still dancing with my demons.

the only thing standing in between you and me..
                                                                                       is reality-

együtt élünk, cselekszünk, reagálunk egymásra, mégis mindig mindenféle körülmények között egyedül vagyunk.

szürke köd borul mindenre

nem tudok mibe kapaszkodni, csak lebegek az űrben.

i am constantly torn between killing myself and everyone around me.

it was in the march of winter when i turned seventeen that i bought those pills that i thought i would need. and i wrote a letter to my family said it's not your fault, and you've been good to me, just lately i've been feeling like i don't belong, like the ground is not mine to walk upon. and i've heard that music echo through the house where my grandmother drank by herself. and i sat watching a flower as it was withering. i was embarrassed by it's honesty. so i preferred to be remembered as a smiling face not this fuckin wreck that's taken its place. so please forgive me what i've done. no you can't stay mad at the setting sun cause we all got tired, i mean eventually there's nothing left to do but sleep.
but spring came bearing sunlight, those persuasive rays. so i gave myself a few more days. my salvation it came, quite suddenly when Justin spoke very plainly, he said 'of course it's your decision, but just so you know, if you decide to leave, soon I will follow.'
i wrote this for a baby, who has yet to be born. my brother's first child. i hope the womb is not too warm, cause it's cold out there and it'll be quite a shock to breath this air, to discover loss. so i'd like to make some changes before you arrive so when your new eyes meet mine they won't see no lies. just love. just love.
i will be pure. no, no i know i will be pure. like snow, like gold.

if you walk away, i'll walk away. first tell me which road you will take. i don't wanna risk our paths crossing someday, so you walk that way, i walk this way.
and the future hangs over our heads. and it moves with each current event. until it falls all around like a cold steady rain just stay in when it's looking this way.
and the moon's laying low in the sky. forcing everything metal to shine. and the sidewalk holds diamonds like a jewelry store case. they argue walk this way, no walk this way.
and Laura's asleep in my bed. as i'm leaving she wakes up and says 'i dreamed you were carried away on the crest of a wave. baby don't go away, come here...'
and there are kids playing guns in the street. and ones pointing his tree branch at me. so i put my hands up, i say 'enough is enough, if you walk away i'll walk away' and he shot me dead.....
i found a liquid cure from my landlocked blues. it'll pass away like a slow parade. it's leaving but i don't know how soon.
and the world's got me dizzy again. you think after 22 yrs you used to the spin and it only feels worse when i stay in one place so i'm always pacing around or walking away.
i keep drinking ink from my pen and i'm balancing history books up on my head. but it all boils down to one quotable phrase: if you love something, give it away.
a good woman will pick you apart. a box full of suggestions for your possible heart. but you may offended and you may be afriad but don't walk away don't walk away don't walk away...
we made love on the living room floor, with a noise in the background on the televised war and in the deafening pleasure i thought i heard someone say 'if we walk away, they'll walk away.'
but greed is a bottomless pit and our freedom is a joke. we're just taking a piss and the whole world must watch this sad comic display. if you're still free start running away. cause we're coming for you!!!
i've grown tired of holding this pose, i feel more like a stranger each time i come home. so i'm making a deal with the devils of fame saying 'let me walk away, please..'
you'll be free child once you have died. from the shackles of language and measurable time and then we can trade places, play musical graves. till then walk away, walk away...
so i'm up at dawn putting on my shoes. i just want to make a clean escape. i'm leaving but i don't know where to. i know i'm leaving but i don't know where to.

can't you see I'm trying I don't even like it, I just lied to get to your apartment. now I'm staying here just for awhile. I can't think cause I'm just way too tired...
said they'd give you anything you wanted.when they lied, I knew it was just stable children. trying hard not to realize I was standing right behind them.
can't you see? it's them it's not me. we're not enemies. we just disagree.. if I was like them all pissed in this bar. he changes his mind, says I went too far..
we all disagree I think we should disagree.

everybody knows where we're going.

FEAR
is nothing more than an obstacle that stands in the way of progress. in overcoming our fears we can move forward stronger and wiser within ourselves.

so CALM. THE. FUCK. DOWN. 

have no fear for when im alone
ill be better of than I was before

Ive got this life Ill be around to grow
who I was before I cannot recall

long nights allow me to feel Im falling
the lights go out.
let me feel im falling safely to the ground

ill take this soul thats inside me now
like a brand new friend ill forever know

Ive got this light and the will to show
I will always be better than before

long nights allow me to feel im falling
the lights go out
let me feel im falling safely to the ground...

egy dolog van, amire valóban érdemes játszani: Nyerésre.
az tényleg segít oldani a feszültséget. mindig az egyszerűségben rejlik a titok, akár a legmélyebb igazságokról, akár arról van szó, hogy valamit meg kell tenni, írni, festeni. az élet mélysége az egyszerűségben rejlik.
viszont a dicsőségből meg izgalomból nem jut mindenkinek. a dolgok hamar dügunalmassá válnak. felébredünk reggelente, kidugjuk a lábunkat a takaró alól, a lábfejünket a padlóra helyezzük, és azt gondoljuk: most mi a lófaszt kezdjek ezzel az egésszel ?

ott ültem abban a lakásban, körülöttem mindenki beszélgetett. szerencsés természetük volt. ha hozzám bárki szólt, én arra éreztem késztetést, hogy kivessem magam az ablakon vagy legalábbis lemenjek a földszintre. egyszerűen nem érdekelnek az emberek. lehet, hogy ez így van rendjén. az állatok viszont - a madarak, még a rovarok is - érdekesnek tűnnek a szememben. nem is értem hogy van ez.
a sok köcsög mind azt hiszi, többet tud, mint a többi köcsög és az ilyen helyek szép kis gyűjtőhelyei az ilyen alakoknak. én meg ott ücsörgök velük.

i'm a huge fan of silence.

az utóhatások között van jó pár, amelyik ahhoz is majdnem elég brutális, hogy egy meglett emberrel végezzen, különösen ilyen időszakban amikor mindenféle másoktól kapott tablettát is bekapkodok, és persze fel sem merül bennem, hogy rákérdezzek, mégis mik ezek. vannak éjszakák, amikor azt érzem, ha most elalszom akkor vége. úgyhogy egyedül járkálok egész éjszaka, a szobámból a fürdőszobába vonulok, aztán a fürdőszobából a nappaliba, a nappaliból a konyhába. kinyitom és becsukom a hűtőajtót, de hányszor. kinyitom a csapot, elzárom. aztán át a fürdőbe, ott is kinyitom, majd elzárom a csapot. lehúzom a vécét. a hajam piszkálom. levegőt veszek, kifújom. aztán mikor felkel a nap, már tudom, hogy minden rendben lesz. akkor lefekszek, a sötét sötétkék falak vigyáznak rám.

lábadozok.

ott sétáltam, abban az utcában. próbáltam mindent felidézni rólad. az arcodat, a szemedet, a szádat, a hajadat, ahogy mozogsz, ahogy beszélsz... mindenre emlékezni akartam, és mégse akartam semmire. kezdett az irányítás kicsúszni a kezeim közül, át is láttam, hogy ez a helyzet, de képtelen voltam visszafordítani a folyamatot. olyan érzésem támadt ettő az egész szartól, mintha tetőtől talpig valami nyálkás anyag borítana. egyszerűen sehogyse tudom levakarni magamról. se nem fagyos, se nem forró és mégsincs átmenet. csak ez a tompa lüktetés ami mindig itt van. annyira, hogy néha sikítani akarok, néha azt hiszem, haldoklok. és próbálom elfelejteni ezt az egészet, kiirtani magamból de nem tudom és csak émelygek tőle.
a megszállottságom egyszerű. nézem őt. sötét kontúrok. minden más amiben hiszek, szertefoszlik, ha csak láthatom, ahogy mondjuk eszik, vagy ahogy belép egy zsúfolt terembe. mint egy ostorcsapás. ennek ellenére úgy fogok elmenni mellette, hogy rá se nézek. úgy fogok elmenni mellette, olyan könnyedén, hogy attól magam is megrémülök.

nincsenek tudatában ezek semminek. csak élnek bele a nagyvilágba, tudni semmit se tudnak..

like everyone and trust no one.

valaki megkérdezte tőlem: 'mi a helyzet?' nem tudom, mondom, miért mi ? -érzéketlenítő állomás.
az emberek félnek itt éjfél után. vagy is csak én..
indiánok egy klipben, felvillannak, eltűnnek, felvillannak, eltűnnek.
kicsi a farkad és nincsenek golyóid - Haveeeer!

az az érzésem, hogy ez a kiválasztottak földje itt a szabadság földjén. ha nem is teljes meggyőződéssel, de hadd mondjam ki, az efféle emberek elég hülye benyomást tettek rám. mondanom sem kell, én semmiféle benyomást nem tettem rájuk..
már azt sem tudtam mit beszél, csak azt láttam hogy mozog a szája. nem volt vele nagy gond, ott volt és kész. mondjuk egy borotválkozás ráfért volna. számomra teljesen értelmetlen volt, tökéletes káosz. kezdtem belecsúszni abba a szörnyűséges, világtól elvágott állapotba. gyakran megesik, hogy bizonyos emberek társaságában, legyenek azok jók vagy rosszak, az érzékeim egyszer csak kikapcsolnak, elfáradok, hagyom az egészet a picsába. csak bólogatok. úgy teszek, mint aki érti miről van szó. nem akarom mégjobban megbántani de miközben próbálok kedves lenni, a lelkem egy lelki tésztaszaggató martalékává válik.

na jo mindegy.az agyam kikapcsol. figyelek. mondom FIGYELEK. néha reagálok valami 'aha'-t. úgyis tök hülye ahhoz, hogy észrevegye hogy nem vagyok ott. nincs felőle kétségem, hogy elképesztően érdekes dolgokat mondott, mert ugye mikor lebeg az ember, egy új dimenzió nyílik meg előtte és... erőteljesen a szemöldökére koncentráltam. (vajon milyen lehet egy rocksztárral dugni?)