ott ültem abban a lakásban, körülöttem mindenki beszélgetett. szerencsés természetük volt. ha hozzám bárki szólt, én arra éreztem késztetést, hogy kivessem magam az ablakon vagy legalábbis lemenjek a földszintre. egyszerűen nem érdekelnek az emberek. lehet, hogy ez így van rendjén. az állatok viszont - a madarak, még a rovarok is - érdekesnek tűnnek a szememben. nem is értem hogy van ez.
a sok köcsög mind azt hiszi, többet tud, mint a többi köcsög és az ilyen helyek szép kis gyűjtőhelyei az ilyen alakoknak. én meg ott ücsörgök velük.