olyan vagy, mint a nyáron összeaszalódó falevelek, amik egymáshoz zörrennek augusztus végén. reménytelen vagy, mindenki téged figyel, de nincs benned más, csak száraz, iszonyatos reménytelenség, a jelen és az élet szenvedése, még a jótékony lámpák és fények se mentenek meg se téged se senkit- ennyi erővel akár augusztusban is a száraz bokraid közé dughatnád ezeket a lámpákat éjszaka, és megpróbálhatnál utánozni valamit. egyáltalán mi hasznod van neked ebben a marha nagy ürességben?... ebben a ködös felhőben?

azt magyarázod nekem, mennyire elcsesztem az életem,de ezt már sokszor, sokaktól hallottam, és általában nem érdekel és ma este se érdekel, mert én egyszerűen így csinálom és mondom a dolgokat.

vissza kell kanyarodni, mániákusan, a korábbi eseményekhez, ebben a szédítő moziban (amit én életnek nevezek), amit végig kellett néznem, bármilyen hosszú, és vad, akár a világ, vissza még akkor is, ha a végén az ember rájön: ohh, ez is csak a szokásos sztori. és olyanok ezek a történetek, mint a sosem élt szellemek, bennük van az egész világ, összességükben akkorák, hogy annyiszor beléjük férne a Csendes-óceán, ahány homokszem van az óceán fenekén. Éééés.. ez  a nagy sztori. simán ennyi volt ez.
a maga laza módján óriási partykat rendez, minden pénzt elkölt ami abba a mocskos kezébe kerül, és nem egyszer, N-E-M EGYSZER hallottam, hogy valaki elismerően nyilatkozik róla. - el lehet képzelni, hogy érzem magam.

ITT LENT A SÖTÉT FÖLDÖN
mielőtt mind felmegyünk a Mennyországba
LÁTOMÁSOK AMERIKÁRÓL
Az autóstoppokról
A vonatozásokról
A visszatérésekről Amerikába
A mexikói és a kanadai határvonalakon át...

annyira gyönyörű vagy

ain't no stopping

Depressziósan ébredtem. Felnéztem a plafonra, pontosabban a plafonon lévő repedésekre. Azt láttam, hogy egy bölény épp nekiront valaminek. Azt hiszem, a valami én voltam. Aztán láttam a kígyót nyúllal a szájában. A rolón át besütött a nap a hasamra, és a sugarak horogkeresztet formáltak rajta. A nyakam merev volt.. Felkeltem és betámolyogtam a fürdőszobába. Utáltam a tükörbe nézni, de mégis belenéztem. A tükör egy depressziós, vereséget szenvedett ember képét mutatta. A szemem alatt hatalmas táskás lógtak. A szemgolyóm gyávaságot tükrözött, olyan volt, mint egy rágcsálóé, amit sarokba szorított a macska. A bőröm, úgy tűnt, már rég feladta. Mintha régóta utált volna rajtam lenni. Úgy festettem, mint aki megőrült. Szörnyű. Gusztustalanul néztem ki. Megtaláltam a fogkefémet, megnyomtam a tubust. Túl sok jött ki. A fele fennakadt a fogkefén, a másik fele lebucskázott a mosdóba. Olyan volt, mint egy zöld féreg. Amennyit fel tudtam szedni az ujjammal, azt rákentem a fogkefére, és végre elkezdtem mosni a fogam. Átkozott fogak. Az embernek állandóan csak enni kell velük. Enni, újra és újra. Gusztustalan állatok vagyunk, piszkos kis szokásaink rabjai. Csak eszünk, vakarózunk, nevetgélünk és nemzeti ünnepeket tartunk.
Befejeztem a fogmosást, és visszafeküdtem az ágyba. Semmi energia, semmi erő nem volt bennem. Rajzszögnek éreztem magam, egy darab linóleumnak.
Úgy döntöttem, délig ágyban maradok. Lehet, hogy addigra a fél világ meghal, és akkor fele olyan nehéz lesz mindezt elviselni. Meg aztán lehet, hogy délre már jobban nézek ki, és jobban is érzem magam.
Megszólalt a telefon. Hagytam, hadd csörögjön. Reggel sose vettem föl a telefont. Az ötödik csörgés után abbahagyta. Újra egyedül voltam. Akármennyire gusztustalan voltam is, jobb volt egyedül, mint valakivel, mint bárkivel azok közül, akik odakint űzték a szánalomra méltó kis játékaikat, mutatták be sorba a cirkuszi mutatványaikat. Fejemre húztam a takarót, és vártam.

csak annyit mondhatok, hogy több milliárd nő él itt a földön, és közülük sokan elmennek, a legtöbben meg egészen rendben vannak... de van egy-kettő olyan, akiknél megbolondul a természet, és úgy rakja össze őket, hogy az egyszerűen hihetetlen. úgy, hogy áll az ember, nézi, és egyszerűen nem hiszi el. mindenük tökéletes. a mozgásuk követhetetlen, felfoghatatlan, az ember csak nézi a bokájukat, nézi a térdüket, nézi a könyöküket, nézi a mellüket, és az egész összeáll egy gigantikus, észbontó totalitássá, ami ráadásul azzal a gyönyörű szemmel és a kissé kajánul lebiggyesztett ajakkal úgy fest, hogy pillanatokon belül éktelen nevetésben tör ki, aminek láttán az ember úgy lemerevedik, mint egy darab szar a hideg betonon.

nem fordíthatom meg a folyót, nem parancsolhatom meg neki, hogy folyjon visszafelé..

- Kerültél már olyan helyzetbe, amikor pontosan tudtad, mi fog történni? De attól függetlenül mégis belemész. És amikor megtörténik az, amitől tartottál, mérges vagy magadra, hiszen előre tudtad. De ilyen vagy és kész, szóval tovább bünteted magad.
- Nem.
- Hogy csinálod?
- Sosem azt teszem, ami elvárható. Ettől érdekes az élet.

az ember sose tudhatja előre. néhanapján jobb, ha reggel ágyban marad, és magára húzza a takarót.

kifejezéstelen arca volt. semmi nem jött le róla. olyan szavak jutnak az eszembe, mint : üres, fa, halott meg ilyenek.

Keresem a csipetnyi izgalmat, sóhajnyi borzongást, ami nélkül nincs értelme élni.

facin' all kind of time but smile like i'm fine. believe me, pain is a small thing to a giant. Ali says even the greatest gotta suffer some time. God'll take you through hell just to get you to heaven. so even though it's heavy, the load i will carry. just grin and still bear it. life can change ya directions even when you ain't planned it. all you can do is handle it. the worst thing you could do is panic. use it to your advantage, avoid insanity, manage to conquer. every obstacle, make impossible possible even when winning's illogical. losing is still far from optional. but when life throw punches block ya counter like a boxer do. somehow i'll rise above my problems and remain here.and i hope the picture painted clear. if ya heart filled with faith ya can't fear. wonder how i face hard time and still chillin'?  Easy, let go and let God deal with it.

I AIN'T DEAD. I AIN'T DONE. I AIN'T SCARED. (of what?) I AIN'T RUN. (from who?) BUT STILL I STAND. NO MATTER WHAT PEOPLE HERE I AM. I AIN'T BREAK. I AIN'T FOLD. THEY HATE ME MO' YEAH I KNOW. HERE I GO, NO MATTER WHAT SHAWTY.

years have come and gone, and so you slowly left my memory, your picture's faded inside my heart. also your shoulder's arch has disappeared, your voice has whisked away - and i have never tried to go behind your image through the deeper groves of life. today, i easily pronounce your name. today, i do not tremble from your glance; today, i know you were just one of many, that youth is silliness. but don't believe baby that everything was done in vain; do not believe that everything is gone! oh yeah, you still here - in my every fucked-up move and my erring words, in my every absent-minded greeting. in my every letter which i've torn apart. oh yeah, you live inside my wretched life and rule there for eternal time to come.

az első meccs nagyon jó volt; rengeteg vér és bátorság.

mindig tudtam, hogy valami nem kerek velem kapcsolatban. egy csomó rossz szokásom van: lusta vagyok, nincs istenem, nincsenek se céljaim, se ideáljaim. belesüppedtem a semmibe. egyfajta nem-létbe. de nekem ez igy jó. nem vagyok érdekes ember. nem akarok az lenni - számomra az túl megterhelő lenne. nem akarok semmi mást, csak egy nyugodt puha teret, ahol élni tudok, és azt, hogy hagyjanak békén. ugyanakkor előfordul, hogy ordibálok, megőrülök, és minden kicsúszik a kezemből. ez a kétfajta viselkedés sehogy sem fér össze. de nem érdekel.

i dont need no religion i have a conscience.

finally im back!!!! n i have nothing but time on my hand

meg tudott nevettetni, ami igencsak kellett. elég rég bennem rekedt a nevetés, és alig várta, hogy kitörhessen onnan bentről. ő már tanult valamit az életről. tudta, hogy ami megesik egyvalakivel, az bizony megesik a legtöbbünkkel. az életünk egyáltalán nem különbözik a többiekétől - még akkor sem, ha szeretnénk azt hinni.
a fájdalom furcsa dolog. egy macska megöl egy madarat, autóbaleset áldozata leszel, valahol tűz ütött ki... a fájdalom egyszer csak úgy jön. PUFF! aztán kész, ott van és érzed. a fájdalom valódi. és ha valaki látja, amint szenvedsz, annak szemében nagyon hülyének nézel ki. úgy, mint aki hirtelen megbolondult. nincs rá gyógymód, maximum ha ismersz valakit, aki megért téged, és még azt is tudja, hogyan segítsen rajtad.

feszül a húr.. NAGYON feszül.