk hajtottak végre az emberiség történelmében, elegendő ahhoz, hogy Apolló sírva fakadjon, Atlasz elhajítsa a terhét; Úristen, a mészárlások, az egyházi dézsma, felakasztott tolvajok, császárrá szentelt fattyúk, elorzott ennivaló, emberek fején szétvert padok, nomád tábortüzeket megtámadó farkasok, csatákban levágott testrészek, füstben megerőszakolt nők, félholtra vert gyerekek, levágott állatok, felemelt kések, széthajigált csontok - '... Hitvány királyok selyemfüggöny mögül, húsos, mohó ajkukkal cuppogva nyomorítják az embereket... ' - a koldusok mocsokban henteregtek. - Hibák, mindenütt csak hibák! - Skalpolások dakotáktól, hajnalban fellángoló máglyák, sötétség, hidak, ködök, hálók, megnyúzott kezek és a szerencsétlen emberi faj ócska rongyai a 'történelem' évezredei során (történelemnek nevezik ezt a borzalomtengert), és ez mind, mind szörnyű hibák következménye volt.

miért tette ezt Isten? vagy ezt mi magunk tettük? hiszen mindent a döntéseink határoznak meg. vagy valójában a Sátán volt az, aki kiügyeskedte a Bűnbeesést? a mennybéli lelkek felkiáltottak: 'ki akarjuk próbálni a halandó létet, Isten! Lucifer azt mondja, remek dolog! - puff lezuhannak ebbe a koncentréciós táborba; a gázkamrákba; a szögesdrótokhoz, az atombombához, a tévés gyilkosságokhoz; Bolíviában éheznek, a tolvajok selyembe öltöznek, a tolvajok nyakkendőt kötnek, a tolvajok irodába költöznek, papírt tologatnak, bürokratává változnak; sértések, düh, csalódás, borzalom, iszonyú rémálmok; a titkos halálok, rák, fekély, fulladás, genny; öregség, szeretetotthon; botok, felpuffadt arcok, kihulló fogak, bűz, könnyek, és a búcsú. 
Valaki más már megírta - nem tudom, hogyan. 

Lehet így vidáman, békében élni? lehet úgy élni, hogy az ember fogja a csomagját, és egyik országból a másikba menekül (mindegyik rosszabb az előzőnél), és közben egyre mélyebbre merül a rettegő szív sötétségébe? és mi a szív? csak lüktető húsdarab, könnyen megsemmisíthető, artériákkal és vénákkal körülvett, kamrás tárgy, ami működik, míg aztán jön valaki, egy késes-villás, gonosz valaki, és röhögve kivágja, megeszi. (zabálás közben is végig röhög.)

erre Te azt mondanád: 'semmit sem tehetsz ellene, hát élvezd, haver. minden a feje tetején áll.'

semmi, semmi, semmi nem érdekel, csak a semmi, mással már nem foglalkozom, egyetlen átkozott percig sem; semmivel ezen a világon. 

végülis a történeteknek és az életnek egyetlen mozgatórugója van: 'mi fog történni ezután?'

lehet, hogy mind bukott angyalok vagyunk, akik nem akarják elhinni, hogy a semmi az semmi, és hogy arra születtünk, hogy elveszítsük szeretteinket, barátainkat, egymás után mindegyiket, és végül elveszítsük a saját életünket is, de úgy, hogy még az utolsó pillanatban is valami fogódzót, valami bizonyítékot várunk?...  most komolyan, hova vezet ez az ösvény? - kérdezik sokan. talán valami édes, aranyló örökkévalóságba, ahol majd mindenről kiderül, hogy tévedés volt; ahol mindenről bebizonyítódik, hogy semmi, semmi, üres . . . ?

amikor az egész világ álomba merül

ma reggel, mikor felébredtem, ismételten megállapítottam, hogy nem történt semmi. a mindenség fejjel lefelé lógott a végtelen térben, de az emberek erről nem vesznek tudomást. mozikban üldögélnek, filmeket néznek odalent a világban, ahová egyszer majd visszatérek. 

az udvaron járkáltam és énekeltem a 'pale blue eyes'-t és amikor ahhoz a részhez értem, hogy 'the fact that you're married only proves your my best friend' , valahogy világossá vált, hogy egy csónakban evezek Lou Reeddel, aminek kifejezetten nem örültem. de ennek ellenére azt mondtam, 'oké világ, szeretlek' 

nem érdekel ez az összevissza kóborló, parányi dolog rikoltozása. úgy, ahogy már nem foglalkozom ezzel az elfújhatatlansággal, a levághatatlansággal, a szétszórhatatlansággal, a kirakhatatlansággal, a lejátszhatatlansággal, a letörhetetlenséggel, a semmi-sem-történikkel, az elmúltsággal, az ellobbantsággal, az elpattant-láncszemmel-ami-már-soha-nem-jön-vissza, a megszűnt kapoccsal.

a nagy semmivel foglalkozok. és jólesik.

gondolatom porait egy nagy üveggömbbe gyűjtöm. 

azért mosolygok, mert végre mindenütt, mindenben a fehér fényt látom.
én vagyok az Üres Patkány Bhikkhu.

San Francisco 70's 
Los Angeles 80's 
New York 90's 
Las Vegas 2010

longing or inevitability ? - THIS is my question.

nem vagyok biztonságban míg te nem vagy biztonságban és te most valóban benne ülsz az idő abszolút állati szószában.

de én
veled vagyok akkoris,
mikor őrültebb vagy nálam is;
veled vagyok ott is;
ahol nyomorultan érzed magad nyilván;
ahol nevetsz minden láthatatlan viccen;
ahol a koponya képességei nem fogadják be az érzékek kukacait;
ahol kényszerzubbonyban sikoltozol hogy lemaradsz az Alvilág épp most folyó rockkoncertjéről.
veled vagyok a Zárt Osztályon! 


I'm with you in Rockland
in my dreams you walk dripping from a sea-journey on the highway across America in tears to the door of my cottage in the Western night 
                                                                   San Francisco, 1955-1956

Úr az Űrben? fekete felhőben álombeli szem? Krisna végül veled van?

dicsfényes halálfej? - te elhiszed ezt?

csak a nap sütne egyszer ki az értelemnek, csak a létezés villanna fel, ami soha semmi se volt.. ha belegondolsz, semmi nincs azontúl, amink van -amid volt- olyan szánalmas. de mégis Diadal! 

Diadal, hogy itt voltál, és változtál.

nemsokára látom majd. most kell áttörnöm, hogy beszéljek veled, ahogy nem beszéltem, amikor még volt szád. 

igazad volt abban, hogy az épelméjűség egyezményes csalás. de én veled vagyok a Zárt osztályon is! 

csak a végső pillanatra emlékszem, valamennyiünket látom benne, magamon keresztül.. - de téged nem. felkészülve várod, hogy elindulj? hová, ilyen sötétben?! 

dreaming back thu life

különös most gondolni rád, elmentél bőrszíj és szemek nélkül, én meg India zsúfolt úttestén ballagok a belváros felé, semmi kétség, ez a tiszta, déli napsütés.

egész éjjel virrasztottam, beszéltem, beszéltem, beszéltem, fennhangon olvastam a Könyvet, Pale blue eyes-t hallgattam - vakon üvöltött az apró hangszórókból.

a ritmus, a ritmus - meg az emléked a fejemben - és hangosan olvastam az utolsó, diadalmas verszakokat - sírtam, rádöbbenve , mennyire szenvedünk - és mennyire nem a halál a gyógyír minderre.

míg visszaálmodtam magam az életbe - a te idődön és az én időmön át, mi gyorsan robog az Apokalipszis, a végső pillanat felé. mint egy mában égő virág, és ami utána jön, magára az elmére pillantottam vissza: egy amerikai várost látott, gyors villanást, majd a nagy álmot rólam vagy rólad, vagy egy gyűrött ágyról, mi sose létezett. talán mégis, de rég visszamenekült a feledésbe.

Sorolni nincs mit, siratni pedig nincs kit - talán csak a naivitás kelepcéjébe csalt álomlakosokat. Sóhajtanak és sikoltanak, agyrém-foszlányokat adnak és vesznek, imádják egymást, imádják Istent - sóvárgás vagy sorszerűség? -amíg tart.
Csak gondolat - vagy több is ennél?

Oroszlánok kinn az utcán, tüzelő, veszett kutyák...

Délre ment, átlépte a határt, káoszt hagyott, felfordulást. 

'Annak az embernek, aki költő akar lenni, első tanulmánya önmaga teljes megismerése: megkeresni, kikémlelni, próbára tenni, megtanulni a saját lelkét. Amikor már megtanulta, akkor művelnie kell... arról van szó, hogy a lelkünket szörnyeteggé tegyük. Képzelj el egy olyan embert, aki keléseket ültet el és ápol a saját arcán.
Azt mondom, hogy látnokká kell válnunk, látnokká kell tennünk magunkat. 
A Költő azzal válik látnokká, hogy hosszú, roppant meggondolt munkával összezavarja az összes érzékét. A szeretet, szenvedés és őrület minden formáját; megkeresi önmagát, kimer magából minden mérget, és csak azok sűrített lényegét tartja meg magának... Elérkezik az ismeretlenhez, s mikor végül félőrülten már elveszítené látomásainak értelmét, egyszerre megpillantja őket! S ha bele is pusztul abba, hogy e hallatlan és megnevezhetetlen dolgok között tántorog: majd jönnek más rettentő munkások; s elkezdik ott, azon a láthatáron, ahol a másik összeroskadt. '

Arthur Rimbaud

'én mindig szerelmes leszek abba, aki olyan, mint amilyen én szeretnék lenni, és ha bántják, az mindig én vagyok de ha olyan lennék, mint te és te olyan lennél, mint én akkor nem változna semmi
így hát maradjunk ilyenek!' 

Jimmy

Jegyzetfüzetekbe firkált titkok és vad gépelt oldalak, a saját élvezetedre
Alázatos minden iránt, nyitott, hallgatózó
Lehetőleg sohase idd le magad az otthonodon kívül
Légy szerelmes a saját életedbe
Amit érzel, megtalálja önmaga formáját
Legyél az elme szent őrültje
Fújj olyan mélyet, amilyen mélyet csak akarsz
Elméd végéből írj, végtelenül, amiről csak akarsz
Az egyén kimondhatatlan víziói
Nincs idő a költészetre, csupán arra, ami éppen van
A mellkasban remegő látnoki rángások
Önkívületi fixációval álmodni az előtted lévő tárgyról
Vetkőzd le irodalmi, nyelvtani és mondatalkotási gátlásaidat
Mint Proust, legyél az idő öreg füvezője
Belső monológgal elbeszélni a világ igaz történetét
Szem a szemben: az érdeklődés ékkő-magja
Az önmagadra való emlékezés és rácsodálkozás szerint írj
Szemed velős belsejéből kifelé dolgozz, nyelvtengerben úszva
Egyszer s mindenkorra nyugodj bele a veszteségbe
Higgy az élet szent körvonalában
Küzdj, hogy lejegyezd az áramlást, ami sértetlenül létezik az elmében
Amikor megállsz, azért tedd, hogy jobban lásd a képet, ne azért, hogy a szavakon töprengj
Kövess nyomon minden napot, amit a pillanat magasztalt a reggeleden
Élményeid, nyelved és tudásod méltóságában nincs félelem vagy szégyen
Írj a világnak, hogy olvassa és lássa, milyen pontos képet festettél róla
A könyvfilm szavakból álló film, a vizuális amerikai forma
Dicsérd a Sivár embertelen Magányban lévő Szereplőt
Vad, fegyelmezetlen, tiszta, alulról betörő alkotás, minél őrültebb, annál jobb
Minden körülmények között zseni vagy
Evilági filmek Író-Rendezője, melyeket a Mennyország Támogat és Pénzel

vannak dolgok, amik jók. értsd ezt bármire. vegyük például az előadókat, azokból is azt a réteget, akiket szinte minden 13-19 éves ismer. Adam Lambert. Fantasztikus hangja van. Ha igazán jó számokat adnának neki, igazán jó szöveggel, ami hiteles, mintha tényleg ő mondaná, szerintem biztosan tudna alkotni valami egységeset. az american idol-ban kifejezetten megvolt azaz adam lambert-stílus. az egészen jó volt, mert egyedinek gondoltam. de mintha még ott is csak a felszínt kapargatta volna. képzeld csak el mi lenne, ha mélyebbre ásott volna egy kicsit. ehelyett most leszerződött valami jólmenő kiadóhoz, ami olyan számokat ír neki, ami a legjobban befogadható az embereknek.. vagyis inkább a rádióknak. ezzel elveszti a művész saját stílusát, egyediségét, ami szerintem a legrosszabb dolog, amit csak tehetnek vele. most még jó mert dől a lé, nem veszi észre a sikertől, de mikor már tapasztaltabb lesz, rájön majd, hogy mennyit is veszített saját magából.  

én most nem kifejezetten adam lambertről beszélek, nem vagyok a rajongója. én csupán azt próbálom felvázolni, hogy mi történik manapság a zeneiparban, minek esnek áldozatul az olyan fiatal művészek, mint például ő. 

akik ellenállnak ezeknek a dolgoknak, akik a saját fejük és ízlésük szerint haladnak, azokból lesznek a legnagyobbak. itt van például a Velvet Underground és Lou Reed. ők aztán tényleg kaptak hideget és meleget is az elején, főleg hideget. de ennek ellenére nem álltak be a sorba, folytatták amit elkezdtek, hűek maradtak önmagukhoz. a 70-es, 80-as, 90-es években, sőt még napjainkban is (bár már kevesebb számmal) hatással vannak a punkzenekarokra, mert korszakalkotók voltak! mondhatjuk úgy is, hogy saját zenei stílust hoztak létre. kialakult egyfajta kultusz körülöttük. minden tisztelet az övéké.

és most megint vissza kell kanyarodnom adam lamberthez, justin bieberhez és társaikhoz, mivel ha kiejted a nevüket bárhol, szinte biztos vagyok benne, hogy a fiatalok 99%-a ismeri őket, és ebből 97% rajong értük. ha megkérdezed, ismered-e a Nirvanát vagy a Pearl Jamet, 70% hallott róluk, 60% ismeri is a zenéjüket, 40% kedveli azt. ha a maradok 40%-ra rákérdezel, hogy tudod mi az a Velvet Underground? ismered Lou Reedet? alig 20%-uk válaszolna igennel. azt se tudják, hogy mekkora hatással voltak ezekre a bandákra, hogy a Velvet nélkül nem lenne Nirvana, Nirvana nélkül pedig nem lenne egy csomó minden. ezt most mondom Neked. és most végre sikerült megfogalmaznom azt, ami már évek óta nyomja a kisszívemet. köszönöm, hogy meghallgattál, bár nem áll szándékomban megmodnani, hogy mit hallgass és mit ne hallgass, szíved joga, mindez csak útmutatóként szolgál. 
Szép napot!

heló a mai napom teljes katasztrófa volt. elütött az autóó- MÁR MEGINT! és teljes meggyőződéssel állítottam egy ismeretlennek, hogy én valójában fiú vagyok.  

-van még kérdésed?
-nincs?
-akkorszia. 

i must have died alone a long long time ago. 

FELVILLANYOZOTTNAK ÉS NAPRAKÉSZNEK  AKAROM MAGAM ÉREZNI SZÜKSÉGEM VAN VALAMIRE AMI ÉLTET AMI MIATT FELKELEK REGGELENTE NEM AKAROM EZT NEM AKAROM NEMNEMNEMNEM. !!!!!!!!!!!!!!!

köszönöm mindenkinek, aki felköszöntött. sokat jelent-sokat mutat.

mégis hány alteregóm futkoshat a világban? És vajon valamennyien ugyanazokat a hibákat követjük el, vagy egyikünknek igaza van, de legalábbis egy kicsivel kevésbé téved, mint a többiek, netán én vagyok AZ alteregó?

nem fura, hogy a halottak száma egyre nő, miközben a Föld mérete nem változik, így aztán egy szép napon már nem lesz elegendő hely, hogy mindenkit eltemessenek. ? kicsit ijesztő.

kishíján elnyaltak, mint egy fagyit. köszönhetem ezt saját magamnak, mert én HISZEK az emberi jóindulatban. úgy látszik hatalmas nagy hiba. 

válassz minket.

válaszd az életet.

válaszd a jelzáloghitelt;

válaszd a mosógépet;

válaszd az autót;

válaszd a fotelt, ahonnan kényelmesen nézheted azokat az egyelszívó, lélekölő vetélkedőket, miközben szemét kaját tömhetsz a pofádba.

válaszd azt, hogy elevenen elrothadsz, hogy öregségedre magad alá pisálsz és szarsz egy otthonban, hogy csak egy kurva nagy szégyellnivaló terhet jelentesz azoknak az önző, elbaszott kölyköknek, akiket a világra hoztál.

válaszd az életet.

    

Köszönjük.

földimogyorót zabáló majom vagyok, tele bolhával és az összes barátom kábitószeres, de ez mind nem igaz. kihűlt OLASZ pizza vagypl. citromprést használhatnék?


itt lenne az ideje, hogy valaki jól seggberúgjon, csak az a baj, hogy senki nincs, aki megtegye.

most, hogy mindannyiunkat tisztel a társadalom és te nem aggódsz azok miatt a dolgok miatt, amik régebben voltak beszélnünk kell az elnökkel a heroinról. igen, uram ez a probléma, de meg lehet oldani.


most hogy a társadalom oszlopa vagy, te profi megbotránkoztató lány vagy, te a pornó királynője vagy, téged a legkönnyebb megdugni a fehér ház füvén.

annyira tiszteletreméltóó.. 

héé, itt van a nyár. a megfelelő idő az utcai harcra. de ahol én élek ott az a szokás, hogy kompromisszumokban kell feloldani mindent!

már minden rendben van, jobban mondva csak egy vicc az egész, de a Paprikajancsi már kipattant a dobozból..

a banda a színpadon áll, és az egyik ezek közül a balekok közül, a dobos. igen, azt hiszi dinamitból van.

AZT ÁLMODTAM, hogy egyik bárból a másikba bóklásztam párizsban, meztelenül.. és a matrózok olyan kedvesek voltak hozzám, de ott, párizsban nem úgy látszott... mintha velük együtt te is végre elhajóztál volna az agyamból.

idáig jutottam a meghatottság és a feltörő önsajnálat hullámai között a boldogság kétórás szigete felé haladva, előtte állva.. szétrombolták retinánk színemlékeit, pupilláink védőpajzsát feltépve előttünk káprázott-páváskodott-repkedett-mutogatta magát-vigyorgott. 
nem. ez olyan hajnalifél4van álmosság. semmikomoly.

mikor kölyökként gitározni kezdtem .. olyan lehetek majd, mint ő - reméltem. de mára valahogy megváltoztam. nem akarok meghalni - így határoztam. ez csak egy szürke nap volt nekem. de a rock and roll útja erre tart.. ez csak egy szürke nap volt nekem - az embernek, aki mindennap meghalt.

laklakosztályomban élek a háztömb 189. emeletén, otthon ülök éppen és bámulok ki az ablakon. azt képzelem, hogy a Föld nem forog. és ekkor jön egy ember, tetőtől talpig magyar zászlóba öltözve, és azt mondja, adna nekem egy ezrest valamilyen jófajta mosóporért.. de én rászóltam: 'hééé, te! tünés a felhőmről! mit mászkálsz itt? kettőnknek szűk ez a hely!!'

képzeld el magad a folyón, egy csónakban, mandarinfákkal a lekváros ég alatt. valaki hív, te válaszolsz lassan. tudod, ő az a kaleidoszkóp szemű.
 celofán virágok, sárgák és zöldek. hallod, haa szürkéskék szemű srácot keresed, ő már rég elment. 

a szökőkút melletti hídig követed őt, ahol a hintaló emberek marcipánt rágcsálnak. (érted? marci-pánt. ez jó. najó, nemaz.) mindenki mosolyog, amíg elsiklasz a virágok mellett, amik olyan hihetetlenül magasak. az újságpapír taxik a parton elvisznek majd valahová, hátradőlsz, fejed a felhőkben és már itt sem vagy. 

éééééés már megint eső esik kisfejemre. épp jókor, esőért imádkoztam. 

miközben az autóban ülök, jön az ember a rádióban és egyre csak beszél és beszél. használhatatlan információkat mond, amiknek fel kéne gyújtaniuk a képzeletemet. meg mikor nézem a tévét és az ember jön és azt mondja ilyen mosóport vegyek, meghogy milyen kotont vegyek ha biztonságosan akarok dugni. mikor járok körbe-körbe ebben a szar kisvárosban, és csinálom ezt meg éneklem azt akkor senki ne szóljon bele. de amikor már próbálok felszedni valakit rögtön azt mondja: 'babám, gyere inkább egy hét múlva, most ki vagyok kapcsolva' akkor csak mosolygok és azt mondom 'everything is nice'.

szééééép. 

hát ja végülis attól függ az egész hogy miből mennyit érzel bele. addig jó, amig az undor nem ül ki az arcodra. 

üvöltés és nyögés. erő és düh. kétségbeesés és tehetetlenség. ez a legfontosabb, nem is a zene. és a vérkorbácsoló hang, amit axl rose, miles kennedy és társai kiszabaditottak a torkukból, ami valamilyen megmagyarázhatatlan módon - egyébként mi a fenének kell mindent megmagyarázni? - magával ragadott engem, behatolt a tudatalattimba, belemarkolt az agyamba, hogy átéljem a fájdalom és az extázis, a magány és a düh, a szabadság élményét egy sohasem érzett azonosulással együtt. találtam valamit, ami az enyém. nemcsak az enyém, mégis igazán az enyém. ez az, amit megért az ember, befogad, mielőtt megismerné. monoton bluesok - egy kis heavy metal beütéssel - egymás utáni sorozatai elementáris erővel verték szivemen át a ritmust. nehéz rá jó kifejezést találni, mivel a nyelv eszközeivel nem írható le. az egyetlen szó, ami közelít hozzá: DÖGÖS. 
valami olyan volt a Guns zenéjében, amit nem lehet megtanulni, nem lehet utánozni.
elfogadni vagy elutasítani.
más lehetőség nincs.
iszonyatos természetesség és energia áradt a dalokból és valami szabadság, amit bárki átvehet, átérezhet, amig a zenét hallja, vagy ha később felidézi. 

tegnap nirvana koncertet néztem.. teljesen elkapott igy éjszakára az ihlet, de nem tudtam vele mit kezdeni. szóval sajnálom..  most meg itt ülök és nem tudok miről írni. csak a jólbevált dologról: a zenéről. i'm NOT complaining. 

igyekszek minden elsajátítani nagyrabecsült művészeimtől, de az az igazság, hogy amennyit itt Kelet-Európában meg lehet tudni, az nagyon kevés. ennek az oka egészen egyszerű: mi itt élünk, ők ott játszanak. sokan azt kérdezik tőlem, miért foglalkozok egy olyan bandával, akik már azelőtt feloszlottak hogy megszülettem volna, ezeknek a zenekaroknak a kora már lejárt. hát meg kell mondanom, hogy nálunk el sem jött. sohasem volt egy igazi rock n roll zenekarunk, és a punk is csak egy szűk elit réteg körében divatos. de a Doors vagy Lou Reed, Bob Dylan szinte teljesen ismeretlen. mit tudunk Muddy Watersről vagy David Bowie-ról? hippik? underground? hol késik janis joplin és jimi hendrix ? vagy talán soha nem jön el? miért nem játsszuk kedvenc zenéinket? miért kell mindig azt ami a többieknek tetszik? mivan, ha hamis? mivan, ha nincs behangolva a gitárom?! magamnak játszok emberek, senki másnak, csakis kizárolak a saját szórakoztatásomra. ha valakinek tetszik az, amit csinálok, azt örömmel hallom, de nem fogok csakazért megváltozni, hogy elfogadjanak és beálljak a sorba. egyáltalán miért lessük irigyen egymást, a rosszra várva? 

olyan, mintha a szobám falai egyre kisebbek lennének és széplassan megemésztenének. ingerült vagyok mostanában. 

semmi nincs.
jamaikába akarok menni.

mindig azt mondom, hogy vége, nem érdekel többet. de baszki...

Jó, igazad van, ÉN VOLTAM A HÜLYE. de már úgyis mindegy, igaz? (:

haggyuk a múltat, haggyuk a jelent.. kicsit belepörgethetnénk már az időbe. 

ezek is csak gondolatfoszlányok. azért van ennyi befejezetlen mondat mert nem akarom az igazságot. félnék tőle. jobban mondva félek az érzelmeimtől. jah. én is. kimondtam ennyi

oké. itt lett elegem. 

annyi értelme van, mint a képzeletbeli beszélgetéseknek.   
- 120 dollárt érsz. 

oooh, kicsi Leash. Tedd, amit jónak látsz. 

'ha bezárod az ajtót, az éjszaka örökké tarthat. hagyd kint a napfényt és köszönj az örökkévalóságnak. itt mindenki táncol és jól szórakozik. gondoltad volna? ha bezárod az ajtót soha többé nem kell a napba nézned.'
          
ezt mondta neked Ő. te pedig mérlegelés nélkül hittél neki, hiszen a külseje tökéletes, jobbat nem is képzelnél, könnyen elveszted a fejed, ha szólásra nyitja a száját. sose tudod előre a lépéseit, nem tudod eldönteni mi jó és mi rossz. csak egy dolog lebeg célként a szemed előtt: Megtartani, akármibe kerül is!
attól a pillanattól fogva vesztetted el magad, mikor bezártad magad mögött az ajtót. ne félj, nem te vagy az egyetlen áldozat. amikor észrevetted gyanút fogtál. ezután menekülni próbálsz, de az ajtó be van zárva. te magad zártad be. kiabálni kezdesz, de ezt csak Ő hallja, te pedig már semmi másra nem vágysz jobban, csak egy kis napsugárra. megfulladsz idebent, kezded elveszíteni a maradék önuralmad is. dörömbölni kezdesz az ajtón, hátha valaki meghallja, pedig mélyen legbelül te is tudod, hogy senkinek sincs dolga errefelé.

zihálva felébredsz és megkönnyebbülten észleled, hogy csak egy álom volt.  egy folyosón találod magad. előtted egy ajtó. dörömbölést hallassz odabentről. kinyitod, vagy továbbmész?


ez csak egy sablon. azt képzelsz bele, amit csak akarsz. 

http://www.youtube.com/watch?v=5MOVEUSATkM

this is dedicated to my grandfather..
i hope you're alright.. 
and deep inside i still love you.

he never cries on sunday afternoons.. 

the sun is up, the sky is blue, it's beautiful & so are you.

all the lights fade to dark

daydreaming nightmares...

my aim was off but your smile is always right on.   (:

te is jártál már csodaországban? könnyű utazásod volt? emlékszem, velem szemben ültél és nem viseltél álarcot. ha jó leszel, holnap találkozunk, addig meg csak kibirjuk valahogy. 
ma a hátsó ajtón jövök be, nemköszönök senkinek. ma vezetem az autómat és szeretem az utat. úszom a tengerben és leiszom magam. ma élek, holnap nem. 

beszélnek a nagy szerelmekről, de ennek semmi értelme. szerelmi csalódások.. csak megzavarják az elmédet és az érzelmeidet. az emberek számára a fájdalom gonosz dolog, és  veszélyes is. nem értem, hogyan tudnak szerelmet érezni, ha félnek a saját érzelmeiktől, de nem alaptalanul. saját bőrömön tapasztaltam, hogy néha a fájdalom olyan erősen tör rád, hogy sem elviselni, sem tolerálni nem tudod már. nem gonoszul, csak fájdalmasan. az emberek félelme a haláltól, több mint fájdalom. az már félelem. a szerelmi csalódások is olyanok, mint sok kicsi halál. átlépve a lét és nemlét küszöbét, a fájdalom és a szenvedés már elmúlik. igen, ezt mondtam nemrég a barátomnak is. 

