amikor kint vagyok az utcán, úgy beszélek, ahogy akarok
amikor kint vagyok az utcán, nem vagyok letört és szomorú,
amikor kint vagyok az utcán, sohasem vagyok magányos
amikor kint vagyok az utcán, a tömegben otthon érzem magam.
mindenki egy cipőben evezik, a többiek elmehetnek a picsába.
20100921
Bejegyezte: subterranean dátum: 21:10
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése