filmszakadás

 

 
elkezded ezt a filmet, amiről nem tudsz semmit, csak azt tudod hogy nagyon vonz téged. elkezded.. egyre jobban belemerülsz. kezdetben vígjátéknak tűnik, aztán egyre jobban bonyolódnak a szálak. kiderül hogy van ebben egy kis romantika is.  egyre jobban benne vagy, érzed hogy nem tudsz felállni mellőle, már majd' bepisilsz, de kíváncsi vagy, hogy mi lesz belőle. aztán filmszakadás..

...

türelem, elmúlik. (kulcsfontosságú szavak az élet útmutatójához)

kimész pisilni. visszajössz. semmi.
készítesz egy kakaót. visszajössz. semmi.
készítesz egy szendvicset. visszajössz. semmi.
belegondolsz, hogy nem érdemes itt ülni a hangyás TV előtt és pocsékolni az idődet. de azért reménykedsz.
épp eszed a szendvicsedet, iszod a kis kakaódat, kezedbe veszel egy újságot. kezded magad jólérezni. kezded elfelejteni a film szálait, történéseit, meg az egész hangvételét. csak annyit tudsz, hogy jó volt, tetszett és kíváncsi lennél a folytatásra. de ha nem, hát nem. elfogadod. már azon vagy, hogy beraksz egy másik filmet, vagy csak egyszerűen kikapcsolod a TV-t.

aztán hirtelen elkezdődik.
annak ellenére, hogy kihagytál egy csomó részt és érzed, hogy mindjárt vége, próbálsz belerázódni, felvenni a ritmust. mindezt azért, mert reménykedsz és vágysz a folytatásra. 
De nem.
a szálak látszólag kibogozódtak és minden rendben van. a film - még akkoris, ha befejezetlennek tűnik számodra - véget ért. nincs már folytatása. 

különös üresség költözik beléd, nem tudod elmondani, hogy megérte megnézni vagy sem.  kérdőjel leszel. csak azt tudod hogy a filmszakadás előtti részt nagyon élvezted és végülis az adta az alapot a filmünknek. kérdőjelből átalakulsz ponttá. igen, egész jó film volt, csak kár a filmszakadásért, és kár azért hogy egyáltalán vége lett.

az élet egy film.. Te is egy film vagy.. és az a fáradt kéz, amiről már beszéltem, elteszi a tekercseket egy dobozba és ráhajtja a fedelet.

Mona Lisa, mi van a zsebedben? ez jár az eszemben. gyanús vagy te nekem. kérlek mondd meg nekem miért vagy olyan boldog fenn a kereten. 

mondd meg nekem hogy mennyit kell még várnom arra, hogy megtudja hogy mitől mosolyog a Mona Lisa, hogy miért mosolyog úgy mint egy szép piros alma, miért nem fagy le arcáról a mosolya? miért van olyan érzésem mintha már láttam volna ezt a nyugodt mosolyt, ami tükröződik róla, pedig köztudott hogy nincs mosoly két egyforma. legfeljebb ha be van... mivan?!

(azt a büdös kurvát! hát beszarok, hey!)

a Mona Lisa be van szívva!

hey, nézzél már a képre és eszmélj fel végre, az előzmények biztos nincsenek megfestve.
behódolt előtte már a föld, lenyűgözött mindenkit egy vászonra festett hölgy. Mona Lisából sztárt csinált egy pár gramm zöld.  a képmérték pedig drasztikus méretet ölt. valaki ezért már ember életekre tört. valaki, hogy ellopja még embert is ölt. valaki még hamisítványnak is bedől. de Mona Lisa egy van, kinek mosolya örökzöld. 

nézzél fel a képre és eszmélj fel végre, a Mona Lisa már kurva biztos hogy be van tépve. 

dedicated to nobody

a fekete hátizsákom megtelt összetört álmokkal.. 4000 forintból kell kijöjjek egész héten. soha nem mondtam semmi elégedetlenségre utaló szót. mondani nem mondtam, de ezerszer gondoltam. 
és most elmegyek itthonról. 

itt az árnyékban úgy érzem biztonságban vagyok és szabad. 
nincshová mennem, de nem maradhatok ott, ahová nem tartozom. 

2 hónap telt el és kezd hideg lenni. tudom, nem vagyok elveszve, csak egyedül vagyok.  de nem fogok sírni, nem adom fel, nem mehetek vissza most.

a reggel első sugarai egyenlőek voltak számomra a megvilágosodás sugaraival. rájöttem ki vagy te valójában. 
mutasd meg az árnyékot, ahol az igazság hazugságot jelent. sokkal több félelem van az üres szemeidben, mint gondoltam.



sok időt töltöttem azzal, hogy köveket dobáltam az ablakodhoz.. aztán az idővel rájöttem, hogy az ajtón soha nem is próbáltam bekopogtatni. 

Dear John, 

i'm miles away from where you are
i lay down on the cold ground
and i pray that something picks me up
and sets me down in you warm arms.

mindig úgy csapsz le rám, mintha pontosan tudnád, hogy mit miért csinálsz. de ez kezdetben volt áttörés, ez hozta ki belőlem mindig az izgalmat. ez hozta felszínre bennem az elsüllyedt földrészeket.
de most aztán elkövetkezett az igazság pillanata. Veled a világ baby, de hol is vagy te most? mihez kezdesz? rávetted a lányt, hogy szeressen. akkor hát: szereted őt vagy nem?
És bizony, itt kezdődik számunkra a probléma. Ami az áttörés után van, az maga az elidegenedés. ha az ember egyszer kiszakadt, odakint elég kietlen minden. a lázadó elszigeteli magát. Nem léphet be újra. Rohadt egy helyzet a Jézus Krisztusé : egyedül abban a nagy kertben!

újra itt a régről ismert barátom, a 180fokos fordulat. 

Horoszkópom:
Akarata ellenére kínos helyzetet teremt maga körül. Ma Önnek is hevesebb a vérmérséklete a szokásosnál. Sok erőre és önfegyelemre lesz szüksége, hogy helyrehozza azt, amit elrontott.

félelmetes. 

egyszerűen nem bírom követni, annyira túl egyszerű, hogy már bonyolult és mégis érthető.. de akkor miért nem vagyok a helyzet magaslatán ?

yesterday doesn't mean shit. what's over is over and nothing between. 
NO rewinding time.
reliving old reviews is a useless tool of confusion.
don't hold you breath for the turn around; come into the world of endless odds. 
they'll tell you about your fault and in time you'll face the darkness. but darkness is a friend to you; embrace it and fly through the madness. 
yesterday don't mean shit, cause tomorrow is the day you have to face. 

you protect yourself and I'll keep it to myself. 
it can only be that way, yeah!

utazol. beletaposol a fékbe, rám gondolsz. én vendégül látlak újra.
elindulsz. kavarognak a fejedben a gondolatok.
ajtó, mely számodra mindig nyitva áll.
megérkezel. üdvözöllek. 

az emberek különösek, ha idegen vagyok a számukra. elfordulok, ha csak rám néznek, félelem nehezedik a vállamra. egyedül vagyok. 
olyan különös, a madarak akkor is repülnek, ha te nem nézed őket. jobban látnálak az ellenfényben és emlékeznék a nevedre, ha nem lennél - velem. 

nyüszítve, fogvacogva. kiszolgáltatva, megalázva. tehetetlenül, ragaszkodva. megrémülve és becsapva. 

emlékszem. egy éjszaka féltem, és a párnámat szorongattam rosszkedvűen. le sem hunytam a szemem, miközben a nehéz percek elillantak. akkor döbbentem rá, hogy a hajnalra mindig nappal jön, és a nappalra pedig éjszaka. és én egy napon meghalok, és nem lehetek itt többé soha. 

s o h a

még annyi mindent mondhatnék neked, mégis hónapok óta csak egy dolog fogalmazódik bennem - csak egy aprócska hazugság - 'már megtanultam élni nélküled.'

vártam rád évekig, és nem számoltam a perceket, órákat, a hosszú éjjeleket, nappalokat. valóban szerettelek, pedig nem akartam fájdalmat, kínzó magányt, önző vágyakat. álmodtam rólad, egy megtört szívet vissza kellett adnom. keserűen ébredtem, nem volt kit vigasztalnom. még ma is emlékszem rád, higgy nekem.. nincs mit tennem, hisz már minden büszkeségemet feladtam.

valaki arcára fagyott
boldog mosoly vagyok

azt mondtad, szeretsz, de már nincs miért maradnod. nem történt semmi sem, mégis minden megváltozott. féléve csak felejteni tanulok, de a hibáimból nem tanulok. nyerek, és veszítek, alulmaradok. mégis továbbvívom a harcaimat és nem veszem észre, hogy csak a fájdalom más, a többi ugyanaz.

http://www.youtube.com/watch?v=wNCNfaY0Y-A&feature=related

and i quite enjoy your suffering