utolsó nap. mindig későn ébredek rá, hogy tulajdonképpen eltelt a nyár. mindig mindent az utolsó pillanatban kezdek el, jellemző rám. 

most, hogy egy kicsit beleástam magam a történelembe, nagyon sok mindenre rájöttem, és ez valahogy viszolygást keltett bennem minden iránt -az eszelős dolgok, amiket előttünk hajtottak végre az emberiség történelmében, elegendő ahhoz, hogy Apolló sírva fakadjon, Atlasz elhajítsa a terhét; Úristen, a mészárlások, az egyházi dézsma, felakasztott tolvajok, császárrá szentelt fattyúk, elorzott ennivaló, emberek fején szétvert padok, nomád tábortüzeket megtámadó farkasok, csatákban levágott testrészek, füstben megerőszakolt nők, félholtra vert gyerekek, levágott állatok, felemelt kések, széthajigált csontok - '... Hitvány királyok selyemfüggöny mögül, húsos, mohó ajkukkal cuppogva nyomorítják az embereket... ' - a koldusok mocsokban henteregtek. - Hibák, mindenütt csak hibák! - Skalpolások dakotáktól, hajnalban fellángoló máglyák, sötétség, hidak, ködök, hálók, megnyúzott kezek és a szerencsétlen emberi faj ócska rongyai a 'történelem' évezredei során (történelemnek nevezik ezt a borzalomtengert), és ez mind, mind szörnyű hibák következménye volt.

miért tette ezt Isten? vagy ezt mi magunk tettük? hiszen mindent a döntéseink határoznak meg. vagy valójában a Sátán volt az, aki kiügyeskedte a Bűnbeesést? a mennybéli lelkek felkiáltottak: 'ki akarjuk próbálni a halandó létet, Isten! Lucifer azt mondja, remek dolog! - puff lezuhannak ebbe a koncentréciós táborba; a gázkamrákba; a szögesdrótokhoz, az atombombához, a tévés gyilkosságokhoz; Bolíviában éheznek, a tolvajok selyembe öltöznek, a tolvajok nyakkendőt kötnek, a tolvajok irodába költöznek, papírt tologatnak, bürokratává változnak; sértések, düh, csalódás, borzalom, iszonyú rémálmok; a titkos halálok, rák, fekély, fulladás, genny; öregség, szeretetotthon; botok, felpuffadt arcok, kihulló fogak, bűz, könnyek, és a búcsú. 
Valaki más már megírta - nem tudom, hogyan. 

Lehet így vidáman, békében élni? lehet úgy élni, hogy az ember fogja a csomagját, és egyik országból a másikba menekül (mindegyik rosszabb az előzőnél), és közben egyre mélyebbre merül a rettegő szív sötétségébe? és mi a szív? csak lüktető húsdarab, könnyen megsemmisíthető, artériákkal és vénákkal körülvett, kamrás tárgy, ami működik, míg aztán jön valaki, egy késes-villás, gonosz valaki, és röhögve kivágja, megeszi. (zabálás közben is végig röhög.)

erre Te azt mondanád: 'semmit sem tehetsz ellene, hát élvezd, haver. minden a feje tetején áll.'

semmi, semmi, semmi nem érdekel, csak a semmi, mással már nem foglalkozom, egyetlen átkozott percig sem; semmivel ezen a világon.