valahogy sötétben minden másnak látszik. sokkal borzasztóbbnak, mint amilyen. amikor egyedül vagyok, és már túlságosan késő van ahhoz, hogy világos legyen, mindenkiben csak a veszélyt látom.
szeretek késő este az egyetlen lámpa alatt állni.. gyomorgörccsel várni, hogy ki fog feltűnni. pedig már hallod a lépteit. egyrecsak közeledik. mintha a végzetedet várnád.. de elárulom, sokkal jobb kétségek között élni, minthogy tudd, hogyan végzed majd.
a hóban a lábnyomaimat keresem. miért nem látok egyet se ? annyira esik a hó, hogy rögtön befedi őket ? nem. csupán pár centivel a föld felett járok. szar lesz a landolás.
pénzre akarom beváltani a sebhelyeket a karomon. abból tudnék venni lehet egy új gitárt.
nyarat akarok ! hiányoznak a barátaim. télen ülhetek itthon.. nézhetem az ablakból a hóesést. meg a hóembert, amit a szomszéd kisfiú már megint lerombolt. nyomasztja a lelkemet. egyszer felgyújtom. vagy betöröm éjszaka az ablakát. majd még megálmodom. bár hatásosabb lenne átszúrni a torkát egy tűvel és várni, még elvérezzen. természetesen nem várnám meg. elmennék. 11 éves. háh. najó, nem vicces.
fuuuha.. teljes káosz van a fejemben. csakúgy cikáznak a gondolatok. ja nem, SZUHANNAK. ez a jó szó. hjjajj. látom semmi értelmeset nem tudok írni.
Leilavoltam.
20100121
when you ain't got shit to lose.
Bejegyezte: subterranean dátum: 20:48
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése