egy olyan nap volt, amikor bármelyik percben leeshet a hó és a levegő tele van elektromossággal, szinte hallani lehet.. és ez a zacskó csak táncolt  velem, mint egy kisgyerek, ha könyörög, hogy játssz vele..
ekkor jöttem rá, hogy ott van.. ez a teljes élet, a dolgok mögött. és ez a hihetetlenül jótékony erő, ami azt akarja hogy tudjam, nincs okom félni...Soha.
ez segít emlékezni, emlékeznem kell... néha olyan sok a szépség a világban, úgy érzem ki se bírom. és a szívem egyszer csak megszakad...

"Én már nem leszek itt, s teneked leesik az a bizonyos kő a szívedről, fölsóhajtasz: "Végre elment", és csinálhatsz, barátom, bármit, amit kedved tart. Ígérd meg azonban, hogy majd figyelmeztetsz. Mihelyt letelt ez a kíméleti idő - nevezzük annak -, te fölállsz, és betűről betűre ezt mondod nekem: "(...) örültem, hogy volt szerencsém, de még jobban, hogy nincs, szedd a sátorfádat, menj isten hírével." Igen. Dobj ki úgy, hogy a lábam se érje a földet. Vagy ne is mondd ezt, csak nézz rám. Elég rám nézned, nem is bosszúsan, hanem úgy, ahogy máskor is nézel, úgy, ahogy most nézel rám. De biztosítalak, erre se lesz szükség, mert én hét perc múlva - azaz bocsánat: hat perc múlva, mert közben elmúlt egy perc - már elpárologtam, s ebben a szobában csak ittlétem kínzó emléke lebeg."

feet don't fail me now, take me to the finish line...

annyira sok ember beszél hozzám, de én egyet se hallok meg... erőteljesen a velem szemben álló személyre koncentrálok, és arra gondolok, hogy lehet elengedni valakit, ha közben ott van benned a harcos szellem, a küzdeni akarás. egyszerűen nem tudom felemelni a fejem, és ott hagyni. bárki képes rá, én nem. egyáltalán miért kell valaminek megkezdődnie, miért pazaroljam az éveimet tovább, ha úgy is abbamarad..

félek a szenvedéstől, a szomorúságtól. minél jobban el akarom kerülni ezt a két dolgot és a velejárókat azzal, hogy halogatom azt, aminek előbb vagy utóbb úgy is meg kell történnie.

miért nem tudok venni egy nagy levegőt, hogy lebukjak a víz alá.. miért van bennem ez az iszonyatos félelem, hogy nem tudok majd feljönni a felszínre, hogy nem tudok visszatérni onnan, ahol olyannyira egyedül vagyok, hogy csak a szívem dobogását hallom.

és nincs megoldás, nincs kiút, nincs hátsóajtó... there is no going back

I needed a happy ending and a new beginning

annyira nehéz belecsapni a közepébe, begépelni az első szavakat, folytatni ott, ahol abbahagytam.. hiányzik az az időszak, amikor tényleg sokat jelentett számomra ez a dolog, amikor még mindenen filozofáltam, gondolkoztam a mögöttes tartalmakon, még akkor is, ha csak egy darab kőről volt szó.

visszaolvasva az írásaimat, brutális hatással volt rám figyelemmel kísérni a saját tinédzserkori észjárásomat, azt hogy hogyan éltem át olyan dolgokat, mint pl. a szerelem..
mindenesetre úgy döntöttem, hogy a sok dolog ellenére, ami történik velem mostanság folytatni szeretném a blogot, leginkább azért, mert terápiás hatással van rám. amikor leülök a laptop elé és csak egy fehér lap van előttem, ahogy próbálok valami értelmes mondatot kipréselni magamból, leginkább befelé nézek, mint kifele és ez hiányzik a mostani életemből. hiányzik az, hogy leüljek és letisztázzam az érzéseimet, gondolataimat, hogy beszélgessek önmagammal. a másik oka ennek az, hogy hátborzongatóan jó érzés volt visszaolvasni az életemnek ezt a részét, és úgy érzem, hogy nem szeretném megszakítani ezt a folyamatot, már csak önmagam miatt sem. azt vettem észre, hogy akár egyetlen zene, mondat szó, vagy akár betű is fel tudja idézni bennem az akkori énemet és érzéseimet. tulajdonképpen erre a majdnem 4 éves blogra az életutam egy részének a megörökítéseként tekintek.

kicsit azt érzem, mintha beszippantott volna a nagybetűs élet, és mintha már kicsit sem figyelnék oda azokra a dolgokra, amik nekem fontosak voltak. egyszerűen megváltozott az értékrendem mindennel kapcsolatosan, új irányt vett az életem és ráleltem egy új életérzésre, aminek a megfogalmazása még folyamatban van..

lényegesen le vagyok nyugodva, mióta ennek az egy embernek szentelem lényem minden egyes porcikáját és rezdülését. segített túllendülnöm a 'lázadó korszakomon' és megnyitott egy új fejezetet az életemben. tulajdonképpen az ő oldalán éreztem először azt, hogy nő vagyok. ha úgy vesszük, neki köszönhetően értem nővé, és ezért örökké hálás leszek neki, a kapcsolat kimenetelétől függetlenül.

(a notes from the undeground elnevezés nem igazán érzem, hogy illene hozzám, illetve az elkövetkezendő bejegyzéseimhez (remélhetőleg), mivel kerülni szeretném a sötét, elvont dolgokat, úgyhogy úgy döntöttem, arculatot váltok.) 

A testem már nem létezik nélküle. Nem gondoltam volna, hogy ez ilyen. Hányinger, saját magammal szemben érzett undor, hatalmas űr. Képek, amiktől a gyomrom görcsbe rándul, az elveszett boldogság, amit egész nap úgy forgatok magamban, mint egy dugóhúzót, amit viszont nem húz ki semmit, csak egy vég nélküli csavar. Fájdalmat okozni magamnak az emlékekkel, ez az egyedüli módja annak, hogy vele maradjak.

I love him and that's the beginning and end of everything.

A moment i will never forget and this boy i will never leave

Im going the wrong way....again

I can't decide that meeting you was the tragedy of my life or the best thing that ever happened to me.
There are too many thoughts in my head and they make me feel spinning like a carousel. We always tell each other that we will never give up on our love and we will always be together. It's been 6 months and my feelings haven't changed for you. We care about each other so much but it's like you want to own me. Don't take the phrase 'I am yours' literally.
 I don't wanna lie to myself. I don't wanna lie to you. I just wanna be honest with you but it might be the end of us. Yes, I can see the end. Cause I don't wanna live my whole life in lie. We both know that we did awful things in our life. I don't wanna remind myself and you either. Despite the fact you always do. No matter what we are talking about we always end up arguing about something bullshit. You calling me child Im calling you motherfucker. That's how it usually goes. You go away and when you come back everything is good again. But not for me. There are so many thoughts i wanna tell you but i know that i cant cause we would start it all over again. It is annoying. Sometimes I hate you. Sometimes you make me angry. Sometimes you make me wanna hit you. Sometimes i feel like my head is just gonna explode. These are just feelings but i can't get rid of them cause i can't talk about them! You know if I am talking vulgarly it only takes a few minutes. But i don't need you to be huffy and angry. I NEED YOU to calm me down. To tell me sweet words.
I don't wanna admit it but I can see the end of it all. I know that we made a promise. And believe me I wanna keep it. But every time we look at each other I feel like I wanna die. Cause I lied to you and for that I will never forgive myself.I am screwing up everything. I don't wanna beg for second chances but I love you so much, I just don't wanna risk loosing you.
You are killing me and I am killing you. Everything would be so much easier if we didn't care of each other this much. And sometimes I am telling myself like 'oh fuck everything, i wanna get out of this alive.' But deep in my heart i know that i would be heart-broken as shit.
The worst thing of all this that you love me. I mean for real. No games, no lies. I can see it in your eyes, feel it in your pulse. Your words, your actions... I am not sure that i will find anybody like you. I can't compare you to anyone in my life. So despite all of these bad things i wrote before... You are still the one I love the most. And when we arguing I hate myself.. not you. Not at all.
So I guess it's time for me to be a big girl. I have to decide what to do. My feelings are always changing about our future. Sometimes I feel like being with you is a selfish thing. But most of the time it seems that there is hope for us. I am just hoping all the time.
 No matter what will happen, this was a lesson to be learned for me. No more bullshitting. No more lies. Just the truth.. straight to your face.

Ha Istent játszunk, nem kételkedhetünk magunkban.

The awkward moment when u realize he doesnt love u.

Makes u wanna die.

I'm a bitch? No, you're a bitch. Your mom's a bitch for having a bitch, your dad's a bitch for fucking a bitch. Now who's the bitch? Bitch.

No matter how many quotes and song lyrics there are, sometimes words just can't describe how I really feel...

Love is when you look into someone's eyes and see their heart.

The stars you see in the sky have already died, so while looking at the stars, you're looking into the past.

Pain is temporary, love is forever; don't make it the other way around.

Amikor eléred azt a pontot, amikor a bűntudat olyannyira felemészt, hogy szinte érzed, ahogy a csontjaidat marja, olyankor csak azt kívánod, bárcsak túl lennél már rajta, bárcsak gyorsan végezne veled. De nem, szépen lassan minden egyes porcikádban érzed, ahogy méregként szétárad a testedben, hogy sírni tudnál a fàjdalomtól és hogy legszívesebben kitépnéd a saját szívedet, odaadnád neki és azt mondanád, neked már nem kell. Ez az érzés szép lassan beépül az életedbe, kezdesz hozzászokni, egy idő után már nem is érzed azt a tompa lüktetést, azt a gombócot a torkodban, mikor a közeledben van. Már kezded jól érezni magad, már kezdesz felszabadultabbá válni, amikor jön egy újabb dolog, ami feltépi a régi sebeket, söt mi több, fokozza azokat. Egyre csak tornyosulnak a büneid, amíg a végén ki nem fakadsz magadból, térdre nem borulsz és könyörületért nem esedezel. Csak itt az a hiba, hogy az utolsó esélyeddel játszol és a fegyvert kivételesen a te fejedhez szegezik.

young in new orleans

sitting around the bars and at night walking on the streets for hours, the moonlight always seemed fake to me, maybe it was.

and the men and women....usually young and always white.
and I was always white and hardly charmed by the world.

new orleans was a place to hide. I could piss away my life, unmolested. except for the rats. the rats in my dark small room very much resented sharing it with me. they were large and fearless and stared at me with eyes that spoke an unblinking death.

that was plenty for me, that was enough..

there was something about that city, though it didnt let me feel guilty that I had no feeling for the things so many others needed. it let me alone.

sitting up on my bed, the lights out, hearing the outside sounds, lifting my cheap bottle of wine as I heard the rats moving around the room. I preferred them to humans...

being lost, being crazy maybe is not so bad if you can be that way undisturbed.
new orleans gave me that. nobody ever called my name.

no telephone, no car, no job, no anything.

me and the rats, and my youth, one time, that time I knew even through the nothingness, it was a celebration of something not to do but only know.

Published with Blogger-droid v2.0.6

beautiful man with dark eyes, when it comes time to use the knife, i wont flinch and i wont blame you. I wont blame you, instead i will remember the kisses our lips raw with love and how you gave me everything and how i offered you everything that was left of me, and i will remember your small room, the feel of you, the light in the window, your books, your clothes, our Turkish coffee our mornings our noons our nights our promises our bodies spilled together sleeping, the tiny flowing currents immediate and forever, your leg my leg, your arm my arm, your smile and the warmth of you who made me laugh again.  
beautiful man with dark eyes, you have no knife. the knife is mine and i won't use it yet.

I had to realize that it can all disappear so quickly: the dog, the man, the job, the front tire, the bed, the walls, the room; all our necessities - including love - rest on foundations of sand. and any given cause, no matter how unrelated: the death of a boy in Sudan or a blizzard in Omaha ... can serve as your undoing. everything is related to each other.

Published with Blogger-droid v2.0.6

there are worse things than being alone but it often takes decades to realize this and most often when you do its too late. there is nothing worse than too late.

Published with Blogger-droid v2.0.6

there is always one sentence back in my mind - there are so many days when living stops and pulls up and sits and waits a train on the rails. i look up at the window and think, i no longer know where you are, and i walk on and wonder where the living goes when it stops.

there's a bluebird in my heart that
wants to get out
but I'm too tough for him,
I say, stay in there, I'm not going
to let anybody see
you.

please dont die

Published with Blogger-droid v2.0.6

I am not myself.

Published with Blogger-droid v2.0.6

Published with Blogger-droid v2.0.6

been up all night again..

na jo ez mar insomnia.

Published with Blogger-droid v2.0.6

Boldogsag konnyek

Published with Blogger-droid v2.0.6

these days of nothingness...

Ain't no question if I want it, I need it.  I can feel it slowly drifting away from me.

Perfection in the Star Turd
where love died
laughing.

god damn! it's almost like being shot in the ass with a .22 

there's only one way to handle those motherfuckers. 

back to the machine gun.

shot in the eye
shot in the brain
shot in the ass
shot like a flower in the dance

as the poems go into the thousands you
realize that you've created very
little.

it is not going to be ok.

Published with Blogger-droid v2.0.4

too much crying in a day..

I am a fuckin wreck..

no more things to live for..

I am with u

Published with Blogger-droid v2.0.4

ki fog szakadni a lelkem a helyéről...

Life is funny, isnt it? just when u think u got it all figured out, just when u finally begin to plan something, get excited about it and feel like u know what direction ur heading in, the paths change, the wind blows the other way, north is suddenly south and east is west and ur lost. it is so easy to lose ur way, to lose direction.

there arent many sure things in life, but one thing I do know is that u have to deal with the consequences of ur actions. u have to follow through on some things.

I always give up. what have I ever had to do in my life that really needed

to be done? I always had a choice and I always took the easy way out. but what if there is no more easy way out for me?

Published with Blogger-droid v2.0.4

as soon as I was with u, the rest of the world just melted away.

Published with Blogger-droid v2.0.4

i have lost the control over my life. whenever i think about this case, no matter how great i feel, i just come crashing down. im normally a very stable person...

STABLE?

stable, or just not feeling one thing or the other? sometimes we get so used to not really feeling anything, just going with the flow, that we forget how it feels to be really happy or really sad. 

emotional ups and downs... like a fuckin roller coaster

midnight

1 am - I miss you

2 am - I miss you

...

4 am - Hey, I just wanted to say I miss you

5 am - I miss you so fuckin much. - Baby? Let's go to sleep.

Eventually, we always run out of time. - Time runs out. - I wanna stop it. - What? - Nevermind.

10 am - I love you.

instant karma
18

So messed up I want you here
And in my room I want you here
And now we're gonna be face to face
And I'll lay right down in my favorite place
Yeah you know what that is

Ooh give it to me
Now I'm ready to close my eyes
Yes now I'm ready to close my mind
Now I'm ready to feel your hands
Lose my heart on the burning sand

Ülünk a parton.
'Az élet szar.' és készen kell állnod, hogy bármikor felkerekedj, nekivágj a sehová vezető végtelen útnak, eltűnj egy hotelszobában, ami olyan undorító, hogy még te magad is vihogsz a közhelyen, félig behunyt szemmel, felpörögve valami durva cucctól, ami megadja neked a szükséges pluszt, hogy keresztülláss minden dolgok irgalmatlan semmiségén.
Kívántál engem, én nem kívántalak téged.
Egy percre meg tudtam feledkezni az emberekről, akik valahol máshol gürcölnek és izzadnak, kidolgozzák a belüket - és mindezt azért, pár rugóért, mi másért ebben az elcseszett világban, és a politikusokat az elkoptatott, álszent közhelyeikkel együtt, hánynom kell az egésztől, még itt a parton is, mert akármerre nézel, csak ezt látod. néznem kell, hát nézem.. csókolóztak és én teljesen elvesztem bennük. csúcs volt. közben eszembe jutott, hogy mennyire szerettem, de mégse voltam képes vele maradni, mert sohasem tudok, nem tudok tartósan szerelmes lenni valakibe, mert én az Egyetlenbe és az Összesbe vagyok szerelmes. de aztán a költészetre és a prózára gondoltam, hogy hogyan világosodna meg a világ, ha egyszer csak megtalálnám a megfelelő szót...

nagyon magányos lettem, még ott a parton is. valaki azt mondta nekem 'csajszi, keríts magadnak egy hapsit és  lazíts már!' és igaza van. ezt fogom tenni, mindig is ezt tettem, nem tudok megváltozni. vagyok, aki vagyok és ez minden, és a part meg az életnél is hatalmasabb folyó és a kavicsszemek, mind-mind egy csoda, gyönyörűség a létezés Mongóliájában. megfogott ez a szépség, komolyan, és visszahozott az Életbe.
de ezt a két embert elnézve tudtam, hogy egyedül vagyok, velük, de mégsem velük. sose csíptem úgy a férfiakat, nem úgy, ahogy ők, ez nem az én világom, szóval velük voltam, de mégsem velük, és ők megértették ezt, és ez jó volt, és elmozdulnék tovább, otthagynám őket, ahogy mindig tettem, ahogy mindig mindenkit ott kellett hagynom.

szerettelek volna elkapni és egy kis értelmet verni a fejedbe. látod, ezt teszik a drogok az emberrel. szétcseszik az agyadat és hülye gondolatokkal töltenek meg. hová lett a méltóság, az önérzet és az önmérséklet ? kell hogy legyenek elveid. nincsenek véletlenek ? hogyne lennének. ez a baromság arról, hogy a pillangó csapkod a szárnyával Kínában, amiről Tévémaci dumál, a rezgések keresztülszáguldanak az egész bolygón, és a pillangó miatt kiszakad valami picsa kotonja Londonban. őrület. légből kapott baromság. semmi realitásérzék.

Now beat that
And your mothers sayin “go to college”
So u finish college and its wonderful
U feel so good
And after all the partying and crazing
And don’t forget about that drug habit u picked up at school bein around your peers
Hey now you’ll get that 25 thou, job a year and
You’ll spend all your money on crack cocaine, but it’ll be you’re your money
No more borrowin money from mom for my high
So now you get ur degree tattooed on your back your so excited about it
If u continue to work at the GAP, after several interviews, Oh my god!
You’ll come in at an entry level position and when u do that
If u kiss enough ass, you’ll move up to the next level
Which is being a secretary’s secretary!
And boy is that great, you get to take messages for the secretary
Who never went to college
Shes actually the bosses niece, so now your apart of the family
You know what college does for you?
It makes you really smart man
All you kids want to talk in the back of the class not me, I listened, ok
I was a hall monitor, This was meant to be,
You know how many classes I took, extra classes extra classes
No I’ve never had sex but you know what, my degree keeps me satisfied
When a lady walks to me says “hey u know whats sexy?”
I say “no, I don’t know what it is, but I bet I can add up all the change in your purse very fast”.

szomorú

i am ready to fall
cut out all the ropes.

és megint szétáradt bennem egy régi érzés - az a régi érzés, amikor mindenki eszembe jutott.

family 

rettenetes érezni a reggeli hideget, ahogy rám csavarodik, ráborul a vastag takarómra, ami alatt ott fekszem én, és nézem a sötétet, a lábam a puha-sima lepedön, a talpam alatt érzem a varrást, belegubózok a saját bőrömbe, aztán megakad a szemem a tankönyveken. ne.

Could this be

Love from high

New frontier

Whose this guy

Your so wise

I'm so good

Like summertime

You'd had it all

Build a wall

Ten feet tall

 Now I laugh at it all

Out my mind

 Just in time

Never knew...

I was blind

What it through

I can't see there

Mama say

Let there be

Easily

Said and done

I can't feel

I am numb

Bitter dream

Fruit so raw

Winter cold

                                                                  Let me out

I know you

Do you hear me

Out my mind,

just in time

olyan vagy, mint a nyáron összeaszalódó falevelek, amik egymáshoz zörrennek augusztus végén. reménytelen vagy, mindenki téged figyel, de nincs benned más, csak száraz, iszonyatos reménytelenség, a jelen és az élet szenvedése, még a jótékony lámpák és fények se mentenek meg se téged se senkit- ennyi erővel akár augusztusban is a száraz bokraid közé dughatnád ezeket a lámpákat éjszaka, és megpróbálhatnál utánozni valamit. egyáltalán mi hasznod van neked ebben a marha nagy ürességben?... ebben a ködös felhőben?

azt magyarázod nekem, mennyire elcsesztem az életem,de ezt már sokszor, sokaktól hallottam, és általában nem érdekel és ma este se érdekel, mert én egyszerűen így csinálom és mondom a dolgokat.

vissza kell kanyarodni, mániákusan, a korábbi eseményekhez, ebben a szédítő moziban (amit én életnek nevezek), amit végig kellett néznem, bármilyen hosszú, és vad, akár a világ, vissza még akkor is, ha a végén az ember rájön: ohh, ez is csak a szokásos sztori. és olyanok ezek a történetek, mint a sosem élt szellemek, bennük van az egész világ, összességükben akkorák, hogy annyiszor beléjük férne a Csendes-óceán, ahány homokszem van az óceán fenekén. Éééés.. ez  a nagy sztori. simán ennyi volt ez.
a maga laza módján óriási partykat rendez, minden pénzt elkölt ami abba a mocskos kezébe kerül, és nem egyszer, N-E-M EGYSZER hallottam, hogy valaki elismerően nyilatkozik róla. - el lehet képzelni, hogy érzem magam.

ITT LENT A SÖTÉT FÖLDÖN
mielőtt mind felmegyünk a Mennyországba
LÁTOMÁSOK AMERIKÁRÓL
Az autóstoppokról
A vonatozásokról
A visszatérésekről Amerikába
A mexikói és a kanadai határvonalakon át...

annyira gyönyörű vagy

ain't no stopping

Depressziósan ébredtem. Felnéztem a plafonra, pontosabban a plafonon lévő repedésekre. Azt láttam, hogy egy bölény épp nekiront valaminek. Azt hiszem, a valami én voltam. Aztán láttam a kígyót nyúllal a szájában. A rolón át besütött a nap a hasamra, és a sugarak horogkeresztet formáltak rajta. A nyakam merev volt.. Felkeltem és betámolyogtam a fürdőszobába. Utáltam a tükörbe nézni, de mégis belenéztem. A tükör egy depressziós, vereséget szenvedett ember képét mutatta. A szemem alatt hatalmas táskás lógtak. A szemgolyóm gyávaságot tükrözött, olyan volt, mint egy rágcsálóé, amit sarokba szorított a macska. A bőröm, úgy tűnt, már rég feladta. Mintha régóta utált volna rajtam lenni. Úgy festettem, mint aki megőrült. Szörnyű. Gusztustalanul néztem ki. Megtaláltam a fogkefémet, megnyomtam a tubust. Túl sok jött ki. A fele fennakadt a fogkefén, a másik fele lebucskázott a mosdóba. Olyan volt, mint egy zöld féreg. Amennyit fel tudtam szedni az ujjammal, azt rákentem a fogkefére, és végre elkezdtem mosni a fogam. Átkozott fogak. Az embernek állandóan csak enni kell velük. Enni, újra és újra. Gusztustalan állatok vagyunk, piszkos kis szokásaink rabjai. Csak eszünk, vakarózunk, nevetgélünk és nemzeti ünnepeket tartunk.
Befejeztem a fogmosást, és visszafeküdtem az ágyba. Semmi energia, semmi erő nem volt bennem. Rajzszögnek éreztem magam, egy darab linóleumnak.
Úgy döntöttem, délig ágyban maradok. Lehet, hogy addigra a fél világ meghal, és akkor fele olyan nehéz lesz mindezt elviselni. Meg aztán lehet, hogy délre már jobban nézek ki, és jobban is érzem magam.
Megszólalt a telefon. Hagytam, hadd csörögjön. Reggel sose vettem föl a telefont. Az ötödik csörgés után abbahagyta. Újra egyedül voltam. Akármennyire gusztustalan voltam is, jobb volt egyedül, mint valakivel, mint bárkivel azok közül, akik odakint űzték a szánalomra méltó kis játékaikat, mutatták be sorba a cirkuszi mutatványaikat. Fejemre húztam a takarót, és vártam.

csak annyit mondhatok, hogy több milliárd nő él itt a földön, és közülük sokan elmennek, a legtöbben meg egészen rendben vannak... de van egy-kettő olyan, akiknél megbolondul a természet, és úgy rakja össze őket, hogy az egyszerűen hihetetlen. úgy, hogy áll az ember, nézi, és egyszerűen nem hiszi el. mindenük tökéletes. a mozgásuk követhetetlen, felfoghatatlan, az ember csak nézi a bokájukat, nézi a térdüket, nézi a könyöküket, nézi a mellüket, és az egész összeáll egy gigantikus, észbontó totalitássá, ami ráadásul azzal a gyönyörű szemmel és a kissé kajánul lebiggyesztett ajakkal úgy fest, hogy pillanatokon belül éktelen nevetésben tör ki, aminek láttán az ember úgy lemerevedik, mint egy darab szar a hideg betonon.

nem fordíthatom meg a folyót, nem parancsolhatom meg neki, hogy folyjon visszafelé..

- Kerültél már olyan helyzetbe, amikor pontosan tudtad, mi fog történni? De attól függetlenül mégis belemész. És amikor megtörténik az, amitől tartottál, mérges vagy magadra, hiszen előre tudtad. De ilyen vagy és kész, szóval tovább bünteted magad.
- Nem.
- Hogy csinálod?
- Sosem azt teszem, ami elvárható. Ettől érdekes az élet.

az ember sose tudhatja előre. néhanapján jobb, ha reggel ágyban marad, és magára húzza a takarót.

kifejezéstelen arca volt. semmi nem jött le róla. olyan szavak jutnak az eszembe, mint : üres, fa, halott meg ilyenek.

Keresem a csipetnyi izgalmat, sóhajnyi borzongást, ami nélkül nincs értelme élni.

facin' all kind of time but smile like i'm fine. believe me, pain is a small thing to a giant. Ali says even the greatest gotta suffer some time. God'll take you through hell just to get you to heaven. so even though it's heavy, the load i will carry. just grin and still bear it. life can change ya directions even when you ain't planned it. all you can do is handle it. the worst thing you could do is panic. use it to your advantage, avoid insanity, manage to conquer. every obstacle, make impossible possible even when winning's illogical. losing is still far from optional. but when life throw punches block ya counter like a boxer do. somehow i'll rise above my problems and remain here.and i hope the picture painted clear. if ya heart filled with faith ya can't fear. wonder how i face hard time and still chillin'?  Easy, let go and let God deal with it.

I AIN'T DEAD. I AIN'T DONE. I AIN'T SCARED. (of what?) I AIN'T RUN. (from who?) BUT STILL I STAND. NO MATTER WHAT PEOPLE HERE I AM. I AIN'T BREAK. I AIN'T FOLD. THEY HATE ME MO' YEAH I KNOW. HERE I GO, NO MATTER WHAT SHAWTY.

years have come and gone, and so you slowly left my memory, your picture's faded inside my heart. also your shoulder's arch has disappeared, your voice has whisked away - and i have never tried to go behind your image through the deeper groves of life. today, i easily pronounce your name. today, i do not tremble from your glance; today, i know you were just one of many, that youth is silliness. but don't believe baby that everything was done in vain; do not believe that everything is gone! oh yeah, you still here - in my every fucked-up move and my erring words, in my every absent-minded greeting. in my every letter which i've torn apart. oh yeah, you live inside my wretched life and rule there for eternal time to come.

az első meccs nagyon jó volt; rengeteg vér és bátorság.

mindig tudtam, hogy valami nem kerek velem kapcsolatban. egy csomó rossz szokásom van: lusta vagyok, nincs istenem, nincsenek se céljaim, se ideáljaim. belesüppedtem a semmibe. egyfajta nem-létbe. de nekem ez igy jó. nem vagyok érdekes ember. nem akarok az lenni - számomra az túl megterhelő lenne. nem akarok semmi mást, csak egy nyugodt puha teret, ahol élni tudok, és azt, hogy hagyjanak békén. ugyanakkor előfordul, hogy ordibálok, megőrülök, és minden kicsúszik a kezemből. ez a kétfajta viselkedés sehogy sem fér össze. de nem érdekel.

i dont need no religion i have a conscience.

finally im back!!!! n i have nothing but time on my hand

meg tudott nevettetni, ami igencsak kellett. elég rég bennem rekedt a nevetés, és alig várta, hogy kitörhessen onnan bentről. ő már tanult valamit az életről. tudta, hogy ami megesik egyvalakivel, az bizony megesik a legtöbbünkkel. az életünk egyáltalán nem különbözik a többiekétől - még akkor sem, ha szeretnénk azt hinni.
a fájdalom furcsa dolog. egy macska megöl egy madarat, autóbaleset áldozata leszel, valahol tűz ütött ki... a fájdalom egyszer csak úgy jön. PUFF! aztán kész, ott van és érzed. a fájdalom valódi. és ha valaki látja, amint szenvedsz, annak szemében nagyon hülyének nézel ki. úgy, mint aki hirtelen megbolondult. nincs rá gyógymód, maximum ha ismersz valakit, aki megért téged, és még azt is tudja, hogyan segítsen rajtad.

feszül a húr.. NAGYON feszül.

I thought that I was gonna go crazy..

hajnali 4:14 volt. ültem és néztem az órát. az idő megállt, a létezés pedig egy elviselhetetlenül lüktető valami lett. vártam. és vártam. és vártam. és vártam. és vártam. végre aztán reggel 6 lett és csörgött az ébresztőóra. fogatmostam, felöltöztem, megittam egy kávét, aztán bementem a szobámba, végignyúltam az ágyon és úgy, ahogy voltam, ruhástul elaludtam.

Let's have a toast for the assholes.

én csak egyvalamit akarok tudni: van kiút? van bármilyen kiút?
nincs semmilyen kiút. az agyturkászok ilyenkor azt szokták tanácsolni, hogy kezdj el sakkozni, gyűjts bélyeget, vagy menj el biliárdozni. csinálj bármit, ami elvonja a figyelmed a helyzetedről. de a sakk unalmas. minden unalmas. nincs menekvés. tudod hogy a régi hobók mit tetováltattak a karjukra? "WE WERE BORN TO DIE." lehet, hogy közhelyesen hangzik de valójában alapigazság. manapság szerintem azt tetováltatják magukra, hogy 'JESUS LOVES YOU.' nem tudunk elszakadni Istentől, mi? vagy az is lehet, hogy ő nem tud elszakadni tőlünk..

- apud gyakran mesél rólad.

- igen?
- aha, azt mondja nincsenek ambícióid. 
- jól mondta. nincsenek is.
- tényleg?
- az egyetlen célom, hogy semmi se legyek, mert ez tűnik az egyetlen értelmes választásnak.
- furcsa vagy.

they say valium would have helped that bash. but let me just say: fuck all of it!

ahhoz nem kell alkoholistának lennie az embernek, hogy egy férfi összetörje és lenullázza őt. de simán összetörhetik az embert, és utána lehet alkoholista. fiatal éveidben még lehet azt hiszed, hogy a szerencse a te oldaladon áll, és néha ez így is van, de a háttérben olyan erők és törvényszerűségek működnek, amiről fogalmad sincs. és miközben azt hiszed minden rendben van, szépen széthullanak a dolgok. aztán egy meleg, nyári, csütörtök éjszakán egyszer csak azon kapod magad, hogy ülsz egyedül egy lepusztult albérletben és alkoholista lettél. de a helyzeten ez sem segít, sőt, csak ront rajta, mert részegen az ember úgy érzi: megszűnt minden, másnap nem is kell majd semmivel sem szembe néznie. és akkor már nincs mit tenni, csak egy újabb cigarettára gyújtasz, egy újabb italt töltesz, és nézed a málló vakolatot, hátha kirajzolódik egy férfi és lelép a falról. felfoghatatlan, hogy mit művelhet egymással férfi és nő.

fú.. ez az ember körülbelül olyan széles perspektívában látja a világot, mint egy végbélféreg.

vajon hogy néz ki egy pedofil ?
...
a válasz: úgy, mint mindenki más, amíg ki nem derül róla, hogy az.

a szerelem egyfajta prekoncepció. azt szereted, amire szükséged van, azt szereted, amitől jól érzed magad, azt szereted, ami kényelmes. hogy is mondhatnád, hogy szeretsz valakit, amikor többezer ember van a világon, akit lehet, hogy jobban szeretnél, ha ismernéd őket. de velük sohasem fogsz találkozni.

tévesztetted már össze az álmod a valósággal? vagy loptál már valamit amikor meg volt rá a pénzed? voltál már magad alatt? vagy hitted azt hogy elindult a vonat, pedig csak egy helyben ültél?

need a little bit of happiness

kis kihagyás után megint edzés, és egyszer csak a teremben megrohantak az érzelmek.  megint ott járok, hogy csordultig vagyok, mégsem tudom elkezdeni rendesen. kisétáltam a csarnok ajtaján, buszra fel, de egészen mostanáig csak félig volt közöm a valósághoz.

nagyjából 3 hónap alatt feje tetejére állt az életem. annyit idegeskedtem, reméltem, csalódtam, vágyakoztam, mint ezelőtt 1 év alatt összesen, de lehet hogy keveset mondok.
mindez egy ember miatt. igazából már megbékéltem vele, hogy elképzelhető hogy az életemnek ez a területe soha nem lesz sima, de minden alkalommal sziven üt a dolog, ennek ellenére.

most is csak bámulok magam elé, nézek bele a nagyvilágba és egyszerűen nem tudom elhinni, hogy már megint itt vagyok. pontosabban még mindig..

rég nem féltem ennyire. de valahogy ez már nem félelem. nem is izgalom, inkább aggódás. mostmár igazán boldog akarok lenni. nem emlékszem, hogy éreztem-e valaha ilyen sóvárgást, ilyen vágyat valami megfoghatatlan dolog iránt. talán a helyzet hozta, talán a hosszú idő is benne van, de érzem, hogy kezdek tisztán látni.

sajnos aggódom.. úgy érzem, hogy a körülöttem lévők mindent megtettek, amik tőlük telt. mostmár rajtam áll a dolog..
először is.  verd ki a fejedből, hogy nem fog menni. de igen! menni fog. mennie kell.. mert van vesztenivalód.

"You found me it's hard to find me cos I'm so into art. Now go away, I am busy thinking."

csak várakozok. ez minden amit teszek.

nem tudom elhinni, hogy ez én vagyok. sohasem sétáltam tojásokon, és mégis, ezekben az utóbbi hetekben pontosan ezt tettem. tojásokon sétálok arra várva, hogy valami történjen.

egy ritka tulajdonsággal vagyok megáldva. mintha lenne egy hatodik érzékem, ami megmondja mikor kell erősnek lennem. és amikor ez a kritikus pillanat eljön, egy csapásra érzéketlen, halálos gépezetté változok át, amit nem lehet kikapcsolni. mindaddig nem, amig el nem érem a célomat. ha arra kerül a sor, én ütök először. te pedig mélyen megbánod.

a gomb leszakadt és végiggurult a padlón. nem töröm magam azzal, hogy felvegyem. hiába varrom vissza, azzal nem hozok helyre semmit.

egész délután ott ültünk egymás mellett. jó volt, de csak azért mert jó irányból fújt a szél. másképp megéreztem volna a szagát.

the sound of loneliness makes me happier.i am at the bottom of everything....

well the future's got me worried such awful thoughts. my head is a carousel of pictures, the spinning never stops. i just want someone to walk in front. and i'll follow the leader. started doing lots of drugs. i almost forgot who i was. now i am trying to be assertive, i'm making plans but all i do is just lay in bed and hide under the covers. yeah i know i should be brave but i'm just too afraid of all this change. and it's too hard to focus through all this doubt. i keep making this to-do list but nothing gets crossed out.
all those summer singing, drinking, laughing and wasting our time. but now i've got to crawl to get anywhere at all. i'm not as strong as i thought. so when i'm lost in a crowd i hope that you'll pick me out. i long to be found, the grass grew long, i laid down. now i'll wait for a hand to lift me up, help me stand. i've been laying so long, don't wanna lay here no more. I DON'T WANNA LAY HERE NO MORE.

everything that happens is supposed to be and it's all predetermined, can't change ur destiny.guess i'll just keep moving, someday maybe i'll get to where i'm going

the truth is that i dont know if im getting better or just used to the pain.

still dancing with my demons.

the only thing standing in between you and me..
                                                                                       is reality-

együtt élünk, cselekszünk, reagálunk egymásra, mégis mindig mindenféle körülmények között egyedül vagyunk.

szürke köd borul mindenre

nem tudok mibe kapaszkodni, csak lebegek az űrben.

i am constantly torn between killing myself and everyone around me.