az utóhatások között van jó pár, amelyik ahhoz is majdnem elég brutális, hogy egy meglett emberrel végezzen, különösen ilyen időszakban amikor mindenféle másoktól kapott tablettát is bekapkodok, és persze fel sem merül bennem, hogy rákérdezzek, mégis mik ezek. vannak éjszakák, amikor azt érzem, ha most elalszom akkor vége. úgyhogy egyedül járkálok egész éjszaka, a szobámból a fürdőszobába vonulok, aztán a fürdőszobából a nappaliba, a nappaliból a konyhába. kinyitom és becsukom a hűtőajtót, de hányszor. kinyitom a csapot, elzárom. aztán át a fürdőbe, ott is kinyitom, majd elzárom a csapot. lehúzom a vécét. a hajam piszkálom. levegőt veszek, kifújom. aztán mikor felkel a nap, már tudom, hogy minden rendben lesz. akkor lefekszek, a sötét sötétkék falak vigyáznak rám.
lábadozok.
20110821
Bejegyezte: subterranean dátum: 21:42
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése