lépten nyomon, lélek nyomon, lélekdonor, élek komor, léleknyomor
véres szavak, mér alszanak, apró vágyak, hagy próbáljak
szemed színe, felszíne, állítom, hogy fekszik-e
Halálország, jutalom, lét értelmét kutatom

tudattalan, untalan, soron kívül önmagam
hozzájárul, tartozik, vitatottan vitatkozik
ész megálló, végállomás, ásít látom, látom ás
egy levegőt vesz, kettőt kap, a halhatatlan ettől hat. 

gyógyszer élet, halál, betegesen él-e talán
vihar, szélcsend, idézet, kapcsolatok, színészet
kertesház, kirakat, pillanatból kiragad
kicseréled a régit újra, visszanézed, jöhet újra. 

megszólalt a telefon, és ő már tudta, hogy elölről mindent újra. szűk pupilláján keresztül figyelte a tájat, ami mindig ugyanaz, és mégis más. föld alá ülve tudatosul benne a tény.. felébredt.

éberen, saját maga mellett haladva megy tovább a megérkezésig. első lépésként kinyitja az ajtót, és beletesz mindent, ami az övé, majd felmegy és pár óra önkívületi állapot következik. ez azért van, amiért egyszer ez volt, csak ő erről még mit sem sejt. az idő pontos eltelte után telik le az idő többi része, ami mindig más, mégis ugyanaz. hiába, van ami nem változik...

és ekkor a végére ér, csakhogy ez egy parányi részlet, nem teljes vég. az majd odébb lesz, addig is várja, hogy a föld üljön alá, más menjen mellette és hogy az a bizonyos ajtó végre kinyissa magát. 

képzeld azt, hogy a világ melynek te is szerves része vagy és leszel is mindig, sosem létezett és sosem fog létezni mindaddig, míg azt nem álmodod, hogy felébredsz. és hogy mi lesz ekkor, hát semmi, mondhatnám. de milyen az a semmi? egy nagy csend, sötétség? de ha jobban belegondolsz a csendet és a sötétséget is érzékeled, tehát biztosan állíthatod, ezek nem jellemzik azt a légüres teret, melyről mi most szót ejtünk. ugyanis a szóban forgó üresség nem létezik, csak egy kitalált fogalom a te kitalált világodban. és ha te is ki vagy találva? mi van, ha te sem létezel, te is csak a nem létező semmi része vagy, mely egy számodra ismeretlen, sőt elképzelhetetlen személy fejéből pattant ki. ez a személy mit sem sejt rólad, és te sem sejtesz semmit se, hisz te csak egy agyszülemény vagy, merő gondolat, egy álom része, melyből majd felébrednek, és te megszűnsz. újból semmi leszel, amit ismétlek, nem létezik. de ha semmi sem létezik, akkor mi honnan tudunk rólad? rólad és a téged megalkotó egyénről, aki most mélyen alszik és minket figyelmen kívül hagy. na igen, ez itt a megdöbbentő. ha mi is egy tétel szereplői vagyunk, akkor hogy lehet, hogy az illúziót keltő fél nem tud rólunk és mi, mégis tudjuk, hogy ő létezik. talán mi vagyunk minden forrása. lehet, hogy akit mi a „megálmodónak” hittünk, puszta feltevés, egy hipotézis? és mire jó ez? kitalálni téged és őt? erre csak te tudod a választ. és tudod miért? mert te vagy mindennek az oka, eredete és miértje. miattad vetődnek fel a kérdések és miattad nincs válasz. te vagy a semmi, mely mindent elemészt és létezhetetlenné tesz. és egy szép napon felébredsz… nehéz elképzelni mi? hát persze, hisz téged, nincs aki, megálmodjon, mert te álmodod saját magad, és ez az álom sosem ér véget, hisz valaki, akiről most már tudjuk, hogy te vagy, mindig álmodik valamit, amiben te, azaz az általad keltett világ, melynek te, ő és én is része vagyok egy örökkörforgásban zajlik mindaddig, míg… és itt eltűnik a kérdőjel. nincs idő, hisz nem tudhatod melyik álomban vagyunk, ha álmodsz is egyáltalán valamit.

