happy fuckin xmas

Karácsony van. Karácsony a megbocsátás és a szeretet ünnepe?.. Ugyanmár. Csak formaság. Nekem ugyanolyan mint az összes többi nap. Egy dolgot kivéve. Ilyenkor mindig rájövök hogy szar az egész. Illetve nem.. nem rájövök hanem sokkal jobban érzékelem. Például sokkal jobban érzékelem azt, hogy mennyire levagyok szarva.. A többiek most biztos szépen karácsonyoznak.. kiosztják az ajándékokat és satöbbi satöbbi. Én ehelyett ülök. Igen ülök és irom a blogomat, mert nincs mit csinálnom. Nem tudom mi lehet az oka, de én karácsonykor jobban szeretek félrevonulni és gondolkozni. Mert ilyenkor nem találok más lépést, csakhogy a magányba meneküljek, majd ott egy sötét sarokba leüljek és gondoljam át azt mit rontottam el. (Mikee=) Ez lehet kicsit (sőt nagyon) antiszociálisnak tünik. És tudom hogy az is. De semmi kedvem a kétszinüséghez. Csak ennyi. Ugy gondolom, hogy aki szeret az nem csak december 24-én, 25-én esetleg 26-án hiv meg. És erről nem szeretnék vitát nyitni. Ne itélkezz felettem, mert nem ismered az életemet. Nem, nem vagyok Grincs. És amugy meg szeretném a karácsonyt ha ez nem lenne igy ahogy van. De ez van, sajnos nem tudok mit tenni ellene.
Szóval még mindig ott tartok, hogy ülök, egyedül ebben a házban.
12:14 AM Anyával néztem filmet. Illetve csak ment a film, de nem is követtük az eseményeket, csak beszélgettünk. Jó volt kicsit ketten. Távol a ricsajtól, a gyerekektől és az örökös munkától. Most tudtam egy kicsit beszélni arról, hogy milyen most az életem. Habár együttlakunk, soha nem tudunk beszélgetni. Szóval ennek örültem. Annak is örültem hogy meghallgatott és volt türelme hozzám. Szeretem őt. Azt is szeretem ha meghallgatnak és nem csak néznek rám bambán, de figyelnek is. Igazából ez a kulcs a szivemhez. Ha egy nap felhivna egy olyan fiú, akit alig ismerek, beszélgetne velem egy picit, nem mondana semmi különlegeset, de megajándékozna a figyelmével, képes lennék MAJDNEM szerelmet vallani. Hogy miért? Azért mert ilyen vagyok, és ebben szerintem nincsen semmi megvetni való. A természetemnél fogva könnyen kitárom magam a szeretetnek.
Na visszatérnék az anyával való beszélgetésemhez, mert számomra nagyon tanulságos volt. A párkapcsolatokról beszélgettünk. Rávezetett arra, hogy az út a másik megismeréséhez már önmagában élvezet. Én soha nem értettem meg azokat a fiatalokat, akik rögtön bummbele a sűrűjébe. Továbbá megtanultam azt, hogy meg kell tanulni férfi nélkül is jól érezni magunkat. Hadd jöjjenek rá, hogy önálló egyéniségek vagyunk, érdekes, értékes, magabiztos nők. Saját véleménnyel rendelkezünk és újra meg újra meg kell küzdeni értünk. Nem szabad folyton kimutatni a szerelmünket. Magadat tartsd fontosabbnak kettőtök közül. Ha van önérzeted, önálló véleménnyel, akkor sosem fordul el tőled. Elméletben. Persze vannak kivételes idióták.
Ez nem egészen karácsonyi bejegyzés, mert igazából nem kapott el idén a 'karácsony szelleme'.Ennyi lenne mára. Boldog ünnepeket!
Leilavoltam.