minden reggel meghal az éjszaka, de ő mégis kineveti a hajnalt. el kell előle rejtened a napot, én már átjutottam, mégis ittvagyok!
kerestem a gyöngyört, a kincsedet, sirtál értem, mégis elfelejtettelek, hiszen nem találtam mást, csak a szerelmedet.
percek, órák, napok, heteg elmúlnak de várj türelmesen. ha a távolban egy ajtó kitárulkozik juss át, gyere utánam te is!
20100630
Bejegyezte: subterranean dátum: 20:02
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése