olyan vagy, mint a nyáron összeaszalódó falevelek, amik egymáshoz zörrennek augusztus végén. reménytelen vagy, mindenki téged figyel, de nincs benned más, csak száraz, iszonyatos reménytelenség, a jelen és az élet szenvedése, még a jótékony lámpák és fények se mentenek meg se téged se senkit- ennyi erővel akár augusztusban is a száraz bokraid közé dughatnád ezeket a lámpákat éjszaka, és megpróbálhatnál utánozni valamit. egyáltalán mi hasznod van neked ebben a marha nagy ürességben?... ebben a ködös felhőben?