idáig jutottam a meghatottság és a feltörő önsajnálat hullámai között a boldogság kétórás szigete felé haladva, előtte állva.. szétrombolták retinánk színemlékeit, pupilláink védőpajzsát feltépve előttünk káprázott-páváskodott-repkedett-mutogatta magát-vigyorgott. 
nem. ez olyan hajnalifél4van álmosság. semmikomoly.