és egyik napról a másikra fejetetejére áll az egész kis lelkivilágom. hihetetlen, hogy mennyire erőre kapok tőled.. és tényleg még mindig egy hatalmas kérdőjel vagy számomra, de annyira szeretem ezt az állapotot. azt akarom, hogy megközelíthetetlen maradj, nem akarom átlépni megint azt a határt. nem vagy itt, de mégis. örülök neki.. neked.
vagy2vagysemmi.
20110222
Bejegyezte: subterranean dátum: 22:21
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése