volt egyszer egy kisfiú, aki találkozni akart Istennel. tudta, hogy hosszú az út odáig, úgyhogy bepakolt a táskájába egy csomag csokis kekszet meg egy nagy üveg kólát, és nekivágott.
három háztömbbel odébb találkozott egy öreg nénivel. a néni a parkban ült, a galambokat figyelte. a fiú letelepedett mellé, és kinyitotta a táskáját. inni akart egyet, amikor észrevette, hogy a néni biztosan éhes, és megkínálta csokis keksszel. a néni hálásan elfogadta, és rámosolygott. olyan kedves volt a mosolya, hogy a kisfiú újra látni akarta, ezért megkínálta kólával is. a néni megint rámosolygott. a kisfiú nagyon boldog lett!
egész délután ott ültek, majszoltak és mosolyogtak, de egy szót sem szóltak.
miután besötétedett, a kisfiú rájött, hogy álmos, ezért felállt, hogy hazainduljon, de pár lépés után megfordult, visszaszaladt, és megölelte a nénit. ő válaszul minden eddiginél szebben mosolygott.
amikor nem sokkal később benyitott a lakásukba, édesanyja meglepődött örömteli arckifejezésén. 'mit csináltál ma délután, ami ilyen boldoggá tett?' kérdezte tőle. 'Istennel ebédeltem' válaszolta, de mielőtt az asszony újra megszólalhatott volna, hozzátette: 'képzeld, olyan szépen mosolyog, hogy olyat még sohasem láttam!'
közben az idős néni szintén békességet sugárzó arccal tért haza. a fia meghökkenve kérdezte: 'hol jártál, mama, hogy ennyire boldog vagy?' - 'csokis kekszet ettem a parkban Istennel' felelte, de mielőtt a fia bármit szólhatott volna, így folytatta: 'tudod, nem is gondoltam volna, hogy ilyen fiatal!'
három háztömbbel odébb találkozott egy öreg nénivel. a néni a parkban ült, a galambokat figyelte. a fiú letelepedett mellé, és kinyitotta a táskáját. inni akart egyet, amikor észrevette, hogy a néni biztosan éhes, és megkínálta csokis keksszel. a néni hálásan elfogadta, és rámosolygott. olyan kedves volt a mosolya, hogy a kisfiú újra látni akarta, ezért megkínálta kólával is. a néni megint rámosolygott. a kisfiú nagyon boldog lett!
egész délután ott ültek, majszoltak és mosolyogtak, de egy szót sem szóltak.
miután besötétedett, a kisfiú rájött, hogy álmos, ezért felállt, hogy hazainduljon, de pár lépés után megfordult, visszaszaladt, és megölelte a nénit. ő válaszul minden eddiginél szebben mosolygott.
amikor nem sokkal később benyitott a lakásukba, édesanyja meglepődött örömteli arckifejezésén. 'mit csináltál ma délután, ami ilyen boldoggá tett?' kérdezte tőle. 'Istennel ebédeltem' válaszolta, de mielőtt az asszony újra megszólalhatott volna, hozzátette: 'képzeld, olyan szépen mosolyog, hogy olyat még sohasem láttam!'
közben az idős néni szintén békességet sugárzó arccal tért haza. a fia meghökkenve kérdezte: 'hol jártál, mama, hogy ennyire boldog vagy?' - 'csokis kekszet ettem a parkban Istennel' felelte, de mielőtt a fia bármit szólhatott volna, így folytatta: 'tudod, nem is gondoltam volna, hogy ilyen fiatal!'
Julie A. Manhan
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése