jó darabig kutatta az arcomat a szemével. ott ültünk és néztünk, hirtelen valóban néztünk egymásra. és akkor az arca megváltozott. talán nem változott meg, nem igazából, de egyszer csak az az érzésem támadt, hogy két arcot nézek. az egyik, amelyiket jol ismertem, a másik pedig a felszín alól leselkedik éppen. korábban is láttam már ezt az arcot, mindahányszor megijesztett egy kicsit. Most megint előbukkant kis ideig ugyan, de éppen eléggé ahhoz, hogy elbizonytalanodjak. aztán pislogott egyet és megint ő volt. csak Ő.