annyi mindennel szeretnék foglalkozni, hogy egy élet is kevés lenne hozzá. sok tervem van, de már a tervezésnél elakadok. de amúgyse érdemes tervezgetni, mert úgyse jönne be cicám! szóval nyugodtan felmondhatsz az állásodból.. úgy is egy debil a főnököd. 

Nem tudom megváltoztatni a szél irányát, de be tudom állítani úgy a vitorláimat, hogy mindig elérjem a célomat.'

soha semmit nem akartam még ennyire. és most komolyan úgy érzem, hogy minden egyes perc elpocsékolt idő, amit itt töltök. úgy örülök, hogy előttem az élet! örülök a lehetőségeknek, örülök annak, hogy fiatal vagyok. örülök annak, hogy megadatott. szívvel-lélekkel imádnám ezt a várost! 

San Francisco, marry me! 
it's my life. and it's my wife.

and i don't wanna waste another minute here so take me home to the Paradise City! 

hú már csak félév és magamévá teszlek! 

'Meddig lehet hinni? (…) Hány kudarc szükséges ahhoz, hogy valaki föladja a hitét? És végül a legfontosabb: Mikor derül ki a hitről, hogy vakhit? Mikor derül ki, hogy becsaptam magamat? S amit vártam és reméltem, nem valósul meg soha! Mikor derül ki, hogy a vágyad - bárhogy hiszed, akarod, reméled s bármennyi áldozatot hozol érte - nem teljesül? Mikor történik az, hogy a hit egy eszmében, egy vallásban vagy akár a saját jövőmben elévül? Mikor jön el a pillanat, amikor a padlóról már hiába állsz föl - vesztettél.'

Müller Péter

amikor kint vagyok az utcán, úgy beszélek, ahogy akarok
amikor kint vagyok az utcán, nem vagyok letört és szomorú, 
amikor kint vagyok az utcán, sohasem vagyok magányos
amikor kint vagyok az utcán, a tömegben otthon érzem magam.

mindenki egy cipőben evezik, a többiek elmehetnek a picsába. 

fantasztikusan érzem magam.
fantasztikusan érzem magam.
a világ megőrült, én rendben vagyok.
szóval ne beszéljetek nekem éhezésről, a rákról és az erőszakról
tegyétek fel a napszemüveget,azt a bizonyosat és táncoljatok velem-
mert én fantasztikusan érzem magam. 

már átléptem a beletörődés szintjére.. ez felettébb megnyugtató. mindig azt kérdezni magamtól 'mi a fenét csinálok? nem ide tartozom.' kurva boldogok voltatok, de az egésznek már annyi. a megbánás mindig túl későn, sohasem időben jön. 
most kemény idők járnak, és egyre rosszabb lesz minden. eleget láttam már, nem akarok látni többé. kapcsold le a lámpát és kulcsold be az ajtót. gyere és rejts el engem. 
én az ilyen nagy esőt már NEM tudom elviselni. 
... és akkor majd táncoloktáncoloktáncoloktáncoloktáncolok a vulkán tetején. 
el akarok futni, el akarok rejtőzni, le akarom dönteni a falakat, amik itt tartanak.
Annak a szép nyárnak már vége, annak amelyik májusban kezdődött. azt hittem, sosem ér véget, de mielőtt ráébredhettél volna, az a nyár már véget is ért. 

minden, ami fontosnak tűnt,  s z e r t e f o s z l o t t  a levegőben..

i said i dont know what i did but i know i gotta move. i can't wait here forever i got so much here to lose. 
and now you're blowin' smoke. i think you're one big joke. and me.. ? i got alot to learn - and im still waiting for the heads to turn. 
you say i walk a line - fuck! they move it every time.
an while you rippin' off children somebody's fuckin your wife. it's never made a difference, its only about how you survive. 
and now you're ask me why - i said its do or die.  i'll stick it right in your face and then ill put you in your motherfuckin place. 
AND YOU.. YOU CAN SUCK MY ASS!
and i think it's so low class. me... i'm just so concerned. and im still waiting for your ass to burn haaha. 
oooh you want a confrontation? i'll give you every fuckin chance with your verbal masturbation. 
me..  i just like to dance. how's that for provocation ? i'm just makin a stance an i'm tired of the frustration of livin inside of your lies. and i'm wired of indignation. i said somebody"s gotta die!

okay listen motherfucker. ur about to pay your dues. if you're goin up against me, you know u gonna lose. 


you think anyone with an I.Q. over 15 would believe your shit ? fuckhead. nothing but a fuckin' dick.

utolsó nap. mindig későn ébredek rá, hogy tulajdonképpen eltelt a nyár. mindig mindent az utolsó pillanatban kezdek el, jellemző rám. 

most, hogy egy kicsit beleástam magam a történelembe, nagyon sok mindenre rájöttem, és ez valahogy viszolygást keltett bennem minden iránt -az eszelős dolgok, amiket előttünk hajtottak végre az emberiség történelmében, elegendő ahhoz, hogy Apolló sírva fakadjon, Atlasz elhajítsa a terhét; Úristen, a mészárlások, az egyházi dézsma, felakasztott tolvajok, császárrá szentelt fattyúk, elorzott ennivaló, emberek fején szétvert padok, nomád tábortüzeket megtámadó farkasok, csatákban levágott testrészek, füstben megerőszakolt nők, félholtra vert gyerekek, levágott állatok, felemelt kések, széthajigált csontok - '... Hitvány királyok selyemfüggöny mögül, húsos, mohó ajkukkal cuppogva nyomorítják az embereket... ' - a koldusok mocsokban henteregtek. - Hibák, mindenütt csak hibák! - Skalpolások dakotáktól, hajnalban fellángoló máglyák, sötétség, hidak, ködök, hálók, megnyúzott kezek és a szerencsétlen emberi faj ócska rongyai a 'történelem' évezredei során (történelemnek nevezik ezt a borzalomtengert), és ez mind, mind szörnyű hibák következménye volt.

miért tette ezt Isten? vagy ezt mi magunk tettük? hiszen mindent a döntéseink határoznak meg. vagy valójában a Sátán volt az, aki kiügyeskedte a Bűnbeesést? a mennybéli lelkek felkiáltottak: 'ki akarjuk próbálni a halandó létet, Isten! Lucifer azt mondja, remek dolog! - puff lezuhannak ebbe a koncentréciós táborba; a gázkamrákba; a szögesdrótokhoz, az atombombához, a tévés gyilkosságokhoz; Bolíviában éheznek, a tolvajok selyembe öltöznek, a tolvajok nyakkendőt kötnek, a tolvajok irodába költöznek, papírt tologatnak, bürokratává változnak; sértések, düh, csalódás, borzalom, iszonyú rémálmok; a titkos halálok, rák, fekély, fulladás, genny; öregség, szeretetotthon; botok, felpuffadt arcok, kihulló fogak, bűz, könnyek, és a búcsú. 
Valaki más már megírta - nem tudom, hogyan. 

Lehet így vidáman, békében élni? lehet úgy élni, hogy az ember fogja a csomagját, és egyik országból a másikba menekül (mindegyik rosszabb az előzőnél), és közben egyre mélyebbre merül a rettegő szív sötétségébe? és mi a szív? csak lüktető húsdarab, könnyen megsemmisíthető, artériákkal és vénákkal körülvett, kamrás tárgy, ami működik, míg aztán jön valaki, egy késes-villás, gonosz valaki, és röhögve kivágja, megeszi. (zabálás közben is végig röhög.)

erre Te azt mondanád: 'semmit sem tehetsz ellene, hát élvezd, haver. minden a feje tetején áll.'

semmi, semmi, semmi nem érdekel, csak a semmi, mással már nem foglalkozom, egyetlen átkozott percig sem; semmivel ezen a világon. 

végülis a történeteknek és az életnek egyetlen mozgatórugója van: 'mi fog történni ezután?'

lehet, hogy mind bukott angyalok vagyunk, akik nem akarják elhinni, hogy a semmi az semmi, és hogy arra születtünk, hogy elveszítsük szeretteinket, barátainkat, egymás után mindegyiket, és végül elveszítsük a saját életünket is, de úgy, hogy még az utolsó pillanatban is valami fogódzót, valami bizonyítékot várunk?...  most komolyan, hova vezet ez az ösvény? - kérdezik sokan. talán valami édes, aranyló örökkévalóságba, ahol majd mindenről kiderül, hogy tévedés volt; ahol mindenről bebizonyítódik, hogy semmi, semmi, üres . . . ?

amikor az egész világ álomba merül

ma reggel, mikor felébredtem, ismételten megállapítottam, hogy nem történt semmi. a mindenség fejjel lefelé lógott a végtelen térben, de az emberek erről nem vesznek tudomást. mozikban üldögélnek, filmeket néznek odalent a világban, ahová egyszer majd visszatérek. 

az udvaron járkáltam és énekeltem a 'pale blue eyes'-t és amikor ahhoz a részhez értem, hogy 'the fact that you're married only proves your my best friend' , valahogy világossá vált, hogy egy csónakban evezek Lou Reeddel, aminek kifejezetten nem örültem. de ennek ellenére azt mondtam, 'oké világ, szeretlek' 

nem érdekel ez az összevissza kóborló, parányi dolog rikoltozása. úgy, ahogy már nem foglalkozom ezzel az elfújhatatlansággal, a levághatatlansággal, a szétszórhatatlansággal, a kirakhatatlansággal, a lejátszhatatlansággal, a letörhetetlenséggel, a semmi-sem-történikkel, az elmúltsággal, az ellobbantsággal, az elpattant-láncszemmel-ami-már-soha-nem-jön-vissza, a megszűnt kapoccsal.

a nagy semmivel foglalkozok. és jólesik.

gondolatom porait egy nagy üveggömbbe gyűjtöm. 

azért mosolygok, mert végre mindenütt, mindenben a fehér fényt látom.
én vagyok az Üres Patkány Bhikkhu.

San Francisco 70's 
Los Angeles 80's 
New York 90's 
Las Vegas 2010

longing or inevitability ? - THIS is my question.

nem vagyok biztonságban míg te nem vagy biztonságban és te most valóban benne ülsz az idő abszolút állati szószában.

de én
veled vagyok akkoris,
mikor őrültebb vagy nálam is;
veled vagyok ott is;
ahol nyomorultan érzed magad nyilván;
ahol nevetsz minden láthatatlan viccen;
ahol a koponya képességei nem fogadják be az érzékek kukacait;
ahol kényszerzubbonyban sikoltozol hogy lemaradsz az Alvilág épp most folyó rockkoncertjéről.
veled vagyok a Zárt Osztályon! 


I'm with you in Rockland
in my dreams you walk dripping from a sea-journey on the highway across America in tears to the door of my cottage in the Western night 
                                                                   San Francisco, 1955-1956

Úr az Űrben? fekete felhőben álombeli szem? Krisna végül veled van?

dicsfényes halálfej? - te elhiszed ezt?

csak a nap sütne egyszer ki az értelemnek, csak a létezés villanna fel, ami soha semmi se volt.. ha belegondolsz, semmi nincs azontúl, amink van -amid volt- olyan szánalmas. de mégis Diadal! 

Diadal, hogy itt voltál, és változtál.

nemsokára látom majd. most kell áttörnöm, hogy beszéljek veled, ahogy nem beszéltem, amikor még volt szád. 

igazad volt abban, hogy az épelméjűség egyezményes csalás. de én veled vagyok a Zárt osztályon is! 

csak a végső pillanatra emlékszem, valamennyiünket látom benne, magamon keresztül.. - de téged nem. felkészülve várod, hogy elindulj? hová, ilyen sötétben?! 

dreaming back thu life

különös most gondolni rád, elmentél bőrszíj és szemek nélkül, én meg India zsúfolt úttestén ballagok a belváros felé, semmi kétség, ez a tiszta, déli napsütés.

egész éjjel virrasztottam, beszéltem, beszéltem, beszéltem, fennhangon olvastam a Könyvet, Pale blue eyes-t hallgattam - vakon üvöltött az apró hangszórókból.

a ritmus, a ritmus - meg az emléked a fejemben - és hangosan olvastam az utolsó, diadalmas verszakokat - sírtam, rádöbbenve , mennyire szenvedünk - és mennyire nem a halál a gyógyír minderre.

míg visszaálmodtam magam az életbe - a te idődön és az én időmön át, mi gyorsan robog az Apokalipszis, a végső pillanat felé. mint egy mában égő virág, és ami utána jön, magára az elmére pillantottam vissza: egy amerikai várost látott, gyors villanást, majd a nagy álmot rólam vagy rólad, vagy egy gyűrött ágyról, mi sose létezett. talán mégis, de rég visszamenekült a feledésbe.

Sorolni nincs mit, siratni pedig nincs kit - talán csak a naivitás kelepcéjébe csalt álomlakosokat. Sóhajtanak és sikoltanak, agyrém-foszlányokat adnak és vesznek, imádják egymást, imádják Istent - sóvárgás vagy sorszerűség? -amíg tart.
Csak gondolat - vagy több is ennél?

Oroszlánok kinn az utcán, tüzelő, veszett kutyák...

Délre ment, átlépte a határt, káoszt hagyott, felfordulást. 

'Annak az embernek, aki költő akar lenni, első tanulmánya önmaga teljes megismerése: megkeresni, kikémlelni, próbára tenni, megtanulni a saját lelkét. Amikor már megtanulta, akkor művelnie kell... arról van szó, hogy a lelkünket szörnyeteggé tegyük. Képzelj el egy olyan embert, aki keléseket ültet el és ápol a saját arcán.
Azt mondom, hogy látnokká kell válnunk, látnokká kell tennünk magunkat. 
A Költő azzal válik látnokká, hogy hosszú, roppant meggondolt munkával összezavarja az összes érzékét. A szeretet, szenvedés és őrület minden formáját; megkeresi önmagát, kimer magából minden mérget, és csak azok sűrített lényegét tartja meg magának... Elérkezik az ismeretlenhez, s mikor végül félőrülten már elveszítené látomásainak értelmét, egyszerre megpillantja őket! S ha bele is pusztul abba, hogy e hallatlan és megnevezhetetlen dolgok között tántorog: majd jönnek más rettentő munkások; s elkezdik ott, azon a láthatáron, ahol a másik összeroskadt. '

Arthur Rimbaud

'én mindig szerelmes leszek abba, aki olyan, mint amilyen én szeretnék lenni, és ha bántják, az mindig én vagyok de ha olyan lennék, mint te és te olyan lennél, mint én akkor nem változna semmi
így hát maradjunk ilyenek!' 

Jimmy

Jegyzetfüzetekbe firkált titkok és vad gépelt oldalak, a saját élvezetedre
Alázatos minden iránt, nyitott, hallgatózó
Lehetőleg sohase idd le magad az otthonodon kívül
Légy szerelmes a saját életedbe
Amit érzel, megtalálja önmaga formáját
Legyél az elme szent őrültje
Fújj olyan mélyet, amilyen mélyet csak akarsz
Elméd végéből írj, végtelenül, amiről csak akarsz
Az egyén kimondhatatlan víziói
Nincs idő a költészetre, csupán arra, ami éppen van
A mellkasban remegő látnoki rángások
Önkívületi fixációval álmodni az előtted lévő tárgyról
Vetkőzd le irodalmi, nyelvtani és mondatalkotási gátlásaidat
Mint Proust, legyél az idő öreg füvezője
Belső monológgal elbeszélni a világ igaz történetét
Szem a szemben: az érdeklődés ékkő-magja
Az önmagadra való emlékezés és rácsodálkozás szerint írj
Szemed velős belsejéből kifelé dolgozz, nyelvtengerben úszva
Egyszer s mindenkorra nyugodj bele a veszteségbe
Higgy az élet szent körvonalában
Küzdj, hogy lejegyezd az áramlást, ami sértetlenül létezik az elmében
Amikor megállsz, azért tedd, hogy jobban lásd a képet, ne azért, hogy a szavakon töprengj
Kövess nyomon minden napot, amit a pillanat magasztalt a reggeleden
Élményeid, nyelved és tudásod méltóságában nincs félelem vagy szégyen
Írj a világnak, hogy olvassa és lássa, milyen pontos képet festettél róla
A könyvfilm szavakból álló film, a vizuális amerikai forma
Dicsérd a Sivár embertelen Magányban lévő Szereplőt
Vad, fegyelmezetlen, tiszta, alulról betörő alkotás, minél őrültebb, annál jobb
Minden körülmények között zseni vagy
Evilági filmek Író-Rendezője, melyeket a Mennyország Támogat és Pénzel

vannak dolgok, amik jók. értsd ezt bármire. vegyük például az előadókat, azokból is azt a réteget, akiket szinte minden 13-19 éves ismer. Adam Lambert. Fantasztikus hangja van. Ha igazán jó számokat adnának neki, igazán jó szöveggel, ami hiteles, mintha tényleg ő mondaná, szerintem biztosan tudna alkotni valami egységeset. az american idol-ban kifejezetten megvolt azaz adam lambert-stílus. az egészen jó volt, mert egyedinek gondoltam. de mintha még ott is csak a felszínt kapargatta volna. képzeld csak el mi lenne, ha mélyebbre ásott volna egy kicsit. ehelyett most leszerződött valami jólmenő kiadóhoz, ami olyan számokat ír neki, ami a legjobban befogadható az embereknek.. vagyis inkább a rádióknak. ezzel elveszti a művész saját stílusát, egyediségét, ami szerintem a legrosszabb dolog, amit csak tehetnek vele. most még jó mert dől a lé, nem veszi észre a sikertől, de mikor már tapasztaltabb lesz, rájön majd, hogy mennyit is veszített saját magából.  

én most nem kifejezetten adam lambertről beszélek, nem vagyok a rajongója. én csupán azt próbálom felvázolni, hogy mi történik manapság a zeneiparban, minek esnek áldozatul az olyan fiatal művészek, mint például ő. 

akik ellenállnak ezeknek a dolgoknak, akik a saját fejük és ízlésük szerint haladnak, azokból lesznek a legnagyobbak. itt van például a Velvet Underground és Lou Reed. ők aztán tényleg kaptak hideget és meleget is az elején, főleg hideget. de ennek ellenére nem álltak be a sorba, folytatták amit elkezdtek, hűek maradtak önmagukhoz. a 70-es, 80-as, 90-es években, sőt még napjainkban is (bár már kevesebb számmal) hatással vannak a punkzenekarokra, mert korszakalkotók voltak! mondhatjuk úgy is, hogy saját zenei stílust hoztak létre. kialakult egyfajta kultusz körülöttük. minden tisztelet az övéké.

és most megint vissza kell kanyarodnom adam lamberthez, justin bieberhez és társaikhoz, mivel ha kiejted a nevüket bárhol, szinte biztos vagyok benne, hogy a fiatalok 99%-a ismeri őket, és ebből 97% rajong értük. ha megkérdezed, ismered-e a Nirvanát vagy a Pearl Jamet, 70% hallott róluk, 60% ismeri is a zenéjüket, 40% kedveli azt. ha a maradok 40%-ra rákérdezel, hogy tudod mi az a Velvet Underground? ismered Lou Reedet? alig 20%-uk válaszolna igennel. azt se tudják, hogy mekkora hatással voltak ezekre a bandákra, hogy a Velvet nélkül nem lenne Nirvana, Nirvana nélkül pedig nem lenne egy csomó minden. ezt most mondom Neked. és most végre sikerült megfogalmaznom azt, ami már évek óta nyomja a kisszívemet. köszönöm, hogy meghallgattál, bár nem áll szándékomban megmodnani, hogy mit hallgass és mit ne hallgass, szíved joga, mindez csak útmutatóként szolgál. 
Szép napot!

heló a mai napom teljes katasztrófa volt. elütött az autóó- MÁR MEGINT! és teljes meggyőződéssel állítottam egy ismeretlennek, hogy én valójában fiú vagyok.  

-van még kérdésed?
-nincs?
-akkorszia. 

i must have died alone a long long time ago. 

FELVILLANYOZOTTNAK ÉS NAPRAKÉSZNEK  AKAROM MAGAM ÉREZNI SZÜKSÉGEM VAN VALAMIRE AMI ÉLTET AMI MIATT FELKELEK REGGELENTE NEM AKAROM EZT NEM AKAROM NEMNEMNEMNEM. !!!!!!!!!!!!!!!

köszönöm mindenkinek, aki felköszöntött. sokat jelent-sokat mutat.

mégis hány alteregóm futkoshat a világban? És vajon valamennyien ugyanazokat a hibákat követjük el, vagy egyikünknek igaza van, de legalábbis egy kicsivel kevésbé téved, mint a többiek, netán én vagyok AZ alteregó?

nem fura, hogy a halottak száma egyre nő, miközben a Föld mérete nem változik, így aztán egy szép napon már nem lesz elegendő hely, hogy mindenkit eltemessenek. ? kicsit ijesztő.

kishíján elnyaltak, mint egy fagyit. köszönhetem ezt saját magamnak, mert én HISZEK az emberi jóindulatban. úgy látszik hatalmas nagy hiba. 

válassz minket.

válaszd az életet.

válaszd a jelzáloghitelt;

válaszd a mosógépet;

válaszd az autót;

válaszd a fotelt, ahonnan kényelmesen nézheted azokat az egyelszívó, lélekölő vetélkedőket, miközben szemét kaját tömhetsz a pofádba.

válaszd azt, hogy elevenen elrothadsz, hogy öregségedre magad alá pisálsz és szarsz egy otthonban, hogy csak egy kurva nagy szégyellnivaló terhet jelentesz azoknak az önző, elbaszott kölyköknek, akiket a világra hoztál.

válaszd az életet.

    

Köszönjük.

földimogyorót zabáló majom vagyok, tele bolhával és az összes barátom kábitószeres, de ez mind nem igaz. kihűlt OLASZ pizza vagypl. citromprést használhatnék?


itt lenne az ideje, hogy valaki jól seggberúgjon, csak az a baj, hogy senki nincs, aki megtegye.

most, hogy mindannyiunkat tisztel a társadalom és te nem aggódsz azok miatt a dolgok miatt, amik régebben voltak beszélnünk kell az elnökkel a heroinról. igen, uram ez a probléma, de meg lehet oldani.


most hogy a társadalom oszlopa vagy, te profi megbotránkoztató lány vagy, te a pornó királynője vagy, téged a legkönnyebb megdugni a fehér ház füvén.

annyira tiszteletreméltóó.. 

héé, itt van a nyár. a megfelelő idő az utcai harcra. de ahol én élek ott az a szokás, hogy kompromisszumokban kell feloldani mindent!

már minden rendben van, jobban mondva csak egy vicc az egész, de a Paprikajancsi már kipattant a dobozból..

a banda a színpadon áll, és az egyik ezek közül a balekok közül, a dobos. igen, azt hiszi dinamitból van.

AZT ÁLMODTAM, hogy egyik bárból a másikba bóklásztam párizsban, meztelenül.. és a matrózok olyan kedvesek voltak hozzám, de ott, párizsban nem úgy látszott... mintha velük együtt te is végre elhajóztál volna az agyamból.

idáig jutottam a meghatottság és a feltörő önsajnálat hullámai között a boldogság kétórás szigete felé haladva, előtte állva.. szétrombolták retinánk színemlékeit, pupilláink védőpajzsát feltépve előttünk káprázott-páváskodott-repkedett-mutogatta magát-vigyorgott. 
nem. ez olyan hajnalifél4van álmosság. semmikomoly.

mikor kölyökként gitározni kezdtem .. olyan lehetek majd, mint ő - reméltem. de mára valahogy megváltoztam. nem akarok meghalni - így határoztam. ez csak egy szürke nap volt nekem. de a rock and roll útja erre tart.. ez csak egy szürke nap volt nekem - az embernek, aki mindennap meghalt.

laklakosztályomban élek a háztömb 189. emeletén, otthon ülök éppen és bámulok ki az ablakon. azt képzelem, hogy a Föld nem forog. és ekkor jön egy ember, tetőtől talpig magyar zászlóba öltözve, és azt mondja, adna nekem egy ezrest valamilyen jófajta mosóporért.. de én rászóltam: 'hééé, te! tünés a felhőmről! mit mászkálsz itt? kettőnknek szűk ez a hely!!'

képzeld el magad a folyón, egy csónakban, mandarinfákkal a lekváros ég alatt. valaki hív, te válaszolsz lassan. tudod, ő az a kaleidoszkóp szemű.
 celofán virágok, sárgák és zöldek. hallod, haa szürkéskék szemű srácot keresed, ő már rég elment. 

a szökőkút melletti hídig követed őt, ahol a hintaló emberek marcipánt rágcsálnak. (érted? marci-pánt. ez jó. najó, nemaz.) mindenki mosolyog, amíg elsiklasz a virágok mellett, amik olyan hihetetlenül magasak. az újságpapír taxik a parton elvisznek majd valahová, hátradőlsz, fejed a felhőkben és már itt sem vagy. 

éééééés már megint eső esik kisfejemre. épp jókor, esőért imádkoztam. 

miközben az autóban ülök, jön az ember a rádióban és egyre csak beszél és beszél. használhatatlan információkat mond, amiknek fel kéne gyújtaniuk a képzeletemet. meg mikor nézem a tévét és az ember jön és azt mondja ilyen mosóport vegyek, meghogy milyen kotont vegyek ha biztonságosan akarok dugni. mikor járok körbe-körbe ebben a szar kisvárosban, és csinálom ezt meg éneklem azt akkor senki ne szóljon bele. de amikor már próbálok felszedni valakit rögtön azt mondja: 'babám, gyere inkább egy hét múlva, most ki vagyok kapcsolva' akkor csak mosolygok és azt mondom 'everything is nice'.

szééééép. 

hát ja végülis attól függ az egész hogy miből mennyit érzel bele. addig jó, amig az undor nem ül ki az arcodra. 

üvöltés és nyögés. erő és düh. kétségbeesés és tehetetlenség. ez a legfontosabb, nem is a zene. és a vérkorbácsoló hang, amit axl rose, miles kennedy és társai kiszabaditottak a torkukból, ami valamilyen megmagyarázhatatlan módon - egyébként mi a fenének kell mindent megmagyarázni? - magával ragadott engem, behatolt a tudatalattimba, belemarkolt az agyamba, hogy átéljem a fájdalom és az extázis, a magány és a düh, a szabadság élményét egy sohasem érzett azonosulással együtt. találtam valamit, ami az enyém. nemcsak az enyém, mégis igazán az enyém. ez az, amit megért az ember, befogad, mielőtt megismerné. monoton bluesok - egy kis heavy metal beütéssel - egymás utáni sorozatai elementáris erővel verték szivemen át a ritmust. nehéz rá jó kifejezést találni, mivel a nyelv eszközeivel nem írható le. az egyetlen szó, ami közelít hozzá: DÖGÖS. 
valami olyan volt a Guns zenéjében, amit nem lehet megtanulni, nem lehet utánozni.
elfogadni vagy elutasítani.
más lehetőség nincs.
iszonyatos természetesség és energia áradt a dalokból és valami szabadság, amit bárki átvehet, átérezhet, amig a zenét hallja, vagy ha később felidézi. 

tegnap nirvana koncertet néztem.. teljesen elkapott igy éjszakára az ihlet, de nem tudtam vele mit kezdeni. szóval sajnálom..  most meg itt ülök és nem tudok miről írni. csak a jólbevált dologról: a zenéről. i'm NOT complaining. 

igyekszek minden elsajátítani nagyrabecsült művészeimtől, de az az igazság, hogy amennyit itt Kelet-Európában meg lehet tudni, az nagyon kevés. ennek az oka egészen egyszerű: mi itt élünk, ők ott játszanak. sokan azt kérdezik tőlem, miért foglalkozok egy olyan bandával, akik már azelőtt feloszlottak hogy megszülettem volna, ezeknek a zenekaroknak a kora már lejárt. hát meg kell mondanom, hogy nálunk el sem jött. sohasem volt egy igazi rock n roll zenekarunk, és a punk is csak egy szűk elit réteg körében divatos. de a Doors vagy Lou Reed, Bob Dylan szinte teljesen ismeretlen. mit tudunk Muddy Watersről vagy David Bowie-ról? hippik? underground? hol késik janis joplin és jimi hendrix ? vagy talán soha nem jön el? miért nem játsszuk kedvenc zenéinket? miért kell mindig azt ami a többieknek tetszik? mivan, ha hamis? mivan, ha nincs behangolva a gitárom?! magamnak játszok emberek, senki másnak, csakis kizárolak a saját szórakoztatásomra. ha valakinek tetszik az, amit csinálok, azt örömmel hallom, de nem fogok csakazért megváltozni, hogy elfogadjanak és beálljak a sorba. egyáltalán miért lessük irigyen egymást, a rosszra várva? 

olyan, mintha a szobám falai egyre kisebbek lennének és széplassan megemésztenének. ingerült vagyok mostanában. 

semmi nincs.
jamaikába akarok menni.

mindig azt mondom, hogy vége, nem érdekel többet. de baszki...

Jó, igazad van, ÉN VOLTAM A HÜLYE. de már úgyis mindegy, igaz? (:

haggyuk a múltat, haggyuk a jelent.. kicsit belepörgethetnénk már az időbe. 

ezek is csak gondolatfoszlányok. azért van ennyi befejezetlen mondat mert nem akarom az igazságot. félnék tőle. jobban mondva félek az érzelmeimtől. jah. én is. kimondtam ennyi

oké. itt lett elegem. 

annyi értelme van, mint a képzeletbeli beszélgetéseknek.   
- 120 dollárt érsz. 

oooh, kicsi Leash. Tedd, amit jónak látsz. 

'ha bezárod az ajtót, az éjszaka örökké tarthat. hagyd kint a napfényt és köszönj az örökkévalóságnak. itt mindenki táncol és jól szórakozik. gondoltad volna? ha bezárod az ajtót soha többé nem kell a napba nézned.'
          
ezt mondta neked Ő. te pedig mérlegelés nélkül hittél neki, hiszen a külseje tökéletes, jobbat nem is képzelnél, könnyen elveszted a fejed, ha szólásra nyitja a száját. sose tudod előre a lépéseit, nem tudod eldönteni mi jó és mi rossz. csak egy dolog lebeg célként a szemed előtt: Megtartani, akármibe kerül is!
attól a pillanattól fogva vesztetted el magad, mikor bezártad magad mögött az ajtót. ne félj, nem te vagy az egyetlen áldozat. amikor észrevetted gyanút fogtál. ezután menekülni próbálsz, de az ajtó be van zárva. te magad zártad be. kiabálni kezdesz, de ezt csak Ő hallja, te pedig már semmi másra nem vágysz jobban, csak egy kis napsugárra. megfulladsz idebent, kezded elveszíteni a maradék önuralmad is. dörömbölni kezdesz az ajtón, hátha valaki meghallja, pedig mélyen legbelül te is tudod, hogy senkinek sincs dolga errefelé.

zihálva felébredsz és megkönnyebbülten észleled, hogy csak egy álom volt.  egy folyosón találod magad. előtted egy ajtó. dörömbölést hallassz odabentről. kinyitod, vagy továbbmész?


ez csak egy sablon. azt képzelsz bele, amit csak akarsz. 

http://www.youtube.com/watch?v=5MOVEUSATkM

this is dedicated to my grandfather..
i hope you're alright.. 
and deep inside i still love you.

he never cries on sunday afternoons.. 

the sun is up, the sky is blue, it's beautiful & so are you.

all the lights fade to dark

daydreaming nightmares...

my aim was off but your smile is always right on.   (:

te is jártál már csodaországban? könnyű utazásod volt? emlékszem, velem szemben ültél és nem viseltél álarcot. ha jó leszel, holnap találkozunk, addig meg csak kibirjuk valahogy. 
ma a hátsó ajtón jövök be, nemköszönök senkinek. ma vezetem az autómat és szeretem az utat. úszom a tengerben és leiszom magam. ma élek, holnap nem. 

beszélnek a nagy szerelmekről, de ennek semmi értelme. szerelmi csalódások.. csak megzavarják az elmédet és az érzelmeidet. az emberek számára a fájdalom gonosz dolog, és  veszélyes is. nem értem, hogyan tudnak szerelmet érezni, ha félnek a saját érzelmeiktől, de nem alaptalanul. saját bőrömön tapasztaltam, hogy néha a fájdalom olyan erősen tör rád, hogy sem elviselni, sem tolerálni nem tudod már. nem gonoszul, csak fájdalmasan. az emberek félelme a haláltól, több mint fájdalom. az már félelem. a szerelmi csalódások is olyanok, mint sok kicsi halál. átlépve a lét és nemlét küszöbét, a fájdalom és a szenvedés már elmúlik. igen, ezt mondtam nemrég a barátomnak is. 

tudod, az erőszak nem mindig párosul gonoszsággal. a bennünk rejlő energiákat és kivülről jövő impulzusokat nem tudjuk levezetni, nem vagyunk képesek elfojtani, ez erőszakká alakul át belül. ez az erőszak bármilyen kis behatásra, elemi erővel törhet ki belőlünk. vannak olyan emberek, akik rendkivül szélsőséges cselekedetekre képesek. ez mind az elfojtott energia hatására. viszont az az igazság, hogy nem tudok elképzelni egy erőszakmentes életet, mert az emberek szinte vágynak az erőszakra. várnak egy zsarnokra, akit a saját nyakukba ültethetnek, hogy szivja a vérüket. dolgoznak, élnek, betartják a törvényeket. mindez a tradiciók miatt van. gondoljunk csak bele, a legtöbb kultúra erőszakra épül. mindenütt az erőszakot látod, aki erős, az győz. a tv is ezt sugallja. láthatatlan védőhálót von köré, megvéd a valóságtól - legalábbis azt hiszed, ez csak látszat. te továbbra is sebezhető és törékeny vagy. ez a mi kultúránk betegsége, a hamis hit. néha úgy érzem az embereknek eltolódott a realitásérzékük. nap mint nap ráragadnak a képernyőre, nézik a szappanoperákat, a filmeket, a hireket, a sztárokat. megváltozik a valódi értékek megitélésének képessége, erősnek képzelik magukat. de sajnos az az igazság, hogy ők lélekben már halottak.. 
jobban félünk az erőszaktól, mint a saját, privát érzelmeinktől. a félelem felébreszti az ösztönöket, ezért próbálnak meg elbújni az emberek a félelmeik elől. de ez kibaszott hülyeség. a fájdalom valamit megmozdit benned, erősnek érzed magad. kizökkent a hétköznapokból. ezt kell megtanulni használni, mivel a fájdalom az érzelmeink egy része. ezt nem leküzdeni kell, hanem megtanulni együtt élni vele és az adott pillanatban használni. hiszen ha jobban belegondolsz, fájdalom hatására szinte bármire képesek vagyunk, nem ?

