képzeld el magad a folyón, egy csónakban, mandarinfákkal a lekváros ég alatt. valaki hív, te válaszolsz lassan. tudod, ő az a kaleidoszkóp szemű.
 celofán virágok, sárgák és zöldek. hallod, haa szürkéskék szemű srácot keresed, ő már rég elment. 

a szökőkút melletti hídig követed őt, ahol a hintaló emberek marcipánt rágcsálnak. (érted? marci-pánt. ez jó. najó, nemaz.) mindenki mosolyog, amíg elsiklasz a virágok mellett, amik olyan hihetetlenül magasak. az újságpapír taxik a parton elvisznek majd valahová, hátradőlsz, fejed a felhőkben és már itt sem vagy. 

éééééés már megint eső esik kisfejemre. épp jókor, esőért imádkoztam.