tudtam, hogy most éppolyan gonosz vagyok veled, mint amikor kigúnyolsz, ha nem tudom a jelentését valami egyszerűnek tűnő szónak. de van valami elbűvölő - habár beteges, tudom - a szivatásodban. valami olyasmi, mint amikor bogarakat kínoztunk. de most te vagy a hangya, a nagyítot pedig én tartom.

egész életemben kultikus imádattal szerettem őt. de abban a pillanatban azt kívántam, bárcsak felnyithatnám az ereimet, és a csatornába folyathatnám az átkozott vérét a testemből.

kedve szerint alakítja az őt körülvevő világot, az egyetlen kivétel én vagyok. a baj csak az, hogy mindig fekete-fehérben látja a dolgokat. szigorú erkölcsi rend alapján sorolja be a körülötte lévő embereket. azt pedig, hogy mi fekete és mi fehér, azt ő döntötte el. Egy ilyen embert nem lehet félelem nélkül szeretni, sőt talán még egy kis gyűlölet nélkül se.

a jéghideg felismerés, hogy útközben elhagytad a céljaidat, és mire az út végére érsz elfelejted ki vagy.


AND I'LL DO IT AGAIN FUCK YEAH!!!!!!!!!!!!

Gyönyörű az úttalan rengeteg,
Ujjong lelkem a parton egyedül;
Egy társaság van, hol nem szenvedek,
A mély tenger, hol az ár hegedül:
Embert meg nem vetek,
De a természethez vagyok hű...

"There is a pleasure in the woods:
There is a rapture on the lonely shore:
There is society, where none intrudes.
By the deep sea, and music in its roar:
I love not man the less, but Nature more..."             Lord Byron

legszivesebben kitorolnem ezt a napot.. megnyomnam a 'delete' gombot es az egesz kezdodne elorol onnan, hogy felkelek... de kozben egy belso hang folyamatosan azt duruzsolja a fulembe, holnap lathatod, holnap lathatod, holnap lathatod, holnap....... barcsak igy enne.

nem akartam latni, es megis akartam.. barmi masnal jobban. szegyellem, de moccanni se birtam.. csak alltam es neztem.
ezutan hazaindultam. testemnek minden egyes izma fajt. a kezem, a gyomrom, a fejem luktetett es egett, legalabb felmazsanak ereztem a nyakamon. megse ez volt a baj. a belso hang azt mondta: nem vagy eleg jo. egyszeruen nem felelsz meg.

arra gondolok, hogy miert kell egy ilyenen egyaltalan keresztulmenni. miert nem visznek be az erdobe es lonek le, amig meg van bennem valami ertekes? arra is gondolok, hogy mi vegre fedezi fel mindenki az onbecsules legalabb egy szikrajat onmagaban. meg a gyilkos is, vagy a tolvaj, kutya, hangya mindegyik kepes felemelni a fejet es tovabbmenni. en nem.

emlékszel még? emlékszel rá? sirtam. te akkor azt mondtad. ugy viselted a hajad.. fölemeltel es én éreztem milyen erős vagy.
emlékszel mikor még ismerkedtünk és felhivtál telefonon? mindenre emlékszek abból az időből.. emlékszel? emlékszem. emlékszem ahogy néztél rám azokkal a nagy szemeiddel és a sima homlokod se változott. öt hat kilométer távolságban nem volt senki, a világon nem láttam senkit, csak téged. vártam hogy csörögjon a telefon.. mi mindig kettőt csengettünk, emlékszel? két csengetés.. és te voltál az. aztán a hangod, milyen furcsa volt először hallani telefonba a hangod, milyen csodálatos volt, mindig Csodálatos.

i picked you out of a crowd and talked to you. said i like your shoes, you said thanks can i follow you? so it's up the stairs and out of view, no prying eyes i poured some wine. i asked your name, you asked the time...
it's 2 am, the club is closed we're up the block. your hands on me, i'm pressing hard against your jeans. your tongue is in my mouth trying to keep the words from coming out.
who else may have been you before..

I want a lover I don't have to love, I want a girl who's too sad to give a fuck.

where's the kid with the chemicals? i thought he said to meet me here but i'm not sure. i got the money if you got the time. you said it feels good i said i'll give it a try... 

then my mind went dark.. we both forgot where your car was parked. so let's just take the train. i'll meet up with the band in the morning.

I want a lover I don't have to love, I want a boy who's so drunk he doesn't talk.

bad actors and bad habits, some sad singers they just play tragic and the phone's ringing and the van's leaving but let's just keep touching... i got a hunger and i can't seem to get full. i need some meaning i can memorize, the kind i have always seems to slip my mind But You.........
You write such pretty words, but you know honey life's no storybook , love is an excuse to get hurt and to hurt.

'Do you like hurt?'
           - 'I do, I DO!'
'Then hurt me..' 

'hát... lefeküdtünk'

ezt hallva, bár lépkedtem tovább, és a lábam alattam csak vitt előre, a talpam biztosan fogta a talajt. a testem azt élte át, hogy leolvad a mélybe, alámerül valami puhába, a semmibe - hirtelen olyan kietlenné váltak az utcák, a járókelők vadállatok, a lámpák olyan fölöslegesek, kár volt megvilágítaniuk ezt a... ezt a rohadt világot.

a macskakövön jártunk, amikor elmondta , nekem (lokomotív módjára) koncentrálnom kellett, hogy vissza tudjak lépni a járdára, rá se néztem - végignéztem az utcán, és gondoltam, gyorsan lelépek, ahogy a múltkor is tettem - de nem léptem le - csak azt mondtam 'nem akarok élni ebben a bestiális világban' - de olyan halkan, hogy alig hallhatta, és ha egyáltalán meghallotta, akkor se fűzött hozzá semmit, hallgatott..  aztán kibökött még néhány szót, de szaggatottan, dadogva beszélt - közben azért mindketten haladtunk előre... 

lágy napsütés, virágok, itt vagyok én, megyek végig az utcán, és arra gondolok, hogy engedhettem meg magamnak hogy bármikor is unatkozzak. miért próbáltam őrjöngéssel kárpótolni magam, mindenféle trükkel, amit az emberek azért vetnek be, mert semmit nem akarnak kevésbé, mint komolyan felfogni azt, ami van, pedig az rettentő sok, inkább társadalmi kérdéseken törik a fejüket, dühödten, meg - szintén dühödt - élvezeteken, olyan társadalmi problémákon, mint amilyen nekem a faji kérdés. nincs semmi értelme, a végén pedig éreztem, hogy a nagy önbizalom meg az aranyló reggel előbb-utóbb elillan, már kezd is elillani - az egész életemet olyanná tehettem volna, mint aznap reggel, egyedül a tiszta megértés, az élni és továbbélni akarás alapján, uramisten.. ez volt a legszebb, ami valaha is történt velem - közben pedig színtiszta aljasság...

Once upon a time, there was a Candy and Dan... Things were very hot that year... All the wax was melting on the trees... He would climb balconies, climb everywhere. Do anything for her... Oh Danny boy. Thousands of birds. The tiniest birds adorned her hair... Everything was golden... One night the bed caught fire... He was handsome, and a very good criminal... We lived on sunlight and chocolate bars... It was the afternoon of extravagant delight... Danny, the Daredevil... Candy went missing... The day's last rays of sunshine cruise like sharks..."I wanna try it your way this time!" You came into my life really fast, and I liked it. We squelched in the mud of our joy. I was wet thighed with the surrender... Then there was a gap in things... And the whole earth tilted... This is the business. This is what we're after. With you inside me... Comes the hatch of death... And you were high high so fucking high and ----------

Uraim, ez a Harcosok Klubja!
A Klubja első szabálya: senkinek egy szót se a klubról.
A Klub kettes számú szabálya: senkinek egy kurva szót se erről a klubról.
A Klub harmadik szabálya: ha az egyik fél feladja, vagy harcképtelenné válik, a bunyónak vége.
Negyedik szabály: a küzdelem kétszemélyes.
Ötödik szabály: egyszerre egy bunyó zajlik.
Hatodik szabály: ing és cipő nélkül küzdünk.
Hetedik szabály: minden küzdelem addig tart, ameddig tart.
És végül a nyolcadik szabály: hogy ha ma este jársz itt először, bunyóznod kell.

nem akarom, hogy vége legyen, harcolok a percekért és a másodpercekért.. igyekszek minden egyes szavadat tökéletesen elraktározni magamban, nem akarom hogy kifogyj belőlük. 


mintha ezek a percek lennének azok, ezek a szavak lennének azok, amikre mindig is vágytam és szinte epekedtem értük. nem merlek magadra hagyni, félek hogy meglógnál. nem merem becsukni a szemem, mert félek hogy ez csak egy hülye álom és mire újra kinyitnám újra minden szertefoszlana...

  

egy hete ülök ebben a székben az aranyhalak mellett, és iszom és dohányzom és beszélek, és most tessék, az aranyhalak halottak.  


egyszerűen össze vagyok kötözve belülről és nem tudok megmozdulni érzelmileg..

egyszerre rádöbbenek, hogy mindenki éli a maga csendes kis életét, és egyedül én vagyok őrült..

'2day is my first concert and it makes me feel fucking high.' 

MAKE IT GO!!!  

this is the end, beautiful friend, the end..

ez az érzés olyan intenzív, hogy úgy érzed, hűtlen lettél a saját születésedhez, a saját anyád erőfeszítéseihez, sőt a szülési fájdalmaihoz, amiket akkor élt át, mikor világra hozott, és hűtlen lettél az apád összes erőfeszítéséhez, akinek etetnie kell téged és táplálnia, hogy erős legyél, sőt istenem, az 'életre' nevelnie. olyan mély bűntudatot érzel, hogy magával az ördöggel azonosulsz, és mintha mindenki magadra hagyott volna a beteg bolondságaiddal. betegnek érzed magad a szó legtágasabb értelmében, anélkül lélegzel, hogy hinnél benne, beteg vagy, betegbetegbeteg, a lelked nyöszörög, úgy nézel tehetetlen kezeidre, mintha tüzes lángok emésztenék őket, és képtelen vagy megmozdulni, hogy segíts magadon, holt szemmel bámulsz a világra, arcodon kiszámíthatatlan bántalmak kifejezése tükröződik, mint egy felhőjéhez láncolt székrekedéses angyalén. igazából rákos pillantásokat vetsz a világra, már amennyit látsz belőle a szemeid előtt lebegő, barnásszürke gyapjúpamacson keresztül.
megpróbálod összeszedni magad, a cipődet közelebb próbálod húzni a lábadhoz, de még ezt se tudod megcsinálni rendesen, vagy leejted a cipődet, vagy felborítasz valamit, de előbb utóbb mindenképpen akad valami, amitől sírni kezdesz. 
szeretnéd az arcodat a tenyeredbe temetni és kegyelemért könyörögni, de tudod, hogy nincs kegyelem..
mert felnézel a kék égre, de ott sem látsz semmit, csak üres teret, ami óriási szörnyű grimaszokat vág rád.
ha a világra pillantasz, az nyelved ölt rád, és ha végül le is emeled az álarcot, mögötte semmi nincs, csak óriási, üres, égvörös szemek, akár a saját szemeid. 
lehet hogy megpillantod a föld mozdulását, de számodra már ennek sincs különösebb jelentősége. elég egyetlen váratlan zajocskát hallanod a hátad mögül, máris dühödten vicsorogsz. szeretnéd beletörölni az arcodat valamibe, ami nem az. 
kínba csavarodott érzelmek gyötörnek, soha többé, soha, soha többé.. 
ami tegnap még tiszta volt és szép, mára minden racionalitást és magyarázatot nélkülöző módon egyetlen rettenetes rakás szarrá változott. 
a megbánás  fájdalma úgy ivódik beléd, mintha valaki nyomná felülről, az égen úszkáló bájos-fodros, fehér felhők csak a te szemedet bántják.

Amikor kinézek az ablakon semmi mást nem látok, csak épülő házakat és új gyárakat egymás hegyén-hátán.. hát igen, ha ilyen tempóban növekszik a népesség, előbb-utóbb fölzabálja az utolsó ásónyomni hátsó udvart is, sőt még arra is rá fognak kényszerülni, hogy egyik elbarkácsolt lakószintet rakják a másikra a végtelenségig, tessék, itt a városVárosVÁROS, míg a házak föl nem nyúlnak vagy tízezer méterre az égbe a térkép teljes szélességében, és akik majd szuper távcsövekkel a Földet bámulják valami más bolygóról, tökre elámulnak, hogy a híres Föld helyén csak tüskés gombóc lóg az űrben..

Ha belegondolsz, kilátásnak elég szörnyű, egymásra pakolnak szépen minket, mint valami begolyózott páviánokat, meg meglássátok, vagy látjátok, vagy hogy a szarba kell kell helyesen mondani.. Százmilliónyi éhes száj nyavalyog majd, hogy még, még, még..

És az egészben az a legszomorúbb, hogy nincs az az ember, aki fel tudna emelni a Hold elbaszott krátereiig, hogy egyszerre lásd az egészet az utolsó kis piti rablás, legutolsó átkozott kis gennyes részletéig.

Erőt kell gyűjtenem ahhoz, hogy jó pofát tudjak vágni ehhez az egész cécóhoz, de végül is rádöbbentem, hogy körülvettek, bekerítettek és többszörös túlerőben vannak, el kell menekülnöm újra a magányba, vagy meghalok. Szóval úgy ahogy mondom, csöndben visszasunnyogok San Franciscoba. A kezdet, a drága jó öreg nagyapám által oly nagylelkűen felajánlott menedék ígérete csodálatos volt, de ahelyett, hogy minden simán menne, betegen ébredek fel, hanyingerrel, undorral és halálra rémülve. Úgy bizony, rémületes rettegésben a szomorú dal miatt, amit a tetők fölött hord a szél, s ami összekeveredik a mondatfoszlányokkal, amik lentről a sarokról szivárognak fel idáig, de van még rosszabb is. Részeges emberek öklendeznek a mellettem lévő szobákban, recseg a folyosó fapadlója, csapkodják az ajtókat, mindenfelé nyöszörgés - beleértve azt a nyöszörgést is, amire felébredtem, a saját nyöszörgésem egy hepehupásra gyötört ágyban, a nyöszörgés, na meg a fejemben zúgó ritmusok sorozata, amitől úgy kivágódtam a párnából, mint valami kísértet.

Körülnézek ebben a nyomorúságos lyukban, reményteli hátizsákomott áll a sarokban, megtömve mindenféle hasznos dolgokkal, amire csak szükségem lehet. Akad itt egy teljes túlélőkészlet is, élelmiszerfélék, pár extrameleg pulóverrel, néhány zsebkendővel, egy pár tornacipővel (túrázáshoz). Ám a szépreményű hátizsák csak ül az oltári nagy kupleráj kellős közepén, üres, fehér üvegek, csikkek, szemét között, iszonyat...  ˝Ha nem mozdulok meg rögtön, végem,˝ döbbenek rá, miközben végiggondolom az utóbbi három nap részeg reménytelenségét, ezt a fizikai és szellemi és metafizikai reménytelenséget, amit az ember nem tanul meg az iskolában, akárhány könyvet olvasson is az egzisztencializmusról vagy a pesszimizmusról, akárhány köcsög látomásgerjesztő Ayahuascát igyon is meg, akármennyi meszkalin-tablettát szedjen is be, akármennyi peyotét szippantson is fel az orrába - Az az érzés, amikor felébredsz és félsz, hogy elvisz a rettenetes, nyálkás halál, ami úgy csöpög mind a két füledből, mint az a különösen vastag póknyál-fonadék, amit némelyik trópusi ország pókjai köpnek az áldozataikra; az az érzés, amikor úgy érzed, púpos hátú mocsári szörnyetegként nyöszörögsz a föld alatti posványban, és inad-szakadva húzol valami súlyos forró terhet a semmibe; az az undorító érzés, mintha bokáig tocsognál a fortyogó disznóvérben, mintha derékig ázva csücsülnél egy nagy fazék barna, szutykos-zsíros mosogatóvízben, amiben már nyoma sincs a mosogatószer buborékjainak - Az arcról, a saját arcodról, amit a tükörben látsz, elviselhetetlen szenvedés csorog; úgy elkínozta, úgy elcsúfította a fájdalmas szomorúság, hogy már sírni sem tudsz érte, hogy is lehetne sírni egy ilyen ocsmány, egy ilyen véglegesen elvesztett valamiért, aminek már az égvilágon semmi köze nincs az elmúlt tökéletességhez, és így nem méltó sem könnyekre, sem semmi másra: mintha hirtelen William S. Burroughs Idegenje jelenne meg a képed helyén a tükörben - Elég! ˝Ha nem mozdulok, végem˝ úgyhogy fogom magam, talpra szökkenek, aztán fejenállás, hogy némi vér csorogjon az agyamba, irány a tusoló a folyosón, friss póló, zokni, alsónemű, gyors pakolás, hátizsák a vállra, aztán irány a hűvös szeles utca; végigalszom az utat, és ahogy felébredek, már valamivel tisztább fejjel, legnagyobb elképedésemre tengeri levegő szagát érzem. Valaki megrázza a vállamat, ˝Végállomás, San Francisco.˝ 

It’s Getting Dark Darling Too Dark To See

wanna be able to fly to shit on ppl.  
hah!

 

Have you ever been in love? horrible, isn't it? it makes you so vulnerable. it opens your chest and it opens up your heart and it means that someone can get inside you and mess you up. you build up all the defenses, you build up a whole suit of armor, so that nothing can hurt you, then one stupid person, no different from any other stupid person, wanders into your stupid life.. You give them a piece of you. they didn't ask for it. they did something dumb one day, like kiss you or smile at you, and then your life isn't your own anymore. love takes hostages. it gets inside you. it eats you out man and leaves you crying in the darkness, so simple a phrase like 'maybe we should be just friends' turns into a glass splinter working its way into your heart. it hurts. it really does. not just in the imagination and not just in the mind. it's a soul-hurt, a real gets-inside-you-and-rips-you-apart pain. i hate love. 

i know more than you think i do, i'm not stupid. i'm sick of being hurt, and being thrown around like i mean nothing but a piece of shit. i'm done, i officially give up. there's no one to blame, i gave you plenty of chances and you threw them all back in my face. people can only keep chasing you for so long, and in the end i need to get back to my own life. you'll find someone, well... clearly you already have. i'm in no need of use to you, and well i'll do quite fine on my own. have a nice life, and hope everything goes well, and i mean that. i really do, im not bitter anymore. i just have plenty of things in my life to figure out, and i don't need more weight on my shoulders than i already have. it was fun while it lasted.

i love sleeping. my life has the tendency to fall apart when i am awake, you know? sometimes i want amnesia. it would be so much easier..

nem, nem becsmérelem és átkozom tovább ezt az istenverte földet, csak imádkozom és könyörgök azért, hogy erőt találjak magamban ahhoz, hogy megőrizzem az arcod, megakadályozzam, hogy valahogy elillanjon előlem...
vajon képesnek kellene lennem arra, hogy visszaemlékezzek arra, ami már olyan távol van a nyomorult célomtól, hogy a pozitív részleteit képtelen lennék előtérbe helyezni, ha létezne a híd, amin keresztül visszamehetek, mert időközben az akkori önmagam valamennyi molekuláját elvesztettem, méghozzá úgy, hogy megvilágosodásuk pillanatát meg se ízlelhettem.

Tisztelt Szülők!

A gyermekükkel magatartási problémák adódtak. Rágja a körmét, szopja az ujját, 10 percenként kezet mos, szopja a lábát, rágja a haját, vakaródzik, állandóan zajt csap, a tanóránkon hangosan felnevet, illetve ingerli a társait. A pszichológus kezelését megtagadta. Kérem minél előbb jelentkezzenek nálam.

U.i.: A gyerek nem beteg, csak magányos.

and i wanted so badly to lie down next to him on the couch, to wrap my arms around him and sleep. not fuck, like in those movies. not even have sex. just sleep together, in the most innocent sense of the phrase. but i lacked the courage and he had a girlfriend and i was gawky and he was wonderful and i was hopelessly boring and he was endlessly fascinating.so i walked back to my room and collapsed on the bottom bunk, thinking that if people were rain, i was drizzle and he was hurricane.

dühös vagyok, mert kicsi voltam, amikor te nagy voltál. vagyis dehogy, nem erről van szó. dühös vagyok, mert tehetetlen voltam, amikor te hatalmas voltál, azaz mégsem, ez sem az. azért vagyok dühös, mert függőségben vagyok, mert rád szorulok.. de persze ez sem egészen így van. azért őrjöngök, mert amikor még szerettelek téged, akkor fülyültél rám..

mert érdekelni a szédültek érdekeltek csakis, akik szédülten éltek, szédülten beszéltek, mindentől a megváltást várták, sose ásítottak, és soha normális dolgokat nem hangoztattak, csak kigyúltak és pattogtak, akár a sárga petárda, és hányták a szikrát a csillagokra...

összegyűrve és kidobva a szemetesbe.

a nagymamám nagyszerű ember volt. megtanított monopolyzni. megértette, hogy a játék lényege a birtoklás. mindent felhalmozott amit csak tudott és végül ő uralta a játékot. és a végén mindig ugyanazt mondta nekem. rám nézett és azt mondta: 'egyszer majd megtanulod, hogyan kell játszani.' egy nyáron aztán minden nap, reggeltől estig monopolyztam és azon a nyáron megtanultam hogyan játsszam a játékot. rájöttem, hogy csak úgy nyerhetek, ha teljes eltökéltséggel felhalmozok mindent. megértettem hogy a pénz, és a birtokok.. ebben mérik ki milyen jól játszik. a nyár végére könyörtelenebbé váltam, mint a nagymamám.. képes voltam akár áthágni a szabályokat, csak hogy nyerhessek. és azon az őszön leültem vele játszani. mindent elvettem, amije csak volt.. végignéztem ahogy az utolsó dollárját is átadja. és legyőzötten távozik. de volt még valami, amit meg akart tanítani nekem. azt mondta: 'most pedig mind megy vissza a dobozba. az összes ház és hotel. minden vasút és közüzemi vállalat. minden ingatlan és az összes csodálatos pénz... most ez mind megy vissza a dobozba. semmi sem volt igazán a tiéd. izgalomba hozott egy kis időre, de ez mind itt volt mielőtt leültél az asztalhoz, és utánad is itt lesz. játékosok mennek, játékosok jönnek. házak és autók, címek és ruhák, még a tested is.'
mert az az igazság, hogy minden amihez ragaszkodsz, amit elfogyasztasz vagy felhalmozol, az mind megy vissza a dobozba és elveszítesz mindent. szóval meg kell kérdezned magadtól: mikor végre megkaptatad a nagy előreléptetést, miután nyélbe ütötted életed üzletét, mikor megvásároltad a tökéletes otthont, mikor megteremtetted a pénzügyi biztonságot és megmásztad a siker létráját a lehető legmagasabb fokig... és az izgalom elmúlik - mert el fog múlni... AKKOR MI VAN? milyen messze kell elmenned ezen az úton, hogy meglásd hova vezet? bizonyára belátod, hogy soha nem lesz elég. szóval fel kell tenned magadnak a kérdést: mi az, ami számít?

VAD foundation

új életcél?

felülök a polcra, mert befőttnek érzem magam.

30 Seconds To Mars - Hurricane

felkavaró, bizarr, egyedi, groteszk, elmebeteg, igaz.
ez betett mára.

és egyik napról a másikra fejetetejére áll az egész kis lelkivilágom. hihetetlen, hogy mennyire erőre kapok tőled.. és tényleg még mindig egy hatalmas kérdőjel vagy számomra, de annyira szeretem ezt az állapotot. azt akarom, hogy megközelíthetetlen maradj, nem akarom átlépni megint azt a határt. nem vagy itt, de mégis. örülök neki.. neked.

vagy2vagysemmi.

i feel like my life's outta luck.

nem tudok mit írni.. annyira nincs semmi de annyi mindent érzek egyszerre. düh, tétlenség, céltalanság, féltékenység, passzivitás, nemtörődömség, csalódás. nincs semmi amiért reggelente felkelnék. legszívesebben csak aludnék. nem tudok miből/kiből erőt meríteni és ez tényleg bosszantó. bizonytalan vagyok az emberi kapcsolataimban, félek kockáztatni, nehogy sarkon forduljon és itt hagyjon. elvagyok így magamnak, nem erről van szó. nem is olyan érdekes ez az egész. csak magamnak írtam.

nem tudom eldönteni, hogy már megint vagy még mindig

nem szeretem reklámozni és utálom hangoztatni ezt, de most jelenleg hányingerem van magamtól.. megint előbukott az önző énem és olyanokon csattan, akik nem érdemlik meg.

szégyellem kimondani, de becstelen kis szarrágó lettem.. és efelett nem tudok elsiklani és nem nagyon tudom azt mondani, hogy
'ez van'.

gyűlik és gyűlik és már megint ki se látok.. próbálom utolérni magam.

mi lenne, ha feladnám ezt az egészet? annyi felesleges dolog van.. és soha többet nem hallanátok rólam, ígérem.

hányszor megfordult a fejemben... csak menni, vissza se nézni. biztos hogy boldogulnék.

because woman's work is never done and underpaid and unpaid or boring or repetitious and we're the first to get fired and what we look is more important than what we do and if we get raped it's our fault and if we get beaten we must have provoked it and if we raise our voices we're nagging bitches and if we enjoy sex we're nymphos and if we don't we're frigid and if we love women it's because we can't get a 'real' man and if we ask our doctor too many questions we're neurotic and/or pushy and if we except childcare we're selfish and if we stand up for our rights we're aggressive and 'unfeminine' and if we don't we're typical weak females and if we want to get married we're out to trap a man and if we don't we're unnatural and because we still can't get an adequate safe contraceptive but men can walk the moon and if we can't cope or don't want a pregnancy we're made to feel guilty about abortion and... there are lots of other things i'll take steps against.

nem az erőszakot szeretem ebben, a technikája érdekel. hogyan mozogj úgy az ellenfél ütései elől, hogy megvédhesd magad, hogyan alakíthatsz ki olyan taktikát, amellyel megleped a társad, majd visszatámadva pontos ütést mérhetsz rá. de az a lényege az egésznek, hogy a tudatod üres legyen és nyugodt. ne legyél stílus vagy forma, amire az ellenfél építhet.

sokszor úgy érzem, hogy ebben a hajtásban nincs időm fáradtnak lenni. de TŰRJ ÉS TARTS KI!

olyan mintha folyamatosan földet lapátolnának rám.. napról napra többet és mindig ki kell másznom belőle, minden fizikai és lelkierőmet bevetve ásom magam ki ebből a gödörből. de mi van ha elfáradok? talán úgy beterítenek földdel, hogy soha többé nem mászok ki belőle.

még mindig félek a kudarctól. de tudom, hogy csak az számít, hogy a csalódások miatt ne a keserűség uralja az életünket. tanuljuk meg elengedni a múltat, és ha az meg van, próbáljunk meg nyitott lenni a jövőre. ki tudja kit hová sodor az élet?

-élet?- kérdeztem.

hosszú utazás a semmibe. valahogy mindig rosszkor jön a defekt, de nem igazán van választásunk. ki kell szállnunk kereket cserélni, majd tovább menni az ismeretlenbe.

a vér nem válik vízzé.

ha valami véget ér, akkor az azt jelenti, hogy elkezdődik valami új, ugye? hát várok rá.

- számolom a napokat, semmi változás, mindig ugyanaz a téma, nem akarok már beszélgetéseket kezdeményezni tényleg.. meguntam mindent, még magamat is.

ideje lenne továbblépni, regenerálódni és virítani valamit. most ezt komolyan így érzem..

már meg kellett volna tanulnom, hogy éljek a pillanattal.
annyi lehetőséget hagytam már ki az életemben, hogy a számukat se tudom.. és a legbetegebb az, hogy csak akkor ér téged a meglepetés, amikor rájössz, hogy ami elment, az soha a büdös életedbe nem jön vissza. ilyenkor csak nagyokat sóhajtozol, nem is tudod mit mondjál, egyedül a remény kis szikráját érzed, hogy hátha tévedés...és még van esély. de nincs.. szép lassan tör rád a felismerés, hogy elmúlt.

sose volt, sose lesz.

sajnálok mindenkit, akik meghalnak körülöttem.. tiszta szívemből. bárcsak tudnék sírni, bárcsak ki tudnám engedni magamból azt, ami most bennem van. utálom magam azért, amiért én élek és nem ő. van egy ilyen közhely, hogy az élet sosem áll meg.. én most megállok, befékezek egy kicsit. nem, nem azért mert feladom, hanem azért, hogy erőt gyűjtsek.. végezetül annyit, hogy mindig azok hagynak el leghamarabb, akikkel nagyratörő terveim vannak.

'don't cry' they say.. but u know, u fucked up everything.. but i'm not blaming you, i know it's not ur fault. 'is this really happening to me?!' i keep asking myself..

Sick Boy. RIP
(i don't wanna say goodbye to you, i know we will meet someday. you'll open up the gate for me. but remember, nothing else matters. i won't forget it, and i won't forget You. you'll be always in our hearts)

no one knows

volt már olyan, hogy mindegy mennyire igyekeztél, soha nem jött össze semmi ?

lassan kezd minden visszaállni a régi kerékvágásba
és az a rohadt gombóc kezd visszacsúszni a torkomba.

you can't just walk back in. not now, not after i worked so hard to forget you. i know i eventually have to move on, but what i feel for you will never be replaced. you know, these are the days when i don't want to wake up anymore. not dead, just sleep forever. and i keep telling myself that if you really wanted to talk to me, you would.
i feel weak. i feel fragile. i feel unstable. i feel sensitive. i feel delicate. i feel like someone could literally break me at any moment, at any given second. i don't want to feel like this anymore. most of the times i don't even know why i feel like this. i wanna feel free. i want to feel strong. i want to escape from myself and these emotions. you know there's so much stuff piling up and i don't think i can handle it anymore..

olyan jó azt mondani, hogy 'holnap találkozunk'.
és tudni, hogy tényleg így lesz.. biztonságérzetet ad.

igen, mondhatjuk úgy, hogy boldog vagyok.

say hello to a new life

de mindig mondom, hogy egyszer csak megszűnik a varázs és egy szép napon néma maradsz. ezt a könyvet becsukják, de a szereplők bentmaradnak.

új életet kezdtem.. bár még üres. a válaszokkal tisztában vagyok, már csak a kérdéseket várom. nem rossz ez így, bár jónak sem mondanám. nem is akarom folytatni ezt, a sorsra bízom magam. futok, rohanok elébe, érte vagy miatta. a hangsúly úgy se azon van hogy mit, hanem hogy ki adta.

happy new year

2010 eseménydús, fordulatokban, örömben, sírásban gazdag volt. egyik fele pozitív, a másik negatív. nem történt semmi olyan, ami megváltoztatta volna az életemet, legalábbis eddig nem tudok róla..

az újév nem jelent számomra semmit, nem jelenti azt, hogy tisztalappal kezdhetek, úgyis ott folytatom, ahol abbahagytam. nincsenek újévi fogadalmak, sem nagyratörő tervek, úgyis azt kapom amit az élet elém dob.

2011. 01. 01. o:oo mégse olyan monumentális pillanat.

de mosolyogj!
végül mindig visszatérünk az elejére.

say hello to 2011.
say goodbye to 2010 - thanks for the memories.

happy new year to everybody!

well, this is the game called go insane.

merry xmas!

föld levegő tűz víz anya apa fiúk lányok repülőgép egy csillagos éjszakában.. az első ijedség. fák követnek szabadon. szeretlek.. látod hogy szeretlek téged.

és közben az idő dolgozik mint a sav. elszíneződött szemek. látod az időt repülni. az arc változik ahogy ver a szív és lélegzik. nem vagyunk állandóak, nyilak vagyunk a repülésben. a változás szögeinek összege.

az arcod megváltozik a kocsiban, a szemed, a bőröd és a hajad ugyanolyan maradt. mindenki mást egyformának látok..és száz ugyanolyan ember követi egymást. 
és mi az összeköttetés? amikor két végtelennek és egymást kizárónak gondolt mozdulat találkozik egy pillanatban - az időben? - igen - az idő nem létezik. nincs idő. - az idő egyszerűen csak legenda.

                    ö r ö k   ö n t u d a t   a z   ü r e s s é g b e n

csók a viharban

a saját arcod mozdulatlanul egy tükörablakban

(az illemhely dermesztő neonfényétől megdermedek)

hirtelen mozdulatok

és a múltad hogy felmelegítsen a lelketlen éjszakában

a homályban, az árnyas nappaliban ahol éltünk és meghaltunk és nevettünk és sírtunk és a kapcsolatok büszkesége magával ragadta azt a nyarat. micsoda utazás a kezedet fogni és mondd el a zsaruknak hogy még nem vagyok 16.

ha láthatnálak újra és beszélhetnék veled és sétálhatnék egy kicsit a társaságodban és ihatnám a szavaid -gondoltam - megmenthenénk egy már pusztuló lelket.


mulatságos
még mindig várom hogy kopogjanak az ajtón. ez van, ha emberek között élsz.
egy kopogás? összetörné álmaim illúzióit. szegény lány küszködése, hogy ne ragadja magával a regények és csavargás és a zenélés vonzereje.

keserű tél.
decemberi szigetek.
üldögélni egész éjszaka, beszélgetni és zenét hallgatni.

kinézel az ablakon, a lábnyomokra gondolsz
miket magatok mögött hagytatok

a hóban.

mintha egy ember sétálna-

kimegyek innen
hová mész?
a reggel másik oldalára-kérlek ne zavard el a felhőket.


a szavak szétesnek. a szavak elfutnak. a szavak sétapálcákra hasonlítanak.. (haha vágd el a torkod. az élet [nem] egy vicc)

menj vissza tornaterembe! 
nagyon békés - meditáció.

már nem tudok úgy átsétálni a városon anélkül hogy meg ne nézzek minden egyes buzit. érzem a vibrálásukat a bőrömön át, a nyakamon. égnek áll a hajam.

Menekülés.

Rohanás.

egy ember, aki azt hitte nincs értelme ennek.
egy másik, aki tudta hogy még tovább is lesz ez.
egy álom, ami talán egyszer valóra válik.
egy kapcsolat, ami nem tartott csak nyárig.
egy sokszor kimondott szó, egy nyilvánvaló rejtély.
egy egész sor filozófia, ami miatt korán felkeltél.
egy mozdulatlan tó, aminek partján ott van a jelen.
egy utópikus gondolat, ami sosem tartott velem.
egy test, amihez sose volt semmi közöd neked.
egy szív, ami nélküled is ugyanúgy dobog, mint veled.
egy rémálom, ami nem valósul meg soha.
egy kötődés, ami nem tartott vissza, csak oda.
egy üzenet, mi tömören összegezte.
egy végzez, mi az utat kikövezte.
egy halál, melynek gyorsan vége szakad.
egy leírt rész, minek a vége te vagy magad.

lépten nyomon, lélek nyomon, lélekdonor, élek komor, léleknyomor
véres szavak, mér alszanak, apró vágyak, hagy próbáljak
szemed színe, felszíne, állítom, hogy fekszik-e
Halálország, jutalom, lét értelmét kutatom

tudattalan, untalan, soron kívül önmagam
hozzájárul, tartozik, vitatottan vitatkozik
ész megálló, végállomás, ásít látom, látom ás
egy levegőt vesz, kettőt kap, a halhatatlan ettől hat. 

gyógyszer élet, halál, betegesen él-e talán
vihar, szélcsend, idézet, kapcsolatok, színészet
kertesház, kirakat, pillanatból kiragad
kicseréled a régit újra, visszanézed, jöhet újra. 

megszólalt a telefon, és ő már tudta, hogy elölről mindent újra. szűk pupilláján keresztül figyelte a tájat, ami mindig ugyanaz, és mégis más. föld alá ülve tudatosul benne a tény.. felébredt.

éberen, saját maga mellett haladva megy tovább a megérkezésig. első lépésként kinyitja az ajtót, és beletesz mindent, ami az övé, majd felmegy és pár óra önkívületi állapot következik. ez azért van, amiért egyszer ez volt, csak ő erről még mit sem sejt. az idő pontos eltelte után telik le az idő többi része, ami mindig más, mégis ugyanaz. hiába, van ami nem változik...

és ekkor a végére ér, csakhogy ez egy parányi részlet, nem teljes vég. az majd odébb lesz, addig is várja, hogy a föld üljön alá, más menjen mellette és hogy az a bizonyos ajtó végre kinyissa magát. 

képzeld azt, hogy a világ melynek te is szerves része vagy és leszel is mindig, sosem létezett és sosem fog létezni mindaddig, míg azt nem álmodod, hogy felébredsz. és hogy mi lesz ekkor, hát semmi, mondhatnám. de milyen az a semmi? egy nagy csend, sötétség? de ha jobban belegondolsz a csendet és a sötétséget is érzékeled, tehát biztosan állíthatod, ezek nem jellemzik azt a légüres teret, melyről mi most szót ejtünk. ugyanis a szóban forgó üresség nem létezik, csak egy kitalált fogalom a te kitalált világodban. és ha te is ki vagy találva? mi van, ha te sem létezel, te is csak a nem létező semmi része vagy, mely egy számodra ismeretlen, sőt elképzelhetetlen személy fejéből pattant ki. ez a személy mit sem sejt rólad, és te sem sejtesz semmit se, hisz te csak egy agyszülemény vagy, merő gondolat, egy álom része, melyből majd felébrednek, és te megszűnsz. újból semmi leszel, amit ismétlek, nem létezik. de ha semmi sem létezik, akkor mi honnan tudunk rólad? rólad és a téged megalkotó egyénről, aki most mélyen alszik és minket figyelmen kívül hagy. na igen, ez itt a megdöbbentő. ha mi is egy tétel szereplői vagyunk, akkor hogy lehet, hogy az illúziót keltő fél nem tud rólunk és mi, mégis tudjuk, hogy ő létezik. talán mi vagyunk minden forrása. lehet, hogy akit mi a „megálmodónak” hittünk, puszta feltevés, egy hipotézis? és mire jó ez? kitalálni téged és őt? erre csak te tudod a választ. és tudod miért? mert te vagy mindennek az oka, eredete és miértje. miattad vetődnek fel a kérdések és miattad nincs válasz. te vagy a semmi, mely mindent elemészt és létezhetetlenné tesz. és egy szép napon felébredsz… nehéz elképzelni mi? hát persze, hisz téged, nincs aki, megálmodjon, mert te álmodod saját magad, és ez az álom sosem ér véget, hisz valaki, akiről most már tudjuk, hogy te vagy, mindig álmodik valamit, amiben te, azaz az általad keltett világ, melynek te, ő és én is része vagyok egy örökkörforgásban zajlik mindaddig, míg… és itt eltűnik a kérdőjel. nincs idő, hisz nem tudhatod melyik álomban vagyunk, ha álmodsz is egyáltalán valamit.

délután a parkban

volt egyszer egy kisfiú, aki találkozni akart Istennel. tudta, hogy hosszú az út odáig, úgyhogy bepakolt a táskájába egy csomag csokis kekszet meg egy nagy üveg kólát, és nekivágott. 
három háztömbbel odébb találkozott egy öreg nénivel. a néni a parkban ült, a galambokat figyelte. a fiú letelepedett mellé, és kinyitotta a táskáját. inni akart egyet, amikor észrevette, hogy a néni biztosan éhes, és megkínálta csokis keksszel. a néni hálásan elfogadta, és rámosolygott. olyan kedves volt a mosolya, hogy a kisfiú újra látni akarta, ezért megkínálta kólával is. a néni megint rámosolygott. a kisfiú nagyon boldog lett!
egész délután ott ültek, majszoltak és mosolyogtak, de egy szót sem szóltak.
miután besötétedett, a kisfiú rájött, hogy álmos, ezért felállt, hogy hazainduljon, de pár lépés után megfordult, visszaszaladt, és megölelte a nénit. ő válaszul minden eddiginél szebben mosolygott. 
amikor nem sokkal később benyitott a lakásukba, édesanyja meglepődött örömteli arckifejezésén. 'mit csináltál ma délután, ami ilyen boldoggá tett?' kérdezte tőle. 'Istennel ebédeltem' válaszolta, de mielőtt az asszony újra megszólalhatott volna, hozzátette: 'képzeld, olyan szépen mosolyog, hogy olyat még sohasem láttam!'
közben az idős néni szintén békességet sugárzó arccal tért haza. a fia meghökkenve kérdezte: 'hol jártál, mama, hogy ennyire boldog vagy?' - 'csokis kekszet ettem a parkban Istennel' felelte, de mielőtt a fia bármit szólhatott volna, így folytatta: 'tudod, nem is gondoltam volna, hogy ilyen fiatal!'

Julie A. Manhan

filmszakadás

 

 
elkezded ezt a filmet, amiről nem tudsz semmit, csak azt tudod hogy nagyon vonz téged. elkezded.. egyre jobban belemerülsz. kezdetben vígjátéknak tűnik, aztán egyre jobban bonyolódnak a szálak. kiderül hogy van ebben egy kis romantika is.  egyre jobban benne vagy, érzed hogy nem tudsz felállni mellőle, már majd' bepisilsz, de kíváncsi vagy, hogy mi lesz belőle. aztán filmszakadás..

...

türelem, elmúlik. (kulcsfontosságú szavak az élet útmutatójához)

kimész pisilni. visszajössz. semmi.
készítesz egy kakaót. visszajössz. semmi.
készítesz egy szendvicset. visszajössz. semmi.
belegondolsz, hogy nem érdemes itt ülni a hangyás TV előtt és pocsékolni az idődet. de azért reménykedsz.
épp eszed a szendvicsedet, iszod a kis kakaódat, kezedbe veszel egy újságot. kezded magad jólérezni. kezded elfelejteni a film szálait, történéseit, meg az egész hangvételét. csak annyit tudsz, hogy jó volt, tetszett és kíváncsi lennél a folytatásra. de ha nem, hát nem. elfogadod. már azon vagy, hogy beraksz egy másik filmet, vagy csak egyszerűen kikapcsolod a TV-t.

aztán hirtelen elkezdődik.
annak ellenére, hogy kihagytál egy csomó részt és érzed, hogy mindjárt vége, próbálsz belerázódni, felvenni a ritmust. mindezt azért, mert reménykedsz és vágysz a folytatásra. 
De nem.
a szálak látszólag kibogozódtak és minden rendben van. a film - még akkoris, ha befejezetlennek tűnik számodra - véget ért. nincs már folytatása. 

különös üresség költözik beléd, nem tudod elmondani, hogy megérte megnézni vagy sem.  kérdőjel leszel. csak azt tudod hogy a filmszakadás előtti részt nagyon élvezted és végülis az adta az alapot a filmünknek. kérdőjelből átalakulsz ponttá. igen, egész jó film volt, csak kár a filmszakadásért, és kár azért hogy egyáltalán vége lett.

az élet egy film.. Te is egy film vagy.. és az a fáradt kéz, amiről már beszéltem, elteszi a tekercseket egy dobozba és ráhajtja a fedelet.

Mona Lisa, mi van a zsebedben? ez jár az eszemben. gyanús vagy te nekem. kérlek mondd meg nekem miért vagy olyan boldog fenn a kereten. 

mondd meg nekem hogy mennyit kell még várnom arra, hogy megtudja hogy mitől mosolyog a Mona Lisa, hogy miért mosolyog úgy mint egy szép piros alma, miért nem fagy le arcáról a mosolya? miért van olyan érzésem mintha már láttam volna ezt a nyugodt mosolyt, ami tükröződik róla, pedig köztudott hogy nincs mosoly két egyforma. legfeljebb ha be van... mivan?!

(azt a büdös kurvát! hát beszarok, hey!)

a Mona Lisa be van szívva!

hey, nézzél már a képre és eszmélj fel végre, az előzmények biztos nincsenek megfestve.
behódolt előtte már a föld, lenyűgözött mindenkit egy vászonra festett hölgy. Mona Lisából sztárt csinált egy pár gramm zöld.  a képmérték pedig drasztikus méretet ölt. valaki ezért már ember életekre tört. valaki, hogy ellopja még embert is ölt. valaki még hamisítványnak is bedől. de Mona Lisa egy van, kinek mosolya örökzöld. 

nézzél fel a képre és eszmélj fel végre, a Mona Lisa már kurva biztos hogy be van tépve. 

dedicated to nobody

a fekete hátizsákom megtelt összetört álmokkal.. 4000 forintból kell kijöjjek egész héten. soha nem mondtam semmi elégedetlenségre utaló szót. mondani nem mondtam, de ezerszer gondoltam. 
és most elmegyek itthonról. 

itt az árnyékban úgy érzem biztonságban vagyok és szabad. 
nincshová mennem, de nem maradhatok ott, ahová nem tartozom. 

2 hónap telt el és kezd hideg lenni. tudom, nem vagyok elveszve, csak egyedül vagyok.  de nem fogok sírni, nem adom fel, nem mehetek vissza most.

a reggel első sugarai egyenlőek voltak számomra a megvilágosodás sugaraival. rájöttem ki vagy te valójában. 
mutasd meg az árnyékot, ahol az igazság hazugságot jelent. sokkal több félelem van az üres szemeidben, mint gondoltam.



sok időt töltöttem azzal, hogy köveket dobáltam az ablakodhoz.. aztán az idővel rájöttem, hogy az ajtón soha nem is próbáltam bekopogtatni. 

Dear John, 

i'm miles away from where you are
i lay down on the cold ground
and i pray that something picks me up
and sets me down in you warm arms.

mindig úgy csapsz le rám, mintha pontosan tudnád, hogy mit miért csinálsz. de ez kezdetben volt áttörés, ez hozta ki belőlem mindig az izgalmat. ez hozta felszínre bennem az elsüllyedt földrészeket.
de most aztán elkövetkezett az igazság pillanata. Veled a világ baby, de hol is vagy te most? mihez kezdesz? rávetted a lányt, hogy szeressen. akkor hát: szereted őt vagy nem?
És bizony, itt kezdődik számunkra a probléma. Ami az áttörés után van, az maga az elidegenedés. ha az ember egyszer kiszakadt, odakint elég kietlen minden. a lázadó elszigeteli magát. Nem léphet be újra. Rohadt egy helyzet a Jézus Krisztusé : egyedül abban a nagy kertben!

újra itt a régről ismert barátom, a 180fokos fordulat. 

Horoszkópom:
Akarata ellenére kínos helyzetet teremt maga körül. Ma Önnek is hevesebb a vérmérséklete a szokásosnál. Sok erőre és önfegyelemre lesz szüksége, hogy helyrehozza azt, amit elrontott.

félelmetes. 

egyszerűen nem bírom követni, annyira túl egyszerű, hogy már bonyolult és mégis érthető.. de akkor miért nem vagyok a helyzet magaslatán ?

yesterday doesn't mean shit. what's over is over and nothing between. 
NO rewinding time.
reliving old reviews is a useless tool of confusion.
don't hold you breath for the turn around; come into the world of endless odds. 
they'll tell you about your fault and in time you'll face the darkness. but darkness is a friend to you; embrace it and fly through the madness. 
yesterday don't mean shit, cause tomorrow is the day you have to face. 

you protect yourself and I'll keep it to myself. 
it can only be that way, yeah!

utazol. beletaposol a fékbe, rám gondolsz. én vendégül látlak újra.
elindulsz. kavarognak a fejedben a gondolatok.
ajtó, mely számodra mindig nyitva áll.
megérkezel. üdvözöllek. 

az emberek különösek, ha idegen vagyok a számukra. elfordulok, ha csak rám néznek, félelem nehezedik a vállamra. egyedül vagyok. 
olyan különös, a madarak akkor is repülnek, ha te nem nézed őket. jobban látnálak az ellenfényben és emlékeznék a nevedre, ha nem lennél - velem. 

nyüszítve, fogvacogva. kiszolgáltatva, megalázva. tehetetlenül, ragaszkodva. megrémülve és becsapva. 

emlékszem. egy éjszaka féltem, és a párnámat szorongattam rosszkedvűen. le sem hunytam a szemem, miközben a nehéz percek elillantak. akkor döbbentem rá, hogy a hajnalra mindig nappal jön, és a nappalra pedig éjszaka. és én egy napon meghalok, és nem lehetek itt többé soha. 

s o h a

még annyi mindent mondhatnék neked, mégis hónapok óta csak egy dolog fogalmazódik bennem - csak egy aprócska hazugság - 'már megtanultam élni nélküled.'

vártam rád évekig, és nem számoltam a perceket, órákat, a hosszú éjjeleket, nappalokat. valóban szerettelek, pedig nem akartam fájdalmat, kínzó magányt, önző vágyakat. álmodtam rólad, egy megtört szívet vissza kellett adnom. keserűen ébredtem, nem volt kit vigasztalnom. még ma is emlékszem rád, higgy nekem.. nincs mit tennem, hisz már minden büszkeségemet feladtam.

valaki arcára fagyott
boldog mosoly vagyok

azt mondtad, szeretsz, de már nincs miért maradnod. nem történt semmi sem, mégis minden megváltozott. féléve csak felejteni tanulok, de a hibáimból nem tanulok. nyerek, és veszítek, alulmaradok. mégis továbbvívom a harcaimat és nem veszem észre, hogy csak a fájdalom más, a többi ugyanaz.

http://www.youtube.com/watch?v=wNCNfaY0Y-A&feature=related

and i quite enjoy your suffering

annyi mindennel szeretnék foglalkozni, hogy egy élet is kevés lenne hozzá. sok tervem van, de már a tervezésnél elakadok. de amúgyse érdemes tervezgetni, mert úgyse jönne be cicám! szóval nyugodtan felmondhatsz az állásodból.. úgy is egy debil a főnököd. 

Nem tudom megváltoztatni a szél irányát, de be tudom állítani úgy a vitorláimat, hogy mindig elérjem a célomat.'

soha semmit nem akartam még ennyire. és most komolyan úgy érzem, hogy minden egyes perc elpocsékolt idő, amit itt töltök. úgy örülök, hogy előttem az élet! örülök a lehetőségeknek, örülök annak, hogy fiatal vagyok. örülök annak, hogy megadatott. szívvel-lélekkel imádnám ezt a várost! 

San Francisco, marry me! 
it's my life. and it's my wife.

and i don't wanna waste another minute here so take me home to the Paradise City! 

hú már csak félév és magamévá teszlek! 

'Meddig lehet hinni? (…) Hány kudarc szükséges ahhoz, hogy valaki föladja a hitét? És végül a legfontosabb: Mikor derül ki a hitről, hogy vakhit? Mikor derül ki, hogy becsaptam magamat? S amit vártam és reméltem, nem valósul meg soha! Mikor derül ki, hogy a vágyad - bárhogy hiszed, akarod, reméled s bármennyi áldozatot hozol érte - nem teljesül? Mikor történik az, hogy a hit egy eszmében, egy vallásban vagy akár a saját jövőmben elévül? Mikor jön el a pillanat, amikor a padlóról már hiába állsz föl - vesztettél.'

Müller Péter

amikor kint vagyok az utcán, úgy beszélek, ahogy akarok
amikor kint vagyok az utcán, nem vagyok letört és szomorú, 
amikor kint vagyok az utcán, sohasem vagyok magányos
amikor kint vagyok az utcán, a tömegben otthon érzem magam.

mindenki egy cipőben evezik, a többiek elmehetnek a picsába. 

fantasztikusan érzem magam.
fantasztikusan érzem magam.
a világ megőrült, én rendben vagyok.
szóval ne beszéljetek nekem éhezésről, a rákról és az erőszakról
tegyétek fel a napszemüveget,azt a bizonyosat és táncoljatok velem-
mert én fantasztikusan érzem magam. 

már átléptem a beletörődés szintjére.. ez felettébb megnyugtató. mindig azt kérdezni magamtól 'mi a fenét csinálok? nem ide tartozom.' kurva boldogok voltatok, de az egésznek már annyi. a megbánás mindig túl későn, sohasem időben jön. 
most kemény idők járnak, és egyre rosszabb lesz minden. eleget láttam már, nem akarok látni többé. kapcsold le a lámpát és kulcsold be az ajtót. gyere és rejts el engem. 
én az ilyen nagy esőt már NEM tudom elviselni. 
... és akkor majd táncoloktáncoloktáncoloktáncoloktáncolok a vulkán tetején. 
el akarok futni, el akarok rejtőzni, le akarom dönteni a falakat, amik itt tartanak.
Annak a szép nyárnak már vége, annak amelyik májusban kezdődött. azt hittem, sosem ér véget, de mielőtt ráébredhettél volna, az a nyár már véget is ért. 

minden, ami fontosnak tűnt,  s z e r t e f o s z l o t t  a levegőben..

i said i dont know what i did but i know i gotta move. i can't wait here forever i got so much here to lose. 
and now you're blowin' smoke. i think you're one big joke. and me.. ? i got alot to learn - and im still waiting for the heads to turn. 
you say i walk a line - fuck! they move it every time.
an while you rippin' off children somebody's fuckin your wife. it's never made a difference, its only about how you survive. 
and now you're ask me why - i said its do or die.  i'll stick it right in your face and then ill put you in your motherfuckin place. 
AND YOU.. YOU CAN SUCK MY ASS!
and i think it's so low class. me... i'm just so concerned. and im still waiting for your ass to burn haaha. 
oooh you want a confrontation? i'll give you every fuckin chance with your verbal masturbation. 
me..  i just like to dance. how's that for provocation ? i'm just makin a stance an i'm tired of the frustration of livin inside of your lies. and i'm wired of indignation. i said somebody"s gotta die!

okay listen motherfucker. ur about to pay your dues. if you're goin up against me, you know u gonna lose. 


you think anyone with an I.Q. over 15 would believe your shit ? fuckhead. nothing but a fuckin' dick.

utolsó nap. mindig későn ébredek rá, hogy tulajdonképpen eltelt a nyár. mindig mindent az utolsó pillanatban kezdek el, jellemző rám. 

most, hogy egy kicsit beleástam magam a történelembe, nagyon sok mindenre rájöttem, és ez valahogy viszolygást keltett bennem minden iránt -az eszelős dolgok, amiket előttünk hajtottak végre az emberiség történelmében, elegendő ahhoz, hogy Apolló sírva fakadjon, Atlasz elhajítsa a terhét; Úristen, a mészárlások, az egyházi dézsma, felakasztott tolvajok, császárrá szentelt fattyúk, elorzott ennivaló, emberek fején szétvert padok, nomád tábortüzeket megtámadó farkasok, csatákban levágott testrészek, füstben megerőszakolt nők, félholtra vert gyerekek, levágott állatok, felemelt kések, széthajigált csontok - '... Hitvány királyok selyemfüggöny mögül, húsos, mohó ajkukkal cuppogva nyomorítják az embereket... ' - a koldusok mocsokban henteregtek. - Hibák, mindenütt csak hibák! - Skalpolások dakotáktól, hajnalban fellángoló máglyák, sötétség, hidak, ködök, hálók, megnyúzott kezek és a szerencsétlen emberi faj ócska rongyai a 'történelem' évezredei során (történelemnek nevezik ezt a borzalomtengert), és ez mind, mind szörnyű hibák következménye volt.

miért tette ezt Isten? vagy ezt mi magunk tettük? hiszen mindent a döntéseink határoznak meg. vagy valójában a Sátán volt az, aki kiügyeskedte a Bűnbeesést? a mennybéli lelkek felkiáltottak: 'ki akarjuk próbálni a halandó létet, Isten! Lucifer azt mondja, remek dolog! - puff lezuhannak ebbe a koncentréciós táborba; a gázkamrákba; a szögesdrótokhoz, az atombombához, a tévés gyilkosságokhoz; Bolíviában éheznek, a tolvajok selyembe öltöznek, a tolvajok nyakkendőt kötnek, a tolvajok irodába költöznek, papírt tologatnak, bürokratává változnak; sértések, düh, csalódás, borzalom, iszonyú rémálmok; a titkos halálok, rák, fekély, fulladás, genny; öregség, szeretetotthon; botok, felpuffadt arcok, kihulló fogak, bűz, könnyek, és a búcsú. 
Valaki más már megírta - nem tudom, hogyan. 

Lehet így vidáman, békében élni? lehet úgy élni, hogy az ember fogja a csomagját, és egyik országból a másikba menekül (mindegyik rosszabb az előzőnél), és közben egyre mélyebbre merül a rettegő szív sötétségébe? és mi a szív? csak lüktető húsdarab, könnyen megsemmisíthető, artériákkal és vénákkal körülvett, kamrás tárgy, ami működik, míg aztán jön valaki, egy késes-villás, gonosz valaki, és röhögve kivágja, megeszi. (zabálás közben is végig röhög.)

erre Te azt mondanád: 'semmit sem tehetsz ellene, hát élvezd, haver. minden a feje tetején áll.'

semmi, semmi, semmi nem érdekel, csak a semmi, mással már nem foglalkozom, egyetlen átkozott percig sem; semmivel ezen a világon. 

végülis a történeteknek és az életnek egyetlen mozgatórugója van: 'mi fog történni ezután?'

lehet, hogy mind bukott angyalok vagyunk, akik nem akarják elhinni, hogy a semmi az semmi, és hogy arra születtünk, hogy elveszítsük szeretteinket, barátainkat, egymás után mindegyiket, és végül elveszítsük a saját életünket is, de úgy, hogy még az utolsó pillanatban is valami fogódzót, valami bizonyítékot várunk?...  most komolyan, hova vezet ez az ösvény? - kérdezik sokan. talán valami édes, aranyló örökkévalóságba, ahol majd mindenről kiderül, hogy tévedés volt; ahol mindenről bebizonyítódik, hogy semmi, semmi, üres . . . ?

amikor az egész világ álomba merül

ma reggel, mikor felébredtem, ismételten megállapítottam, hogy nem történt semmi. a mindenség fejjel lefelé lógott a végtelen térben, de az emberek erről nem vesznek tudomást. mozikban üldögélnek, filmeket néznek odalent a világban, ahová egyszer majd visszatérek. 

az udvaron járkáltam és énekeltem a 'pale blue eyes'-t és amikor ahhoz a részhez értem, hogy 'the fact that you're married only proves your my best friend' , valahogy világossá vált, hogy egy csónakban evezek Lou Reeddel, aminek kifejezetten nem örültem. de ennek ellenére azt mondtam, 'oké világ, szeretlek' 

nem érdekel ez az összevissza kóborló, parányi dolog rikoltozása. úgy, ahogy már nem foglalkozom ezzel az elfújhatatlansággal, a levághatatlansággal, a szétszórhatatlansággal, a kirakhatatlansággal, a lejátszhatatlansággal, a letörhetetlenséggel, a semmi-sem-történikkel, az elmúltsággal, az ellobbantsággal, az elpattant-láncszemmel-ami-már-soha-nem-jön-vissza, a megszűnt kapoccsal.

a nagy semmivel foglalkozok. és jólesik.

gondolatom porait egy nagy üveggömbbe gyűjtöm. 

azért mosolygok, mert végre mindenütt, mindenben a fehér fényt látom.
én vagyok az Üres Patkány Bhikkhu.

San Francisco 70's 
Los Angeles 80's 
New York 90's 
Las Vegas 2010

longing or inevitability ? - THIS is my question.

nem vagyok biztonságban míg te nem vagy biztonságban és te most valóban benne ülsz az idő abszolút állati szószában.

de én
veled vagyok akkoris,
mikor őrültebb vagy nálam is;
veled vagyok ott is;
ahol nyomorultan érzed magad nyilván;
ahol nevetsz minden láthatatlan viccen;
ahol a koponya képességei nem fogadják be az érzékek kukacait;
ahol kényszerzubbonyban sikoltozol hogy lemaradsz az Alvilág épp most folyó rockkoncertjéről.
veled vagyok a Zárt Osztályon! 


I'm with you in Rockland
in my dreams you walk dripping from a sea-journey on the highway across America in tears to the door of my cottage in the Western night 
                                                                   San Francisco, 1955-1956

Úr az Űrben? fekete felhőben álombeli szem? Krisna végül veled van?

dicsfényes halálfej? - te elhiszed ezt?

csak a nap sütne egyszer ki az értelemnek, csak a létezés villanna fel, ami soha semmi se volt.. ha belegondolsz, semmi nincs azontúl, amink van -amid volt- olyan szánalmas. de mégis Diadal! 

Diadal, hogy itt voltál, és változtál.

nemsokára látom majd. most kell áttörnöm, hogy beszéljek veled, ahogy nem beszéltem, amikor még volt szád. 

igazad volt abban, hogy az épelméjűség egyezményes csalás. de én veled vagyok a Zárt osztályon is! 

csak a végső pillanatra emlékszem, valamennyiünket látom benne, magamon keresztül.. - de téged nem. felkészülve várod, hogy elindulj? hová, ilyen sötétben?! 

dreaming back thu life

különös most gondolni rád, elmentél bőrszíj és szemek nélkül, én meg India zsúfolt úttestén ballagok a belváros felé, semmi kétség, ez a tiszta, déli napsütés.

egész éjjel virrasztottam, beszéltem, beszéltem, beszéltem, fennhangon olvastam a Könyvet, Pale blue eyes-t hallgattam - vakon üvöltött az apró hangszórókból.

a ritmus, a ritmus - meg az emléked a fejemben - és hangosan olvastam az utolsó, diadalmas verszakokat - sírtam, rádöbbenve , mennyire szenvedünk - és mennyire nem a halál a gyógyír minderre.

míg visszaálmodtam magam az életbe - a te idődön és az én időmön át, mi gyorsan robog az Apokalipszis, a végső pillanat felé. mint egy mában égő virág, és ami utána jön, magára az elmére pillantottam vissza: egy amerikai várost látott, gyors villanást, majd a nagy álmot rólam vagy rólad, vagy egy gyűrött ágyról, mi sose létezett. talán mégis, de rég visszamenekült a feledésbe.

Sorolni nincs mit, siratni pedig nincs kit - talán csak a naivitás kelepcéjébe csalt álomlakosokat. Sóhajtanak és sikoltanak, agyrém-foszlányokat adnak és vesznek, imádják egymást, imádják Istent - sóvárgás vagy sorszerűség? -amíg tart.
Csak gondolat - vagy több is ennél?

Oroszlánok kinn az utcán, tüzelő, veszett kutyák...

Délre ment, átlépte a határt, káoszt hagyott, felfordulást. 

'Annak az embernek, aki költő akar lenni, első tanulmánya önmaga teljes megismerése: megkeresni, kikémlelni, próbára tenni, megtanulni a saját lelkét. Amikor már megtanulta, akkor művelnie kell... arról van szó, hogy a lelkünket szörnyeteggé tegyük. Képzelj el egy olyan embert, aki keléseket ültet el és ápol a saját arcán.
Azt mondom, hogy látnokká kell válnunk, látnokká kell tennünk magunkat. 
A Költő azzal válik látnokká, hogy hosszú, roppant meggondolt munkával összezavarja az összes érzékét. A szeretet, szenvedés és őrület minden formáját; megkeresi önmagát, kimer magából minden mérget, és csak azok sűrített lényegét tartja meg magának... Elérkezik az ismeretlenhez, s mikor végül félőrülten már elveszítené látomásainak értelmét, egyszerre megpillantja őket! S ha bele is pusztul abba, hogy e hallatlan és megnevezhetetlen dolgok között tántorog: majd jönnek más rettentő munkások; s elkezdik ott, azon a láthatáron, ahol a másik összeroskadt. '

Arthur Rimbaud

'én mindig szerelmes leszek abba, aki olyan, mint amilyen én szeretnék lenni, és ha bántják, az mindig én vagyok de ha olyan lennék, mint te és te olyan lennél, mint én akkor nem változna semmi
így hát maradjunk ilyenek!' 

Jimmy

Jegyzetfüzetekbe firkált titkok és vad gépelt oldalak, a saját élvezetedre
Alázatos minden iránt, nyitott, hallgatózó
Lehetőleg sohase idd le magad az otthonodon kívül
Légy szerelmes a saját életedbe
Amit érzel, megtalálja önmaga formáját
Legyél az elme szent őrültje
Fújj olyan mélyet, amilyen mélyet csak akarsz
Elméd végéből írj, végtelenül, amiről csak akarsz
Az egyén kimondhatatlan víziói
Nincs idő a költészetre, csupán arra, ami éppen van
A mellkasban remegő látnoki rángások
Önkívületi fixációval álmodni az előtted lévő tárgyról
Vetkőzd le irodalmi, nyelvtani és mondatalkotási gátlásaidat
Mint Proust, legyél az idő öreg füvezője
Belső monológgal elbeszélni a világ igaz történetét
Szem a szemben: az érdeklődés ékkő-magja
Az önmagadra való emlékezés és rácsodálkozás szerint írj
Szemed velős belsejéből kifelé dolgozz, nyelvtengerben úszva
Egyszer s mindenkorra nyugodj bele a veszteségbe
Higgy az élet szent körvonalában
Küzdj, hogy lejegyezd az áramlást, ami sértetlenül létezik az elmében
Amikor megállsz, azért tedd, hogy jobban lásd a képet, ne azért, hogy a szavakon töprengj
Kövess nyomon minden napot, amit a pillanat magasztalt a reggeleden
Élményeid, nyelved és tudásod méltóságában nincs félelem vagy szégyen
Írj a világnak, hogy olvassa és lássa, milyen pontos képet festettél róla
A könyvfilm szavakból álló film, a vizuális amerikai forma
Dicsérd a Sivár embertelen Magányban lévő Szereplőt
Vad, fegyelmezetlen, tiszta, alulról betörő alkotás, minél őrültebb, annál jobb
Minden körülmények között zseni vagy
Evilági filmek Író-Rendezője, melyeket a Mennyország Támogat és Pénzel

vannak dolgok, amik jók. értsd ezt bármire. vegyük például az előadókat, azokból is azt a réteget, akiket szinte minden 13-19 éves ismer. Adam Lambert. Fantasztikus hangja van. Ha igazán jó számokat adnának neki, igazán jó szöveggel, ami hiteles, mintha tényleg ő mondaná, szerintem biztosan tudna alkotni valami egységeset. az american idol-ban kifejezetten megvolt azaz adam lambert-stílus. az egészen jó volt, mert egyedinek gondoltam. de mintha még ott is csak a felszínt kapargatta volna. képzeld csak el mi lenne, ha mélyebbre ásott volna egy kicsit. ehelyett most leszerződött valami jólmenő kiadóhoz, ami olyan számokat ír neki, ami a legjobban befogadható az embereknek.. vagyis inkább a rádióknak. ezzel elveszti a művész saját stílusát, egyediségét, ami szerintem a legrosszabb dolog, amit csak tehetnek vele. most még jó mert dől a lé, nem veszi észre a sikertől, de mikor már tapasztaltabb lesz, rájön majd, hogy mennyit is veszített saját magából.  

én most nem kifejezetten adam lambertről beszélek, nem vagyok a rajongója. én csupán azt próbálom felvázolni, hogy mi történik manapság a zeneiparban, minek esnek áldozatul az olyan fiatal művészek, mint például ő. 

akik ellenállnak ezeknek a dolgoknak, akik a saját fejük és ízlésük szerint haladnak, azokból lesznek a legnagyobbak. itt van például a Velvet Underground és Lou Reed. ők aztán tényleg kaptak hideget és meleget is az elején, főleg hideget. de ennek ellenére nem álltak be a sorba, folytatták amit elkezdtek, hűek maradtak önmagukhoz. a 70-es, 80-as, 90-es években, sőt még napjainkban is (bár már kevesebb számmal) hatással vannak a punkzenekarokra, mert korszakalkotók voltak! mondhatjuk úgy is, hogy saját zenei stílust hoztak létre. kialakult egyfajta kultusz körülöttük. minden tisztelet az övéké.

és most megint vissza kell kanyarodnom adam lamberthez, justin bieberhez és társaikhoz, mivel ha kiejted a nevüket bárhol, szinte biztos vagyok benne, hogy a fiatalok 99%-a ismeri őket, és ebből 97% rajong értük. ha megkérdezed, ismered-e a Nirvanát vagy a Pearl Jamet, 70% hallott róluk, 60% ismeri is a zenéjüket, 40% kedveli azt. ha a maradok 40%-ra rákérdezel, hogy tudod mi az a Velvet Underground? ismered Lou Reedet? alig 20%-uk válaszolna igennel. azt se tudják, hogy mekkora hatással voltak ezekre a bandákra, hogy a Velvet nélkül nem lenne Nirvana, Nirvana nélkül pedig nem lenne egy csomó minden. ezt most mondom Neked. és most végre sikerült megfogalmaznom azt, ami már évek óta nyomja a kisszívemet. köszönöm, hogy meghallgattál, bár nem áll szándékomban megmodnani, hogy mit hallgass és mit ne hallgass, szíved joga, mindez csak útmutatóként szolgál. 
Szép napot!

heló a mai napom teljes katasztrófa volt. elütött az autóó- MÁR MEGINT! és teljes meggyőződéssel állítottam egy ismeretlennek, hogy én valójában fiú vagyok.  

-van még kérdésed?
-nincs?
-akkorszia. 

i must have died alone a long long time ago. 

FELVILLANYOZOTTNAK ÉS NAPRAKÉSZNEK  AKAROM MAGAM ÉREZNI SZÜKSÉGEM VAN VALAMIRE AMI ÉLTET AMI MIATT FELKELEK REGGELENTE NEM AKAROM EZT NEM AKAROM NEMNEMNEMNEM. !!!!!!!!!!!!!!!