nagyon tisztelem az indiánokat. csodálattal tölt el ezeknek az embereknek az élete. még igy is, hogy ezek a kultúrák megrekedtek az évszázadokkal ezelőtti létszintjükön. nézd csak meg jól, hogyan élnek más 'primitiv' kultúrák. békésen, teljes harmóniában a Földdel, az erdőkkel, az állatokkal. nem készitenek tömegpusztitó fegyvereket és nem invesztálnak milliókatm harci eszközökre, hogy most országokban, másképp gondolkodó emberekre erőszakkal rákényszeritsék az akaratukat.  látod, milyen beteg világban élünk? nem adok túl sok időt magunknak, mi is meg fogunk fertőződni. az életkörülményeink nem túl jók - túl sokan vagyunk már. 

a barátok segitik egymást. az az igazi barát, aki hagyja, hogy a másik szabadon gondolkodhasson, dönthessen, érezhessen. és akkor vagy összejön vagy nem. van amikor az érzelmeid úgy alakulnak, ami éppen történik veled. ez egy egyenes dolog..
a legtöbb ember olyannak szeret téged, amilyennek akar, hogy legyél. megtartani ezt a szeretetet nem könnyű. mindig olyannak lenni, amit elvárnak tőled. biztosan meg is kapod ezt a szeretetet, ha jól szinészkedsz. 

a legtöbb embernek még a vágy sincs meg a szabadságra. a körülményeink, a származásunk, a neveltetésünk elnyomja ezt az érzést. a kultúránk ebből a szempontból meglehetősen primitiv.  természetes ösztöneinkkel és impulzusainkkal töltődik fel saját üres büszkeségünk.

a kérdés az: hogyan tehetnék én bárkit is szabaddá, aki nem képes egyedül a saját talpára állni és meglátni saját lehetőséget. az emberek alapvetően törekednek a saját szabadságukra - mindenki kiharcolja magának a legjobb poziciót, ez a legszentebb és legszemélyesebb dolog, amit csak birtokolhatunk. mármint az egyéni szabadság. ... de szar az egész! az emberek túl korlátoltak ahhoz, hogy valójában szabadok lehessenek. saját magukat kötik gúzsba, önmaguk emelnek falakat maguk köré. kiközösitik azokat, akik megpróbálnak kitörni, levetni ezeket a láncokat. ez az ő biztonságuk.. hogyan 'szabadithatnék fel' akárkit is, ha az igazából nem is akarja? azt hiszem, az emberek azért vetik meg még a gondolatot is, mert félnek az ismeretlentől. ez elég ironikusan hangzik. az ismeretlent egyszer valójában nagyon meg kellene ismerni, vizsgálni. ez valahol a lelkünk legmélyén bújik meg. csak egy megoldás létezik, szembenézünk a problémával - saját magunkkal - bár ettől félünk a legjobban. szembeállitani önmagunkat a legmélyebb félelemmel. és azután, ha már a félelem elmúlt, a szabadságtól való félelem összezsugorodik, majd eltünik. és.. szabad vagy!
tudod, a szabadságnak különböző fokozatai vannak - ezt nem túl könnyű megérteni, és valójában csak azok értik meg, akik annyira tapasztaltak és bölcsek, mint én magam vagyok. (na ja) szóval, visszatérve a témához, a legfontosabb része a dolognak, hogy te valójában akarod-e?! vagyis elképzelsz egy szerepet magadnak a világban, aminek maradéktalanul meg is tudsz felelni. jó szinészi teljesitmény szükséges ehhez. félredobod szépen az érzéseidet, megváltozol, felveszel egy maszkot. nagyon gondosan meg kell választanod, hogyan viselkedj, amig el nem érsz egy bizonyos individuális szintet, a személyes szabadságodon belül. ez már egy állapot, ez az első jele, hogy jól csinálod. elveheted valaki politikai szabadságát úgy, hogy meg sem kérdezed a véleményét. de ha már kiszimatolod, mit is akar valójában, akkor már nyert ügyed van, nyugodtan a pofájába röhöghetsz. ez nem számit. de ha már az érzelmekhez való szabadságától fosztod meg az egyént, azzal elpusztithatod. vannak emberek, akik könnyen, önként feladják a saját szabadságukhoz vezető utat - mások viszont foggal-körömmel ragaszkodnak ehhez. ez talán már a megszületésünkkor eldől. akkor kezdődik ez a rabság. a körülmények, a szülők, mind hatnak rád, ragaszkodj későbbiekben a jogaidhoz. vannak helyek, ahol nem mernek vágyni a jogaikra az emberek, mert megtorolják az ezirányú törekvéseiket. csak körülnéznek, itt is láthatunk olyan embereket, akiktől elvették ezeket az alapvető emberi jogokat. csak jól ki kell nyitni a szemed. a tanárok, a vallási vezetők - a barátok, vagy akiket barátainknak hivjuk - hatnak ránk, miután elkerülünk a szülői háztól. hát, a szüleink a saját akaratukat erőltetik ránk, azt kell éreznünk, amit ők helyeselnek, gondoltak és elfogadtak. mindig azt kell akarnunk, amit ők is. elveszünk ebben a világban, ha nem tudunk jól szinészkedni. amikor mások erőszakkal kényszeritenek bennünket elfogadni az ő akaratukat, idővel behódolunk - látszólag. nem is tehetünk mást. bár szerintem ez egyfajta gyilkosság. és a szüleink, akiket a legjobban szeretünk, mosollyal az arcukon taposnak belénk, nyomoritják meg a lelkünket, ölnek meg, anélkül, hogy tisztába lennének azzal, amit tesznek. 

ma az időment múlattam egy parkban, a padon. hátradőltem, unatkoztam nagyon. a fákat, az embereket néztem - vakon. találgattam, hogyan fognak meghalni majd egy szép napon. 

no one's land.

megszülettem és halálra itéltél. nem hibáztatlak. a tested dolgozik naphosszat, a kezed megágyaz éjszakára, a lelked fárad, sose pihen és már te sem mosolyogsz. de nem hibáztatlak a fájdalmaimért. az áruházakban, a parkokban üvöltsünk bármilyen hangosan, szótlanül szenvedünk itt, senkiföldjén. 

ugyanaz.

nyüszitve, vacogva. kiszolgáltatva, megalázva. tehetetlenül, ragaszkodva. megrémülve és becsapva. --- születés és halál. a kettő ugyanaz. 

most el fogok mondani egy történetet az életemről, ami nem felelt meg nekem. a dolgok olyan rossz ra fordultak, hogy semmi mást nem tehettem.  körülöttem mindenki csak kacagott. nem csoda, hisz a bohócuk vagyok. egész életemben a butát játszottam, de akkor miért érzem ilyen rosszul magam? népszerű lettem, mindenki megismert az ördögszarvról, amit viseltem. döntöttem, elhagyom ezt a mocsarat, hiszen semmi sincs, ami itt tartana. és felkapaszkodtam a hegyekre, körbevitorláztam az óceánokat, kereszülvágtam sivatagokon. az egész világot megismertem. a világtól elfordulva meditáltam, mocskos elmém megtisztitottam. el fogok inditani egy új vallást, mert lelkeket akarok menteni. igen, ez egy elhivatás. mikor szülővárosomba visszatértem, még nem ismert rám senki sem. ez a világ az én szinpadom, bár közönségem kezdetben elmaradt. akkor új szimbólumokat emelünk, és közös erővel a halált előzzük. a követőim mind hinni fognak bennem, amikor beszélek, már nem nevetnek. amikor öregebb és bölcsebb leszek, és a vallásom a világon elterjedt, azt fogom mondani, csak vicc volt. becsaptalak benneteket, én az ördögszarvas bohóc. amikor az utolsó lélekzetet magamhoz veszem, a hiveim nem fognak sirni. tudni fogják, hazudtam nekik, hiszen az istenek nem halnak meg sohasem.


őmégcsakmost14. 

7pillanat..

az első pillanat, mikor megszületsz, társunk leszel egy idegen világban. a második pillanatban lassan felcseperedsz, s tágra nyitott szemmel rácsodálkozol a világra. a harmadik pillanatban még túl fiatal vagy, hamis álmokban hiszel, rossz utakra kalauzolnak. a negyedik pillanatodban magányos leszel, mint egy kő, társat választasz magadnak, hogy szerethesd mindörökké. az ötödik pillanatoban ezrek ellen küzdesz, és bár egyedül vagy, segitségre mégsem számithatsz. a hatodik pillanatban tested láthatatlan lények kinozzák, gyötrik, tiporják, megmarkol az idő vaskeze. a hetedik pillanatban meghalsz. mi elfelejtünk. 

resignation

fogcsikorgatva születünk és rettegve halunk meg. ki az, aki képes kieszelni ilyen kegyetlenséget? megragadom az alkalmat és üzennék a Tervezőnek: a terved jól sikerült, igérem, nyom nélkül eltűnök. 

csendes megadással sodródunk tulajdon halálunk felé. örjöngő vadállat a ketrecében. halálra vagyunk itélve, remélem valaki azért jól szórakozott. a világ egy kultúrált vágóhid. sorban állunk, jól öltözött állatok. senkit sem hibáztathatok. ravasz isten, és mi, tudatlan barmok. 

never.

egyszer, ha igazán egyedül vagy, nézz önmagadba mélyen és mondd ki azokat a szavakat, melyeket magadnak bevallasz, de másnak sohasem. egy egészen apró fájdalom jelenik meg a lelkedben, melyet nem irthatsz ki már többé soha. 

zöld kabát

becsaptalak és megaláztalak, legvégül elhagytalak. ha tehettem, a szived összetörtem, mikor kellettem, inkább megszöktem. kinevettelek, ha igazán szerettél, imádtalak, ha értem könnyeztél. könyörögtél? megvetettelek. kinoztalak, hogy egy kicsit szeresselek. 

hibáztatsz? többet ne remélj! a tegnap elmúlt, ilyenné te tettél.  

valaha testem feszült a dühtől és vicsorogva dobálóztam a szavakkal. boldog voltam, szemben álltam a világgal. ma óvatosan formálom a szavakat, mert tanulok a hibáimból. 

tudom, lehetetlen válaszolni egy kérdésre, melyet nem tett fel senki sohasem. szeretnélek elfelejteni, de nem tehetem . valaki tüzes késsel belémvéste a nevedet.  

الحبيب

voltam már fenn és egészen lenn. volt olyan is hogy pénzem volt és már sokszor egészen elfogyott. de hirtelen minden megváltozott, mióta a tiéd vagyok. ma én vagyok az ételed és én vagyok az italod. de egy napon elfogyok és akkor biztosan meghalok. 

minden reggel meghal az éjszaka, de ő mégis kineveti a hajnalt. el kell előle rejtened a napot, én már átjutottam, mégis ittvagyok!
kerestem a gyöngyört, a kincsedet, sirtál értem, mégis elfelejtettelek, hiszen nem találtam mást, csak a szerelmedet.
percek, órák, napok, heteg elmúlnak de várj türelmesen. ha a távolban egy ajtó kitárulkozik juss át, gyere utánam te is! 

Sigh.
Relief.
Freedom.
Opportunity.
Peace.
Quiet.
...
Boredom.
Anxiety.
Hate.
Frustation.
Thoughtful.
Stinging.
.
.
.
(I-won't-ever-say-out-loud-I-miss-him-but-I-do.)

49 percent motherfucker, 51 percent son of a bitch. 

már rég a zene határozza meg a hangulatomat, az érzelmeimet, egyszerűen az életemet. már nincs az az elbaszott dolog, ami elvehetné a kedvemet. a zene nem változik úgy, ahogy az emberek, a zenének nem kell vigyázni az érzéseire, zenéből olyat kapsz, amit vársz meg amit akarsz. a zene nem kétszinű, nincsenek hátsószándékai, nem támad hátba.  a zene az egyetlen dolog az életben, amit szeretek és megtűrök magam mellett. ha nem lenne, akkor egyszerűen üres lennék. a zenétől megkapom azt a szeretetet, amit a többiektől elvárnék. ha foglalkozol vele, akkor meg lesz a gyümölcse, ellenben az emberi kapcsolatokkal. mindegy mennyit teszel oda magadból, akár testileg, akár lelkileg, soha nem leszel elég erős, soha nem leszel elég jó. kompromisszumok, veszekedések, és mi lesz a végén? semmi. elpazarolt időnek érzem az időt, amit az emberi kapcsolatok épitésére szántam. 

mondtam már hogy indián vagyok ?

igen, biztos csak túl vagyok dramatizálva.

ez igy tökéletes

végre kitört a boldogság és ezt csakis NEKED köszönheteeem! 
jöttél és feldobtad a napomat, már végre nem fetrengek depresszióban. 

handlebars

i can ride my bike with no handlebars. 
look at me, hands in the air like it's good to be alive and i'm a famous rapper even when the paths are all crookedy.
i can show you how to do-si-do, i can show you how to scratch a record, i can take apart the remote control and i can almost put it back together. 
i can tie a knot in a cherry stem, i can tell you about Leif Ericson. i know all the words to 'De Colores' and 'I'm proud to be an American.
Me and my friend saw a platypus. me and my friend made a comic book and guess how long it took. i can do anything that i want, cause look  
I can keep the rhythm with no metronome and i can see your face on the telephone.
Look at me, just called to say that it's good to be alive in such a small world. i'm all curled up with a book to read. I can make money, open up a thrift store. i can make a living off a magazine. i can design an engine 64 miles to a gallon of gasoline. i can make new antibiotics. i can make computers  survive aquatic conditions. i know how to run a business and i can make you wanna buy a product. movers, shakers and producers, me and my friend understand the future. i see the strings that control the system and i can do anything with no assistance. cause i can lead a nation with a microphone, and i can split the atom of the molecule. 
look at me driving and i won't stop. and it feels so good to be alive on the top. my reach is global, my tower is secure, my cause is noble, my power is pure. i can hand out a million vaccinations, or let 'em all die in exasperation, have 'em all healed of their lacerations, have 'm all killed by assassination. i can make anybody go to prison just because i don't like them. and i can do anything with no permission, i have it all under my command. because i can guide a missile by satellite. and i can hit a target through a telescope. and i can end the planet in  a holocaust!

i can ride my bike with no handlebars, no handlebars...

baby darling doll-face honey. 

friends

napokon át rosszkedvű voltam, hagytam magam, ahogy Te is tanácsoltad. majd fokozatosan, egy-egy percre visszanyertem az életkedvem. aztán egyszer belémhasitott a tudat, hogy 'heeey, ez nem a világvége.' 
azóta ehhez tartom magam. mondhatjuk úgy, hogy visszatértem. sokkal jobb! most mintha a nap is kisütött volna. 

Friends  

köszönöm!

olyan vagyok, mint egy élőhalott. mostmár tényleg össze kell szednem magamat! 

olyan mintha a testem fölött lebegnék, és csak külső szemlékőként nézném a világot. nincsenek érzéseim, nincsenek kérdéseim, nincsenek gondolataim. csak vagyok. már ebben se vagyok annyira biztos..

a régi sérelmek, amikről azt hittem, hogy rég begyógyultak most megint itt vannak. nem lesz jobb, ha úgy teszek, mintha nem is lennének. ez már hozzám fog tartozni, az életem része lett. megyek tovább, és nem nézek a visszapillantótükörbe, csak akkor, ha egy jó pasit látok. ennyi a titok :)

annyira siralmas ez az egész, hogy nevetnem kell. eléggé pofánvágott néhány dolog az elmúlt napokban, de még mindig azt mondom, hogy minden okkal történik. rosszul esik, mégpedig azért, mert ez olyan mintha saját magadat tagadnád meg, a személyiségedet dobnád el és beállnál a sorba, a többiek közé. ezáltal úgy érzem, ellenem is protestálsz. de ennek is a jó oldalát nézem; legalább könnyebben lekattanok rólad. ahogy mondtam, semmi sem történik véletlenül.

most, hogy elkezdődött a nyár, mocskosul egyedül érzem magam. olyan érzésem van, mintha mindenki megtagadna engem. mintha senkit sem érdekelne.. kivéve azt a pár embert. nem, nem a családomról beszélek, hanem a barátaimról. arról a kevésről, aki MÉG MINDIG itt van, és kitart mellettem.  

igazán csak ma döbbentem rá, hogy nekem igazi nagyszüleim sajnos nem voltak, nincsenek, és nem is lesznek.  nem tudok választani köztetek, mert igazából már gyerekként is megvetettelek titeket. sose álltatok közel a szivemhez, még csak érdekesek se voltatok a számomra. de egy valami az volt: miért nem voltam sose elég jó nektek? miért nem voltam aranyos, szép, kedves a számotokra? elrontottam valamit? már nem is érdekel igazából. kölcsönös az érzés, ebben biztosak lehettek.

igen, neked beszélek. remélem boldogan, mosolyogva forogsz a sirodban. (: 

itt állok dühöngve, és valósággal beleőrülök a vágyba, csakhogy újra hallhassam a hangját, de csak még jobban eltávolítana tőle minden, amit azért tehetnék, hogy közelebb kerüljek hozzá.

pedig rám se néz, hozzám se szól. napok telnek el. vonszolom magam. valami belém markol és lüktet, valami belém hasít és szúr.  nem alszom, nem eszem, rosszul vagyok, nincs kedvem, nincs erőm, megmagyarázhatatlanul rám tör a sírás. direkt kikapcsolom a telefonomat, hogy ne várjak semmit, aztán ez gyötör, visszakapcsolom, semmi, majd újra ki.

már nincs az az alapozó vagy korrektor, ami el tudná tűntetni a karikákat a szemem alól.

neee. nem akarok emlékezni. kérlek.

ez most csak mégjobban megcsavarja a dolgokat. 






???

2 vagy semmi. most igazán megértettem..

az élet furcsa. nem tudok mást mondani. valaki szopat.
és megint 180 fokos fordulat. szép volt. jóljátszol. 

miserable

ez nem én vagyok hanem ő.

percről percre egyre rosszabb.  egy élő-lélegző szarcsimbók lettem. 
megtörtél bazdmeg, ez az igazság. és bevallom hiányzol.. lassan egy hónap telt el. egy hónap. és már nem érzem, hogy velem lennél. már lélekben sem. elvesztettem a fonalat..  

nem vagyok én olyan erős, mint amilyennek hisznek, illetve hiszem magam. saját magamnak is hazudok azzal, hogy már nem érdekel, semmi se történt, minden rendben van. ha nem nézek szembe vele, akkor ez csak egyre rosszabb lesz. úgy érzem, mintha két énem harcolna egymással. az egyik azt mondja: 'hagyd a picsába, az egy seggfej.' a másik pedig 'hogy is hagyhatnám.. ' 
egésznap harcolnak egymással és ez kezd az agyamra menni. mostanában két viselkedési módot tapasztalhattok nálam: az őrült, agresszív, mindenre szarok és az érzékeny, haggyatok békén tipus. 

félév. - egy hónap- hogybírod? - jól köszi. és te? - aha.. énis...

ne tudd meg mennyire szeretnélek ezernyi nap tüzével gyűlölni.
remélem szenvedsz bazdmeg. 

MARADJ A REALITÁS TALAJÁN, LEILA!!

reménykedek, de elég szürreálisak a dolgok a fejemben. 

it's just a lull that foreruns the storm.

exile on main street california '72 

a világért se akarok beférkőzni a kis világotokba. innentől kalap, azt csináltok, amit akartok, úgyis 'i told you so' lesz a vége. részemről vége, mosom kezeimet.

alone with my thoughts* 
a pólóm is megmondta. 

if you don't shut your mouth you're gonna feel the floor.  i don't even wanna hear you story. you better back off bitch. 

próbálom élvezni a napsütést, most hogy már nem vagy.
úgy látszik, csak esőt hozol az életembe. 

such fun.

ain't it fun when you're always on the run
ain't it fun when your friends despise what you've become
ain't it fun when you get so high, well.. that you just can't come.
ain't it fun when you know that you're gonna die young. it's such fun.

ain't it fun when you're taking care of number one
ain't it fun when you feel like you just gotta get a gun
ain't it fun when you just can't seem to find your tongue
cause you stuck it too deep into something that really stung. it's such fun. haha

well, so you come up to me and spit right in my face. i didn't even feel it. it was such a disgrace.
i punched my fist right through the glass. i didn't even feel it. it happened so fast.
such fun.

ain't it fun when you tell her she's just a cunt 
ain't it fun when she splits you and leaves you on the run
well, ain't it fun when you broken up every band what you begun.
ain't it fun when you know that you're gonna die young. 
SUCH FUN!

hátravisszalépvisszaelőrepontfaszomkivanáá.

igyekszek most minden értelmeset kicsikarni magamból. decsakannyi: 
'bazze' elszakadt a húrom'
sebaj, napszemüveg fel, úgytenni mintha misem történt volna, játszani tovább. a közönség úgyse veszi észre. csak akik nagyon figyelmesen figyelnek a figyelő figyelőikkel. 

olyan laza vagyok, hogy lazább már nem is lehetek. szinte szétesek. 
i'm so in love with myself. 

egyszó, mint száz: nagy a rohadás, gyerekek. 

belenyugvás.

nincs más dolog, amit tehetnék.
  
ez nagyon nem vall rám.  megijedek magamtól. elvégre én harcos vagyok basszameg.  
kárhogy a szabadakaratot nem lehet befolyásolni.