can't you see I'm trying I don't even like it, I just lied to get to your apartment. now I'm staying here just for awhile. I can't think cause I'm just way too tired...
said they'd give you anything you wanted.when they lied, I knew it was just stable children. trying hard not to realize I was standing right behind them.
can't you see? it's them it's not me. we're not enemies. we just disagree.. if I was like them all pissed in this bar. he changes his mind, says I went too far..
we all disagree I think we should disagree.

everybody knows where we're going.

FEAR
is nothing more than an obstacle that stands in the way of progress. in overcoming our fears we can move forward stronger and wiser within ourselves.

so CALM. THE. FUCK. DOWN. 

have no fear for when im alone
ill be better of than I was before

Ive got this life Ill be around to grow
who I was before I cannot recall

long nights allow me to feel Im falling
the lights go out.
let me feel im falling safely to the ground

ill take this soul thats inside me now
like a brand new friend ill forever know

Ive got this light and the will to show
I will always be better than before

long nights allow me to feel im falling
the lights go out
let me feel im falling safely to the ground...

egy dolog van, amire valóban érdemes játszani: Nyerésre.
az tényleg segít oldani a feszültséget. mindig az egyszerűségben rejlik a titok, akár a legmélyebb igazságokról, akár arról van szó, hogy valamit meg kell tenni, írni, festeni. az élet mélysége az egyszerűségben rejlik.
viszont a dicsőségből meg izgalomból nem jut mindenkinek. a dolgok hamar dügunalmassá válnak. felébredünk reggelente, kidugjuk a lábunkat a takaró alól, a lábfejünket a padlóra helyezzük, és azt gondoljuk: most mi a lófaszt kezdjek ezzel az egésszel ?

ott ültem abban a lakásban, körülöttem mindenki beszélgetett. szerencsés természetük volt. ha hozzám bárki szólt, én arra éreztem késztetést, hogy kivessem magam az ablakon vagy legalábbis lemenjek a földszintre. egyszerűen nem érdekelnek az emberek. lehet, hogy ez így van rendjén. az állatok viszont - a madarak, még a rovarok is - érdekesnek tűnnek a szememben. nem is értem hogy van ez.
a sok köcsög mind azt hiszi, többet tud, mint a többi köcsög és az ilyen helyek szép kis gyűjtőhelyei az ilyen alakoknak. én meg ott ücsörgök velük.

i'm a huge fan of silence.

az utóhatások között van jó pár, amelyik ahhoz is majdnem elég brutális, hogy egy meglett emberrel végezzen, különösen ilyen időszakban amikor mindenféle másoktól kapott tablettát is bekapkodok, és persze fel sem merül bennem, hogy rákérdezzek, mégis mik ezek. vannak éjszakák, amikor azt érzem, ha most elalszom akkor vége. úgyhogy egyedül járkálok egész éjszaka, a szobámból a fürdőszobába vonulok, aztán a fürdőszobából a nappaliba, a nappaliból a konyhába. kinyitom és becsukom a hűtőajtót, de hányszor. kinyitom a csapot, elzárom. aztán át a fürdőbe, ott is kinyitom, majd elzárom a csapot. lehúzom a vécét. a hajam piszkálom. levegőt veszek, kifújom. aztán mikor felkel a nap, már tudom, hogy minden rendben lesz. akkor lefekszek, a sötét sötétkék falak vigyáznak rám.

lábadozok.

ott sétáltam, abban az utcában. próbáltam mindent felidézni rólad. az arcodat, a szemedet, a szádat, a hajadat, ahogy mozogsz, ahogy beszélsz... mindenre emlékezni akartam, és mégse akartam semmire. kezdett az irányítás kicsúszni a kezeim közül, át is láttam, hogy ez a helyzet, de képtelen voltam visszafordítani a folyamatot. olyan érzésem támadt ettő az egész szartól, mintha tetőtől talpig valami nyálkás anyag borítana. egyszerűen sehogyse tudom levakarni magamról. se nem fagyos, se nem forró és mégsincs átmenet. csak ez a tompa lüktetés ami mindig itt van. annyira, hogy néha sikítani akarok, néha azt hiszem, haldoklok. és próbálom elfelejteni ezt az egészet, kiirtani magamból de nem tudom és csak émelygek tőle.
a megszállottságom egyszerű. nézem őt. sötét kontúrok. minden más amiben hiszek, szertefoszlik, ha csak láthatom, ahogy mondjuk eszik, vagy ahogy belép egy zsúfolt terembe. mint egy ostorcsapás. ennek ellenére úgy fogok elmenni mellette, hogy rá se nézek. úgy fogok elmenni mellette, olyan könnyedén, hogy attól magam is megrémülök.

nincsenek tudatában ezek semminek. csak élnek bele a nagyvilágba, tudni semmit se tudnak..

like everyone and trust no one.

valaki megkérdezte tőlem: 'mi a helyzet?' nem tudom, mondom, miért mi ? -érzéketlenítő állomás.
az emberek félnek itt éjfél után. vagy is csak én..
indiánok egy klipben, felvillannak, eltűnnek, felvillannak, eltűnnek.
kicsi a farkad és nincsenek golyóid - Haveeeer!

az az érzésem, hogy ez a kiválasztottak földje itt a szabadság földjén. ha nem is teljes meggyőződéssel, de hadd mondjam ki, az efféle emberek elég hülye benyomást tettek rám. mondanom sem kell, én semmiféle benyomást nem tettem rájuk..
már azt sem tudtam mit beszél, csak azt láttam hogy mozog a szája. nem volt vele nagy gond, ott volt és kész. mondjuk egy borotválkozás ráfért volna. számomra teljesen értelmetlen volt, tökéletes káosz. kezdtem belecsúszni abba a szörnyűséges, világtól elvágott állapotba. gyakran megesik, hogy bizonyos emberek társaságában, legyenek azok jók vagy rosszak, az érzékeim egyszer csak kikapcsolnak, elfáradok, hagyom az egészet a picsába. csak bólogatok. úgy teszek, mint aki érti miről van szó. nem akarom mégjobban megbántani de miközben próbálok kedves lenni, a lelkem egy lelki tésztaszaggató martalékává válik.

na jo mindegy.az agyam kikapcsol. figyelek. mondom FIGYELEK. néha reagálok valami 'aha'-t. úgyis tök hülye ahhoz, hogy észrevegye hogy nem vagyok ott. nincs felőle kétségem, hogy elképesztően érdekes dolgokat mondott, mert ugye mikor lebeg az ember, egy új dimenzió nyílik meg előtte és... erőteljesen a szemöldökére koncentráltam. (vajon milyen lehet egy rocksztárral dugni?)

kicsit kiakadtam, de közel se vagyok annyira megdöbbenve, mint amennyire meg kellett volna döbbennem.. gondolom.

gay fag is faggety gay who's the gayest gay fag of all the faggety gay fags

... and he's a homo.

they shit into my mind..

Adj nekem derűt és nyugalmat, hogy tudomásul vegyem mindazt, amin úgysem változtathatok, bátorságot, hogy változtassak azon, aminek a megváltoztatására képes vagyok, és bölcsességet, hogy mindig megmondhassam, mi a különbség a kettő között.

minden gyönyörű és semmi se fáj.

actually I'll never stop wanting you..

bennem olyan képek születtek, ahogy az emberek megőrülnek attól, ha városban élnek. képek szülőkről, akik annyira éhesek es kielégitetlenek, hogy megeszik a saját gyerekeiket. képek velem egykorú fiatalakról, akik felemelik a tekintetüket az aszfaltról és elvakitja őket a nap. ezek a képek velem maradtak nagyon hosszú ideig. olyan erőszakos és rosszindulatú képek, hogy hosszú-hosszú ideig mindent csak hozzájuk tudtam viszonyitani.ha volt valami, amihez a lelkiállapotom kötődött, akkor ez volt. képek. aztán a jótékony sötétség.

semmi. semmi sem tesz boldoggá. nem szeretek semmit - nem akarom, hogy izgasson bármi is. ha izgatnak a dolgok, akkor csak rosszabb lesz, akkor csak még valami miatt kell aggódnom. nem annyira fájdalmas, ha nem izgat semmi.