olyan mintha folyamatosan földet lapátolnának rám.. napról napra többet és mindig ki kell másznom belőle, minden fizikai és lelkierőmet bevetve ásom magam ki ebből a gödörből. de mi van ha elfáradok? talán úgy beterítenek földdel, hogy soha többé nem mászok ki belőle.

még mindig félek a kudarctól. de tudom, hogy csak az számít, hogy a csalódások miatt ne a keserűség uralja az életünket. tanuljuk meg elengedni a múltat, és ha az meg van, próbáljunk meg nyitott lenni a jövőre. ki tudja kit hová sodor az élet?

-élet?- kérdeztem.

hosszú utazás a semmibe. valahogy mindig rosszkor jön a defekt, de nem igazán van választásunk. ki kell szállnunk kereket cserélni, majd tovább menni az ismeretlenbe.