bárcsak valaki megmagyarázná anélkül, hogy csúszómászónak érezném magam, hogy miért nem érzek késztetést, hogy bármi újat megtanuljak. miért volt régen annyi energiám és igényem erre, hogy mérföldeken át keressek valami újat, valami mást. izgalmat. régebben mágnesként vonzottam a különös személyiségeket, úgymond 'életművészeket', akik bevezettek a zenék és könyvek világába, és én mindent magamba szivtam mint egy túlbuzgó, hiperaktiv, szellemileg visszamaradott, narkós kislány, aki életében először kóstolt cukrot.
semmi sem volt vagy lesz. semmi sem lehet vagy kell.
istenem, újra felébredt. ne nézz oda, ne vedd tudomásul. mielőtt elkezd.. oh, csitt, újra elaludt. hála istennek. hogy érzed magad? - csitt, légy csendben.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése