BLOGGER TEMPLATES AND TWITTER BACKGROUNDS »

20100526

welcome

végre megérkeztünk. ha azt mondom, hogy az út szörnyű volt akkor enyhén fejeztem ki magam. először is: az út teljes egészében
az ölemben tartottam a gitáromat, mint valami kisgyereket. a csomagtartóba nem mertem berakni, mert túlságosan nagy érték - legalábbis számomra
- ahhoz, hogy ráessen valami és összetörjem. kicsit úgy éreztem magam, mint egy csöves narkós, akinek csak a gitárja van.
31 órája semmit sem aludtam. nappal még valahogy elvoltam a buszon, a többiek(2 lány, 1 fiú. róluk majd később.) szórakoztattak a hülyeségeikkel, de éjszaka, mikor mindenki aludt
nem tudtam mit csinálni. egész éjjel a teliholdat bámultam.. végig ott volt velünk. igazán felemelő érzés volt, mintha figyelne minket.
és kicsit olyan érzésem volt, mintha vigyázna ránk. ez lehet, hogy csak a velvet underground heroin című számának a hatása volt. egész éjszaka azt hallgattam.
nagyon megszerettem a számot, meg úgy az egész bandát. nem tudom milyen kategóriába sorolni őket, van benne valamiféle összevisszaság, de ez csak még dögösebbé teszi a zenéjüket.
lehet, hogy egy normális ember számára ez 'zaj', de a magamfajta elbaszott személyeknek ez maga a megváltás. komolyan, hallgassátok meg! rávagyok kattanva, ennyi.
de gondolom most kurvára nem a zenéről akarok írni, szóval képzeljetek oda egy nagy zárójelet.
éjszaka, mikor nem tud mit csinálni az ember, elkezd mindenféléről gondolkodni, például: milyen jó lett volna repülővel jönni.
beindult a fantáziám és hirtelen egy repülőgépen találtam magamat.
amikor az ember egy repülőn ül 12 000 m magasan a levegőben, kinéz az ablakon, a jövőjén tűnődik és azon, hogy az mennyire fényesnek látszik,
vagy csak nézi, amint az esőcseppeket különböző alakúra préseli a levegő 650 km/h-s sebességnél, nos, az élet szépnek tűnik.
Minden biztonságosnak tűnik, az öv becsatolva, az ember hátradőlhet.Aztán az oxigénmaszkok leesnek, a repülő megremeg, és rázkódni kezd.
Mindenki kiabálni kezd, a csecsemőkből kitör a sírás, és épp időben kezdenek el imádkozni az emberek a közelgő bejelentés előtt, miszerint le fogunk zuhanni.
Abban a pillanatban, ahogy az ember élete lepereg a szeme előtt, hallja önmagát, amint azt mondja: 'Istenem, ha ezen átsegítesz,
akkor soha többé nem [hazugság helye].' És akkor a repülő orra fölemelkedik és a kapitány bemondja: 'Hűűű, ez közel volt, emberek.
Rendben vagyunk, harminc percen belül leszállunk, mindnyájan biztonságban vagyunk.. elnézést, ha valaki megijedt.'
Baaaaaaazdmeg. Most így belegondolva mégis.. csak jobb, hogy legalább földön vagyunk és nem a levegőben.
Az útról még annyit, hogy el voltam különítve a családomtól, mert fullra tele volt a felsőszint, és valakinek lent kellett aludnia.
Apa felajánlotta, hogy majd ő elül, de amikor ránéztem a társaságra, azt mondtam: inkább megyek én. Végülis 2 csaj és egy srác mellé kerültem.
Az elején eléggé.. hát, az igazat megvallva feszélyeztetetten éreztem magam, mivel úgytűnt ők már nagyon nagy haverok voltak.
Olyan furcsa stílussal beszéltek, pedig debreceniek voltak. Nem is értettem az elején, csak keveset. Aztán elkezdtünk beszélgetni, kicsit oldódott a hangulat.
A végére már olyannyira feloldódott, hogy egymás hegyén-hátán feküdtünk. Az izzadt testünk csak úgy ragadt a másikéhoz, de minket még az emberszag se érdekelt.
Vicces volt. Igazán... családias. haha
Az éjszakáról már beszéltem, olyan 5 körül a határnál felkeltettek mindenkit, onnantól kezdve nem aludtunk vissza. Nemmintha addig aludtunk volna valamit.
Csak feküdtünk egymáson.. tényleg NAGGYON poénos volt. Csak egy baj volt ezzel a grouppie-s felállással. Valamelyik nagyon nyomta a hugyhólyagomat..márpedig több mint 25 óra hugyozás nélkül
KEMÉNYdolog. 6 óra fele megemlítettük, hogy mindnyájunkra ráférne egy fogmosás, de egyikünk sem moccant meg. Kekszmaradványokat ettünk meg efféle szarokat.
Nagyon éhes voltam banyek, és az volt a gáz, hogy a többieknek is elfogyott a kajájuk, úgyhogy faszául elkezdtünk a többi utastól kérni, akik persze nagylelküen felajánlották a kajájukat.
Most valahogy már nem érzem azt, amit félórával ezelőtt: undorodom az emberektől. Ja.. jófejek.
A hely is kurvajó. Na most megyek egy kis random éjszakai röpizésre. Kajak csak a vizipipa hiányzik. Faszaaaaa.. majd jelentkezem. bye

0 megjegyzés: