'where do we go? where do we go now?'

és életemben először nem akarok kivülálló lenni, életemben először kimondom: 'bárcsak beleolvadnék a környezetembe.' 

elmosódott, eltorzitott, pszichodelikus fluoreszkáló infravörös neon szinekben pompázok. remélem nem tart sokáig és visszazökkenek a valóságba. 

utálom a madarakat. undoritó lények. de ismerik az igazságot! én levontam a következtetést, de senki nem figyel már. madarak. a madarak mind reinkarnálódott öregemberek, akiknek tourrette - szindrómájuk van. valahogy kijátszották a szaporodással járó macerát, csak kúrnak, elvégzik a ház körüli munkát, törődnek a gyerekekkel és közben nem tévesztik szem elől a valódi küldetésüket. hogy szörnyű, pokoli haraggal rikoltozzanak, ahogy a torkukon kifér, minden hajnalban, napkeltekor, hogy figyelmeztessenek minket az igazságra. ők ismerik az igazságot. véres gyilkosságról kiáltoznak nekünk, szerte a világban, de mi sajnos nem beszélünk madárul. a bálnák hasonló módon válaszolnak a nekünk szóló üzenetükkel. azzal, hogy partra vetik magukat. 

ezt a bejegyzést az elhunyt rokonoknak ajánlom. biztonságos, meleg helyen vannak és boldogan mosolyognak.