az emberek különösek, ha idegen vagyok a számukra. elfordulok, ha csak rám néznek, félelem nehezedik a vállamra. egyedül vagyok.
olyan különös, a madarak akkor is repülnek, ha te nem nézed őket. jobban látnálak az ellenfényben és emlékeznék a nevedre, ha nem lennél - velem.
20101008
Bejegyezte: subterranean dátum: 20:49
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése