itt állok dühöngve, és valósággal beleőrülök a vágyba, csakhogy újra hallhassam a hangját, de csak még jobban eltávolítana tőle minden, amit azért tehetnék, hogy közelebb kerüljek hozzá.

pedig rám se néz, hozzám se szól. napok telnek el. vonszolom magam. valami belém markol és lüktet, valami belém hasít és szúr.  nem alszom, nem eszem, rosszul vagyok, nincs kedvem, nincs erőm, megmagyarázhatatlanul rám tör a sírás. direkt kikapcsolom a telefonomat, hogy ne várjak semmit, aztán ez gyötör, visszakapcsolom, semmi, majd újra ki.