feet don't fail me now, take me to the finish line...

annyira sok ember beszél hozzám, de én egyet se hallok meg... erőteljesen a velem szemben álló személyre koncentrálok, és arra gondolok, hogy lehet elengedni valakit, ha közben ott van benned a harcos szellem, a küzdeni akarás. egyszerűen nem tudom felemelni a fejem, és ott hagyni. bárki képes rá, én nem. egyáltalán miért kell valaminek megkezdődnie, miért pazaroljam az éveimet tovább, ha úgy is abbamarad..

félek a szenvedéstől, a szomorúságtól. minél jobban el akarom kerülni ezt a két dolgot és a velejárókat azzal, hogy halogatom azt, aminek előbb vagy utóbb úgy is meg kell történnie.

miért nem tudok venni egy nagy levegőt, hogy lebukjak a víz alá.. miért van bennem ez az iszonyatos félelem, hogy nem tudok majd feljönni a felszínre, hogy nem tudok visszatérni onnan, ahol olyannyira egyedül vagyok, hogy csak a szívem dobogását hallom.

és nincs megoldás, nincs kiút, nincs hátsóajtó... there is no going back

I needed a happy ending and a new beginning

annyira nehéz belecsapni a közepébe, begépelni az első szavakat, folytatni ott, ahol abbahagytam.. hiányzik az az időszak, amikor tényleg sokat jelentett számomra ez a dolog, amikor még mindenen filozofáltam, gondolkoztam a mögöttes tartalmakon, még akkor is, ha csak egy darab kőről volt szó.

visszaolvasva az írásaimat, brutális hatással volt rám figyelemmel kísérni a saját tinédzserkori észjárásomat, azt hogy hogyan éltem át olyan dolgokat, mint pl. a szerelem..
mindenesetre úgy döntöttem, hogy a sok dolog ellenére, ami történik velem mostanság folytatni szeretném a blogot, leginkább azért, mert terápiás hatással van rám. amikor leülök a laptop elé és csak egy fehér lap van előttem, ahogy próbálok valami értelmes mondatot kipréselni magamból, leginkább befelé nézek, mint kifele és ez hiányzik a mostani életemből. hiányzik az, hogy leüljek és letisztázzam az érzéseimet, gondolataimat, hogy beszélgessek önmagammal. a másik oka ennek az, hogy hátborzongatóan jó érzés volt visszaolvasni az életemnek ezt a részét, és úgy érzem, hogy nem szeretném megszakítani ezt a folyamatot, már csak önmagam miatt sem. azt vettem észre, hogy akár egyetlen zene, mondat szó, vagy akár betű is fel tudja idézni bennem az akkori énemet és érzéseimet. tulajdonképpen erre a majdnem 4 éves blogra az életutam egy részének a megörökítéseként tekintek.

kicsit azt érzem, mintha beszippantott volna a nagybetűs élet, és mintha már kicsit sem figyelnék oda azokra a dolgokra, amik nekem fontosak voltak. egyszerűen megváltozott az értékrendem mindennel kapcsolatosan, új irányt vett az életem és ráleltem egy új életérzésre, aminek a megfogalmazása még folyamatban van..

lényegesen le vagyok nyugodva, mióta ennek az egy embernek szentelem lényem minden egyes porcikáját és rezdülését. segített túllendülnöm a 'lázadó korszakomon' és megnyitott egy új fejezetet az életemben. tulajdonképpen az ő oldalán éreztem először azt, hogy nő vagyok. ha úgy vesszük, neki köszönhetően értem nővé, és ezért örökké hálás leszek neki, a kapcsolat kimenetelétől függetlenül.

(a notes from the undeground elnevezés nem igazán érzem, hogy illene hozzám, illetve az elkövetkezendő bejegyzéseimhez (remélhetőleg), mivel kerülni szeretném a sötét, elvont dolgokat, úgyhogy úgy döntöttem, arculatot váltok.) 

A testem már nem létezik nélküle. Nem gondoltam volna, hogy ez ilyen. Hányinger, saját magammal szemben érzett undor, hatalmas űr. Képek, amiktől a gyomrom görcsbe rándul, az elveszett boldogság, amit egész nap úgy forgatok magamban, mint egy dugóhúzót, amit viszont nem húz ki semmit, csak egy vég nélküli csavar. Fájdalmat okozni magamnak az emlékekkel, ez az egyedüli módja annak, hogy vele maradjak.

I love him and that's the beginning and end of everything.

A moment i will never forget and this boy i will never leave

Im going the wrong way....again

I can't decide that meeting you was the tragedy of my life or the best thing that ever happened to me.
There are too many thoughts in my head and they make me feel spinning like a carousel. We always tell each other that we will never give up on our love and we will always be together. It's been 6 months and my feelings haven't changed for you. We care about each other so much but it's like you want to own me. Don't take the phrase 'I am yours' literally.
 I don't wanna lie to myself. I don't wanna lie to you. I just wanna be honest with you but it might be the end of us. Yes, I can see the end. Cause I don't wanna live my whole life in lie. We both know that we did awful things in our life. I don't wanna remind myself and you either. Despite the fact you always do. No matter what we are talking about we always end up arguing about something bullshit. You calling me child Im calling you motherfucker. That's how it usually goes. You go away and when you come back everything is good again. But not for me. There are so many thoughts i wanna tell you but i know that i cant cause we would start it all over again. It is annoying. Sometimes I hate you. Sometimes you make me angry. Sometimes you make me wanna hit you. Sometimes i feel like my head is just gonna explode. These are just feelings but i can't get rid of them cause i can't talk about them! You know if I am talking vulgarly it only takes a few minutes. But i don't need you to be huffy and angry. I NEED YOU to calm me down. To tell me sweet words.
I don't wanna admit it but I can see the end of it all. I know that we made a promise. And believe me I wanna keep it. But every time we look at each other I feel like I wanna die. Cause I lied to you and for that I will never forgive myself.I am screwing up everything. I don't wanna beg for second chances but I love you so much, I just don't wanna risk loosing you.
You are killing me and I am killing you. Everything would be so much easier if we didn't care of each other this much. And sometimes I am telling myself like 'oh fuck everything, i wanna get out of this alive.' But deep in my heart i know that i would be heart-broken as shit.
The worst thing of all this that you love me. I mean for real. No games, no lies. I can see it in your eyes, feel it in your pulse. Your words, your actions... I am not sure that i will find anybody like you. I can't compare you to anyone in my life. So despite all of these bad things i wrote before... You are still the one I love the most. And when we arguing I hate myself.. not you. Not at all.
So I guess it's time for me to be a big girl. I have to decide what to do. My feelings are always changing about our future. Sometimes I feel like being with you is a selfish thing. But most of the time it seems that there is hope for us. I am just hoping all the time.
 No matter what will happen, this was a lesson to be learned for me. No more bullshitting. No more lies. Just the truth.. straight to your face.

Ha Istent játszunk, nem kételkedhetünk magunkban.

The awkward moment when u realize he doesnt love u.

Makes u wanna die.

I'm a bitch? No, you're a bitch. Your mom's a bitch for having a bitch, your dad's a bitch for fucking a bitch. Now who's the bitch? Bitch.

No matter how many quotes and song lyrics there are, sometimes words just can't describe how I really feel...

Love is when you look into someone's eyes and see their heart.

The stars you see in the sky have already died, so while looking at the stars, you're looking into the past.

Pain is temporary, love is forever; don't make it the other way around.

Amikor eléred azt a pontot, amikor a bűntudat olyannyira felemészt, hogy szinte érzed, ahogy a csontjaidat marja, olyankor csak azt kívánod, bárcsak túl lennél már rajta, bárcsak gyorsan végezne veled. De nem, szépen lassan minden egyes porcikádban érzed, ahogy méregként szétárad a testedben, hogy sírni tudnál a fàjdalomtól és hogy legszívesebben kitépnéd a saját szívedet, odaadnád neki és azt mondanád, neked már nem kell. Ez az érzés szép lassan beépül az életedbe, kezdesz hozzászokni, egy idő után már nem is érzed azt a tompa lüktetést, azt a gombócot a torkodban, mikor a közeledben van. Már kezded jól érezni magad, már kezdesz felszabadultabbá válni, amikor jön egy újabb dolog, ami feltépi a régi sebeket, söt mi több, fokozza azokat. Egyre csak tornyosulnak a büneid, amíg a végén ki nem fakadsz magadból, térdre nem borulsz és könyörületért nem esedezel. Csak itt az a hiba, hogy az utolsó esélyeddel játszol és a fegyvert kivételesen a te fejedhez szegezik.

young in new orleans

sitting around the bars and at night walking on the streets for hours, the moonlight always seemed fake to me, maybe it was.

and the men and women....usually young and always white.
and I was always white and hardly charmed by the world.

new orleans was a place to hide. I could piss away my life, unmolested. except for the rats. the rats in my dark small room very much resented sharing it with me. they were large and fearless and stared at me with eyes that spoke an unblinking death.

that was plenty for me, that was enough..

there was something about that city, though it didnt let me feel guilty that I had no feeling for the things so many others needed. it let me alone.

sitting up on my bed, the lights out, hearing the outside sounds, lifting my cheap bottle of wine as I heard the rats moving around the room. I preferred them to humans...

being lost, being crazy maybe is not so bad if you can be that way undisturbed.
new orleans gave me that. nobody ever called my name.

no telephone, no car, no job, no anything.

me and the rats, and my youth, one time, that time I knew even through the nothingness, it was a celebration of something not to do but only know.

Published with Blogger-droid v2.0.6

beautiful man with dark eyes, when it comes time to use the knife, i wont flinch and i wont blame you. I wont blame you, instead i will remember the kisses our lips raw with love and how you gave me everything and how i offered you everything that was left of me, and i will remember your small room, the feel of you, the light in the window, your books, your clothes, our Turkish coffee our mornings our noons our nights our promises our bodies spilled together sleeping, the tiny flowing currents immediate and forever, your leg my leg, your arm my arm, your smile and the warmth of you who made me laugh again.  
beautiful man with dark eyes, you have no knife. the knife is mine and i won't use it yet.

I had to realize that it can all disappear so quickly: the dog, the man, the job, the front tire, the bed, the walls, the room; all our necessities - including love - rest on foundations of sand. and any given cause, no matter how unrelated: the death of a boy in Sudan or a blizzard in Omaha ... can serve as your undoing. everything is related to each other.

Published with Blogger-droid v2.0.6

there are worse things than being alone but it often takes decades to realize this and most often when you do its too late. there is nothing worse than too late.

Published with Blogger-droid v2.0.6