'Annak az embernek, aki költő akar lenni, első tanulmánya önmaga teljes megismerése: megkeresni, kikémlelni, próbára tenni, megtanulni a saját lelkét. Amikor már megtanulta, akkor művelnie kell... arról van szó, hogy a lelkünket szörnyeteggé tegyük. Képzelj el egy olyan embert, aki keléseket ültet el és ápol a saját arcán.
Azt mondom, hogy látnokká kell válnunk, látnokká kell tennünk magunkat. 
A Költő azzal válik látnokká, hogy hosszú, roppant meggondolt munkával összezavarja az összes érzékét. A szeretet, szenvedés és őrület minden formáját; megkeresi önmagát, kimer magából minden mérget, és csak azok sűrített lényegét tartja meg magának... Elérkezik az ismeretlenhez, s mikor végül félőrülten már elveszítené látomásainak értelmét, egyszerre megpillantja őket! S ha bele is pusztul abba, hogy e hallatlan és megnevezhetetlen dolgok között tántorog: majd jönnek más rettentő munkások; s elkezdik ott, azon a láthatáron, ahol a másik összeroskadt. '

Arthur Rimbaud