stairs to the sky.

Egy valamire rájöttem az elmúlt napokban. Mégpedig azt, hogy ne mástól várd a boldogságodat. Olcsó kis ígéreteknek éltem - amik, mondanom se kell, nem lettek betartva. De talán, ha nem várok el semmit, nem fogok akkorát csalódni. Megtanultam, hogy magadnak kell felépítened azt a lépcsőt, ami egyenesen az égbe vezet, senki nem fogja félretenni a saját érdekeit a tieid miatt. Ha sikeres akarsz lenni, ne támaszkodj másokra olyan dolgokban, amiket te is meg tudsz tenni. Mindig lesznek olyanok, akiket félre kell söpörnöd az utadból, akár tetszik, akár nem. Csak így érhetsz el valamit az életben. Próbálj ki új dolgokat, ne félj a kudarctól, vagy attól, hogy esetleg nem jön be az adott dolog. Ne legyél a stílusod rabja, mert az korlátozza a kreativitásodat! Őszintén szólva én jobban félek attól, hogy szegényebb leszek lelkileg, ha valamit nem próbálok ki, mint attól, hogy mi lesz, ha kipróbálom? Engem jobban zavar, hogy korlátot állítok magamnak, mint az, hogy az újdonságban benne van a kudarc lehetősége. Ha nem próbálom ki, soha nem fogom tudni, hogy képes vagyok-e rá, vagy sem.
Az életcélom az, hogy valami maradandót alkossak, akármit. Nem akarom jobbá tenni a világot, mert szerintem egymagam kevés vagyok ahhoz, de igyekszek valami nyomot hagyni magam után. Mert mindannyian meghalunk és nem az a cél, hogy örökké éljünk, hanem az, hogy alkossunk valamit, ami örökké él.
Leilavoltam.