BIZONYTALANSÁG, mint amikor tágra nyitod a szemedet a sötétben, majd erősen becsukod, majd kinyitod és elvakitanak a szikrázó ezüst pöttyök, amik a szaruhártyád nyomása miatt keletkeznek, bandzsitasz, forgatod a szemed, fókuszálsz, majd újra megvakulsz. de legalább valahogy láttad a fényt. talán a fény tárolódott a szemgödörben, vagy ott maradt az iriszen, vagy hozzátapadt az összes véna és ideg végéhez. aztán a szemed újra lecsukódik és valami mesterséges fény jelenik meg a szemhéjad előtt, talán csak egy villanykörte, vagy egy forrasztólámpa! jézus, ez forró! a szempillám és a szemöldököm felkunkorodik és elolvad, miközben az égett szőr legborzasztóbb szagát ereszti magából és a vörös áttetszőségen keresztül látom a fényt (a szemhéjamban), látom a mozgó vérsejtek közeli képét, ahogyan előre-hátra mozgatom a szememet, mintha dokumentumfilmet látnék amőbákról és zselészerű planktonokról, áttetsző életformákról, amik mozognak. ember! ezek nagyon kicsik, nem érzem őket. a szemem bizonyára SOKKAL tisztábban lát, mint gondoltam. olyan, mint egy mikroszkóp de ez többé nem számit, mert meggyújtották és igen, most már biztos vagyok benne hogy égek. god damn it.
20100403
birth to death
Bejegyezte: subterranean dátum: 21:36
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése