valaki megkérdezte tőlem: 'mi a helyzet?' nem tudom, mondom, miért mi ? -érzéketlenítő állomás.
az emberek félnek itt éjfél után. vagy is csak én..
indiánok egy klipben, felvillannak, eltűnnek, felvillannak, eltűnnek.
kicsi a farkad és nincsenek golyóid - Haveeeer!

az az érzésem, hogy ez a kiválasztottak földje itt a szabadság földjén. ha nem is teljes meggyőződéssel, de hadd mondjam ki, az efféle emberek elég hülye benyomást tettek rám. mondanom sem kell, én semmiféle benyomást nem tettem rájuk..
már azt sem tudtam mit beszél, csak azt láttam hogy mozog a szája. nem volt vele nagy gond, ott volt és kész. mondjuk egy borotválkozás ráfért volna. számomra teljesen értelmetlen volt, tökéletes káosz. kezdtem belecsúszni abba a szörnyűséges, világtól elvágott állapotba. gyakran megesik, hogy bizonyos emberek társaságában, legyenek azok jók vagy rosszak, az érzékeim egyszer csak kikapcsolnak, elfáradok, hagyom az egészet a picsába. csak bólogatok. úgy teszek, mint aki érti miről van szó. nem akarom mégjobban megbántani de miközben próbálok kedves lenni, a lelkem egy lelki tésztaszaggató martalékává válik.

na jo mindegy.az agyam kikapcsol. figyelek. mondom FIGYELEK. néha reagálok valami 'aha'-t. úgyis tök hülye ahhoz, hogy észrevegye hogy nem vagyok ott. nincs felőle kétségem, hogy elképesztően érdekes dolgokat mondott, mert ugye mikor lebeg az ember, egy új dimenzió nyílik meg előtte és... erőteljesen a szemöldökére koncentráltam. (vajon milyen lehet egy rocksztárral dugni?)