itt állok dühöngve, és valósággal beleőrülök a vágyba, csakhogy újra hallhassam a hangját, de csak még jobban eltávolítana tőle minden, amit azért tehetnék, hogy közelebb kerüljek hozzá.
pedig rám se néz, hozzám se szól. napok telnek el. vonszolom magam. valami belém markol és lüktet, valami belém hasít és szúr. nem alszom, nem eszem, rosszul vagyok, nincs kedvem, nincs erőm, megmagyarázhatatlanul rám tör a sírás. direkt kikapcsolom a telefonomat, hogy ne várjak semmit, aztán ez gyötör, visszakapcsolom, semmi, majd újra ki.
20100617
Bejegyezte: subterranean dátum: 23:38 0 megjegyzés
már nincs az az alapozó vagy korrektor, ami el tudná tűntetni a karikákat a szemem alól.
Bejegyezte: subterranean dátum: 15:54 0 megjegyzés
ez most csak mégjobban megcsavarja a dolgokat.
???
Bejegyezte: subterranean dátum: 0:34 0 megjegyzés
20100616
az élet furcsa. nem tudok mást mondani. valaki szopat.
és megint 180 fokos fordulat. szép volt. jóljátszol.
Bejegyezte: subterranean dátum: 23:59 0 megjegyzés
miserable
ez nem én vagyok hanem ő.
percről percre egyre rosszabb. egy élő-lélegző szarcsimbók lettem.
megtörtél bazdmeg, ez az igazság. és bevallom hiányzol.. lassan egy hónap telt el. egy hónap. és már nem érzem, hogy velem lennél. már lélekben sem. elvesztettem a fonalat..
nem vagyok én olyan erős, mint amilyennek hisznek, illetve hiszem magam. saját magamnak is hazudok azzal, hogy már nem érdekel, semmi se történt, minden rendben van. ha nem nézek szembe vele, akkor ez csak egyre rosszabb lesz. úgy érzem, mintha két énem harcolna egymással. az egyik azt mondja: 'hagyd a picsába, az egy seggfej.' a másik pedig 'hogy is hagyhatnám.. '
egésznap harcolnak egymással és ez kezd az agyamra menni. mostanában két viselkedési módot tapasztalhattok nálam: az őrült, agresszív, mindenre szarok és az érzékeny, haggyatok békén tipus.
félév. - egy hónap- hogybírod? - jól köszi. és te? - aha.. énis...
ne tudd meg mennyire szeretnélek ezernyi nap tüzével gyűlölni.
remélem szenvedsz bazdmeg.
MARADJ A REALITÁS TALAJÁN, LEILA!!
reménykedek, de elég szürreálisak a dolgok a fejemben.
Bejegyezte: subterranean dátum: 23:03 0 megjegyzés
20100613
it's just a lull that foreruns the storm.
exile on main street california '72
Bejegyezte: subterranean dátum: 21:39 0 megjegyzés
20100611
a világért se akarok beférkőzni a kis világotokba. innentől kalap, azt csináltok, amit akartok, úgyis 'i told you so' lesz a vége. részemről vége, mosom kezeimet.
alone with my thoughts*
a pólóm is megmondta.
Bejegyezte: subterranean dátum: 21:57 0 megjegyzés
20100610
if you don't shut your mouth you're gonna feel the floor. i don't even wanna hear you story. you better back off bitch.
Bejegyezte: subterranean dátum: 22:32 0 megjegyzés
próbálom élvezni a napsütést, most hogy már nem vagy.
úgy látszik, csak esőt hozol az életembe.
Bejegyezte: subterranean dátum: 22:29 0 megjegyzés
such fun.
ain't it fun when you're always on the run
ain't it fun when your friends despise what you've become
ain't it fun when you get so high, well.. that you just can't come.
ain't it fun when you know that you're gonna die young. it's such fun.
ain't it fun when you're taking care of number one
ain't it fun when you feel like you just gotta get a gun
ain't it fun when you just can't seem to find your tongue
cause you stuck it too deep into something that really stung. it's such fun. haha
well, so you come up to me and spit right in my face. i didn't even feel it. it was such a disgrace.
i punched my fist right through the glass. i didn't even feel it. it happened so fast.
such fun.
ain't it fun when you tell her she's just a cunt
ain't it fun when she splits you and leaves you on the run
well, ain't it fun when you broken up every band what you begun.
ain't it fun when you know that you're gonna die young.
SUCH FUN!
Bejegyezte: subterranean dátum: 22:07 0 megjegyzés
hátravisszalépvisszaelőrepontfaszomkivanáá.
igyekszek most minden értelmeset kicsikarni magamból. decsakannyi:
'bazze' elszakadt a húrom'
sebaj, napszemüveg fel, úgytenni mintha misem történt volna, játszani tovább. a közönség úgyse veszi észre. csak akik nagyon figyelmesen figyelnek a figyelő figyelőikkel.
olyan laza vagyok, hogy lazább már nem is lehetek. szinte szétesek.
i'm so in love with myself.
egyszó, mint száz: nagy a rohadás, gyerekek.
Bejegyezte: subterranean dátum: 21:57 0 megjegyzés
20100609
belenyugvás.
nincs más dolog, amit tehetnék.
ez nagyon nem vall rám. megijedek magamtól. elvégre én harcos vagyok basszameg.
kárhogy a szabadakaratot nem lehet befolyásolni.
Bejegyezte: subterranean dátum: 18:26 0 megjegyzés
welcome home; again
a sok negativ-, de még több pozitiv tapasztalat ellenére igyekszem visszazökkenni a valóságba, mintha épp egy álomból ébrednék fel. nem tudom eldönteni, hogy ez egy lidérces álom, vagy olyan amibe a hercegnő is békalesz.
a sok kudarcot, veszekedést és energiapocsékolást magam mögött hagytam görögországban. (talán kellett ez az út, hogy megtudjam ki is vagyok valójában, mindenképpen tanultam belőle és ezért hálás vagyok nekik, akár tettek valamit, akár nem) és már csak egy dolog számit nekem, mégpedig az hogy
végre
újra
ébren vagyok köztetek!!
Bejegyezte: subterranean dátum: 18:07 0 megjegyzés
20100603
azt kell hogy mondjam..
te aztán tényleg
átkozottul
kemény vagy
..
Bejegyezte: subterranean dátum: 22:23 0 megjegyzés
20100602
tesla
http://www.youtube.com/watch?v=U5wtz9Ya9Gw
annyira a szívemből szól :')
Bejegyezte: subterranean dátum: 23:44 0 megjegyzés
fekete-fehérben álmodom már nagyon régóta.
tudod, nem mindig csaptam oda, de az élő napjaim már elmúltak. azon gondolkodom, hol rontottam el az egészet. ebben a lyukban élek már nagyon régóta. úgy érzem, ide tartozom.
ne nevess - te lehetsz a következő. mintha nem volna semmid, amit ne akarnál elfelejteni.
azon gondolkodom, miért mentem ilyen messzire. csak ezt a sárkányt kergettem a ház körül, pedig nincs autóm. szóval most azt mondod ez a lelkem gyengesége. igen, mielőtt leírnál jobb, ha körülnézel azok között, akiket ismersz.
Bejegyezte: subterranean dátum: 23:00 0 megjegyzés
erős vagyok
erős vagyok
erős vagyok-
de mégis fáj
mikor teljesen egyedül vagy.
Bejegyezte: subterranean dátum: 22:58 0 megjegyzés
a kérdések feltételével az a gond, hogy az ember néha olyan válaszokat kap, amiket nem akar hallani.
igen. újra egyedül. talán én akarom hogy így legyen? talán nincs választásom? talán nem tudom? talán csak azért teszem fel magamnak ezeket a kérdéseket, hogy halljam a saját hangom?
PASIK = GOND
Bejegyezte: subterranean dátum: 22:51 0 megjegyzés
mi a fasz volt ez?!
a szerelme olyan, mint egy úszómedence, eljön a tél és semmi hasznát nem veszed;
a szerelme olyan, mint egy öngyilkosság, elveszted a hited és elveszi az életed;
a szerelme olyan, mint egy körhinta, körbe-körbe forgat, majd kiüt;
a szerelme olyan, mint az olcsó alkohol, eljön a reggel és semmire nem emlékszel;
a szerelme olyan, mint egy álnok macska, először barátságos, de később nevet rajtad, először édes, aztán elállítja a lélegzeted;
a szerelme olyan, mint a csillagok odafönt, vezetniük kéne, mégis magadra hagynak;
a szerelme olyan, mint Jézus Krisztus, nem számít mennyire hiszel,
úgyis a kereszten végzed majd!
Bejegyezte: subterranean dátum: 22:35 0 megjegyzés
gonosz kicsi arcok. itt ülök a sötétben.. hagyom, hogy az őrületem elszaladjon . gonosz kis arcok bámulnak rám, a végzetemről dalolnak. tudom hogy nem valódiak; és tudom hogy nem vagyok őrült. mert ha őrült lennék, akkor mindegyiknek nevet adnék.
Bejegyezte: subterranean dátum: 22:28 0 megjegyzés
20100528
miután..
előfordult már veled, hogy megszóltak pusztán azért, mert túl hangosan hallgattál zenét? hogy lehet egy ilyen csodálatos dologtól bedühödni ? ha egy jó lemezt hallgatsz otthon és jön a szaros seggű szomszéd, hogy nem hallja tőled a tévét, akkor miért a te zenédnek kell megsínylenie azt, hogy ő bámulhassa a tévéjét? a szomszéd bekaphatja!
a zenét cenzúrázzák! a dalszöveg nem tartalmazhat olyan szavakat, mint 'szar', 'húgy', 'bazdmeg' vagy 'fiszem-faszom belebaszom' - legalábbis akkor nem ha azt akarod, hogy a számot játsszák a rádiók, és árulják a boltokban. vannak tiltott dolgok. ha azt akarod, hogy a tévé leadja a videódat, nem viselhetsz bizonyos tipusú ruhákat, nem mutathatsz fegyvereket vagy hullazsákokat. ennyire veszélyes dolog a zene? veszélyesebb, mint a halál, a gyilkosság, az öngyilkosság, a nemi erőszak, ami a tévéből, a filmekből ömlik ránk, szünet nélkül, folyamatosan? rajta, írj egy kis dalt ezekről a témákról, és meglátod, egyetlen rádió sem fogja lejátszani. még az otthoni cuccodon se hallgathatod meg, mert jönnek a szomszédok, hogy hé, kibaszott hangos! nagyon nagy erő van ám a zenében, de ez így van jól. másképp nem is érdekelne. az emberek? seggfejek. a zene? az nem..
Bejegyezte: subterranean dátum: 10:40 0 megjegyzés
Veronika meg akar halni: egyik legjobb könyv, amit olvastam. az átlagos gondolkodású emberek a címről itélnek, és azt hiszik, ez biztos egy elborult könyv. de tudod, hogy engem naggyából az elborult, beteg dolgok érdekelnek. hiányoztok. annyi minden történt velem az elmúlt (?) 2 napban. teljesen elvesztettem az időérzékemet. elgondokodtam, hogy leírjam-e azokat a dolgokat, amiket átéltem, vagy ne.. szóban talán nagyobb hatással lesznek rátok.
Bejegyezte: subterranean dátum: 9:37 0 megjegyzés
20100526
welcome
végre megérkeztünk. ha azt mondom, hogy az út szörnyű volt akkor enyhén fejeztem ki magam. először is: az út teljes egészében
az ölemben tartottam a gitáromat, mint valami kisgyereket. a csomagtartóba nem mertem berakni, mert túlságosan nagy érték - legalábbis számomra
- ahhoz, hogy ráessen valami és összetörjem. kicsit úgy éreztem magam, mint egy csöves narkós, akinek csak a gitárja van.
31 órája semmit sem aludtam. nappal még valahogy elvoltam a buszon, a többiek(2 lány, 1 fiú. róluk majd később.) szórakoztattak a hülyeségeikkel, de éjszaka, mikor mindenki aludt
nem tudtam mit csinálni. egész éjjel a teliholdat bámultam.. végig ott volt velünk. igazán felemelő érzés volt, mintha figyelne minket.
és kicsit olyan érzésem volt, mintha vigyázna ránk. ez lehet, hogy csak a velvet underground heroin című számának a hatása volt. egész éjszaka azt hallgattam.
nagyon megszerettem a számot, meg úgy az egész bandát. nem tudom milyen kategóriába sorolni őket, van benne valamiféle összevisszaság, de ez csak még dögösebbé teszi a zenéjüket.
lehet, hogy egy normális ember számára ez 'zaj', de a magamfajta elbaszott személyeknek ez maga a megváltás. komolyan, hallgassátok meg! rávagyok kattanva, ennyi.
de gondolom most kurvára nem a zenéről akarok írni, szóval képzeljetek oda egy nagy zárójelet.
éjszaka, mikor nem tud mit csinálni az ember, elkezd mindenféléről gondolkodni, például: milyen jó lett volna repülővel jönni.
beindult a fantáziám és hirtelen egy repülőgépen találtam magamat.
amikor az ember egy repülőn ül 12 000 m magasan a levegőben, kinéz az ablakon, a jövőjén tűnődik és azon, hogy az mennyire fényesnek látszik,
vagy csak nézi, amint az esőcseppeket különböző alakúra préseli a levegő 650 km/h-s sebességnél, nos, az élet szépnek tűnik.
Minden biztonságosnak tűnik, az öv becsatolva, az ember hátradőlhet.Aztán az oxigénmaszkok leesnek, a repülő megremeg, és rázkódni kezd.
Mindenki kiabálni kezd, a csecsemőkből kitör a sírás, és épp időben kezdenek el imádkozni az emberek a közelgő bejelentés előtt, miszerint le fogunk zuhanni.
Abban a pillanatban, ahogy az ember élete lepereg a szeme előtt, hallja önmagát, amint azt mondja: 'Istenem, ha ezen átsegítesz,
akkor soha többé nem [hazugság helye].' És akkor a repülő orra fölemelkedik és a kapitány bemondja: 'Hűűű, ez közel volt, emberek.
Rendben vagyunk, harminc percen belül leszállunk, mindnyájan biztonságban vagyunk.. elnézést, ha valaki megijedt.'
Baaaaaaazdmeg. Most így belegondolva mégis.. csak jobb, hogy legalább földön vagyunk és nem a levegőben.
Az útról még annyit, hogy el voltam különítve a családomtól, mert fullra tele volt a felsőszint, és valakinek lent kellett aludnia.
Apa felajánlotta, hogy majd ő elül, de amikor ránéztem a társaságra, azt mondtam: inkább megyek én. Végülis 2 csaj és egy srác mellé kerültem.
Az elején eléggé.. hát, az igazat megvallva feszélyeztetetten éreztem magam, mivel úgytűnt ők már nagyon nagy haverok voltak.
Olyan furcsa stílussal beszéltek, pedig debreceniek voltak. Nem is értettem az elején, csak keveset. Aztán elkezdtünk beszélgetni, kicsit oldódott a hangulat.
A végére már olyannyira feloldódott, hogy egymás hegyén-hátán feküdtünk. Az izzadt testünk csak úgy ragadt a másikéhoz, de minket még az emberszag se érdekelt.
Vicces volt. Igazán... családias. haha
Az éjszakáról már beszéltem, olyan 5 körül a határnál felkeltettek mindenkit, onnantól kezdve nem aludtunk vissza. Nemmintha addig aludtunk volna valamit.
Csak feküdtünk egymáson.. tényleg NAGGYON poénos volt. Csak egy baj volt ezzel a grouppie-s felállással. Valamelyik nagyon nyomta a hugyhólyagomat..márpedig több mint 25 óra hugyozás nélkül
KEMÉNYdolog. 6 óra fele megemlítettük, hogy mindnyájunkra ráférne egy fogmosás, de egyikünk sem moccant meg. Kekszmaradványokat ettünk meg efféle szarokat.
Nagyon éhes voltam banyek, és az volt a gáz, hogy a többieknek is elfogyott a kajájuk, úgyhogy faszául elkezdtünk a többi utastól kérni, akik persze nagylelküen felajánlották a kajájukat.
Most valahogy már nem érzem azt, amit félórával ezelőtt: undorodom az emberektől. Ja.. jófejek.
A hely is kurvajó. Na most megyek egy kis random éjszakai röpizésre. Kajak csak a vizipipa hiányzik. Faszaaaaa.. majd jelentkezem. bye
Bejegyezte: subterranean dátum: 7:14 0 megjegyzés
20100521
mindenki rongybabává változott és varrótűk vannak a szájukban, és gyűlölnek engem, de nem érdekel, mert nálam van a kés!! Ahahahahahahahaha!!!
Bejegyezte: subterranean dátum: 22:50 0 megjegyzés
she puts her best
minden amit gondoltam magamról, az most megkérdőjeleződött bennem. semmi sem tesz boldoggá. olyan reményvesztett az egész faszság. mit gondoltam én? mit gondol magáról ő? nem fogok sirni, nem fogok panaszkodni. - inkább szétverem azt a mocskos pofáját.
tudod, néha, ha nem ismerném jobban.. azt hinném, hogy meg akar ölni. de ez nem egy háború vagy egy pankrátormeccs. itt az egyedüli ellenséged te magad vagy a gondolataiddal együtt. arra gondolok, mi lett volna ha nem ismerlek meg. semmi..
nem vagyok képes arra, hogy ezt végigjátszam. úgyhogy elköszönök tőled.
Örülök, hogy megismerhettelek. - Igazán, tényleg egy élmény voltál.
És most tényleg pont van a végén. http://www.youtube.com/watch?v=PK4DeMYtumc egyszerűen szenzációs ez a szám.
Bejegyezte: subterranean dátum: 20:22 0 megjegyzés
20100518
insomnia
12:30: 'túlsokáig vártunk arra, hogy végül végignézzük, ahogy darabokra hullik az egész szar. ujraépiteni nem tudom, kevés vagyok hozzá. lehet nem is tenném meg mégegyszer. megspórolnék vele egy csomó időt, energiát, de legfőképpen fájdalmat. '
1 am: 'nem, ez nem lehet igaz. ez biztos, hogy nem a valóság, biztos hogy csak álmodom.. igen. csak nyugi, szépen átvészeljük ezt, hogy végül visszatérjek a valóságba, ami sokkal de sokkal kellemesebb.'
1:30 am: 'ezt kurvára nem hiszem el. ilyen nem történhet velem mégegyszer. tehetetlen vagyok már megint. ha tehetném foggal-körömmel harcolnék érte, hiszen ő hozzám tartozik. na jó, ez nem teljesen igaz. sose volt és sose lesz az enyém. nem is lelném benne igazán örömömet.'
2 am: 'csak igy tovább.. jó lesz. csak gondolj rá. ha megvan, magad elé képzelted, akkor mostmár sima ügy elaludni. kapaszkodj belé!'
2:30 am: 'ezaz.. már látom is. közeledik felém. már távolról felismerem bohém stilusáról, járásáról.. de azt a bizonyosat most nem emlitem. igen, már közel van. engem néz, de valahogy üres a tekintete. épp veszem a levegőt, hogy köszönjek neki, de akkor.. elfordul. továbbmegy. én megrökönyödve tátogok egy 'sziá'-t. ezt nem teheted meg velem. te .. hülye.'
3 am: 'most valahogy jobb mégis a valóságban lenni, de már nem nagyon tudok különbséget tenni az álomvilág és a realitás között. megszüntem gondolkodni.. ugyan, mit érek vele? nem látok a fejébe. csak könnyesen mered a szemem a sötétségbe. magam elé képzelek kis figurákat, amiket a szememmel követek addig, amig el nem alszok.. talán jobb, most nem gondolni semmire.'
5 am: azt hiszem értelmetlen alvással próbálkozni, hiszen semmi sincs rendben, semmi se a régi. semmi értelme újra elaludni.'
we've waited far too long to watch it all crash and fall through. so when you feel like shit u gotta keep on pushin'. if u saw the world through my eyes then you wouldn't feel so high rise. it's time to take a change, you gotta sit back and hold tight. there's forces working in our heads but we don't understand them, i need a map to find my way all the time. there's curses lurking in our heads but we don't want to find it. we need to come back down and face what we've become.
the more i think the more i wish i'd pushed stop then hit rewind, what i would give to have a day back then when no one really cares, i remember when we all used to kick back, and take days off school, so many times i've smiled, many times i cried but never did we try, because there's forces working in our heads but we don't understand them, i need a map to find my way all the time. there's curses lurking in our heads but we don't want to find it. we need to come back down and face what we've become.
BULLET
FOR
MY
VALENTINE
Bejegyezte: subterranean dátum: 20:59 0 megjegyzés
feels like they eye me.
kicsit olyan, mintha elzárkóznék a külvilágtól, hogy ne lássam, ahogy mások szenvednek. de amint kipillantok a valóságba a képzeletbeli kulcslyukon rögtön elszörnyedek és inkább visszamegyek.
3 gyermekes anyuka, nem több 18nál, reggel 7kor iskolába indul, hogy megszerezze legalább az érettségit. a gyerekek apja legalább velük van, ez még egy jobbik eset. nah de itt a leszállás ideje, a kicsiknek ideje bölcsibe-oviba menniük. a legkisebb kislány, olyan másfél éves forma, sirva kiállt az anyja után.. aztán bezáródik az ajtó. az anyuka egy könnycseppet elhullajtva ül le.
abban a pillanatban az élettől is elment a kedvem. az üvegfal mögött ültem, és bámultam. mást nem nagyon tudtam tenni. a tehetetlenség megfojt, pedig annyi ilyensorsú ember van. inkább nem veszek tudomást róla, úgy teszek, mintha nem is láttam volna ezt, csak a képzeletem szüleménye.. just like the time.
megvetem magam, amiért mindenem megvan. megvetem magam, amiért félek változtatni. megvetem magam és kész.
Bejegyezte: subterranean dátum: 20:26 0 megjegyzés
20100517
ur defences are on high
i know that i'm a selfish bastard but at least i'm not alone.
was it a dream? there is no evidence what proves it happened. believe me when i say goodbye forever is for good.
olyan mint egy ördögi kör. komolyan én legszivesebben lehúználak a vécén a gitároddal együtt. bár, ahogy magamat ismerem pár napra rá utánad ugornék.
tele van a zsebem tanácsokkal, mégis tanácstalan vagyok. a türelmetlenségem és a büszkeségem lesz egyszer a vesztem, azt már látom. túl büszke vagyok ahhoz, hogy kimondjam: 'szeretlek, azistenit. ' nem, ilyen nincs.
sokszor megfordul a fejemben, hogy mit keresek még mindig itt? ugyanebbe a tetves országba, ugyanebbe a tetves városba, ugyanebbe a tetves utcába. a házat szeretem. elpocsékolt időnek érzem azt az időt, amit itt töltök, mikor tudom hogy lehetnék teljesen máshol. kérdés az, hogy megtalálnám-e a helyem. ugyanmár. ez nem téma. én? bármikor, bárhol. hiszen a '90-es évek hires new york-i mosolyával leplezem a magabiztos bizonytalanságomat, ami néha bizonytalan magabiztosságba tör át.
az érzelmileg labilis kifejezéssel tudnám legjobban jellemezni ezt az állapotot, ami most van nekem.
Bejegyezte: subterranean dátum: 23:15 0 megjegyzés
20100516
20100514
finally
jó látni hogy mindenkinek bőségesen osztogatom bölcs tanácsaimat, amik valamennyire bejönnek. nem mindig. bárcsak a saját házam előtt is igy tudnék sepregetni. próbálom elhitetni magammal hogy jólvan ez igy. de nincs. NINCS JÓL GODDAMNIT!
olyan jó látni, hogy boldogok vagytok :')
zs. te meg többet érsz ennél. és fel a fejjel. don't you cry tonight, there's a heaven above you, baby. loveya
Bejegyezte: subterranean dátum: 21:38 0 megjegyzés
20100513
And you're so fucking brave behind that computer screen. so free of the blame when you can't hear me scream. and don't you pretend that you can't understand. when you sit up so high you just extend the fall. you know you never lost at all... don't say I'm not sorry when you can't see my eyes. I was too far gone to distinguish the lies. upset turns to rage and I spite you with this pen. but for now I am broken and the darks seeped in again. so don't tell me you hate me from behind that screen. don't tell me you hate me when you can't see me scream..
Bejegyezte: subterranean dátum: 22:31 0 megjegyzés
happen
all i've ever wanted, it won't happen. what's the fucking point of wanting it? it won't happen. and why won't it happen? you don't want it to happen. you told me that with your reaction. so fuck it all, i'll stop hoping it happens. i've hoped it'd happen at one point. that one day, it'd finally happen. but i found out it'll never happen. your words have proved that. i know it won't happen so i'll stop hoping it will. that's all.
Bejegyezte: subterranean dátum: 22:27 0 megjegyzés
fck
Dear You,
fuck you and thank you-
you crashed my head
but you made me stronger.
so thank you again.
Love, Leila
PS: I wish you a HUGE fuck you. And I DO NOT kiss your ass like i should. Now where’s my goddamned thank you?
Bejegyezte: subterranean dátum: 22:18 0 megjegyzés
exodus
don't know what's going on. don't know what went wrong. feels like a hundred years i still can't believe you're gone. so i'll stay up all night with these bloodshot eyes. while these walls surround me with the story of our life. and i feel so much better now that you're gone forever. tell myself that i don't miss you at all. i'm not lying, denying that i feel so much better now that you're gone forever.
now things are coming clear and i don't need you here. and in this world around me i'm glad you disappeared. so i'll stay out all night, get drunk and fuck and fight until the mornings comes i'll forget about our life.
i hope you're missing me, i hope i've made you see that i'm gone forever.
[byTDG.]
még az ihlet is elhagyott.. búcsúlevél nélkül. azt hiszem jobbat nem is érdemelnék.
I'M BETTER OFF ALONE!! bb.
Bejegyezte: subterranean dátum: 21:33 0 megjegyzés
20100512
el van cseszve. tehetségem van hozzá. nemhiszem, hogy rendbe tudnám hozni, cz i'm just one of those ghosts traveling endlessly. the ones we trusted the most pushed us far away.
és te egyre távolodsz,és én nyújtom utánad a kezem, hogy visszarántsalak magamhoz. de te túl messze vagy és nem akarsz közelebb jönni. így nem érlek el. kétségbeesett kiáltásom viszhangjában csúkódik le a szemem. and still they echo me. they echo me in circles.
was it a dream that i hold ya in my arms? i do NOT think so.
Bejegyezte: subterranean dátum: 22:42 0 megjegyzés
20100511
ma egy barátom megkérdezte tőlem: 'leila, hogyan lehet kigyógyulni a szerelemből?' nem tudom.. de az biztos hogy egy halálos betegség, ami észrevétlenül, szép lassan szétrohaszt belülről. nem marad más belőled hátra, csak a csontjaid.
Bejegyezte: subterranean dátum: 20:00 0 megjegyzés
20100506
fuck you
az én hibám, de a legsértőbb dolog, amit megéltem valaha, az a gondolataim megerőszakolása! arra kényszerülök hogy azt mondjam: basszátok meg. bassza meg mindenki, aki abszolút nem tekint embernek. durvábban tettél rajtam erőszakot, mint ahogy azt valaha is eltudnád képzelni. szóval még egyszer: basszátok meg. bár ez a mondat már teljesen elvesztette a jelentését.
BASSZÁTOK MEG!
BASSZÁTOK MEG!
Bejegyezte: subterranean dátum: 17:56 0 megjegyzés
not finished
lebegünk majd és felhőkön járunk, aztán lejövünk és másnaposak leszünk. nyúzd meg a napot és aludj el, lélegezz csak - a lélek gyenge. tanulság levonva - kivánj szerencsét. gyógyir a leégett bőrre. ÉBRESSZ FEL!
Bejegyezte: subterranean dátum: 17:50 0 megjegyzés
not finished
egy behernyózott mániás depressziós úszkál egy meleg lebegőtartályban és Elvis Presley-t énekel, rejszolva, nézve a halászó golfozókat, miközben bélyeggyűjteményről álmodozik.
Még mindig meg akarsz fejteni?
Bejegyezte: subterranean dátum: 17:43 0 megjegyzés
you can ever pay them.. fuck it
mikor sétálgattam, megláttam egy rakás erősitőt egy üvegajtó mögött. vadiúj peavy-k, marshallok, fenderek. megnéztem a használt erősitők árát. megláttam egy régi Fendert. az a fajta, ami úgy 1 - 1,5 m magas és HAT tekercs van benne. tulajdonképpen egy dupla reverb. szóval becsuktam az ajtót, bedugtam az olcsó peavey próbagitárt és baszakodtam egy kicsit a reverbbel meg a tremolóval. elég jól hangzott. mondjuk úgy, mint a nirvana. bazmeg és csak 132 font volt! kicsit lepusztult, úgyhogy érdekelt. feltekertem csutkára a hangerőt, hogy kipróbáljam benne van-e a dög. erre bejön Mr. Szolis Jófej Menő, a boltos fickó és lehalkitotta. tenyérbemászó vigyor az arcán és azt mondja: 'jam, eh..' énmeg: yeah, man.
megkérdeztem hogy ad-e kedvezményt. őmeg: persze. 13 font kedvezményt adott. (kb. 4000 HUF) 'azigen' mondtam, arrébb ment, én megint feltekertem a hangot, erre visszajön az ütnivaló vigyorával és lejjebb tekeri. ekkora faszt. bele kellett volna kúrnom a cuccot az üvegajtóba. baaaaaaazmeg, mondtam. eljöttem. az a fender úgy is leégett volna.
Bejegyezte: subterranean dátum: 15:56 0 megjegyzés
everyone is waiting for something
jesse helms mocskos homoszexuális.
a menőség bűnébe esett?
szó sincs menőségről, sem parasztvakitásról, ha erről a fiúról van szó, akit úgy hivnak....- helló, igy hivnak. a minap a nevére gondoltam, aztán arra, hogy nem a nevéről fogok irni.
csak én lehetek ilyen ostoba, hogy naivan azt gondoljam, majd minden magától elrendeződik.
hogy tud ilyen kanyargós lenni ennyi kurva vékonybele, talán hogy ezt a minőséget ünnepelje?
azok, akik együtt jönnek bulizni csak a társaság miatt teszik, amelyben osztoznak.
hasonló dolgokon osztoznak. csak másokat keresnek fel. basszameg.
rázhatom a csi'pőmet?
csúnyán elestem. sántikáltam.
de úgy sántikáltam, ahogy a legjobb sántikálok.
arra jutottam, hogy már napok ótaössze vagyok zavarodva, hogy szeretem a napot és soksoksok olyan embert szeretek, akikre korábban azt hittem, hogy jelenlétük természetes az életemben.
Bejegyezte: subterranean dátum: 15:38 0 megjegyzés
20100504
Nemtudom mi inspirál jobban; a város vagy a hangulat. Olyan szürke, mégis szines minden. Haza akarok menni, ugyanakkor maradni is akarok. Annyi zenész megfordult itt, hogy nem fejezem be a mondatot. Hazatérve megint szembesülök majd a tudattal, hogy megint itt vagyok. Magyarországon. Debrecenben. Ahelyett, hogy bárhol máshol lennék a világban. Túl sokat aggodalmaskodok, ahelyett, hogy élvezném ezt a csodás, esős időjárást. Szerencsére még a fényképezőgépem is eltűnt. Üdv nektek.
Bejegyezte: subterranean dátum: 18:30 0 megjegyzés
20100501
Minden amire vágyok egy kis napsütés. Eső és eső.Nemtudom hol a vége. Nem kaptok részletes beszámolót a napomról, mert kész katasztrófa. Sok a tennivaló, kevés az idő. sok az eső kevés a nap. Csodálatos. Annyira nem jön be.
Bejegyezte: subterranean dátum: 21:21 0 megjegyzés
20100430
Bejegyezte: subterranean dátum: 22:54 0 megjegyzés
20100429
igy van
nekem pepsi, neki coca. nekem cipő, neki csuka. nekem a gyros, neki a kebab. neki jéggel, nekem jéger. neki tonic, nekem nem kell. neki, ha józan, nekem ha részeg. neki ha lassan, nekem ha szétszed. nekem a haja, neki a szemem, neki ha rám ül, nekem ha fekszem. neki herba, nekem csalán. nekem biztos, neki talán. neki, ha kemény, nekem ha puha, nekem ő mindig, neki én soha..
Bejegyezte: subterranean dátum: 21:39 0 megjegyzés
szándékvan.
nagy a rendetlenség, ne nagyon nézzél szét. hogy azok kik? anyámék. az ott az apám a képen, az anyám, a tesóm, én nem éltem még. a vécét balra találod. de mit is mondtál, hogy hol játszol? Kiscsillag? aha, ja azt vágom.. voltunk rajta nyáron West Balkán, vagy Zöld Pardon. figyelj és az milyen, tudod, jönnek az ilyen kiscsajok, biztos sok ilyen csaj megy hozzád, hogy körberajongják a nagy bálványt. szánalmas. de tényleg, ugye nem gondolod, hogy ilyen csaj vagyok, mer' télleg nem. lécci fordulj el, még küzdök a textillel. igen az egy piercing. meg azért ezt nézd meg mert szerintem tényleg tök szép lett. két delfin. arra gondolok, hogy az egyik én vagyok, a másik te és úsznál le. a boldogság hivószó, azt dobom fel én. van-e szándék? szándék van. ennyi elég lesz.
Bejegyezte: subterranean dátum: 20:22 0 megjegyzés
20100428
california sun
well i'm going out west where i belong, where the days are short and the nights are long. where they walk and i'll walk they fish and i'll fish they sin and i'll sin they fly and i'll fly
where they're out there having fun in the warm California sun. well im going out west out on the cost, where the California girls are really the most. well the girls are frisky in the old 'Frisco, a pretty little chick wherever you go. and they walk and i'll walk they fish and i'll fish they sin and i'll sin they fly and i'll fly where they're out there having fun in the warm California sun.
Bejegyezte: subterranean dátum: 16:30 0 megjegyzés
20100427
bout drugs.
a filmesek mindig valós életpillanatokat próbálnak megjeleníteni, a téma időkeretéből kiválogajták a legérdekesebb történéseket. Az idő sokkal hosszabb, mint amit filmen be lehetne mutatni és amihez egy nézőnek türelme lenne. ezért nagyrészt észre sem vesszük, hogy az idő milyen gigantikus szerepet játszik az események előkészítésében. 2 ember vacsorázhat 2 órán keresztül, de csak a legérdekesebb 30 másodpercnyi párbeszédet látjuk. Úgy érzem, az idő és az időhöz való viszonyunk kulcsfontosságú, csak ilyen módon tudok hozzád úgy viszonyulni, mint amikor egy ember rabjává válik valamilyen anyagnak. Ha felismerjük és észben tartjuk, hogy a dolgok egy bizonyos idő alatt történnek, akkor megérthetjük azokat az embereket, akik kipróbálták a keménydrogokat, mint a kokaint és a heroint, és ahogy szószerint a rabszolgáivá válnak ezeknek a szereknek.
'Egyszer azt mondta valaki hogy ha csak egyszer is kipróbálod a heroint, rá fogsz szokni. Persze nevettem és gúnyolódtam az elméleten, de ma már hiszem, hogy igaz. nem szó szerint. úgy értem, ha mondjuk egyszer becuccolsz, nem azonnal szoksz rá, hanem úgy egy hónapig kell minden nap nyomni, hogy valaki fizikailag hozzászokjon. de már az első alkalom után nagyon kellemesnek fogod találni, és az agyad azt mondja, amig nem nyomod minden nap, addig nem lesz tőle bajod. a gond az, hogy az idő folyamatában történik meg. kezdjük mondjuk január 1-jén, belövöd magad életedben először. aztán tudatosan nem lősz egy hónapig. februárban kétszer nyomsz, márciusban 3 napig zsinórban és még egyszer a hónap végén. áprilisban mondjuk egyszer sem, májusban 5 napig folyamatosan, aztán 3 nap kihagyás után még egyszer. júniusban 10 napig folyamatosan. ezalatt a 10 nap alatt könnyen elveszitheted az időérzékedet, lehet, hogy úgy tűnik majd, mintha három nap telt volna el, közben már két hétnél jársz. a hatás még mindig ugyanolyan kellemes, még te választod meg a napokat, igy persze nincs probléma. mindenki kerül valamilyen krizisbe legalább egyszer egy évben. elveszitesz egy barátot, társat, rokont, ilyenkor a drogok azt mondják neked: szard le. a drogfüggők többször leszarták már, mint ahányra emlékeznek. az előbbi példa egy oldalon leirható, de mondjuk egy évnyi alkalmi heroinhasználat után többet leszel becuccolt, mint józan. lassan és fokozatosan emésztődsz el, mivel egy nap 24 órából áll és senki sem akar rászokni. nem történik olyan gyorsan, mint a filmekben, mert egy filmben össze kell sűriteni az izgis dolgokat úgy 2 órába. egy évnyi alkalmi droghasználatból két kiemelt óra, semmit sem jelent. amikor azt mondod, leszarom elkezdődik az a folyamat, amikor azzal próbálkozol, hogy józan maradj. az első löket egyszerű, főleg ha vannak tablettáid. tulajdonképpen alszol. ami szerintem rossz dolog, mert azt gondolhatod, ha ez csak ennyiből áll, akkor rászokhatok nyugodtan és nyomhatom életem végéig.
a második és harmadik alkalommal már teljesen más lesz. van, akinek ötször annyi idő kell, de a pszichológiai tényezők is beindulnak, legalább annyira károsak, mint a fizikaiak. ahogy múlik az idő, mindig amikor becuccolsz, egyre kényelmetlenebb érzés fog el. még az az ember is, aki a legjobban irtózik a tűtől, könyörögni fog érte, hogy egy fecskendőt döfjenek a karjába. volt aki vizet, alkoholt, sőt szájvizet lőtt be magának...'
[Kurt Cobain - Journals]
A droghasználat menekülés, akár bevallod, akár nem.
Az ember hónapokig, évekig próbál segitséget keresni, de ezt az időt, amit kereséssel tölt és azt az időt, amig teljesen lejön a dologról össze se lehet hasonlitani. minden narkós, akiről hallottam, legalább 5 évet küzdött vele, de a legtöbbeknek 15-25 évig tart, amig végül egy másik drog befolyása alá kerülnek. ezt hivják 12 lépcsős programnak, ami önmagában egy külön drog/vallás. ha működik, csinálod. ha túl nagy az egód, kezdd az egyes kockán, a pszichológiai rehabilitációval. mindenképpen 5-10 éves harc áll előtted.
Bejegyezte: subterranean dátum: 21:39 0 megjegyzés
az alaszkai BENNSZÜLÖTTEK? ki a faszról beszél ez az idióta, az eszkimókról? vagy a részeg telepes prolikról, akik sosem látják a napfelkeltét és 9 hónapig laknak egy hajó fedélzetén, ahol térdig gázolnak a döglött halban.
Bejegyezte: subterranean dátum: 20:32 0 megjegyzés
2 és fél év tapasztalat
aztmondta: igen. mike, (mmint májki) mint amikor egy filmet forgatunk.
találkoztam a legbarátságosabb, legmelegszivübblablabla....
mellette ez egy baromarcú kalandor köcsög, aki kiemelkedő zenésznek akarja beállitani magát.
chh..
Bejegyezte: subterranean dátum: 20:22 0 megjegyzés
20100425
egy részem azért azt mondja 'ne!' de én mindenben csak az átvitt értelmet keresem. legcsekélyebb jel nélkül figyelem a körülöttem lévő embereket és mérlegelek, némi hezitálással szelektálom az oda nem illő egyedeket. Now that i've started to learn, i feel im growin old.
Bejegyezte: subterranean dátum: 21:52 0 megjegyzés
you're just in the garden
you know you're all alone. your friends they aren't at home. everybody's gone to the garden. as you look into the trees you can look but you don't see. the flowers seem to tease you at the garden. everybody's there, but you don't seem to care what's it with you man, and this garden.
turned into my worst phobia. a crazy man's utopia. if you're lost no one can show ya, but it sure was glad to know ya. only poor boys take a chance on garden's song and dance, feel her flowers as they wrap around, but only smart boys do without.
you can find it all inside. no need to wrestle with your pride. no you ain't losin' your mind you're just in the garden. they can lead you to yourself or you can throw it on the shelf. but you know you can look inside for the garden.
i wasn't really scared. lost my virginity there, to a gypsy with blond hair but now no one seems to care, look a mouse inside a maze, wondering round for daze, with a smile upon my face i never wanna leave this place. only poor boys take a chance on the garden's song and dance, feel her flowers as they wrap around but only smart boys do without, turned into my worst phobia, a crazy man's utopia. if you're lost no one can show ya, but it sure was glad to know ya. bye bye, so long, it's glad to know ya.. bye bye.
[inspired by Guns N' Roses]
Bejegyezte: subterranean dátum: 18:49 0 megjegyzés
if you wanna play the guitar
rájöttem, hogy a B-hang lefogásához szükséges ujjtartást bárhol alkalmazhatom a gitáron. ezt hívják power-akkordnak. szóval azután, hogy elsajátítottam olyan dalokat, mint a sweet child o' mine, by the sword, november rain vagy a fall to pieces, rájöttem, hogy csak akkor lesz belőlem híres rocksztár, ha megírom a saját dalaimat és nem mások dalaira pazarlom az időmet, hiszen ha túl sokáig tanulmányozod mások zenéjét, az megakadályozhatja a saját stílusod kialakitását. valaki egyszer azt mondta, hogy szerte a világon vannak olyan gitártanfolyamok, amelyek elvégzésével csillogószemű, tábortűz mellé való dalokat gitározó zenegép válik bárkiből.
szóval azt hiszem, egy dolgot akarok csak mondani: az elmélet csak időpocsékolás. ezeket tanulják meg a rossz értékrendű kis technika-buzik.
találd ki a saját zenédet. csináld a magad dolgát, másuk is a magukét csinálják. ha túl sokáig másolod a többieket, egy későesti szórakozóhelyen találod magad, feldolgozásokat játszol és nincs kiút.
a gitáron 12 hang van.
a gitár a matematikán alapul
a gitárra épülő rock n' roll úgy harminc éve van velünk.
a standard 4/4-es rock ütemnek megvannak a maga korlátai.
egyszóval a zenei könyvek, olyanok mint a kupakok, bélyeggyűjtemények vagy családi fotóalbumok. példa arra, hogyan ne fejleszd tovább a zenei képességeidet.
szeretettel: leila.
Bejegyezte: subterranean dátum: 17:46 0 megjegyzés
'where do we go? where do we go now?'
és életemben először nem akarok kivülálló lenni, életemben először kimondom: 'bárcsak beleolvadnék a környezetembe.'
elmosódott, eltorzitott, pszichodelikus fluoreszkáló infravörös neon szinekben pompázok. remélem nem tart sokáig és visszazökkenek a valóságba.
utálom a madarakat. undoritó lények. de ismerik az igazságot! én levontam a következtetést, de senki nem figyel már. madarak. a madarak mind reinkarnálódott öregemberek, akiknek tourrette - szindrómájuk van. valahogy kijátszották a szaporodással járó macerát, csak kúrnak, elvégzik a ház körüli munkát, törődnek a gyerekekkel és közben nem tévesztik szem elől a valódi küldetésüket. hogy szörnyű, pokoli haraggal rikoltozzanak, ahogy a torkukon kifér, minden hajnalban, napkeltekor, hogy figyelmeztessenek minket az igazságra. ők ismerik az igazságot. véres gyilkosságról kiáltoznak nekünk, szerte a világban, de mi sajnos nem beszélünk madárul. a bálnák hasonló módon válaszolnak a nekünk szóló üzenetükkel. azzal, hogy partra vetik magukat.
ezt a bejegyzést az elhunyt rokonoknak ajánlom. biztonságos, meleg helyen vannak és boldogan mosolyognak.
Bejegyezte: subterranean dátum: 16:45 0 megjegyzés
20100421
bypass
part 1
csak egyszer használd és pusztitsd el
kalózkodásunk elözönlése
egy nemzet méhlepénye
éhezz az álkulcsod nélkül
azért szeretlek, ami nem vagyok
nem akarom, amim van
cigarettanyomoktól pattanásos törülköző
egyszerre beszélünk mig követjük egymást
ennek semmi köze, ahhoz, amit gondolsz,
ha egyáltalán gondolkodsz bármikor
használd az ellenséget
és mentsd a barátokat
találd meg a helyed
és köpd az igazat
a szembenálló ellentétek vonzzák egymást
egyszercsak eltört a vizem
ingyen fénymásolás mindenkinek
sokat jelentene nekem ha gondolkodnál rajta
part 2
szeretlek, édes kedvesem
nem akarlak seholsem
légy a férjem, akarom
igazából nem, csak hazudtam
fogsz-e minden erőddel szeretni
úgy megverlek, alig élsz
szorits magadhoz, lehelj igazat
remélem elkapsz valami halálosat
hú, teljesen összezavarodtam
érezted már, hogy kihasználnak?
a szembenálló ellentétek nem mindig vonzzák egymást. [he's such a knob]
Bejegyezte: subterranean dátum: 22:45 0 megjegyzés
blackout
igen gyermekeim, egy totális kibaszott gyökér szavai aligha érdekelnek, még akkor se ha befolyásos ember. jobban jártam volna, ha befogom a pofámat.
kinyitom a számat, hogy megkérdezzem a kiábrándult ifjúságot. meleg vagy? biszexuális? bigott? proli? bálkirálynő? pornókirálynő? topless táncos? tudtad, hogy a Király, a rock n' roll királya, Elvis Presley egy fürdőszobában halt meg, arccal a padlón, letolt gatyával, a kék rojtszőnyegen fuldokolva, és a székletének a maradványai büszkén meredtek ki a nagy kövér seggéből? na öcsi.. így mutass példát az ifjúságnak.
Bejegyezte: subterranean dátum: 22:31 0 megjegyzés
get frustrated
annyira szeretem azt a brutális hatást, amikor egyetlen szót kínálok, amin lehet gondolkodni, mint a .. frusztráció.
ha azt hiszed, már mindent megtettek és elmondtak, akkor hogy lehet, hogy semmit nem oldottak meg és fejtettek meg?
téged kérdezlek.
szarkasztikus mosollyal, a 90-es évek stílusában.
kicsit, hm.. defenzíven, hogy finoman fejezzem ki magam és durván cselekedjek.
Bejegyezte: subterranean dátum: 21:52 0 megjegyzés
20100418
sorry for the inconvenience.
shut up! im tired of you stupid hymns.
all your friends are laughing behind your back. kill them.
it actually DOES say 'Adam and Steve'. that's what you get for reading the translation
Okay, i'm back. what'd i miss? OH SHIT.
quit using my name in vain, goddammit.
have you seen my son? i sent him to get some milk awhile ago.
the inquisition? all right, fine. my bad.
pay no attention to the man behind the curtain.
Dear Humanity: Quit it. Assholes.
Dance, my puppets, dance! mwahahahaha!
-God
Bejegyezte: subterranean dátum: 19:41 0 megjegyzés
http://www.youtube.com/watch?v=yajU0oeMJo4
fülhallgatóval a fejemen, Slash és én osztozunk a 'mi kis titkunkon', bevásárlóközpontokban, parkokban és utcákon sétálgatunk. együtt is alszunk.
várjmég! ezt hallgasd meg! http://www.youtube.com/watch?v=VVWpJrGVcIo&feature=related
Bejegyezte: subterranean dátum: 19:17 0 megjegyzés
rockstar's life
annyiból mindenképpen jó, hogy kényelmes megélhetést biztosít. de az anyagi biztonságot leszámítva nem olyan bölcs dolog ezt a foglalkozást űzni. olyan mintha napi 24 órában értékelnének, zenekarban lenni nagyon kemény munka és az elismerés önmagában nem éri meg, kivéve ha mindig szeretsz játszani. és én szeretek, úristen mennyire szeretek zenélni. elvileg ez a legősibb energialevezető módszerek egyike, amit megoszthatsz másokkal is, a drogozás és a szex mellett. ezt egy nagyon okos és tapasztalt ember mondta nekem. tisztelem őt.
de ha belegondolok, a lényeg az, hogyha bedrogozva elmész egy jó élő koncertre és még szexelsz is aznap este, akkor tulajdonképpen minden lehetőséggel éltél, hogy levezesd az energiádat, arra pedig mindannyiunknak szüksége van, hogy kiengedjük a gőzt. ez így könnyebb és biztonságosabb, mint imádkozni Istenhez, hogy segítsen rajtunk.
Szóval menjetek el egy koncertre, táncoljatok egy kicsit, drogozzatok és aztán közösüljetek.
Bejegyezte: subterranean dátum: 18:21 0 megjegyzés
ez a cim helye?
oké, nem vesztettem el mélyen átérzett, belém ágyazódott gyökereimet mint punk rock, hard, heavy zenész. és nem is az ártatlan, édes és tiszta arculatot szivtam magamba, de megtanultam értékelni ezt a letisztult valamit, ami mostanában körülöttem megy. segít megtalálni a harmóniát a hangok között.
Bejegyezte: subterranean dátum: 17:49 0 megjegyzés
fall to pieces
a forgatókönyvek ismétlődnek, a szóbeli kommunikáció kimerült.
a partijaink az unalomból táplálkoznak. szerepet játszunk a vonzalomért, az elfogadásért és azért, hogy levakarjuk magunkról a fertőző baktériumokat, amelyek csendben és észrevétlenül megfojtanak minket.
szomorú időszakomat élem, amely korábban naiv gyűlölet volt. én akarok lenni az első, aki felfedez, majd eldob valamit, mielőtt népszerűvé válik. holnapra a 'nem érdekel' állapotot jósolom magamnak és nagyon nem várom hogy bekövetkezzen.
ritkán használom a hangszeremet. korábban annyira izgalmas volt. mostanra házimunkává, mindennapi robottá vált a zenélés. elpazarolt időnek érzem a gyakorlást. minden hónapban a levegőből megvásárolom a munka eredményét.
..
ne azt kérdezzétek mit tehettek értem.
előveszem a gitáromat, és gitározok. mégpedig ezt:
http://www.youtube.com/watch?v=6zuX-jcSwug
slash. egyszerűen nagyszerű.
Bejegyezte: subterranean dátum: 17:39 0 megjegyzés
20100414
a piece of shit.
van a népességnek egy szűk rétege, akik úgy születtek, hogy képesek felismerni az igazságtalanságot. hajlamosak megkérdőjelezni az igazságtalanságot és - az elnyomók normái szerint abnormálisan- válaszokat keresni. hajlamaik és tehetségük azt jelenti, hogy már fiataal koruk óta tudják, hogy megvan bennük az a bizonyos plusz dolog, az a bátorság és adottság, hogy szembeszálljanak az elvárt jövővel.
ezek általában hiperaktív és irányíthatatlan kölykök, akik sohasem tudják, hol a határ, mivel annyira bizonyítani akarnak, hogy végül önhibájukon kívül megsértenek valakit. ez így jó. általában úgy telik a gyerekkoruk, hogy azt gondolják, különlegesek. ez részben ösztönös, részben talán a szülők és tanárok is mondják nekik. talán a tehetséges gyerekek osztályába kerültek általános iskolában. valamiért végülis olyan emberré válnak, aki tisztában van a képességeivel, de nem érti meg azokat. a társadalom ragaszkodik ahhoz, hogy ünnepelje azokat, akik jobban átlátják a dolgokat, hogy könnyebben jussanak mindenhez és hamarabb érjenek el sikereket. - ettől azonban felfuvalkodottak is lesznek. végül teljesen összezavarodott és keserű fiatalokká válnak, akik nem látnak mást, csak az igazságtalanságot, mivel eddigre (általában) találkoznak hozzájuk hasonlókkal, akik tehetséges, művészlelkű őseiktől tanulnak.
a társadalom nagyobb részének tagjai, akik mindig is uralták és uralni fogják a kisebbségeket, úgy születtek, hogy szikrája sincs meg bennük a képességnek, hogy felfogják az igazságtalanságot. ezek általában a kőbuta, átlagbéla utcaseprők (vagy ügyvédek). ez nem az ő hibájuk, mivel fizikailag hiányzik az agyukból az a néhány különleges sejt, ami befogadna egy mindent megkérdőjelező öntudatot. ez határozottan nem örökletes. ez határozottan nem az ő hibájuk. nem egyszerűen félrevezetettek. persze a szélsőségek és az a szint, ameddig valaki képes érzékelni az igazságtalanságot, széles skálán mozog. ezek az emberek általában kissé visszamaradottakkal egy szintű kategóriába sorolhatóak, bár nem így írjuk le őket.
a többi, úgynevezett tehetség, mint ami a tánchoz, énekléshez, színészethez, fafaragáshoz vagy a művészethez kell, általában csak a gyakorlás fejlődési csúcspontja, ami közelít a tökéleteshez. a valódi teheteség nem tökéletesen szervi dolog. de a nyílvánvalóan felsőbbrendű tehetséggel nem csak a tanulási folyamatot irányítják, hanem a születésüktől fogva megvan bennük az a különleges kis extra adottság - őket a szenvedély hajtja. ez a beépített, teljességgel megmagyarázhatatlan, spirituális, kozmikus, kibaszott energia, amelyből a szenvedély iránti szeretet fakad. és igen, ez csak egy kis százalék a kis százalékon belül. akik különlegesek! ne bízz a rendszerezőkben, általánosítókban.
semmit sem lehet teljesen levezetni kizárólag tudományos és logikai szintre. senki sem elég különleges ahhoz, hogy erre választ adjon.
Bejegyezte: subterranean dátum: 21:34 0 megjegyzés
back to the life
túl lenni rajta nem is olyan jó dolog. eddig volt valami, ami felspanolt-jobbesetben. de most valahogy nagyon nincs ínyemre a 'backtothelife' című drámai komédiába visszakúszni. mivel a producer, aki az égbe van egy nagy seggfej. nem sajnál senkit, kegyetlenül osztja a szerepeket. a színészek 80%-a faszfej. kérdés az, hogy milyen szerepet kell eljátszania, mit várnak el tőle. igazságtalan az egész. és úgyérzem, hogy eluralkodik rajtam az üresség.
Bejegyezte: subterranean dátum: 21:04 0 megjegyzés
20100406
have to put him six feet under.
bárcsak valaki megmagyarázná anélkül, hogy csúszómászónak érezném magam, hogy miért nem érzek késztetést, hogy bármi újat megtanuljak. miért volt régen annyi energiám és igényem erre, hogy mérföldeken át keressek valami újat, valami mást. izgalmat. régebben mágnesként vonzottam a különös személyiségeket, úgymond 'életművészeket', akik bevezettek a zenék és könyvek világába, és én mindent magamba szivtam mint egy túlbuzgó, hiperaktiv, szellemileg visszamaradott, narkós kislány, aki életében először kóstolt cukrot.
semmi sem volt vagy lesz. semmi sem lehet vagy kell.
istenem, újra felébredt. ne nézz oda, ne vedd tudomásul. mielőtt elkezd.. oh, csitt, újra elaludt. hála istennek. hogy érzed magad? - csitt, légy csendben.
Bejegyezte: subterranean dátum: 22:14 0 megjegyzés
nem vagyok stresszes. csak hátradőlök és röhögök.
ezt most meg kellett tennem:)
Bejegyezte: subterranean dátum: 22:13 0 megjegyzés
i don't care what you think
Na. szembenézve a világgal, egyesültem ezzel a szép nappal. megihletve ide-oda hajladozom, hogy kihasználjam a helyzetemet, vagy feladjam. a tegnap illata még ma is itt van. vegyitve egy kis egészséges borzongással. ki vagyok hipózva, megfeneklettem és megszállott vagyok. jóó, mi? (fel leszel lógatva a herédnél fogva!)
hat húr, 24 hang, ugyanaz a skála ismétlődik a 10. után, általában 4/4-es ütemben. ennyiről szól a dolog. ez igazából az életre is igaz. a történelem megismétli magát akkor, amikor egyáltalán nem számitanál rá. most mondanám azt, hogy régi szép idők. de inkább befogom a pofámat, nem jártatom feleslegesen.
mostanában röhejes menetrend szerint alszom.. csak úgy megemlitettem.
a mai napról meg ennyit: tapir és hód. :)
Bejegyezte: subterranean dátum: 21:12 0 megjegyzés
there he comes
there he comes.. and everything turned upside down.
i don't wanna lose you.
Hajnali 2 óra és én legszivesebben világgá mennék.
Üdv a pokolban.
Bejegyezte: subterranean dátum: 1:37 0 megjegyzés
20100405
cant get enough
http://www.youtube.com/watch?v=xBtPeC_EQcw&feature=related
köszönömszépen Zsofinak :) (L)
Bejegyezte: subterranean dátum: 21:45 0 megjegyzés
i promise him the moon.
csakennyittudokmostmondani.
Bejegyezte: subterranean dátum: 20:49 0 megjegyzés
a legfontosabb a rapid dominancia. ezt mindig észben kell tartanom, ha valamit el akarok érni az életben.
valami rosszat álmodtam, de nemtudok visszaemlékezni, hogy mit. talán nem is baj. nagyon rossz érzést kelt bennem.
Bejegyezte: subterranean dátum: 11:04 0 megjegyzés
van egy olyan érzésem, hogy vissza fogom még sirni a tegnapot.
Bejegyezte: subterranean dátum: 0:01 0 megjegyzés
20100403
it's only for one time
- fenyegetőnek érzem a gúnyt
- határozottan tudatában vagyok a hangom őszinteségének.
- szeretek emberekkel lenni és egyedül lenni is. nem egyszerre.
- szeretem a szüleimet, ugyanakkor egyáltalán semmivel nem értek egyet, amit képviselnek
- megértem és elismerem, hogy másoknak értéket jelent a vallás.
- a zene befolyásolja az érzelmeimet.
a lényeg.
Bejegyezte: subterranean dátum: 23:04 0 megjegyzés
saturday night.
a nyelvem végigfut a szájpadlásomon, ami olyan mintha pici bordáim lennének.
és ha látnád magad azt hiszed, boldog vagy. befőttesüvegben tart majd. kapsz tőle légzőnyilásokat, fűvel borit be.. és azt hiszed boldog vagy most. bevillant az eredmény és ha meggyógyitod magad, boldoggá teszed őt. (közben tudod, hogy fetrengsz a saját szarodban)
talán fiatalabban majd megtagadok nőni, talán öregebben behúzom majd a hasam. talán ha kész vagyok, újra próbálhatnánk.
kötelező nemzési törvények? nem tudom eldönteni, hogy mit akarok tőled. a határozatlanság gyakran megöli az embereket. inkább lopj birkát egy közeli áruházból. szerintem álcázd magad kukoricás szarnak.
'úgy szeretlek, hogy hánynom kell' <---- ez a legőszintébb. tetszik.
Bejegyezte: subterranean dátum: 22:51 0 megjegyzés
everyday reflections
olyan kurva büszke vagyok rád.
ez egy dicső győzelem az emberiség számára. talán van remény. könnybelábadt tőle a szemem és elszorult a torkom. 3 órán keresztül bámultam ki a dugóban ki az ablakon és néztem a kis fűnyiró-autókat, ahogy elhúznak a vidám nyugatiak százai mellett és forró, barátságos mosollyal fogadják őket. megcsináltátok. egyetek gyümölcsöt. most már ti is vehettek pasztelszinü ágyneműt, elektronikus cuccokat, és a legvadabb álmaitokban látott vécépapirt. annyit kell még tanulnotok. felnőtt gyermekek ezrei, pirospozsgás arcok, kisavazott nadrágokban és dzsekikben, a férfiak bajusszal, a hölgyek beállitott hajjal. odanézz! ott van anyukám. ő évekkel előrébb jár a vásárlás művészetében és az összeillő ruházat kiválasztásának luxusában. a rock and roll csak most kezdődik. ne dugjátok ela cuccokat az ülés alá, ha már egyszer megvettétek. készüljetek fel, hogy át fognak kutatni, ha a határra értek. olvassátok el figyelmesen a szórólapokat és füzetkéket, amelyeket a szélvédőtökön találtok és amelyek arról szólnak, hogy hol juthattok hitelhez és jogi képviselehethez. örülök nektek. kérlek, szaporodjatok. mi is megteszünk itt mindent.
Bejegyezte: subterranean dátum: 22:39 0 megjegyzés
ni, rengeteg ni, leiró szavak, amelyek -ni-vel végződnek. például eltúlozNI, rágNI, csámcsogNI, gitározNI, egy nagydarab férfival ülNI az erdőben, a hajnali ködben. stairway to heaven-t hallgatNI, közben babot fejteNI. NEM rakNI fel sminket. visszaverődNI egy kristály nyakláncról .. hm. egy zongorahúrral megfojtott nyak. pipaaa
Bejegyezte: subterranean dátum: 22:34 0 megjegyzés
one minute old
szart érnek a szavak. úgy értem, már mindent elmondtak. a szavak korántsem olyan fontosak, mint a zenéből, különösen az élő zenéből sugárzó energia. a dalszövegekről az jut eszembe, hogy milyen kevés szó van az angol nyelvben és hogy a legtöbb jó hasonlatot, szóképet már elsütötték, akárcsak a jó együttes neveket, lemezcimeket, és magáról a rohadt zenéről már ne is beszéljek. SZÓVAL, nem akarok negativ lenni, de itt mégiscsak baj van. egy koncerten nem fogsz sokat megérteni a szövegből, de érezni fogod az energiát! a zene mindig is a legfontosabb érzelem lesz. nem a kibaszott emberi szánalomról, könyörületről beszélek, hanem arról, hogy a zene egyike azon kevés valóságos dolgoknak, amelyek emlékeztetnek bennünket arra nap mint nap, hogy az életünk tele van erőszakkal.
kedvem lett volna ráirni 'namiafaszvanveledtamástegitárosistenség?' elmondtam volna neki, hogy nem hiszem, hogy sokan gondolnák, hogy szarok, talán a lábimádó ribancok esetlek, ahogyan te is mondtad, de nekik meg nyasgem. miért olyan nehéz ez? basszus.
Bejegyezte: subterranean dátum: 22:12 0 megjegyzés
midnight in the garden of evil
etetési idő! ételt lök nekem az ajtó alatt, kúszom lassan a fény rései felé. néha nem találom az utat. a hölgy, aki iránt anyai szeretetet érzek, nem bir a szemembe nézni. de én látom az övét..
majd sokkal később megtanulom értékelni barátaimat a gúnyban - létezésem csupán a te kedvedért van, s ezért vagyok itt most veled. hogy elvigyelek - magammal -mert a szemed kék.
Bejegyezte: subterranean dátum: 22:00 0 megjegyzés
love me or leave me
a bejegyzéseim hatalmas ellentmondás-halmok. valahol félúton vannak a komolyan vett véleményem és érzéseim, és az elcsépeltté közhelyes-bohém életfelfogásom szarkasztikus és remélhetőleg szellemes cáfolata között. úgy értem, összesen 2 lehetőség áll az emberek előtt. lehetnek szomorú és tragikus látnokok, vagy vannak a jópofi, beütött fehér srác, buli van, felejtsünk el mindent tipusúak, mint a van halen vagy a többi szar, amiket hallgatok.
úgyértem szeretek megfontolt és komoly lenni, de szeretek hülyéskedni és ökörségeket csinálni is.
ááh. pancserek, egyesüljetek. kitérdekelez? :D
Bejegyezte: subterranean dátum: 21:51 0 megjegyzés
birth to death
BIZONYTALANSÁG, mint amikor tágra nyitod a szemedet a sötétben, majd erősen becsukod, majd kinyitod és elvakitanak a szikrázó ezüst pöttyök, amik a szaruhártyád nyomása miatt keletkeznek, bandzsitasz, forgatod a szemed, fókuszálsz, majd újra megvakulsz. de legalább valahogy láttad a fényt. talán a fény tárolódott a szemgödörben, vagy ott maradt az iriszen, vagy hozzátapadt az összes véna és ideg végéhez. aztán a szemed újra lecsukódik és valami mesterséges fény jelenik meg a szemhéjad előtt, talán csak egy villanykörte, vagy egy forrasztólámpa! jézus, ez forró! a szempillám és a szemöldököm felkunkorodik és elolvad, miközben az égett szőr legborzasztóbb szagát ereszti magából és a vörös áttetszőségen keresztül látom a fényt (a szemhéjamban), látom a mozgó vérsejtek közeli képét, ahogyan előre-hátra mozgatom a szememet, mintha dokumentumfilmet látnék amőbákról és zselészerű planktonokról, áttetsző életformákról, amik mozognak. ember! ezek nagyon kicsik, nem érzem őket. a szemem bizonyára SOKKAL tisztábban lát, mint gondoltam. olyan, mint egy mikroszkóp de ez többé nem számit, mert meggyújtották és igen, most már biztos vagyok benne hogy égek. god damn it.
Bejegyezte: subterranean dátum: 21:36 0 megjegyzés
the jokes on you.
ez egy olyan társadalom és tudatküszöb alatti példája, amely beszopta és bekúrta magát a kapzsiság egyik újrafeldolgozott mélységébe.
tudatküszöb alatti abban az értelemben, hogy már nincsenek mtv kollázsok michael jacksonról, az ac/dc-ről, aerosmithről vagy a guns n' rosesról. ehelyett olyan érzésed lesz, mintha túl sokat fizettél volna valamiért, ami a legkevésbé sem izgat. na ja, lehet mondani, de a műsoroktól eltekintve az elrendezés profizmust sugall.
rólad szól a vicc, de NE öld meg magad ezért. akárhogyan próbálkozol semmi sem menthet meg a feledéstől.
Bejegyezte: subterranean dátum: 21:19 0 megjegyzés
a date with fusion
helló, én vagyok az és azt mondom 'minden esős és unalmas és oké.'
mai napom csodálatosan alakult, mindaddig, amig át nem nyálaztam a nagy lemezgyűjteményét, találtam pár ravencult lemezt és szétzúztam őket. szószerint. erre ő bepipult aztán röhögni kezdett, közben átnéztem a maradékot és immortalt, gorgoroth-t és dark funeralt találtam. (többek között) ettől már teljesen frusztrálódtam és megkérdeztem tőle, 'mi a f**rt vannak meg ezek neked?' és aztán egésznap azzal voltunk elfoglalva, hogy szétkúrjuk a kábé 250 szar black metal lemezét. nem csak felszabaditottunk egy csomó helyet a szobájában, de még ki is jelentette, hogy megtisztultnak és felvillanyozottnak érzi magát. a jelek szerint elég nagy benyomást tehettem rá. hallgas guns n' rosest! ennyi.
Bejegyezte: subterranean dátum: 20:45 0 megjegyzés
and in the end.. you'll find me.
I found God on the corner of 1st and Amistad where the west was all but won. all alone, smoking his last cigarette. i said 'where you been?' he said, 'ask anything'.
where were you when everything was falling apart? all my days were spent by the telephone that never rang. and all i needed was a call that never came to the corner of 1st and Amistad.
Lost and insecure you found me. lying on the floor surrounded. why'd you have to wait? where were you? just a little late you found me.
but in the end everyone ends up alone. losing him, the only one who's ever known who i am, who im not, who i wanna be. no way to know how long he will be next to me.
the early morning, the city breaks and i've been calling for years and years and you never left me no messages. you never sent me no letters. you've got some kind of nerve taking all i want!
Bejegyezte: subterranean dátum: 20:32 0 megjegyzés
the same old fears

so you think you can tell Heaven from Hell, blue skies from pain. can you tell a green field from a cold steel rail? a smile from veil? do you think you can tell ? and did they get you to trade your heroes for ghosts? hot ashes for trees? hot air for a cool breeze? cold comfort for change? and did you exchange a walk on part in the war for a lead role in a cage? how i wish, how i wish you were here. we're just two lost souls swimming in a fish bowl - year after year, running over the same old ground. what have you found? the same old fears..
Bejegyezte: subterranean dátum: 16:45 0 megjegyzés
withoutya
the stars lean down to kiss you, and i lie awake and miss you. pour me a heavy dose of atmosphere. cause i'll doze off safe and soundly, but i'll miss your arms around me. i'd send a postcard to you, dear, cause i wish you were here.
i watch the night turn light blue. but it's not the same without you, because it takes two to whisper quietly. the silence isn't so bad, till i look at my hands and feel sad, cause the spaces between my fingers are right where yours fit perfectly.
i'll find repose in new ways, though i haven't slept in two days, cause cold nostalgia chills me to the bone. but drenched in vanilla twilight, i'll sit on the front porch all night. waist deep in though because when i think of you i don't feel so alone.
as many times as i blink i'll think of you tonight.
when violet eyes get brighter and heavy wings grow lighter, i'll taste the sky and feel alive again. and i'll forget the world that i knew, but i swear i won't forget you. if my voice could reach back through the past, i'd whisper in your ear, oh darling.. I WISH YOU WERE HERE.
Bejegyezte: subterranean dátum: 16:05 0 megjegyzés
20100402
emeld fel a tudatalatti szőnyegedet és seperd alá az összes koszt. csá
Bejegyezte: subterranean dátum: 13:38 0 megjegyzés
-
Oroszlán (07.23 - 08.22)
Semmi nem áll távolabb tőled, mint a játszmázás: kimondod, amit érzel vagy gondolsz, esetenként nem is a legtapintatosabb formában. Valóságos ragadozóként állsz ki társad mellett - ám van némi hajlamod a dominanciára is. A hozzád hasonlóan szenvedélyes Skorpióval jókat veszekedtek, ám utána annál édesebb a kibékülés, de boldog lehetsz az ugyancsak temperamentumos, ám nálad megengedőbb Nyilassal is. Nehezen jössz ki viszont a túlérzékeny Halakkal, a sértődékeny Rákkal és a letisztult viszonyokat kedvelő Bakkal.
ez igy van.
Bejegyezte: subterranean dátum: 12:00 0 megjegyzés
seahorses
ha fájdalmat érez a csikóhal, éhezik vagy megretten a szine elhalványodik. ugyanakkor a jóllét következtében színezetük élénkebbé válik, sőt párzás idején fémfény ömlik el rajtuk. nagyon tetszik ez a szinváltozósdi.
a legtöbb csikóhal monogámiában él párjával és rendszeresen udvarlással erősitik kapcsolatukat. a párzási időszak egész évben van és egybeesik a teliholddal. a családban azonban nem a nőstény hordja ki a petéket, hanem a him. tényleg csodálatos és érdekes állatok.- kurt cobain ráébresztett.
szeretnék egyet.
Bejegyezte: subterranean dátum: 11:29 0 megjegyzés
nothing matters, no one else.
life it seems will fade away, drifting further every day, getting lost within myself. nothing matters, no one else. i have lost the will to live, simply nothing more to give, there is nothing more for me, need the end to set me free. things not what they used to be, missing one inside of me. deathly lost, this can't be real, cannot stand this hell i feel. emptiness is filling me to the point of agony, growing darkness taking dawn. i was me but now she's gone. no one but me can save myself but it's too late. now i can't think, think why i should even try.
yesterday seems as though, it never existed. death greets me warm, now i will just say goodbye..
Bejegyezte: subterranean dátum: 10:45 0 megjegyzés
















