a filmesek mindig valós életpillanatokat próbálnak megjeleníteni, a téma időkeretéből kiválogajták a legérdekesebb történéseket. Az idő sokkal hosszabb, mint amit filmen be lehetne mutatni és amihez egy nézőnek türelme lenne. ezért nagyrészt észre sem vesszük, hogy az idő milyen gigantikus szerepet játszik az események előkészítésében. 2 ember vacsorázhat 2 órán keresztül, de csak a legérdekesebb 30 másodpercnyi párbeszédet látjuk. Úgy érzem, az idő és az időhöz való viszonyunk kulcsfontosságú, csak ilyen módon tudok hozzád úgy viszonyulni, mint amikor egy ember rabjává válik valamilyen anyagnak. Ha felismerjük és észben tartjuk, hogy a dolgok egy bizonyos idő alatt történnek, akkor megérthetjük azokat az embereket, akik kipróbálták a keménydrogokat, mint a kokaint és a heroint, és ahogy szószerint a rabszolgáivá válnak ezeknek a szereknek.
'Egyszer azt mondta valaki hogy ha csak egyszer is kipróbálod a heroint, rá fogsz szokni. Persze nevettem és gúnyolódtam az elméleten, de ma már hiszem, hogy igaz. nem szó szerint. úgy értem, ha mondjuk egyszer becuccolsz, nem azonnal szoksz rá, hanem úgy egy hónapig kell minden nap nyomni, hogy valaki fizikailag hozzászokjon. de már az első alkalom után nagyon kellemesnek fogod találni, és az agyad azt mondja, amig nem nyomod minden nap, addig nem lesz tőle bajod. a gond az, hogy az idő folyamatában történik meg. kezdjük mondjuk január 1-jén, belövöd magad életedben először. aztán tudatosan nem lősz egy hónapig. februárban kétszer nyomsz, márciusban 3 napig zsinórban és még egyszer a hónap végén. áprilisban mondjuk egyszer sem, májusban 5 napig folyamatosan, aztán 3 nap kihagyás után még egyszer. júniusban 10 napig folyamatosan. ezalatt a 10 nap alatt könnyen elveszitheted az időérzékedet, lehet, hogy úgy tűnik majd, mintha három nap telt volna el, közben már két hétnél jársz. a hatás még mindig ugyanolyan kellemes, még te választod meg a napokat, igy persze nincs probléma. mindenki kerül valamilyen krizisbe legalább egyszer egy évben. elveszitesz egy barátot, társat, rokont, ilyenkor a drogok azt mondják neked: szard le. a drogfüggők többször leszarták már, mint ahányra emlékeznek. az előbbi példa egy oldalon leirható, de mondjuk egy évnyi alkalmi heroinhasználat után többet leszel becuccolt, mint józan. lassan és fokozatosan emésztődsz el, mivel egy nap 24 órából áll és senki sem akar rászokni. nem történik olyan gyorsan, mint a filmekben, mert egy filmben össze kell sűriteni az izgis dolgokat úgy 2 órába. egy évnyi alkalmi droghasználatból két kiemelt óra, semmit sem jelent. amikor azt mondod, leszarom elkezdődik az a folyamat, amikor azzal próbálkozol, hogy józan maradj. az első löket egyszerű, főleg ha vannak tablettáid. tulajdonképpen alszol. ami szerintem rossz dolog, mert azt gondolhatod, ha ez csak ennyiből áll, akkor rászokhatok nyugodtan és nyomhatom életem végéig.
a második és harmadik alkalommal már teljesen más lesz. van, akinek ötször annyi idő kell, de a pszichológiai tényezők is beindulnak, legalább annyira károsak, mint a fizikaiak. ahogy múlik az idő, mindig amikor becuccolsz, egyre kényelmetlenebb érzés fog el. még az az ember is, aki a legjobban irtózik a tűtől, könyörögni fog érte, hogy egy fecskendőt döfjenek a karjába. volt aki vizet, alkoholt, sőt szájvizet lőtt be magának...'
[Kurt Cobain - Journals]
A droghasználat menekülés, akár bevallod, akár nem.
Az ember hónapokig, évekig próbál segitséget keresni, de ezt az időt, amit kereséssel tölt és azt az időt, amig teljesen lejön a dologról össze se lehet hasonlitani. minden narkós, akiről hallottam, legalább 5 évet küzdött vele, de a legtöbbeknek 15-25 évig tart, amig végül egy másik drog befolyása alá kerülnek. ezt hivják 12 lépcsős programnak, ami önmagában egy külön drog/vallás. ha működik, csinálod. ha túl nagy az egód, kezdd az egyes kockán, a pszichológiai rehabilitációval. mindenképpen 5-10 éves harc áll előtted.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése