feet don't fail me now, take me to the finish line...

annyira sok ember beszél hozzám, de én egyet se hallok meg... erőteljesen a velem szemben álló személyre koncentrálok, és arra gondolok, hogy lehet elengedni valakit, ha közben ott van benned a harcos szellem, a küzdeni akarás. egyszerűen nem tudom felemelni a fejem, és ott hagyni. bárki képes rá, én nem. egyáltalán miért kell valaminek megkezdődnie, miért pazaroljam az éveimet tovább, ha úgy is abbamarad..

félek a szenvedéstől, a szomorúságtól. minél jobban el akarom kerülni ezt a két dolgot és a velejárókat azzal, hogy halogatom azt, aminek előbb vagy utóbb úgy is meg kell történnie.

miért nem tudok venni egy nagy levegőt, hogy lebukjak a víz alá.. miért van bennem ez az iszonyatos félelem, hogy nem tudok majd feljönni a felszínre, hogy nem tudok visszatérni onnan, ahol olyannyira egyedül vagyok, hogy csak a szívem dobogását hallom.

és nincs megoldás, nincs kiút, nincs hátsóajtó... there is no going back