szart érnek a szavak. úgy értem, már mindent elmondtak. a szavak korántsem olyan fontosak, mint a zenéből, különösen az élő zenéből sugárzó energia. a dalszövegekről az jut eszembe, hogy milyen kevés szó van az angol nyelvben és hogy a legtöbb jó hasonlatot, szóképet már elsütötték, akárcsak a jó együttes neveket, lemezcimeket, és magáról a rohadt zenéről már ne is beszéljek. SZÓVAL, nem akarok negativ lenni, de itt mégiscsak baj van. egy koncerten nem fogsz sokat megérteni a szövegből, de érezni fogod az energiát! a zene mindig is a legfontosabb érzelem lesz. nem a kibaszott emberi szánalomról, könyörületről beszélek, hanem arról, hogy a zene egyike azon kevés valóságos dolgoknak, amelyek emlékeztetnek bennünket arra nap mint nap, hogy az életünk tele van erőszakkal.
kedvem lett volna ráirni 'namiafaszvanveledtamástegitárosistenség?' elmondtam volna neki, hogy nem hiszem, hogy sokan gondolnák, hogy szarok, talán a lábimádó ribancok esetlek, ahogyan te is mondtad, de nekik meg nyasgem. miért olyan nehéz ez? basszus.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése