tegnap nirvana koncertet néztem.. teljesen elkapott igy éjszakára az ihlet, de nem tudtam vele mit kezdeni. szóval sajnálom..  most meg itt ülök és nem tudok miről írni. csak a jólbevált dologról: a zenéről. i'm NOT complaining. 

igyekszek minden elsajátítani nagyrabecsült művészeimtől, de az az igazság, hogy amennyit itt Kelet-Európában meg lehet tudni, az nagyon kevés. ennek az oka egészen egyszerű: mi itt élünk, ők ott játszanak. sokan azt kérdezik tőlem, miért foglalkozok egy olyan bandával, akik már azelőtt feloszlottak hogy megszülettem volna, ezeknek a zenekaroknak a kora már lejárt. hát meg kell mondanom, hogy nálunk el sem jött. sohasem volt egy igazi rock n roll zenekarunk, és a punk is csak egy szűk elit réteg körében divatos. de a Doors vagy Lou Reed, Bob Dylan szinte teljesen ismeretlen. mit tudunk Muddy Watersről vagy David Bowie-ról? hippik? underground? hol késik janis joplin és jimi hendrix ? vagy talán soha nem jön el? miért nem játsszuk kedvenc zenéinket? miért kell mindig azt ami a többieknek tetszik? mivan, ha hamis? mivan, ha nincs behangolva a gitárom?! magamnak játszok emberek, senki másnak, csakis kizárolak a saját szórakoztatásomra. ha valakinek tetszik az, amit csinálok, azt örömmel hallom, de nem fogok csakazért megváltozni, hogy elfogadjanak és beálljak a sorba. egyáltalán miért lessük irigyen egymást, a rosszra várva?