a kérdés az: hogyan tehetnék én bárkit is szabaddá, aki nem képes egyedül a saját talpára állni és meglátni saját lehetőséget. az emberek alapvetően törekednek a saját szabadságukra - mindenki kiharcolja magának a legjobb poziciót, ez a legszentebb és legszemélyesebb dolog, amit csak birtokolhatunk. mármint az egyéni szabadság. ... de szar az egész! az emberek túl korlátoltak ahhoz, hogy valójában szabadok lehessenek. saját magukat kötik gúzsba, önmaguk emelnek falakat maguk köré. kiközösitik azokat, akik megpróbálnak kitörni, levetni ezeket a láncokat. ez az ő biztonságuk.. hogyan 'szabadithatnék fel' akárkit is, ha az igazából nem is akarja? azt hiszem, az emberek azért vetik meg még a gondolatot is, mert félnek az ismeretlentől. ez elég ironikusan hangzik. az ismeretlent egyszer valójában nagyon meg kellene ismerni, vizsgálni. ez valahol a lelkünk legmélyén bújik meg. csak egy megoldás létezik, szembenézünk a problémával - saját magunkkal - bár ettől félünk a legjobban. szembeállitani önmagunkat a legmélyebb félelemmel. és azután, ha már a félelem elmúlt, a szabadságtól való félelem összezsugorodik, majd eltünik. és.. szabad vagy!
tudod, a szabadságnak különböző fokozatai vannak - ezt nem túl könnyű megérteni, és valójában csak azok értik meg, akik annyira tapasztaltak és bölcsek, mint én magam vagyok. (na ja) szóval, visszatérve a témához, a legfontosabb része a dolognak, hogy te valójában akarod-e?! vagyis elképzelsz egy szerepet magadnak a világban, aminek maradéktalanul meg is tudsz felelni. jó szinészi teljesitmény szükséges ehhez. félredobod szépen az érzéseidet, megváltozol, felveszel egy maszkot. nagyon gondosan meg kell választanod, hogyan viselkedj, amig el nem érsz egy bizonyos individuális szintet, a személyes szabadságodon belül. ez már egy állapot, ez az első jele, hogy jól csinálod. elveheted valaki politikai szabadságát úgy, hogy meg sem kérdezed a véleményét. de ha már kiszimatolod, mit is akar valójában, akkor már nyert ügyed van, nyugodtan a pofájába röhöghetsz. ez nem számit. de ha már az érzelmekhez való szabadságától fosztod meg az egyént, azzal elpusztithatod. vannak emberek, akik könnyen, önként feladják a saját szabadságukhoz vezető utat - mások viszont foggal-körömmel ragaszkodnak ehhez. ez talán már a megszületésünkkor eldől. akkor kezdődik ez a rabság. a körülmények, a szülők, mind hatnak rád, ragaszkodj későbbiekben a jogaidhoz. vannak helyek, ahol nem mernek vágyni a jogaikra az emberek, mert megtorolják az ezirányú törekvéseiket. csak körülnéznek, itt is láthatunk olyan embereket, akiktől elvették ezeket az alapvető emberi jogokat. csak jól ki kell nyitni a szemed. a tanárok, a vallási vezetők - a barátok, vagy akiket barátainknak hivjuk - hatnak ránk, miután elkerülünk a szülői háztól. hát, a szüleink a saját akaratukat erőltetik ránk, azt kell éreznünk, amit ők helyeselnek, gondoltak és elfogadtak. mindig azt kell akarnunk, amit ők is. elveszünk ebben a világban, ha nem tudunk jól szinészkedni. amikor mások erőszakkal kényszeritenek bennünket elfogadni az ő akaratukat, idővel behódolunk - látszólag. nem is tehetünk mást. bár szerintem ez egyfajta gyilkosság. és a szüleink, akiket a legjobban szeretünk, mosollyal az arcukon taposnak belénk, nyomoritják meg a lelkünket, ölnek meg, anélkül, hogy tisztába lennének azzal, amit tesznek. 

ma az időment múlattam egy parkban, a padon. hátradőltem, unatkoztam nagyon. a fákat, az embereket néztem - vakon. találgattam, hogyan fognak meghalni majd egy szép napon. 

no one's land.

megszülettem és halálra itéltél. nem hibáztatlak. a tested dolgozik naphosszat, a kezed megágyaz éjszakára, a lelked fárad, sose pihen és már te sem mosolyogsz. de nem hibáztatlak a fájdalmaimért. az áruházakban, a parkokban üvöltsünk bármilyen hangosan, szótlanül szenvedünk itt, senkiföldjén. 

ugyanaz.

nyüszitve, vacogva. kiszolgáltatva, megalázva. tehetetlenül, ragaszkodva. megrémülve és becsapva. --- születés és halál. a kettő ugyanaz. 

most el fogok mondani egy történetet az életemről, ami nem felelt meg nekem. a dolgok olyan rossz ra fordultak, hogy semmi mást nem tehettem.  körülöttem mindenki csak kacagott. nem csoda, hisz a bohócuk vagyok. egész életemben a butát játszottam, de akkor miért érzem ilyen rosszul magam? népszerű lettem, mindenki megismert az ördögszarvról, amit viseltem. döntöttem, elhagyom ezt a mocsarat, hiszen semmi sincs, ami itt tartana. és felkapaszkodtam a hegyekre, körbevitorláztam az óceánokat, kereszülvágtam sivatagokon. az egész világot megismertem. a világtól elfordulva meditáltam, mocskos elmém megtisztitottam. el fogok inditani egy új vallást, mert lelkeket akarok menteni. igen, ez egy elhivatás. mikor szülővárosomba visszatértem, még nem ismert rám senki sem. ez a világ az én szinpadom, bár közönségem kezdetben elmaradt. akkor új szimbólumokat emelünk, és közös erővel a halált előzzük. a követőim mind hinni fognak bennem, amikor beszélek, már nem nevetnek. amikor öregebb és bölcsebb leszek, és a vallásom a világon elterjedt, azt fogom mondani, csak vicc volt. becsaptalak benneteket, én az ördögszarvas bohóc. amikor az utolsó lélekzetet magamhoz veszem, a hiveim nem fognak sirni. tudni fogják, hazudtam nekik, hiszen az istenek nem halnak meg sohasem.


őmégcsakmost14. 

7pillanat..

az első pillanat, mikor megszületsz, társunk leszel egy idegen világban. a második pillanatban lassan felcseperedsz, s tágra nyitott szemmel rácsodálkozol a világra. a harmadik pillanatban még túl fiatal vagy, hamis álmokban hiszel, rossz utakra kalauzolnak. a negyedik pillanatodban magányos leszel, mint egy kő, társat választasz magadnak, hogy szerethesd mindörökké. az ötödik pillanatoban ezrek ellen küzdesz, és bár egyedül vagy, segitségre mégsem számithatsz. a hatodik pillanatban tested láthatatlan lények kinozzák, gyötrik, tiporják, megmarkol az idő vaskeze. a hetedik pillanatban meghalsz. mi elfelejtünk. 

resignation

fogcsikorgatva születünk és rettegve halunk meg. ki az, aki képes kieszelni ilyen kegyetlenséget? megragadom az alkalmat és üzennék a Tervezőnek: a terved jól sikerült, igérem, nyom nélkül eltűnök. 

csendes megadással sodródunk tulajdon halálunk felé. örjöngő vadállat a ketrecében. halálra vagyunk itélve, remélem valaki azért jól szórakozott. a világ egy kultúrált vágóhid. sorban állunk, jól öltözött állatok. senkit sem hibáztathatok. ravasz isten, és mi, tudatlan barmok. 

never.

egyszer, ha igazán egyedül vagy, nézz önmagadba mélyen és mondd ki azokat a szavakat, melyeket magadnak bevallasz, de másnak sohasem. egy egészen apró fájdalom jelenik meg a lelkedben, melyet nem irthatsz ki már többé soha. 

zöld kabát

becsaptalak és megaláztalak, legvégül elhagytalak. ha tehettem, a szived összetörtem, mikor kellettem, inkább megszöktem. kinevettelek, ha igazán szerettél, imádtalak, ha értem könnyeztél. könyörögtél? megvetettelek. kinoztalak, hogy egy kicsit szeresselek. 

hibáztatsz? többet ne remélj! a tegnap elmúlt, ilyenné te tettél.  

valaha testem feszült a dühtől és vicsorogva dobálóztam a szavakkal. boldog voltam, szemben álltam a világgal. ma óvatosan formálom a szavakat, mert tanulok a hibáimból. 

tudom, lehetetlen válaszolni egy kérdésre, melyet nem tett fel senki sohasem. szeretnélek elfelejteni, de nem tehetem . valaki tüzes késsel belémvéste a nevedet.  

الحبيب

voltam már fenn és egészen lenn. volt olyan is hogy pénzem volt és már sokszor egészen elfogyott. de hirtelen minden megváltozott, mióta a tiéd vagyok. ma én vagyok az ételed és én vagyok az italod. de egy napon elfogyok és akkor biztosan meghalok. 

minden reggel meghal az éjszaka, de ő mégis kineveti a hajnalt. el kell előle rejtened a napot, én már átjutottam, mégis ittvagyok!
kerestem a gyöngyört, a kincsedet, sirtál értem, mégis elfelejtettelek, hiszen nem találtam mást, csak a szerelmedet.
percek, órák, napok, heteg elmúlnak de várj türelmesen. ha a távolban egy ajtó kitárulkozik juss át, gyere utánam te is! 

Sigh.
Relief.
Freedom.
Opportunity.
Peace.
Quiet.
...
Boredom.
Anxiety.
Hate.
Frustation.
Thoughtful.
Stinging.
.
.
.
(I-won't-ever-say-out-loud-I-miss-him-but-I-do.)

49 percent motherfucker, 51 percent son of a bitch. 

már rég a zene határozza meg a hangulatomat, az érzelmeimet, egyszerűen az életemet. már nincs az az elbaszott dolog, ami elvehetné a kedvemet. a zene nem változik úgy, ahogy az emberek, a zenének nem kell vigyázni az érzéseire, zenéből olyat kapsz, amit vársz meg amit akarsz. a zene nem kétszinű, nincsenek hátsószándékai, nem támad hátba.  a zene az egyetlen dolog az életben, amit szeretek és megtűrök magam mellett. ha nem lenne, akkor egyszerűen üres lennék. a zenétől megkapom azt a szeretetet, amit a többiektől elvárnék. ha foglalkozol vele, akkor meg lesz a gyümölcse, ellenben az emberi kapcsolatokkal. mindegy mennyit teszel oda magadból, akár testileg, akár lelkileg, soha nem leszel elég erős, soha nem leszel elég jó. kompromisszumok, veszekedések, és mi lesz a végén? semmi. elpazarolt időnek érzem az időt, amit az emberi kapcsolatok épitésére szántam. 

mondtam már hogy indián vagyok ?

igen, biztos csak túl vagyok dramatizálva.

ez igy tökéletes

végre kitört a boldogság és ezt csakis NEKED köszönheteeem! 
jöttél és feldobtad a napomat, már végre nem fetrengek depresszióban. 

handlebars

i can ride my bike with no handlebars. 
look at me, hands in the air like it's good to be alive and i'm a famous rapper even when the paths are all crookedy.
i can show you how to do-si-do, i can show you how to scratch a record, i can take apart the remote control and i can almost put it back together. 
i can tie a knot in a cherry stem, i can tell you about Leif Ericson. i know all the words to 'De Colores' and 'I'm proud to be an American.
Me and my friend saw a platypus. me and my friend made a comic book and guess how long it took. i can do anything that i want, cause look  
I can keep the rhythm with no metronome and i can see your face on the telephone.
Look at me, just called to say that it's good to be alive in such a small world. i'm all curled up with a book to read. I can make money, open up a thrift store. i can make a living off a magazine. i can design an engine 64 miles to a gallon of gasoline. i can make new antibiotics. i can make computers  survive aquatic conditions. i know how to run a business and i can make you wanna buy a product. movers, shakers and producers, me and my friend understand the future. i see the strings that control the system and i can do anything with no assistance. cause i can lead a nation with a microphone, and i can split the atom of the molecule. 
look at me driving and i won't stop. and it feels so good to be alive on the top. my reach is global, my tower is secure, my cause is noble, my power is pure. i can hand out a million vaccinations, or let 'em all die in exasperation, have 'em all healed of their lacerations, have 'm all killed by assassination. i can make anybody go to prison just because i don't like them. and i can do anything with no permission, i have it all under my command. because i can guide a missile by satellite. and i can hit a target through a telescope. and i can end the planet in  a holocaust!

i can ride my bike with no handlebars, no handlebars...

baby darling doll-face honey. 

friends

napokon át rosszkedvű voltam, hagytam magam, ahogy Te is tanácsoltad. majd fokozatosan, egy-egy percre visszanyertem az életkedvem. aztán egyszer belémhasitott a tudat, hogy 'heeey, ez nem a világvége.' 
azóta ehhez tartom magam. mondhatjuk úgy, hogy visszatértem. sokkal jobb! most mintha a nap is kisütött volna. 

Friends  

köszönöm!