Vagyok, aki vagyok. Senki, SENKI kedvéért nem fogok megváltozni. Vállalom a tetteim következményét és nincs szükségem arra, hogy biráskodjanak felettem, mert tanulok a hibáimból és nem követem el ugyanazt kétszer.
11:00 pm Csak nem hagy aludni ez a mennyország és pokol kérdése. Idegesit. Mármár terrorizál. És esik az eső. Kinézek az ablakon és mintha minden egyes esőcsepp önálló életre kelne. Engem keresnek. Még szerencse, hogy itt az ablak. Kitudja, lehet meg is ölnének. Szóval azon kaptam magam, hogy újra és újra ezen morfondirozok. Arra gondoltam, ha mégis a pokolba kerülnék, vajon lenne rá mód onnan is megszökni ?
Méghogy jobb tönkremenni, mint másokat tönkretenni. Egy szart! Nem érdemes olyanért küzdeni (még akkoris, ha pont nem teszel érte semmit se) aki nem érdemli meg. Szövi a hazugságait, mint pók a hálóját. Undoritó. Hihetetlen, de ha komolyabb dologról lenne szó, akár le is csukhatnának bűnrészesség miatt, pedig nem is csináltam semmit. Csupán rosszkor voltam rossz helyen. Ezt eddig betudtam annak, hogy 'ilyen a világ'. De mostmár valahogy nincs türelmem, kedvem se pedig idegrendszerem a megjátszáshoz. Még a végén a Mentálhigiéniai Kórházban kötök ki.
Néha úgy érzem skizofrén vagyok. Kezdem azt hinni, hogy burokban élek és amikor kipukkad lazán fújok egy másikat. De most úgy érzem nem sikerül újjabbat kreálnom. Ez van, beletelik majd pár napba, mig összeszedek annyi levegőt, hogy felfújhassam.
Ez az egész csak egy rohadt mozaik. egy tintapatronnyi paca. folt. formát te látsz bele. ha olyannak találod, fess neki bajszot, nevess rajta, vagy próbáld meg (próbáld fel) kirakni. rész egészben. egész egy részben. (részben részeg. majd ráébredsz).
állítólag altruisztikus vagyok.
állítólag extrovertált vagyok.
állítólag sablon királyság kartonkoronával.
állítólag cinikus vagyok.
állítólag szarkasztikus vagyok.
állítólag vagyok.
állítólag. ez kissé irónikus.
Ma találkoztam egy régi ismerősömmel, akit még soha nem láttam. Olyan sok rosszat mondtak róla, hogy már ördögszarvat képzeltem a fejére. Meglepően kedves volt. Főleg hozzám. A többiekkel kissé antiszociális. Sokat beszélgettem vele, érdekes fazon. Szerinte én egy 'sercegő bagolytoll' vagyok. Azóta is gondolkozom, hogy tényleg jól értettem-e. De ezt hozta ki az angol szótár.
Azt mondta nekem, hogy mindig van a zsebében egy fadarabka. merthogy ő igazából fából van. fából. facsemetéből. Akkor előhúzott a zsebéből egy pici ágacskát. Ezen elkezdtem gondolkodni, de úgy igazán. Ráébredtem arra, hogy hogyha ő fából lenne simán felgyújthatnám az Che Guevarás öngyújtómmal. De nem próbáltam meg. Bár a késztetés megvolt. Ehelyett valami ilyesmit mondtam.. 'so man, u don't mind swimming, right ?' Ezen elkezdtem nevetni. Nem műröhögés volt, hanem olyan igazi. De nagyonröhögtem. Annyira jólesett. Hülyén hangzik a saját 'viccén' röhögni az embernek, de neki is tetszett. Bár ezt nem mutatta ki.
Elég tanulságos beszélgetésünk volt. Nem mindennapi módon látja a világot és ez tetszett benne. Nagyon érdekfeszitő dolgokat mondott. Például azelőtt biztos voltam benne, mi helyes, mi helytelen, mi jó és mi rossz. De a világ még mindig rohadt egy hely. (- bocsi anyu, bocsi Isten.) Az emberek még mindig becsapják, elárulják, kirabolják és öldösik egymást…, egyénileg éppen úgy, mint országonként. Valamikor azt hittem, mindenre tudom a választ. Egyetlen világ van. Az olvasztótégely. De már nem vagyok olyan biztos benne. Az igazat megvallva már semmiben sem vagyok biztos. Ott van az a sok árnyék, különbség, kivétel. Mintha egy széttöredező világba születtem volna, amely tüstént megváltoztatja a kérdéseit, mihelyt azt hiszem, hogy megtaláltam rájuk a válaszokat.
Az is nyomasztó kicsit, hogy nincs bennem semmi eredeti. Az életem során megismert emberek közös erőfeszitése vagyok. Ez vicces. Najó, nemaz. De ha belegondolok, igy van. Mindig akarok valakihez hasonlitani, keresem az utat, hogyan lehetnék olyan mint az adott személy. De közben elfelejtem önmagamat keresni. De talán jobb is. Talán majd ha kicsit idősebb leszek megváltozik ez az egész, és nem vágyom majd arra, hogy másokhoz hasonlitsak. Talán nem kell magamat keresnem, csupán egy kis lelki békére van szükségem ahhoz, hogy majd saját magam találjon rám. Talán mégse. Talán hülyeség az egész és aludnom kéne. Talán túl sok a talán.
Bizonytalan vagyok.
Leilavoltam.
20100110
perhaps so, perhaps not
Bejegyezte: subterranean dátum: 21:00
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

1 megjegyzés:
hűű jah. hát jó úton haladsz ha így gondolkodsz... csak egy örökérvényű tanáncs.. az idő.
Megjegyzés küldése