i know that i'm a selfish bastard but at least i'm not alone.
was it a dream? there is no evidence what proves it happened. believe me when i say goodbye forever is for good.
olyan mint egy ördögi kör. komolyan én legszivesebben lehúználak a vécén a gitároddal együtt. bár, ahogy magamat ismerem pár napra rá utánad ugornék.
tele van a zsebem tanácsokkal, mégis tanácstalan vagyok. a türelmetlenségem és a büszkeségem lesz egyszer a vesztem, azt már látom. túl büszke vagyok ahhoz, hogy kimondjam: 'szeretlek, azistenit. ' nem, ilyen nincs.
sokszor megfordul a fejemben, hogy mit keresek még mindig itt? ugyanebbe a tetves országba, ugyanebbe a tetves városba, ugyanebbe a tetves utcába. a házat szeretem. elpocsékolt időnek érzem azt az időt, amit itt töltök, mikor tudom hogy lehetnék teljesen máshol. kérdés az, hogy megtalálnám-e a helyem. ugyanmár. ez nem téma. én? bármikor, bárhol. hiszen a '90-es évek hires new york-i mosolyával leplezem a magabiztos bizonytalanságomat, ami néha bizonytalan magabiztosságba tör át.
az érzelmileg labilis kifejezéssel tudnám legjobban jellemezni ezt az állapotot, ami most van nekem.
20100517
ur defences are on high
Bejegyezte: subterranean dátum: 23:15
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése