A testem már nem létezik nélküle. Nem gondoltam volna, hogy ez ilyen. Hányinger, saját magammal szemben érzett undor, hatalmas űr. Képek, amiktől a gyomrom görcsbe rándul, az elveszett boldogság, amit egész nap úgy forgatok magamban, mint egy dugóhúzót, amit viszont nem húz ki semmit, csak egy vég nélküli csavar. Fájdalmat okozni magamnak az emlékekkel, ez az egyedüli módja annak, hogy vele maradjak.