tudod, az erőszak nem mindig párosul gonoszsággal. a bennünk rejlő energiákat és kivülről jövő impulzusokat nem tudjuk levezetni, nem vagyunk képesek elfojtani, ez erőszakká alakul át belül. ez az erőszak bármilyen kis behatásra, elemi erővel törhet ki belőlünk. vannak olyan emberek, akik rendkivül szélsőséges cselekedetekre képesek. ez mind az elfojtott energia hatására. viszont az az igazság, hogy nem tudok elképzelni egy erőszakmentes életet, mert az emberek szinte vágynak az erőszakra. várnak egy zsarnokra, akit a saját nyakukba ültethetnek, hogy szivja a vérüket. dolgoznak, élnek, betartják a törvényeket. mindez a tradiciók miatt van. gondoljunk csak bele, a legtöbb kultúra erőszakra épül. mindenütt az erőszakot látod, aki erős, az győz. a tv is ezt sugallja. láthatatlan védőhálót von köré, megvéd a valóságtól - legalábbis azt hiszed, ez csak látszat. te továbbra is sebezhető és törékeny vagy. ez a mi kultúránk betegsége, a hamis hit. néha úgy érzem az embereknek eltolódott a realitásérzékük. nap mint nap ráragadnak a képernyőre, nézik a szappanoperákat, a filmeket, a hireket, a sztárokat. megváltozik a valódi értékek megitélésének képessége, erősnek képzelik magukat. de sajnos az az igazság, hogy ők lélekben már halottak.. 
jobban félünk az erőszaktól, mint a saját, privát érzelmeinktől. a félelem felébreszti az ösztönöket, ezért próbálnak meg elbújni az emberek a félelmeik elől. de ez kibaszott hülyeség. a fájdalom valamit megmozdit benned, erősnek érzed magad. kizökkent a hétköznapokból. ezt kell megtanulni használni, mivel a fájdalom az érzelmeink egy része. ezt nem leküzdeni kell, hanem megtanulni együtt élni vele és az adott pillanatban használni. hiszen ha jobban belegondolsz, fájdalom hatására szinte bármire képesek vagyunk, nem ?

nagyon tisztelem az indiánokat. csodálattal tölt el ezeknek az embereknek az élete. még igy is, hogy ezek a kultúrák megrekedtek az évszázadokkal ezelőtti létszintjükön. nézd csak meg jól, hogyan élnek más 'primitiv' kultúrák. békésen, teljes harmóniában a Földdel, az erdőkkel, az állatokkal. nem készitenek tömegpusztitó fegyvereket és nem invesztálnak milliókatm harci eszközökre, hogy most országokban, másképp gondolkodó emberekre erőszakkal rákényszeritsék az akaratukat.  látod, milyen beteg világban élünk? nem adok túl sok időt magunknak, mi is meg fogunk fertőződni. az életkörülményeink nem túl jók - túl sokan vagyunk már. 

a barátok segitik egymást. az az igazi barát, aki hagyja, hogy a másik szabadon gondolkodhasson, dönthessen, érezhessen. és akkor vagy összejön vagy nem. van amikor az érzelmeid úgy alakulnak, ami éppen történik veled. ez egy egyenes dolog..
a legtöbb ember olyannak szeret téged, amilyennek akar, hogy legyél. megtartani ezt a szeretetet nem könnyű. mindig olyannak lenni, amit elvárnak tőled. biztosan meg is kapod ezt a szeretetet, ha jól szinészkedsz. 

a legtöbb embernek még a vágy sincs meg a szabadságra. a körülményeink, a származásunk, a neveltetésünk elnyomja ezt az érzést. a kultúránk ebből a szempontból meglehetősen primitiv.  természetes ösztöneinkkel és impulzusainkkal töltődik fel saját üres büszkeségünk.

a kérdés az: hogyan tehetnék én bárkit is szabaddá, aki nem képes egyedül a saját talpára állni és meglátni saját lehetőséget. az emberek alapvetően törekednek a saját szabadságukra - mindenki kiharcolja magának a legjobb poziciót, ez a legszentebb és legszemélyesebb dolog, amit csak birtokolhatunk. mármint az egyéni szabadság. ... de szar az egész! az emberek túl korlátoltak ahhoz, hogy valójában szabadok lehessenek. saját magukat kötik gúzsba, önmaguk emelnek falakat maguk köré. kiközösitik azokat, akik megpróbálnak kitörni, levetni ezeket a láncokat. ez az ő biztonságuk.. hogyan 'szabadithatnék fel' akárkit is, ha az igazából nem is akarja? azt hiszem, az emberek azért vetik meg még a gondolatot is, mert félnek az ismeretlentől. ez elég ironikusan hangzik. az ismeretlent egyszer valójában nagyon meg kellene ismerni, vizsgálni. ez valahol a lelkünk legmélyén bújik meg. csak egy megoldás létezik, szembenézünk a problémával - saját magunkkal - bár ettől félünk a legjobban. szembeállitani önmagunkat a legmélyebb félelemmel. és azután, ha már a félelem elmúlt, a szabadságtól való félelem összezsugorodik, majd eltünik. és.. szabad vagy!
tudod, a szabadságnak különböző fokozatai vannak - ezt nem túl könnyű megérteni, és valójában csak azok értik meg, akik annyira tapasztaltak és bölcsek, mint én magam vagyok. (na ja) szóval, visszatérve a témához, a legfontosabb része a dolognak, hogy te valójában akarod-e?! vagyis elképzelsz egy szerepet magadnak a világban, aminek maradéktalanul meg is tudsz felelni. jó szinészi teljesitmény szükséges ehhez. félredobod szépen az érzéseidet, megváltozol, felveszel egy maszkot. nagyon gondosan meg kell választanod, hogyan viselkedj, amig el nem érsz egy bizonyos individuális szintet, a személyes szabadságodon belül. ez már egy állapot, ez az első jele, hogy jól csinálod. elveheted valaki politikai szabadságát úgy, hogy meg sem kérdezed a véleményét. de ha már kiszimatolod, mit is akar valójában, akkor már nyert ügyed van, nyugodtan a pofájába röhöghetsz. ez nem számit. de ha már az érzelmekhez való szabadságától fosztod meg az egyént, azzal elpusztithatod. vannak emberek, akik könnyen, önként feladják a saját szabadságukhoz vezető utat - mások viszont foggal-körömmel ragaszkodnak ehhez. ez talán már a megszületésünkkor eldől. akkor kezdődik ez a rabság. a körülmények, a szülők, mind hatnak rád, ragaszkodj későbbiekben a jogaidhoz. vannak helyek, ahol nem mernek vágyni a jogaikra az emberek, mert megtorolják az ezirányú törekvéseiket. csak körülnéznek, itt is láthatunk olyan embereket, akiktől elvették ezeket az alapvető emberi jogokat. csak jól ki kell nyitni a szemed. a tanárok, a vallási vezetők - a barátok, vagy akiket barátainknak hivjuk - hatnak ránk, miután elkerülünk a szülői háztól. hát, a szüleink a saját akaratukat erőltetik ránk, azt kell éreznünk, amit ők helyeselnek, gondoltak és elfogadtak. mindig azt kell akarnunk, amit ők is. elveszünk ebben a világban, ha nem tudunk jól szinészkedni. amikor mások erőszakkal kényszeritenek bennünket elfogadni az ő akaratukat, idővel behódolunk - látszólag. nem is tehetünk mást. bár szerintem ez egyfajta gyilkosság. és a szüleink, akiket a legjobban szeretünk, mosollyal az arcukon taposnak belénk, nyomoritják meg a lelkünket, ölnek meg, anélkül, hogy tisztába lennének azzal, amit tesznek. 

ma az időment múlattam egy parkban, a padon. hátradőltem, unatkoztam nagyon. a fákat, az embereket néztem - vakon. találgattam, hogyan fognak meghalni majd egy szép napon. 

no one's land.

megszülettem és halálra itéltél. nem hibáztatlak. a tested dolgozik naphosszat, a kezed megágyaz éjszakára, a lelked fárad, sose pihen és már te sem mosolyogsz. de nem hibáztatlak a fájdalmaimért. az áruházakban, a parkokban üvöltsünk bármilyen hangosan, szótlanül szenvedünk itt, senkiföldjén. 

ugyanaz.

nyüszitve, vacogva. kiszolgáltatva, megalázva. tehetetlenül, ragaszkodva. megrémülve és becsapva. --- születés és halál. a kettő ugyanaz. 

most el fogok mondani egy történetet az életemről, ami nem felelt meg nekem. a dolgok olyan rossz ra fordultak, hogy semmi mást nem tehettem.  körülöttem mindenki csak kacagott. nem csoda, hisz a bohócuk vagyok. egész életemben a butát játszottam, de akkor miért érzem ilyen rosszul magam? népszerű lettem, mindenki megismert az ördögszarvról, amit viseltem. döntöttem, elhagyom ezt a mocsarat, hiszen semmi sincs, ami itt tartana. és felkapaszkodtam a hegyekre, körbevitorláztam az óceánokat, kereszülvágtam sivatagokon. az egész világot megismertem. a világtól elfordulva meditáltam, mocskos elmém megtisztitottam. el fogok inditani egy új vallást, mert lelkeket akarok menteni. igen, ez egy elhivatás. mikor szülővárosomba visszatértem, még nem ismert rám senki sem. ez a világ az én szinpadom, bár közönségem kezdetben elmaradt. akkor új szimbólumokat emelünk, és közös erővel a halált előzzük. a követőim mind hinni fognak bennem, amikor beszélek, már nem nevetnek. amikor öregebb és bölcsebb leszek, és a vallásom a világon elterjedt, azt fogom mondani, csak vicc volt. becsaptalak benneteket, én az ördögszarvas bohóc. amikor az utolsó lélekzetet magamhoz veszem, a hiveim nem fognak sirni. tudni fogják, hazudtam nekik, hiszen az istenek nem halnak meg sohasem.


őmégcsakmost14. 

7pillanat..

az első pillanat, mikor megszületsz, társunk leszel egy idegen világban. a második pillanatban lassan felcseperedsz, s tágra nyitott szemmel rácsodálkozol a világra. a harmadik pillanatban még túl fiatal vagy, hamis álmokban hiszel, rossz utakra kalauzolnak. a negyedik pillanatodban magányos leszel, mint egy kő, társat választasz magadnak, hogy szerethesd mindörökké. az ötödik pillanatoban ezrek ellen küzdesz, és bár egyedül vagy, segitségre mégsem számithatsz. a hatodik pillanatban tested láthatatlan lények kinozzák, gyötrik, tiporják, megmarkol az idő vaskeze. a hetedik pillanatban meghalsz. mi elfelejtünk. 

resignation

fogcsikorgatva születünk és rettegve halunk meg. ki az, aki képes kieszelni ilyen kegyetlenséget? megragadom az alkalmat és üzennék a Tervezőnek: a terved jól sikerült, igérem, nyom nélkül eltűnök. 

csendes megadással sodródunk tulajdon halálunk felé. örjöngő vadállat a ketrecében. halálra vagyunk itélve, remélem valaki azért jól szórakozott. a világ egy kultúrált vágóhid. sorban állunk, jól öltözött állatok. senkit sem hibáztathatok. ravasz isten, és mi, tudatlan barmok. 

never.

egyszer, ha igazán egyedül vagy, nézz önmagadba mélyen és mondd ki azokat a szavakat, melyeket magadnak bevallasz, de másnak sohasem. egy egészen apró fájdalom jelenik meg a lelkedben, melyet nem irthatsz ki már többé soha. 

zöld kabát

becsaptalak és megaláztalak, legvégül elhagytalak. ha tehettem, a szived összetörtem, mikor kellettem, inkább megszöktem. kinevettelek, ha igazán szerettél, imádtalak, ha értem könnyeztél. könyörögtél? megvetettelek. kinoztalak, hogy egy kicsit szeresselek. 

hibáztatsz? többet ne remélj! a tegnap elmúlt, ilyenné te tettél.  

valaha testem feszült a dühtől és vicsorogva dobálóztam a szavakkal. boldog voltam, szemben álltam a világgal. ma óvatosan formálom a szavakat, mert tanulok a hibáimból. 

tudom, lehetetlen válaszolni egy kérdésre, melyet nem tett fel senki sohasem. szeretnélek elfelejteni, de nem tehetem . valaki tüzes késsel belémvéste a nevedet.  

الحبيب

voltam már fenn és egészen lenn. volt olyan is hogy pénzem volt és már sokszor egészen elfogyott. de hirtelen minden megváltozott, mióta a tiéd vagyok. ma én vagyok az ételed és én vagyok az italod. de egy napon elfogyok és akkor biztosan meghalok. 

minden reggel meghal az éjszaka, de ő mégis kineveti a hajnalt. el kell előle rejtened a napot, én már átjutottam, mégis ittvagyok!
kerestem a gyöngyört, a kincsedet, sirtál értem, mégis elfelejtettelek, hiszen nem találtam mást, csak a szerelmedet.
percek, órák, napok, heteg elmúlnak de várj türelmesen. ha a távolban egy ajtó kitárulkozik juss át, gyere utánam te is! 

Sigh.
Relief.
Freedom.
Opportunity.
Peace.
Quiet.
...
Boredom.
Anxiety.
Hate.
Frustation.
Thoughtful.
Stinging.
.
.
.
(I-won't-ever-say-out-loud-I-miss-him-but-I-do.)

49 percent motherfucker, 51 percent son of a bitch. 

már rég a zene határozza meg a hangulatomat, az érzelmeimet, egyszerűen az életemet. már nincs az az elbaszott dolog, ami elvehetné a kedvemet. a zene nem változik úgy, ahogy az emberek, a zenének nem kell vigyázni az érzéseire, zenéből olyat kapsz, amit vársz meg amit akarsz. a zene nem kétszinű, nincsenek hátsószándékai, nem támad hátba.  a zene az egyetlen dolog az életben, amit szeretek és megtűrök magam mellett. ha nem lenne, akkor egyszerűen üres lennék. a zenétől megkapom azt a szeretetet, amit a többiektől elvárnék. ha foglalkozol vele, akkor meg lesz a gyümölcse, ellenben az emberi kapcsolatokkal. mindegy mennyit teszel oda magadból, akár testileg, akár lelkileg, soha nem leszel elég erős, soha nem leszel elég jó. kompromisszumok, veszekedések, és mi lesz a végén? semmi. elpazarolt időnek érzem az időt, amit az emberi kapcsolatok épitésére szántam. 

mondtam már hogy indián vagyok ?

igen, biztos csak túl vagyok dramatizálva.

ez igy tökéletes

végre kitört a boldogság és ezt csakis NEKED köszönheteeem! 
jöttél és feldobtad a napomat, már végre nem fetrengek depresszióban. 

handlebars

i can ride my bike with no handlebars. 
look at me, hands in the air like it's good to be alive and i'm a famous rapper even when the paths are all crookedy.
i can show you how to do-si-do, i can show you how to scratch a record, i can take apart the remote control and i can almost put it back together. 
i can tie a knot in a cherry stem, i can tell you about Leif Ericson. i know all the words to 'De Colores' and 'I'm proud to be an American.
Me and my friend saw a platypus. me and my friend made a comic book and guess how long it took. i can do anything that i want, cause look  
I can keep the rhythm with no metronome and i can see your face on the telephone.
Look at me, just called to say that it's good to be alive in such a small world. i'm all curled up with a book to read. I can make money, open up a thrift store. i can make a living off a magazine. i can design an engine 64 miles to a gallon of gasoline. i can make new antibiotics. i can make computers  survive aquatic conditions. i know how to run a business and i can make you wanna buy a product. movers, shakers and producers, me and my friend understand the future. i see the strings that control the system and i can do anything with no assistance. cause i can lead a nation with a microphone, and i can split the atom of the molecule. 
look at me driving and i won't stop. and it feels so good to be alive on the top. my reach is global, my tower is secure, my cause is noble, my power is pure. i can hand out a million vaccinations, or let 'em all die in exasperation, have 'em all healed of their lacerations, have 'm all killed by assassination. i can make anybody go to prison just because i don't like them. and i can do anything with no permission, i have it all under my command. because i can guide a missile by satellite. and i can hit a target through a telescope. and i can end the planet in  a holocaust!

i can ride my bike with no handlebars, no handlebars...

baby darling doll-face honey. 

friends

napokon át rosszkedvű voltam, hagytam magam, ahogy Te is tanácsoltad. majd fokozatosan, egy-egy percre visszanyertem az életkedvem. aztán egyszer belémhasitott a tudat, hogy 'heeey, ez nem a világvége.' 
azóta ehhez tartom magam. mondhatjuk úgy, hogy visszatértem. sokkal jobb! most mintha a nap is kisütött volna. 

Friends  

köszönöm!

olyan vagyok, mint egy élőhalott. mostmár tényleg össze kell szednem magamat! 

olyan mintha a testem fölött lebegnék, és csak külső szemlékőként nézném a világot. nincsenek érzéseim, nincsenek kérdéseim, nincsenek gondolataim. csak vagyok. már ebben se vagyok annyira biztos..

a régi sérelmek, amikről azt hittem, hogy rég begyógyultak most megint itt vannak. nem lesz jobb, ha úgy teszek, mintha nem is lennének. ez már hozzám fog tartozni, az életem része lett. megyek tovább, és nem nézek a visszapillantótükörbe, csak akkor, ha egy jó pasit látok. ennyi a titok :)

annyira siralmas ez az egész, hogy nevetnem kell. eléggé pofánvágott néhány dolog az elmúlt napokban, de még mindig azt mondom, hogy minden okkal történik. rosszul esik, mégpedig azért, mert ez olyan mintha saját magadat tagadnád meg, a személyiségedet dobnád el és beállnál a sorba, a többiek közé. ezáltal úgy érzem, ellenem is protestálsz. de ennek is a jó oldalát nézem; legalább könnyebben lekattanok rólad. ahogy mondtam, semmi sem történik véletlenül.

most, hogy elkezdődött a nyár, mocskosul egyedül érzem magam. olyan érzésem van, mintha mindenki megtagadna engem. mintha senkit sem érdekelne.. kivéve azt a pár embert. nem, nem a családomról beszélek, hanem a barátaimról. arról a kevésről, aki MÉG MINDIG itt van, és kitart mellettem.  

igazán csak ma döbbentem rá, hogy nekem igazi nagyszüleim sajnos nem voltak, nincsenek, és nem is lesznek.  nem tudok választani köztetek, mert igazából már gyerekként is megvetettelek titeket. sose álltatok közel a szivemhez, még csak érdekesek se voltatok a számomra. de egy valami az volt: miért nem voltam sose elég jó nektek? miért nem voltam aranyos, szép, kedves a számotokra? elrontottam valamit? már nem is érdekel igazából. kölcsönös az érzés, ebben biztosak lehettek.

igen, neked beszélek. remélem boldogan, mosolyogva forogsz a sirodban. (: 

itt állok dühöngve, és valósággal beleőrülök a vágyba, csakhogy újra hallhassam a hangját, de csak még jobban eltávolítana tőle minden, amit azért tehetnék, hogy közelebb kerüljek hozzá.

pedig rám se néz, hozzám se szól. napok telnek el. vonszolom magam. valami belém markol és lüktet, valami belém hasít és szúr.  nem alszom, nem eszem, rosszul vagyok, nincs kedvem, nincs erőm, megmagyarázhatatlanul rám tör a sírás. direkt kikapcsolom a telefonomat, hogy ne várjak semmit, aztán ez gyötör, visszakapcsolom, semmi, majd újra ki.

már nincs az az alapozó vagy korrektor, ami el tudná tűntetni a karikákat a szemem alól.

neee. nem akarok emlékezni. kérlek.

ez most csak mégjobban megcsavarja a dolgokat. 






???

2 vagy semmi. most igazán megértettem..

az élet furcsa. nem tudok mást mondani. valaki szopat.
és megint 180 fokos fordulat. szép volt. jóljátszol. 

miserable

ez nem én vagyok hanem ő.

percről percre egyre rosszabb.  egy élő-lélegző szarcsimbók lettem. 
megtörtél bazdmeg, ez az igazság. és bevallom hiányzol.. lassan egy hónap telt el. egy hónap. és már nem érzem, hogy velem lennél. már lélekben sem. elvesztettem a fonalat..  

nem vagyok én olyan erős, mint amilyennek hisznek, illetve hiszem magam. saját magamnak is hazudok azzal, hogy már nem érdekel, semmi se történt, minden rendben van. ha nem nézek szembe vele, akkor ez csak egyre rosszabb lesz. úgy érzem, mintha két énem harcolna egymással. az egyik azt mondja: 'hagyd a picsába, az egy seggfej.' a másik pedig 'hogy is hagyhatnám.. ' 
egésznap harcolnak egymással és ez kezd az agyamra menni. mostanában két viselkedési módot tapasztalhattok nálam: az őrült, agresszív, mindenre szarok és az érzékeny, haggyatok békén tipus. 

félév. - egy hónap- hogybírod? - jól köszi. és te? - aha.. énis...

ne tudd meg mennyire szeretnélek ezernyi nap tüzével gyűlölni.
remélem szenvedsz bazdmeg. 

MARADJ A REALITÁS TALAJÁN, LEILA!!

reménykedek, de elég szürreálisak a dolgok a fejemben. 

it's just a lull that foreruns the storm.

exile on main street california '72 

a világért se akarok beférkőzni a kis világotokba. innentől kalap, azt csináltok, amit akartok, úgyis 'i told you so' lesz a vége. részemről vége, mosom kezeimet.

alone with my thoughts* 
a pólóm is megmondta. 

if you don't shut your mouth you're gonna feel the floor.  i don't even wanna hear you story. you better back off bitch. 

próbálom élvezni a napsütést, most hogy már nem vagy.
úgy látszik, csak esőt hozol az életembe. 

such fun.

ain't it fun when you're always on the run
ain't it fun when your friends despise what you've become
ain't it fun when you get so high, well.. that you just can't come.
ain't it fun when you know that you're gonna die young. it's such fun.

ain't it fun when you're taking care of number one
ain't it fun when you feel like you just gotta get a gun
ain't it fun when you just can't seem to find your tongue
cause you stuck it too deep into something that really stung. it's such fun. haha

well, so you come up to me and spit right in my face. i didn't even feel it. it was such a disgrace.
i punched my fist right through the glass. i didn't even feel it. it happened so fast.
such fun.

ain't it fun when you tell her she's just a cunt 
ain't it fun when she splits you and leaves you on the run
well, ain't it fun when you broken up every band what you begun.
ain't it fun when you know that you're gonna die young. 
SUCH FUN!

hátravisszalépvisszaelőrepontfaszomkivanáá.

igyekszek most minden értelmeset kicsikarni magamból. decsakannyi: 
'bazze' elszakadt a húrom'
sebaj, napszemüveg fel, úgytenni mintha misem történt volna, játszani tovább. a közönség úgyse veszi észre. csak akik nagyon figyelmesen figyelnek a figyelő figyelőikkel. 

olyan laza vagyok, hogy lazább már nem is lehetek. szinte szétesek. 
i'm so in love with myself. 

egyszó, mint száz: nagy a rohadás, gyerekek. 

belenyugvás.

nincs más dolog, amit tehetnék.
  
ez nagyon nem vall rám.  megijedek magamtól. elvégre én harcos vagyok basszameg.  
kárhogy a szabadakaratot nem lehet befolyásolni. 

welcome home; again

a sok negativ-, de még több pozitiv tapasztalat ellenére igyekszem visszazökkenni a valóságba, mintha épp egy álomból ébrednék fel. nem tudom eldönteni, hogy ez egy lidérces álom, vagy olyan amibe a hercegnő is békalesz. 

a sok kudarcot, veszekedést és energiapocsékolást magam mögött hagytam görögországban. (talán kellett ez az út, hogy megtudjam ki is vagyok valójában, mindenképpen tanultam belőle és ezért hálás vagyok nekik, akár tettek valamit, akár nem) és már csak egy dolog számit nekem, mégpedig az hogy

végre
újra
ébren vagyok köztetek!!

azt kell hogy mondjam..
te aztán tényleg
átkozottul
kemény vagy
..

tesla

http://www.youtube.com/watch?v=U5wtz9Ya9Gw

annyira a szívemből szól :')

fekete-fehérben álmodom már nagyon régóta.
tudod, nem mindig csaptam oda, de az élő napjaim már elmúltak. azon gondolkodom, hol rontottam el az egészet. ebben a lyukban élek már nagyon régóta. úgy érzem, ide tartozom.
ne nevess - te lehetsz a következő. mintha nem volna semmid, amit ne akarnál elfelejteni.
azon gondolkodom, miért mentem ilyen messzire. csak ezt a sárkányt kergettem a  ház körül, pedig nincs autóm. szóval most azt mondod ez a lelkem gyengesége. igen, mielőtt leírnál jobb, ha körülnézel azok között, akiket ismersz.

erős vagyok
erős vagyok
erős vagyok-
de mégis fáj
mikor teljesen egyedül vagy.

a kérdések feltételével az a gond, hogy az ember néha olyan válaszokat kap, amiket nem akar hallani.

igen. újra egyedül. talán én akarom hogy így legyen? talán nincs választásom? talán nem tudom? talán csak azért teszem fel magamnak ezeket a kérdéseket, hogy halljam a saját hangom?

PASIK = GOND

mi a fasz volt ez?!

a szerelme olyan, mint egy úszómedence, eljön a tél és semmi hasznát nem veszed;
a szerelme olyan, mint egy öngyilkosság, elveszted a hited és elveszi az életed;
a szerelme olyan, mint egy körhinta, körbe-körbe forgat, majd kiüt;
a szerelme olyan, mint az olcsó alkohol, eljön a reggel és semmire nem emlékszel;
a szerelme olyan, mint egy álnok macska, először barátságos, de később nevet rajtad, először édes, aztán elállítja a lélegzeted;
a szerelme olyan, mint a csillagok odafönt, vezetniük kéne, mégis magadra hagynak;
a szerelme olyan, mint Jézus Krisztus, nem számít mennyire hiszel,
úgyis a kereszten végzed majd!

gonosz kicsi arcok. itt ülök a sötétben.. hagyom, hogy az őrületem elszaladjon . gonosz kis arcok bámulnak rám, a végzetemről dalolnak. tudom hogy nem valódiak; és tudom hogy nem vagyok őrült. mert ha őrült lennék, akkor mindegyiknek nevet adnék.

miután..

előfordult már veled, hogy megszóltak pusztán azért, mert túl hangosan hallgattál zenét? hogy lehet egy ilyen csodálatos dologtól bedühödni ? ha egy jó lemezt hallgatsz otthon és jön a szaros seggű szomszéd, hogy nem hallja tőled a tévét, akkor miért a te zenédnek kell megsínylenie azt, hogy ő bámulhassa a tévéjét? a szomszéd bekaphatja!

a zenét cenzúrázzák! a dalszöveg nem tartalmazhat olyan szavakat, mint 'szar', 'húgy', 'bazdmeg' vagy 'fiszem-faszom belebaszom' - legalábbis akkor nem ha azt akarod, hogy a számot játsszák a rádiók, és árulják a boltokban. vannak tiltott dolgok. ha azt akarod, hogy a tévé leadja a videódat, nem viselhetsz bizonyos tipusú ruhákat, nem mutathatsz fegyvereket vagy hullazsákokat. ennyire veszélyes dolog  a zene? veszélyesebb, mint a halál, a gyilkosság, az öngyilkosság, a nemi erőszak, ami a tévéből, a filmekből ömlik ránk, szünet nélkül, folyamatosan? rajta, írj egy kis dalt ezekről a témákról, és meglátod, egyetlen rádió sem fogja lejátszani. még az otthoni cuccodon se hallgathatod meg, mert jönnek a szomszédok, hogy hé, kibaszott hangos! nagyon nagy erő van ám a zenében, de ez így van jól. másképp nem is érdekelne. az emberek? seggfejek. a zene? az nem..

Veronika meg akar halni: egyik legjobb könyv, amit olvastam. az átlagos gondolkodású emberek a címről itélnek, és azt hiszik, ez biztos egy elborult könyv. de tudod, hogy engem naggyából az elborult, beteg dolgok érdekelnek. hiányoztok. annyi minden történt velem az elmúlt (?) 2 napban. teljesen elvesztettem az időérzékemet. elgondokodtam, hogy leírjam-e azokat a dolgokat, amiket átéltem, vagy ne.. szóban talán nagyobb hatással lesznek rátok. 

welcome

végre megérkeztünk. ha azt mondom, hogy az út szörnyű volt akkor enyhén fejeztem ki magam. először is: az út teljes egészében
az ölemben tartottam a gitáromat, mint valami kisgyereket. a csomagtartóba nem mertem berakni, mert túlságosan nagy érték - legalábbis számomra
- ahhoz, hogy ráessen valami és összetörjem. kicsit úgy éreztem magam, mint egy csöves narkós, akinek csak a gitárja van.
31 órája semmit sem aludtam. nappal még valahogy elvoltam a buszon, a többiek(2 lány, 1 fiú. róluk majd később.) szórakoztattak a hülyeségeikkel, de éjszaka, mikor mindenki aludt
nem tudtam mit csinálni. egész éjjel a teliholdat bámultam.. végig ott volt velünk. igazán felemelő érzés volt, mintha figyelne minket.
és kicsit olyan érzésem volt, mintha vigyázna ránk. ez lehet, hogy csak a velvet underground heroin című számának a hatása volt. egész éjszaka azt hallgattam.
nagyon megszerettem a számot, meg úgy az egész bandát. nem tudom milyen kategóriába sorolni őket, van benne valamiféle összevisszaság, de ez csak még dögösebbé teszi a zenéjüket.
lehet, hogy egy normális ember számára ez 'zaj', de a magamfajta elbaszott személyeknek ez maga a megváltás. komolyan, hallgassátok meg! rávagyok kattanva, ennyi.
de gondolom most kurvára nem a zenéről akarok írni, szóval képzeljetek oda egy nagy zárójelet.
éjszaka, mikor nem tud mit csinálni az ember, elkezd mindenféléről gondolkodni, például: milyen jó lett volna repülővel jönni.
beindult a fantáziám és hirtelen egy repülőgépen találtam magamat.
amikor az ember egy repülőn ül 12 000 m magasan a levegőben, kinéz az ablakon, a jövőjén tűnődik és azon, hogy az mennyire fényesnek látszik,
vagy csak nézi, amint az esőcseppeket különböző alakúra préseli a levegő 650 km/h-s sebességnél, nos, az élet szépnek tűnik.
Minden biztonságosnak tűnik, az öv becsatolva, az ember hátradőlhet.Aztán az oxigénmaszkok leesnek, a repülő megremeg, és rázkódni kezd.
Mindenki kiabálni kezd, a csecsemőkből kitör a sírás, és épp időben kezdenek el imádkozni az emberek a közelgő bejelentés előtt, miszerint le fogunk zuhanni.
Abban a pillanatban, ahogy az ember élete lepereg a szeme előtt, hallja önmagát, amint azt mondja: 'Istenem, ha ezen átsegítesz,
akkor soha többé nem [hazugság helye].' És akkor a repülő orra fölemelkedik és a kapitány bemondja: 'Hűűű, ez közel volt, emberek.
Rendben vagyunk, harminc percen belül leszállunk, mindnyájan biztonságban vagyunk.. elnézést, ha valaki megijedt.'
Baaaaaaazdmeg. Most így belegondolva mégis.. csak jobb, hogy legalább földön vagyunk és nem a levegőben.
Az útról még annyit, hogy el voltam különítve a családomtól, mert fullra tele volt a felsőszint, és valakinek lent kellett aludnia.
Apa felajánlotta, hogy majd ő elül, de amikor ránéztem a társaságra, azt mondtam: inkább megyek én. Végülis 2 csaj és egy srác mellé kerültem.
Az elején eléggé.. hát, az igazat megvallva feszélyeztetetten éreztem magam, mivel úgytűnt ők már nagyon nagy haverok voltak.
Olyan furcsa stílussal beszéltek, pedig debreceniek voltak. Nem is értettem az elején, csak keveset. Aztán elkezdtünk beszélgetni, kicsit oldódott a hangulat.
A végére már olyannyira feloldódott, hogy egymás hegyén-hátán feküdtünk. Az izzadt testünk csak úgy ragadt a másikéhoz, de minket még az emberszag se érdekelt.
Vicces volt. Igazán... családias. haha
Az éjszakáról már beszéltem, olyan 5 körül a határnál felkeltettek mindenkit, onnantól kezdve nem aludtunk vissza. Nemmintha addig aludtunk volna valamit.
Csak feküdtünk egymáson.. tényleg NAGGYON poénos volt. Csak egy baj volt ezzel a grouppie-s felállással. Valamelyik nagyon nyomta a hugyhólyagomat..márpedig több mint 25 óra hugyozás nélkül
KEMÉNYdolog. 6 óra fele megemlítettük, hogy mindnyájunkra ráférne egy fogmosás, de egyikünk sem moccant meg. Kekszmaradványokat ettünk meg efféle szarokat.
Nagyon éhes voltam banyek, és az volt a gáz, hogy a többieknek is elfogyott a kajájuk, úgyhogy faszául elkezdtünk a többi utastól kérni, akik persze nagylelküen felajánlották a kajájukat.
Most valahogy már nem érzem azt, amit félórával ezelőtt: undorodom az emberektől. Ja.. jófejek.
A hely is kurvajó. Na most megyek egy kis random éjszakai röpizésre. Kajak csak a vizipipa hiányzik. Faszaaaaa.. majd jelentkezem. bye

mindenki rongybabává változott és varrótűk vannak a szájukban, és gyűlölnek engem, de nem érdekel, mert nálam van a kés!! Ahahahahahahahaha!!!

she puts her best

minden amit gondoltam magamról, az most megkérdőjeleződött bennem. semmi sem tesz boldoggá. olyan reményvesztett az egész faszság. mit gondoltam én? mit gondol magáról ő? nem fogok sirni, nem fogok panaszkodni. - inkább szétverem azt a mocskos pofáját. 

tudod, néha, ha nem ismerném jobban.. azt hinném, hogy meg akar ölni. de ez nem egy háború vagy egy pankrátormeccs. itt az egyedüli ellenséged te magad vagy a gondolataiddal együtt. arra gondolok, mi lett volna ha nem ismerlek meg. semmi..

nem vagyok képes arra, hogy ezt végigjátszam. úgyhogy elköszönök tőled. 

Örülök, hogy megismerhettelek. - Igazán, tényleg egy élmény voltál. 

És most tényleg pont van a végén. http://www.youtube.com/watch?v=PK4DeMYtumc              egyszerűen szenzációs ez a szám. 

insomnia

12:30: 'túlsokáig vártunk arra, hogy végül végignézzük, ahogy darabokra hullik az egész szar. ujraépiteni nem tudom, kevés vagyok hozzá. lehet nem is tenném meg mégegyszer. megspórolnék vele egy csomó időt, energiát, de legfőképpen fájdalmat. '

1 am: 'nem, ez nem lehet igaz. ez biztos, hogy nem a valóság, biztos hogy csak álmodom.. igen. csak nyugi, szépen átvészeljük ezt, hogy végül visszatérjek a valóságba, ami sokkal de sokkal kellemesebb.'

1:30 am: 'ezt kurvára nem hiszem el. ilyen nem történhet velem mégegyszer. tehetetlen vagyok már megint. ha tehetném foggal-körömmel harcolnék érte, hiszen ő hozzám tartozik. na jó, ez nem teljesen igaz. sose volt és sose lesz az enyém. nem is lelném benne igazán örömömet.'

2 am: 'csak igy tovább.. jó lesz. csak gondolj rá. ha megvan, magad elé képzelted, akkor mostmár sima ügy elaludni. kapaszkodj belé!'

2:30 am: 'ezaz.. már látom is. közeledik felém. már távolról felismerem bohém stilusáról, járásáról.. de azt a bizonyosat most nem emlitem. igen, már közel van. engem néz, de valahogy üres a tekintete. épp veszem a levegőt, hogy köszönjek neki, de akkor.. elfordul. továbbmegy. én megrökönyödve tátogok egy 'sziá'-t. ezt nem teheted meg velem. te ..                   hülye.'

3 am: 'most valahogy jobb mégis a valóságban lenni, de már nem nagyon tudok különbséget tenni az álomvilág és a realitás között. megszüntem gondolkodni.. ugyan, mit érek vele? nem látok a fejébe. csak könnyesen mered a szemem a sötétségbe. magam elé képzelek kis figurákat, amiket a szememmel követek addig, amig el nem alszok.. talán jobb, most nem gondolni semmire.'

3:30 am - 4:00 am:  'én én vagyok. ő pedig ő. semmibaj. minden rendben van. minden a régi. aludni akarok.

5 am: azt hiszem értelmetlen alvással próbálkozni, hiszen semmi sincs rendben, semmi se a régi. semmi értelme újra elaludni.' 



we've waited far too long to watch it all crash and fall through. so when you feel like shit u gotta keep on pushin'. if u saw the world through my eyes then you wouldn't feel so high rise. it's time to take a change, you gotta sit back and hold tight. there's forces working in our heads but we don't understand them, i need a map to find my way all the time. there's curses lurking in our heads but we don't want to find it. we need to come back down and face what we've become. 

the more i think the more i wish i'd pushed stop then hit rewind, what i would give to have a day back then when no one really cares, i remember when we all used to kick back, and take days off school, so many times i've smiled, many times i cried but never did we try, because there's forces working in our heads but we don't understand them, i need a map to find my way all the time. there's curses lurking in our heads but we don't want to find it. we need to come back down and face what we've become.               

BULLET
FOR
MY
VALENTINE



 

feels like they eye me.

kicsit olyan, mintha elzárkóznék a külvilágtól, hogy ne lássam, ahogy mások szenvednek. de amint kipillantok a valóságba a képzeletbeli kulcslyukon rögtön elszörnyedek és inkább visszamegyek. 
3 gyermekes anyuka, nem több 18nál, reggel 7kor iskolába indul, hogy megszerezze legalább az érettségit. a gyerekek apja legalább velük van, ez még egy jobbik eset. nah de itt a leszállás ideje, a kicsiknek ideje bölcsibe-oviba menniük. a legkisebb kislány, olyan másfél éves forma, sirva kiállt az anyja után.. aztán bezáródik az ajtó. az anyuka egy könnycseppet elhullajtva ül le. 
abban a pillanatban az élettől is elment a kedvem. az üvegfal mögött ültem, és bámultam. mást nem nagyon tudtam tenni. a tehetetlenség megfojt, pedig annyi ilyensorsú ember van. inkább nem veszek tudomást róla, úgy teszek, mintha nem is láttam volna ezt, csak a képzeletem szüleménye.. just like the time.

megvetem magam, amiért mindenem megvan. megvetem magam, amiért félek változtatni. megvetem magam és kész.

ur defences are on high

i know that i'm a selfish bastard but at least i'm not alone.
was it a dream? there is no evidence what proves it happened. believe me when i say goodbye forever is for good. 

olyan mint egy ördögi kör. komolyan én legszivesebben lehúználak a vécén a gitároddal együtt. bár, ahogy magamat ismerem pár napra rá utánad ugornék.  
tele van a zsebem tanácsokkal, mégis tanácstalan vagyok. a türelmetlenségem és a büszkeségem lesz egyszer a vesztem, azt már látom. túl büszke vagyok ahhoz, hogy kimondjam: 'szeretlek, azistenit. ' nem, ilyen nincs. 

sokszor megfordul a fejemben, hogy mit keresek még mindig itt? ugyanebbe a tetves országba, ugyanebbe a tetves városba, ugyanebbe a tetves utcába. a házat szeretem. elpocsékolt időnek érzem azt az időt, amit itt töltök, mikor tudom hogy lehetnék teljesen máshol. kérdés az, hogy megtalálnám-e a helyem. ugyanmár. ez nem téma. én? bármikor, bárhol. hiszen a '90-es évek hires new york-i mosolyával leplezem a magabiztos bizonytalanságomat, ami néha bizonytalan magabiztosságba tör át. 

az érzelmileg labilis kifejezéssel tudnám legjobban jellemezni ezt az állapotot, ami most van nekem.

feeling good

Muse - Feeling Good 

mást nem is mondhatnék(:

finally

jó látni hogy mindenkinek bőségesen osztogatom bölcs tanácsaimat, amik valamennyire bejönnek. nem mindig. bárcsak a saját házam előtt is igy tudnék sepregetni. próbálom elhitetni magammal hogy jólvan ez igy. de nincs. NINCS JÓL GODDAMNIT! 

olyan jó látni, hogy boldogok vagytok :')

zs. te meg többet érsz ennél. és fel a fejjel. don't you cry tonight, there's a heaven above you, baby. loveya

And you're so fucking brave behind that computer screen. so free of the blame when you can't hear me scream. and don't you pretend that you can't understand. when you sit up so high you just extend the fall. you know you never lost at all... don't say I'm not sorry when you can't see my eyes. I was too far gone to distinguish the lies. upset turns to rage and I spite you with this pen. but for now I am broken and the darks seeped in again. so don't tell me you hate me from behind that screen. don't tell me you hate me when you can't see me scream..

happen

all i've ever wanted, it won't happen. what's the fucking point of wanting it? it won't happen. and why won't it happen? you don't want it to happen. you told me that with your reaction. so fuck it all, i'll stop hoping it happens. i've hoped it'd happen at one point. that one day, it'd finally happen. but i found out it'll never happen. your words have proved that. i know it won't happen so i'll stop hoping it will. that's all. 

fck

Dear You, 

fuck you and thank you-

you crashed my head

but you made me stronger.

so thank you again.

                               
                          Love, Leila

PS: I wish you a HUGE fuck you. And I DO NOT kiss your ass like i should. Now where’s my goddamned thank you?

exodus

don't know what's going on. don't know what went wrong. feels like a hundred years i still can't believe you're gone. so i'll stay up all night with these bloodshot eyes. while these walls surround me with the story of our life. and i feel so much better now that you're gone forever. tell myself that i don't miss you at all. i'm not lying, denying that i feel so much better now that you're gone forever.

now things are coming clear and i don't need you here. and in this world around me i'm glad you disappeared. so i'll stay out all night, get drunk and fuck and fight until the mornings comes i'll forget about our life.

i hope you're missing me, i hope i've made you see that i'm gone forever. 

                                                                      [byTDG.]

még az ihlet is elhagyott.. búcsúlevél nélkül.  azt hiszem jobbat nem is érdemelnék.
I'M BETTER OFF ALONE!!                         bb.

el van cseszve. tehetségem van hozzá. nemhiszem, hogy rendbe tudnám hozni, cz i'm just one of those ghosts traveling endlessly. the ones we trusted the most pushed us far away.
és te egyre távolodsz,és én nyújtom utánad a kezem, hogy visszarántsalak magamhoz. de te túl messze vagy és nem akarsz közelebb jönni. így nem érlek el. kétségbeesett kiáltásom viszhangjában csúkódik le a szemem. and still they echo me. they echo me in circles.

was it a dream that i hold ya in my arms? i do NOT think so.

ma egy barátom megkérdezte tőlem: 'leila, hogyan lehet kigyógyulni a szerelemből?' nem tudom.. de az biztos hogy egy halálos betegség, ami észrevétlenül, szép lassan szétrohaszt belülről. nem marad más belőled hátra, csak a csontjaid. 

fuck you

az én hibám, de a legsértőbb dolog, amit megéltem valaha, az a gondolataim megerőszakolása! arra kényszerülök hogy azt mondjam: basszátok meg. bassza meg mindenki, aki abszolút nem tekint embernek. durvábban tettél rajtam erőszakot, mint ahogy azt valaha is eltudnád képzelni. szóval még egyszer: basszátok meg. bár ez a mondat már teljesen elvesztette a jelentését.
BASSZÁTOK MEG!
BASSZÁTOK MEG!

not finished

lebegünk majd és felhőkön járunk, aztán lejövünk és másnaposak leszünk. nyúzd meg a napot és aludj el, lélegezz csak - a lélek gyenge. tanulság levonva - kivánj szerencsét. gyógyir a leégett bőrre. ÉBRESSZ FEL!

not finished

egy behernyózott mániás depressziós úszkál egy meleg lebegőtartályban és Elvis Presley-t énekel, rejszolva, nézve a halászó golfozókat, miközben bélyeggyűjteményről álmodozik. 



Még mindig meg akarsz fejteni? 

you can ever pay them.. fuck it

mikor sétálgattam, megláttam egy rakás erősitőt egy üvegajtó mögött. vadiúj peavy-k, marshallok, fenderek. megnéztem a használt erősitők árát. megláttam egy régi Fendert. az a fajta, ami úgy 1 - 1,5 m magas és HAT tekercs van benne. tulajdonképpen egy dupla reverb. szóval becsuktam az ajtót, bedugtam az olcsó peavey próbagitárt és baszakodtam egy kicsit a reverbbel meg a tremolóval. elég jól hangzott. mondjuk úgy, mint a nirvana. bazmeg és csak 132 font volt! kicsit lepusztult, úgyhogy érdekelt. feltekertem csutkára a hangerőt, hogy kipróbáljam benne van-e a dög. erre bejön Mr. Szolis Jófej Menő, a boltos fickó és lehalkitotta. tenyérbemászó vigyor az arcán és azt mondja: 'jam, eh..'  énmeg: yeah, man. 
megkérdeztem hogy ad-e kedvezményt. őmeg: persze. 13 font kedvezményt adott. (kb. 4000 HUF) 'azigen' mondtam, arrébb ment, én megint feltekertem a hangot, erre visszajön az ütnivaló vigyorával és lejjebb tekeri. ekkora faszt. bele kellett volna kúrnom a cuccot az üvegajtóba. baaaaaaazmeg, mondtam. eljöttem. az a fender úgy is leégett volna. 

everyone is waiting for something

jesse helms mocskos homoszexuális. 

a menőség bűnébe esett?
szó sincs menőségről, sem parasztvakitásról, ha erről a fiúról van szó, akit úgy hivnak....- helló, igy hivnak. a minap a nevére gondoltam, aztán arra, hogy nem a nevéről fogok irni. 
csak én lehetek ilyen ostoba, hogy naivan azt gondoljam, majd minden magától elrendeződik.
hogy tud ilyen kanyargós lenni ennyi kurva vékonybele, talán hogy ezt a minőséget ünnepelje?
azok, akik együtt jönnek bulizni csak a társaság miatt teszik, amelyben osztoznak.
hasonló dolgokon osztoznak. csak másokat keresnek fel. basszameg.


rázhatom a csi'pőmet?
csúnyán elestem. sántikáltam.
de úgy sántikáltam, ahogy a legjobb sántikálok.
arra jutottam, hogy már napok ótaössze vagyok zavarodva, hogy szeretem a napot és soksoksok olyan embert szeretek, akikre korábban azt hittem, hogy jelenlétük természetes az életemben.

welcome home.

Eufória

Nemtudom mi inspirál jobban; a város vagy a hangulat. Olyan szürke, mégis szines minden. Haza akarok menni, ugyanakkor maradni is akarok. Annyi zenész megfordult itt, hogy nem fejezem be a mondatot. Hazatérve megint szembesülök majd a tudattal, hogy megint itt vagyok. Magyarországon. Debrecenben. Ahelyett, hogy bárhol máshol lennék a világban. Túl sokat aggodalmaskodok, ahelyett, hogy élvezném ezt a csodás, esős időjárást. Szerencsére még a fényképezőgépem is eltűnt. Üdv nektek.

Minden amire vágyok egy kis napsütés. Eső és eső.Nemtudom hol a vége. Nem kaptok részletes beszámolót a napomról, mert kész katasztrófa. Sok a tennivaló, kevés az idő. sok az eső kevés a nap. Csodálatos. Annyira nem jön be. 

we're all gonna die so let's get high. pee on the ground and jump around.