rettenetes érezni a reggeli hideget, ahogy rám csavarodik, ráborul a vastag takarómra, ami alatt ott fekszem én, és nézem a sötétet, a lábam a puha-sima lepedön, a talpam alatt érzem a varrást, belegubózok a saját bőrömbe, aztán megakad a szemem a tankönyveken. ne.
20120229
20120212
Could this be
Love from high
New frontier
Whose this guy
Your so wise
I'm so good
Like summertime
You'd had it all
Build a wall
Now I laugh at it allTen feet tall
Out my mind
Just in time
Never knew...
I was blind
What it through
I can't see there
Mama say
Let there be
Easily
Said and done
I can't feel
I am numb
Bitter dream
Fruit so raw
Let me outWinter cold
Do you hear meI know you
Out my mind,
just in time
Bejegyezte: subterranean dátum: 21:34 0 megjegyzés
20120210
olyan vagy, mint a nyáron összeaszalódó falevelek, amik egymáshoz zörrennek augusztus végén. reménytelen vagy, mindenki téged figyel, de nincs benned más, csak száraz, iszonyatos reménytelenség, a jelen és az élet szenvedése, még a jótékony lámpák és fények se mentenek meg se téged se senkit- ennyi erővel akár augusztusban is a száraz bokraid közé dughatnád ezeket a lámpákat éjszaka, és megpróbálhatnál utánozni valamit. egyáltalán mi hasznod van neked ebben a marha nagy ürességben?... ebben a ködös felhőben?
Bejegyezte: subterranean dátum: 15:35 0 megjegyzés
azt magyarázod nekem, mennyire elcsesztem az életem,de ezt már sokszor, sokaktól hallottam, és általában nem érdekel és ma este se érdekel, mert én egyszerűen így csinálom és mondom a dolgokat.
Bejegyezte: subterranean dátum: 15:33 0 megjegyzés
vissza kell kanyarodni, mániákusan, a korábbi eseményekhez, ebben a szédítő moziban (amit én életnek nevezek), amit végig kellett néznem, bármilyen hosszú, és vad, akár a világ, vissza még akkor is, ha a végén az ember rájön: ohh, ez is csak a szokásos sztori. és olyanok ezek a történetek, mint a sosem élt szellemek, bennük van az egész világ, összességükben akkorák, hogy annyiszor beléjük férne a Csendes-óceán, ahány homokszem van az óceán fenekén. Éééés.. ez a nagy sztori. simán ennyi volt ez.
a maga laza módján óriási partykat rendez, minden pénzt elkölt ami abba a mocskos kezébe kerül, és nem egyszer, N-E-M EGYSZER hallottam, hogy valaki elismerően nyilatkozik róla. - el lehet képzelni, hogy érzem magam.
Bejegyezte: subterranean dátum: 15:07 0 megjegyzés
20120209
ITT LENT A SÖTÉT FÖLDÖN
mielőtt mind felmegyünk a Mennyországba
LÁTOMÁSOK AMERIKÁRÓL
Az autóstoppokról
A vonatozásokról
A visszatérésekről Amerikába
A mexikói és a kanadai határvonalakon át...
Bejegyezte: subterranean dátum: 16:53 0 megjegyzés
20120206
20120129
Depressziósan ébredtem. Felnéztem a plafonra, pontosabban a plafonon lévő repedésekre. Azt láttam, hogy egy bölény épp nekiront valaminek. Azt hiszem, a valami én voltam. Aztán láttam a kígyót nyúllal a szájában. A rolón át besütött a nap a hasamra, és a sugarak horogkeresztet formáltak rajta. A nyakam merev volt.. Felkeltem és betámolyogtam a fürdőszobába. Utáltam a tükörbe nézni, de mégis belenéztem. A tükör egy depressziós, vereséget szenvedett ember képét mutatta. A szemem alatt hatalmas táskás lógtak. A szemgolyóm gyávaságot tükrözött, olyan volt, mint egy rágcsálóé, amit sarokba szorított a macska. A bőröm, úgy tűnt, már rég feladta. Mintha régóta utált volna rajtam lenni. Úgy festettem, mint aki megőrült. Szörnyű. Gusztustalanul néztem ki. Megtaláltam a fogkefémet, megnyomtam a tubust. Túl sok jött ki. A fele fennakadt a fogkefén, a másik fele lebucskázott a mosdóba. Olyan volt, mint egy zöld féreg. Amennyit fel tudtam szedni az ujjammal, azt rákentem a fogkefére, és végre elkezdtem mosni a fogam. Átkozott fogak. Az embernek állandóan csak enni kell velük. Enni, újra és újra. Gusztustalan állatok vagyunk, piszkos kis szokásaink rabjai. Csak eszünk, vakarózunk, nevetgélünk és nemzeti ünnepeket tartunk.
Befejeztem a fogmosást, és visszafeküdtem az ágyba. Semmi energia, semmi erő nem volt bennem. Rajzszögnek éreztem magam, egy darab linóleumnak.
Úgy döntöttem, délig ágyban maradok. Lehet, hogy addigra a fél világ meghal, és akkor fele olyan nehéz lesz mindezt elviselni. Meg aztán lehet, hogy délre már jobban nézek ki, és jobban is érzem magam.
Megszólalt a telefon. Hagytam, hadd csörögjön. Reggel sose vettem föl a telefont. Az ötödik csörgés után abbahagyta. Újra egyedül voltam. Akármennyire gusztustalan voltam is, jobb volt egyedül, mint valakivel, mint bárkivel azok közül, akik odakint űzték a szánalomra méltó kis játékaikat, mutatták be sorba a cirkuszi mutatványaikat. Fejemre húztam a takarót, és vártam.
Bejegyezte: subterranean dátum: 23:26 0 megjegyzés
Bejegyezte: subterranean dátum: 22:45 0 megjegyzés
20111222
nem fordíthatom meg a folyót, nem parancsolhatom meg neki, hogy folyjon visszafelé..
Bejegyezte: subterranean dátum: 21:41 0 megjegyzés
20111219
- Kerültél már olyan helyzetbe, amikor pontosan tudtad, mi fog történni? De attól függetlenül mégis belemész. És amikor megtörténik az, amitől tartottál, mérges vagy magadra, hiszen előre tudtad. De ilyen vagy és kész, szóval tovább bünteted magad.
- Nem.
- Hogy csinálod?
- Sosem azt teszem, ami elvárható. Ettől érdekes az élet.
Bejegyezte: subterranean dátum: 21:24 0 megjegyzés
az ember sose tudhatja előre. néhanapján jobb, ha reggel ágyban marad, és magára húzza a takarót.
kifejezéstelen arca volt. semmi nem jött le róla. olyan szavak jutnak az eszembe, mint : üres, fa, halott meg ilyenek.
Bejegyezte: subterranean dátum: 21:18 0 megjegyzés
Keresem a csipetnyi izgalmat, sóhajnyi borzongást, ami nélkül nincs értelme élni.
Bejegyezte: subterranean dátum: 21:16 0 megjegyzés
20111206
facin' all kind of time but smile like i'm fine. believe me, pain is a small thing to a giant. Ali says even the greatest gotta suffer some time. God'll take you through hell just to get you to heaven. so even though it's heavy, the load i will carry. just grin and still bear it. life can change ya directions even when you ain't planned it. all you can do is handle it. the worst thing you could do is panic. use it to your advantage, avoid insanity, manage to conquer. every obstacle, make impossible possible even when winning's illogical. losing is still far from optional. but when life throw punches block ya counter like a boxer do. somehow i'll rise above my problems and remain here.and i hope the picture painted clear. if ya heart filled with faith ya can't fear. wonder how i face hard time and still chillin'? Easy, let go and let God deal with it.
I AIN'T DEAD. I AIN'T DONE. I AIN'T SCARED. (of what?) I AIN'T RUN. (from who?) BUT STILL I STAND. NO MATTER WHAT PEOPLE HERE I AM. I AIN'T BREAK. I AIN'T FOLD. THEY HATE ME MO' YEAH I KNOW. HERE I GO, NO MATTER WHAT SHAWTY.
Bejegyezte: subterranean dátum: 22:17 0 megjegyzés
20111125
years have come and gone, and so you slowly left my memory, your picture's faded inside my heart. also your shoulder's arch has disappeared, your voice has whisked away - and i have never tried to go behind your image through the deeper groves of life. today, i easily pronounce your name. today, i do not tremble from your glance; today, i know you were just one of many, that youth is silliness. but don't believe baby that everything was done in vain; do not believe that everything is gone! oh yeah, you still here - in my every fucked-up move and my erring words, in my every absent-minded greeting. in my every letter which i've torn apart. oh yeah, you live inside my wretched life and rule there for eternal time to come.
Bejegyezte: subterranean dátum: 20:46 0 megjegyzés
az első meccs nagyon jó volt; rengeteg vér és bátorság.
Bejegyezte: subterranean dátum: 20:37 0 megjegyzés
mindig tudtam, hogy valami nem kerek velem kapcsolatban. egy csomó rossz szokásom van: lusta vagyok, nincs istenem, nincsenek se céljaim, se ideáljaim. belesüppedtem a semmibe. egyfajta nem-létbe. de nekem ez igy jó. nem vagyok érdekes ember. nem akarok az lenni - számomra az túl megterhelő lenne. nem akarok semmi mást, csak egy nyugodt puha teret, ahol élni tudok, és azt, hogy hagyjanak békén. ugyanakkor előfordul, hogy ordibálok, megőrülök, és minden kicsúszik a kezemből. ez a kétfajta viselkedés sehogy sem fér össze. de nem érdekel.
Bejegyezte: subterranean dátum: 20:23 0 megjegyzés
20111123
finally im back!!!! n i have nothing but time on my hand
Bejegyezte: subterranean dátum: 22:28 0 megjegyzés


