vissza kell kanyarodni, mániákusan, a korábbi eseményekhez, ebben a szédítő moziban (amit én életnek nevezek), amit végig kellett néznem, bármilyen hosszú, és vad, akár a világ, vissza még akkor is, ha a végén az ember rájön: ohh, ez is csak a szokásos sztori. és olyanok ezek a történetek, mint a sosem élt szellemek, bennük van az egész világ, összességükben akkorák, hogy annyiszor beléjük férne a Csendes-óceán, ahány homokszem van az óceán fenekén. Éééés.. ez  a nagy sztori. simán ennyi volt ez.
a maga laza módján óriási partykat rendez, minden pénzt elkölt ami abba a mocskos kezébe kerül, és nem egyszer, N-E-M EGYSZER hallottam, hogy valaki elismerően nyilatkozik róla. - el lehet képzelni, hogy érzem magam.