délután a parkban

volt egyszer egy kisfiú, aki találkozni akart Istennel. tudta, hogy hosszú az út odáig, úgyhogy bepakolt a táskájába egy csomag csokis kekszet meg egy nagy üveg kólát, és nekivágott. 
három háztömbbel odébb találkozott egy öreg nénivel. a néni a parkban ült, a galambokat figyelte. a fiú letelepedett mellé, és kinyitotta a táskáját. inni akart egyet, amikor észrevette, hogy a néni biztosan éhes, és megkínálta csokis keksszel. a néni hálásan elfogadta, és rámosolygott. olyan kedves volt a mosolya, hogy a kisfiú újra látni akarta, ezért megkínálta kólával is. a néni megint rámosolygott. a kisfiú nagyon boldog lett!
egész délután ott ültek, majszoltak és mosolyogtak, de egy szót sem szóltak.
miután besötétedett, a kisfiú rájött, hogy álmos, ezért felállt, hogy hazainduljon, de pár lépés után megfordult, visszaszaladt, és megölelte a nénit. ő válaszul minden eddiginél szebben mosolygott. 
amikor nem sokkal később benyitott a lakásukba, édesanyja meglepődött örömteli arckifejezésén. 'mit csináltál ma délután, ami ilyen boldoggá tett?' kérdezte tőle. 'Istennel ebédeltem' válaszolta, de mielőtt az asszony újra megszólalhatott volna, hozzátette: 'képzeld, olyan szépen mosolyog, hogy olyat még sohasem láttam!'
közben az idős néni szintén békességet sugárzó arccal tért haza. a fia meghökkenve kérdezte: 'hol jártál, mama, hogy ennyire boldog vagy?' - 'csokis kekszet ettem a parkban Istennel' felelte, de mielőtt a fia bármit szólhatott volna, így folytatta: 'tudod, nem is gondoltam volna, hogy ilyen fiatal!'

Julie A. Manhan

filmszakadás

 

 
elkezded ezt a filmet, amiről nem tudsz semmit, csak azt tudod hogy nagyon vonz téged. elkezded.. egyre jobban belemerülsz. kezdetben vígjátéknak tűnik, aztán egyre jobban bonyolódnak a szálak. kiderül hogy van ebben egy kis romantika is.  egyre jobban benne vagy, érzed hogy nem tudsz felállni mellőle, már majd' bepisilsz, de kíváncsi vagy, hogy mi lesz belőle. aztán filmszakadás..

...

türelem, elmúlik. (kulcsfontosságú szavak az élet útmutatójához)

kimész pisilni. visszajössz. semmi.
készítesz egy kakaót. visszajössz. semmi.
készítesz egy szendvicset. visszajössz. semmi.
belegondolsz, hogy nem érdemes itt ülni a hangyás TV előtt és pocsékolni az idődet. de azért reménykedsz.
épp eszed a szendvicsedet, iszod a kis kakaódat, kezedbe veszel egy újságot. kezded magad jólérezni. kezded elfelejteni a film szálait, történéseit, meg az egész hangvételét. csak annyit tudsz, hogy jó volt, tetszett és kíváncsi lennél a folytatásra. de ha nem, hát nem. elfogadod. már azon vagy, hogy beraksz egy másik filmet, vagy csak egyszerűen kikapcsolod a TV-t.

aztán hirtelen elkezdődik.
annak ellenére, hogy kihagytál egy csomó részt és érzed, hogy mindjárt vége, próbálsz belerázódni, felvenni a ritmust. mindezt azért, mert reménykedsz és vágysz a folytatásra. 
De nem.
a szálak látszólag kibogozódtak és minden rendben van. a film - még akkoris, ha befejezetlennek tűnik számodra - véget ért. nincs már folytatása. 

különös üresség költözik beléd, nem tudod elmondani, hogy megérte megnézni vagy sem.  kérdőjel leszel. csak azt tudod hogy a filmszakadás előtti részt nagyon élvezted és végülis az adta az alapot a filmünknek. kérdőjelből átalakulsz ponttá. igen, egész jó film volt, csak kár a filmszakadásért, és kár azért hogy egyáltalán vége lett.

az élet egy film.. Te is egy film vagy.. és az a fáradt kéz, amiről már beszéltem, elteszi a tekercseket egy dobozba és ráhajtja a fedelet.

Mona Lisa, mi van a zsebedben? ez jár az eszemben. gyanús vagy te nekem. kérlek mondd meg nekem miért vagy olyan boldog fenn a kereten. 

mondd meg nekem hogy mennyit kell még várnom arra, hogy megtudja hogy mitől mosolyog a Mona Lisa, hogy miért mosolyog úgy mint egy szép piros alma, miért nem fagy le arcáról a mosolya? miért van olyan érzésem mintha már láttam volna ezt a nyugodt mosolyt, ami tükröződik róla, pedig köztudott hogy nincs mosoly két egyforma. legfeljebb ha be van... mivan?!

(azt a büdös kurvát! hát beszarok, hey!)

a Mona Lisa be van szívva!

hey, nézzél már a képre és eszmélj fel végre, az előzmények biztos nincsenek megfestve.
behódolt előtte már a föld, lenyűgözött mindenkit egy vászonra festett hölgy. Mona Lisából sztárt csinált egy pár gramm zöld.  a képmérték pedig drasztikus méretet ölt. valaki ezért már ember életekre tört. valaki, hogy ellopja még embert is ölt. valaki még hamisítványnak is bedől. de Mona Lisa egy van, kinek mosolya örökzöld. 

nézzél fel a képre és eszmélj fel végre, a Mona Lisa már kurva biztos hogy be van tépve. 

dedicated to nobody

a fekete hátizsákom megtelt összetört álmokkal.. 4000 forintból kell kijöjjek egész héten. soha nem mondtam semmi elégedetlenségre utaló szót. mondani nem mondtam, de ezerszer gondoltam. 
és most elmegyek itthonról. 

itt az árnyékban úgy érzem biztonságban vagyok és szabad. 
nincshová mennem, de nem maradhatok ott, ahová nem tartozom. 

2 hónap telt el és kezd hideg lenni. tudom, nem vagyok elveszve, csak egyedül vagyok.  de nem fogok sírni, nem adom fel, nem mehetek vissza most.

a reggel első sugarai egyenlőek voltak számomra a megvilágosodás sugaraival. rájöttem ki vagy te valójában. 
mutasd meg az árnyékot, ahol az igazság hazugságot jelent. sokkal több félelem van az üres szemeidben, mint gondoltam.



sok időt töltöttem azzal, hogy köveket dobáltam az ablakodhoz.. aztán az idővel rájöttem, hogy az ajtón soha nem is próbáltam bekopogtatni. 

Dear John, 

i'm miles away from where you are
i lay down on the cold ground
and i pray that something picks me up
and sets me down in you warm arms.

mindig úgy csapsz le rám, mintha pontosan tudnád, hogy mit miért csinálsz. de ez kezdetben volt áttörés, ez hozta ki belőlem mindig az izgalmat. ez hozta felszínre bennem az elsüllyedt földrészeket.
de most aztán elkövetkezett az igazság pillanata. Veled a világ baby, de hol is vagy te most? mihez kezdesz? rávetted a lányt, hogy szeressen. akkor hát: szereted őt vagy nem?
És bizony, itt kezdődik számunkra a probléma. Ami az áttörés után van, az maga az elidegenedés. ha az ember egyszer kiszakadt, odakint elég kietlen minden. a lázadó elszigeteli magát. Nem léphet be újra. Rohadt egy helyzet a Jézus Krisztusé : egyedül abban a nagy kertben!

újra itt a régről ismert barátom, a 180fokos fordulat. 

Horoszkópom:
Akarata ellenére kínos helyzetet teremt maga körül. Ma Önnek is hevesebb a vérmérséklete a szokásosnál. Sok erőre és önfegyelemre lesz szüksége, hogy helyrehozza azt, amit elrontott.

félelmetes. 

egyszerűen nem bírom követni, annyira túl egyszerű, hogy már bonyolult és mégis érthető.. de akkor miért nem vagyok a helyzet magaslatán ?

yesterday doesn't mean shit. what's over is over and nothing between. 
NO rewinding time.
reliving old reviews is a useless tool of confusion.
don't hold you breath for the turn around; come into the world of endless odds. 
they'll tell you about your fault and in time you'll face the darkness. but darkness is a friend to you; embrace it and fly through the madness. 
yesterday don't mean shit, cause tomorrow is the day you have to face. 

you protect yourself and I'll keep it to myself. 
it can only be that way, yeah!

utazol. beletaposol a fékbe, rám gondolsz. én vendégül látlak újra.
elindulsz. kavarognak a fejedben a gondolatok.
ajtó, mely számodra mindig nyitva áll.
megérkezel. üdvözöllek. 

az emberek különösek, ha idegen vagyok a számukra. elfordulok, ha csak rám néznek, félelem nehezedik a vállamra. egyedül vagyok. 
olyan különös, a madarak akkor is repülnek, ha te nem nézed őket. jobban látnálak az ellenfényben és emlékeznék a nevedre, ha nem lennél - velem. 

nyüszítve, fogvacogva. kiszolgáltatva, megalázva. tehetetlenül, ragaszkodva. megrémülve és becsapva. 

emlékszem. egy éjszaka féltem, és a párnámat szorongattam rosszkedvűen. le sem hunytam a szemem, miközben a nehéz percek elillantak. akkor döbbentem rá, hogy a hajnalra mindig nappal jön, és a nappalra pedig éjszaka. és én egy napon meghalok, és nem lehetek itt többé soha. 

s o h a

még annyi mindent mondhatnék neked, mégis hónapok óta csak egy dolog fogalmazódik bennem - csak egy aprócska hazugság - 'már megtanultam élni nélküled.'

vártam rád évekig, és nem számoltam a perceket, órákat, a hosszú éjjeleket, nappalokat. valóban szerettelek, pedig nem akartam fájdalmat, kínzó magányt, önző vágyakat. álmodtam rólad, egy megtört szívet vissza kellett adnom. keserűen ébredtem, nem volt kit vigasztalnom. még ma is emlékszem rád, higgy nekem.. nincs mit tennem, hisz már minden büszkeségemet feladtam.

valaki arcára fagyott
boldog mosoly vagyok

azt mondtad, szeretsz, de már nincs miért maradnod. nem történt semmi sem, mégis minden megváltozott. féléve csak felejteni tanulok, de a hibáimból nem tanulok. nyerek, és veszítek, alulmaradok. mégis továbbvívom a harcaimat és nem veszem észre, hogy csak a fájdalom más, a többi ugyanaz.

http://www.youtube.com/watch?v=wNCNfaY0Y-A&feature=related

and i quite enjoy your suffering