már rég a zene határozza meg a hangulatomat, az érzelmeimet, egyszerűen az életemet. már nincs az az elbaszott dolog, ami elvehetné a kedvemet. a zene nem változik úgy, ahogy az emberek, a zenének nem kell vigyázni az érzéseire, zenéből olyat kapsz, amit vársz meg amit akarsz. a zene nem kétszinű, nincsenek hátsószándékai, nem támad hátba.  a zene az egyetlen dolog az életben, amit szeretek és megtűrök magam mellett. ha nem lenne, akkor egyszerűen üres lennék. a zenétől megkapom azt a szeretetet, amit a többiektől elvárnék. ha foglalkozol vele, akkor meg lesz a gyümölcse, ellenben az emberi kapcsolatokkal. mindegy mennyit teszel oda magadból, akár testileg, akár lelkileg, soha nem leszel elég erős, soha nem leszel elég jó. kompromisszumok, veszekedések, és mi lesz a végén? semmi. elpazarolt időnek érzem az időt, amit az emberi kapcsolatok épitésére szántam.