welcome home; again

a sok negativ-, de még több pozitiv tapasztalat ellenére igyekszem visszazökkenni a valóságba, mintha épp egy álomból ébrednék fel. nem tudom eldönteni, hogy ez egy lidérces álom, vagy olyan amibe a hercegnő is békalesz. 

a sok kudarcot, veszekedést és energiapocsékolást magam mögött hagytam görögországban. (talán kellett ez az út, hogy megtudjam ki is vagyok valójában, mindenképpen tanultam belőle és ezért hálás vagyok nekik, akár tettek valamit, akár nem) és már csak egy dolog számit nekem, mégpedig az hogy

végre
újra
ébren vagyok köztetek!!

azt kell hogy mondjam..
te aztán tényleg
átkozottul
kemény vagy
..

tesla

http://www.youtube.com/watch?v=U5wtz9Ya9Gw

annyira a szívemből szól :')

fekete-fehérben álmodom már nagyon régóta.
tudod, nem mindig csaptam oda, de az élő napjaim már elmúltak. azon gondolkodom, hol rontottam el az egészet. ebben a lyukban élek már nagyon régóta. úgy érzem, ide tartozom.
ne nevess - te lehetsz a következő. mintha nem volna semmid, amit ne akarnál elfelejteni.
azon gondolkodom, miért mentem ilyen messzire. csak ezt a sárkányt kergettem a  ház körül, pedig nincs autóm. szóval most azt mondod ez a lelkem gyengesége. igen, mielőtt leírnál jobb, ha körülnézel azok között, akiket ismersz.

erős vagyok
erős vagyok
erős vagyok-
de mégis fáj
mikor teljesen egyedül vagy.

a kérdések feltételével az a gond, hogy az ember néha olyan válaszokat kap, amiket nem akar hallani.

igen. újra egyedül. talán én akarom hogy így legyen? talán nincs választásom? talán nem tudom? talán csak azért teszem fel magamnak ezeket a kérdéseket, hogy halljam a saját hangom?

PASIK = GOND

mi a fasz volt ez?!

a szerelme olyan, mint egy úszómedence, eljön a tél és semmi hasznát nem veszed;
a szerelme olyan, mint egy öngyilkosság, elveszted a hited és elveszi az életed;
a szerelme olyan, mint egy körhinta, körbe-körbe forgat, majd kiüt;
a szerelme olyan, mint az olcsó alkohol, eljön a reggel és semmire nem emlékszel;
a szerelme olyan, mint egy álnok macska, először barátságos, de később nevet rajtad, először édes, aztán elállítja a lélegzeted;
a szerelme olyan, mint a csillagok odafönt, vezetniük kéne, mégis magadra hagynak;
a szerelme olyan, mint Jézus Krisztus, nem számít mennyire hiszel,
úgyis a kereszten végzed majd!

gonosz kicsi arcok. itt ülök a sötétben.. hagyom, hogy az őrületem elszaladjon . gonosz kis arcok bámulnak rám, a végzetemről dalolnak. tudom hogy nem valódiak; és tudom hogy nem vagyok őrült. mert ha őrült lennék, akkor mindegyiknek nevet adnék.

miután..

előfordult már veled, hogy megszóltak pusztán azért, mert túl hangosan hallgattál zenét? hogy lehet egy ilyen csodálatos dologtól bedühödni ? ha egy jó lemezt hallgatsz otthon és jön a szaros seggű szomszéd, hogy nem hallja tőled a tévét, akkor miért a te zenédnek kell megsínylenie azt, hogy ő bámulhassa a tévéjét? a szomszéd bekaphatja!

a zenét cenzúrázzák! a dalszöveg nem tartalmazhat olyan szavakat, mint 'szar', 'húgy', 'bazdmeg' vagy 'fiszem-faszom belebaszom' - legalábbis akkor nem ha azt akarod, hogy a számot játsszák a rádiók, és árulják a boltokban. vannak tiltott dolgok. ha azt akarod, hogy a tévé leadja a videódat, nem viselhetsz bizonyos tipusú ruhákat, nem mutathatsz fegyvereket vagy hullazsákokat. ennyire veszélyes dolog  a zene? veszélyesebb, mint a halál, a gyilkosság, az öngyilkosság, a nemi erőszak, ami a tévéből, a filmekből ömlik ránk, szünet nélkül, folyamatosan? rajta, írj egy kis dalt ezekről a témákról, és meglátod, egyetlen rádió sem fogja lejátszani. még az otthoni cuccodon se hallgathatod meg, mert jönnek a szomszédok, hogy hé, kibaszott hangos! nagyon nagy erő van ám a zenében, de ez így van jól. másképp nem is érdekelne. az emberek? seggfejek. a zene? az nem..

Veronika meg akar halni: egyik legjobb könyv, amit olvastam. az átlagos gondolkodású emberek a címről itélnek, és azt hiszik, ez biztos egy elborult könyv. de tudod, hogy engem naggyából az elborult, beteg dolgok érdekelnek. hiányoztok. annyi minden történt velem az elmúlt (?) 2 napban. teljesen elvesztettem az időérzékemet. elgondokodtam, hogy leírjam-e azokat a dolgokat, amiket átéltem, vagy ne.. szóban talán nagyobb hatással lesznek rátok. 

welcome

végre megérkeztünk. ha azt mondom, hogy az út szörnyű volt akkor enyhén fejeztem ki magam. először is: az út teljes egészében
az ölemben tartottam a gitáromat, mint valami kisgyereket. a csomagtartóba nem mertem berakni, mert túlságosan nagy érték - legalábbis számomra
- ahhoz, hogy ráessen valami és összetörjem. kicsit úgy éreztem magam, mint egy csöves narkós, akinek csak a gitárja van.
31 órája semmit sem aludtam. nappal még valahogy elvoltam a buszon, a többiek(2 lány, 1 fiú. róluk majd később.) szórakoztattak a hülyeségeikkel, de éjszaka, mikor mindenki aludt
nem tudtam mit csinálni. egész éjjel a teliholdat bámultam.. végig ott volt velünk. igazán felemelő érzés volt, mintha figyelne minket.
és kicsit olyan érzésem volt, mintha vigyázna ránk. ez lehet, hogy csak a velvet underground heroin című számának a hatása volt. egész éjszaka azt hallgattam.
nagyon megszerettem a számot, meg úgy az egész bandát. nem tudom milyen kategóriába sorolni őket, van benne valamiféle összevisszaság, de ez csak még dögösebbé teszi a zenéjüket.
lehet, hogy egy normális ember számára ez 'zaj', de a magamfajta elbaszott személyeknek ez maga a megváltás. komolyan, hallgassátok meg! rávagyok kattanva, ennyi.
de gondolom most kurvára nem a zenéről akarok írni, szóval képzeljetek oda egy nagy zárójelet.
éjszaka, mikor nem tud mit csinálni az ember, elkezd mindenféléről gondolkodni, például: milyen jó lett volna repülővel jönni.
beindult a fantáziám és hirtelen egy repülőgépen találtam magamat.
amikor az ember egy repülőn ül 12 000 m magasan a levegőben, kinéz az ablakon, a jövőjén tűnődik és azon, hogy az mennyire fényesnek látszik,
vagy csak nézi, amint az esőcseppeket különböző alakúra préseli a levegő 650 km/h-s sebességnél, nos, az élet szépnek tűnik.
Minden biztonságosnak tűnik, az öv becsatolva, az ember hátradőlhet.Aztán az oxigénmaszkok leesnek, a repülő megremeg, és rázkódni kezd.
Mindenki kiabálni kezd, a csecsemőkből kitör a sírás, és épp időben kezdenek el imádkozni az emberek a közelgő bejelentés előtt, miszerint le fogunk zuhanni.
Abban a pillanatban, ahogy az ember élete lepereg a szeme előtt, hallja önmagát, amint azt mondja: 'Istenem, ha ezen átsegítesz,
akkor soha többé nem [hazugság helye].' És akkor a repülő orra fölemelkedik és a kapitány bemondja: 'Hűűű, ez közel volt, emberek.
Rendben vagyunk, harminc percen belül leszállunk, mindnyájan biztonságban vagyunk.. elnézést, ha valaki megijedt.'
Baaaaaaazdmeg. Most így belegondolva mégis.. csak jobb, hogy legalább földön vagyunk és nem a levegőben.
Az útról még annyit, hogy el voltam különítve a családomtól, mert fullra tele volt a felsőszint, és valakinek lent kellett aludnia.
Apa felajánlotta, hogy majd ő elül, de amikor ránéztem a társaságra, azt mondtam: inkább megyek én. Végülis 2 csaj és egy srác mellé kerültem.
Az elején eléggé.. hát, az igazat megvallva feszélyeztetetten éreztem magam, mivel úgytűnt ők már nagyon nagy haverok voltak.
Olyan furcsa stílussal beszéltek, pedig debreceniek voltak. Nem is értettem az elején, csak keveset. Aztán elkezdtünk beszélgetni, kicsit oldódott a hangulat.
A végére már olyannyira feloldódott, hogy egymás hegyén-hátán feküdtünk. Az izzadt testünk csak úgy ragadt a másikéhoz, de minket még az emberszag se érdekelt.
Vicces volt. Igazán... családias. haha
Az éjszakáról már beszéltem, olyan 5 körül a határnál felkeltettek mindenkit, onnantól kezdve nem aludtunk vissza. Nemmintha addig aludtunk volna valamit.
Csak feküdtünk egymáson.. tényleg NAGGYON poénos volt. Csak egy baj volt ezzel a grouppie-s felállással. Valamelyik nagyon nyomta a hugyhólyagomat..márpedig több mint 25 óra hugyozás nélkül
KEMÉNYdolog. 6 óra fele megemlítettük, hogy mindnyájunkra ráférne egy fogmosás, de egyikünk sem moccant meg. Kekszmaradványokat ettünk meg efféle szarokat.
Nagyon éhes voltam banyek, és az volt a gáz, hogy a többieknek is elfogyott a kajájuk, úgyhogy faszául elkezdtünk a többi utastól kérni, akik persze nagylelküen felajánlották a kajájukat.
Most valahogy már nem érzem azt, amit félórával ezelőtt: undorodom az emberektől. Ja.. jófejek.
A hely is kurvajó. Na most megyek egy kis random éjszakai röpizésre. Kajak csak a vizipipa hiányzik. Faszaaaaa.. majd jelentkezem. bye

mindenki rongybabává változott és varrótűk vannak a szájukban, és gyűlölnek engem, de nem érdekel, mert nálam van a kés!! Ahahahahahahahaha!!!

she puts her best

minden amit gondoltam magamról, az most megkérdőjeleződött bennem. semmi sem tesz boldoggá. olyan reményvesztett az egész faszság. mit gondoltam én? mit gondol magáról ő? nem fogok sirni, nem fogok panaszkodni. - inkább szétverem azt a mocskos pofáját. 

tudod, néha, ha nem ismerném jobban.. azt hinném, hogy meg akar ölni. de ez nem egy háború vagy egy pankrátormeccs. itt az egyedüli ellenséged te magad vagy a gondolataiddal együtt. arra gondolok, mi lett volna ha nem ismerlek meg. semmi..

nem vagyok képes arra, hogy ezt végigjátszam. úgyhogy elköszönök tőled. 

Örülök, hogy megismerhettelek. - Igazán, tényleg egy élmény voltál. 

És most tényleg pont van a végén. http://www.youtube.com/watch?v=PK4DeMYtumc              egyszerűen szenzációs ez a szám. 

insomnia

12:30: 'túlsokáig vártunk arra, hogy végül végignézzük, ahogy darabokra hullik az egész szar. ujraépiteni nem tudom, kevés vagyok hozzá. lehet nem is tenném meg mégegyszer. megspórolnék vele egy csomó időt, energiát, de legfőképpen fájdalmat. '

1 am: 'nem, ez nem lehet igaz. ez biztos, hogy nem a valóság, biztos hogy csak álmodom.. igen. csak nyugi, szépen átvészeljük ezt, hogy végül visszatérjek a valóságba, ami sokkal de sokkal kellemesebb.'

1:30 am: 'ezt kurvára nem hiszem el. ilyen nem történhet velem mégegyszer. tehetetlen vagyok már megint. ha tehetném foggal-körömmel harcolnék érte, hiszen ő hozzám tartozik. na jó, ez nem teljesen igaz. sose volt és sose lesz az enyém. nem is lelném benne igazán örömömet.'

2 am: 'csak igy tovább.. jó lesz. csak gondolj rá. ha megvan, magad elé képzelted, akkor mostmár sima ügy elaludni. kapaszkodj belé!'

2:30 am: 'ezaz.. már látom is. közeledik felém. már távolról felismerem bohém stilusáról, járásáról.. de azt a bizonyosat most nem emlitem. igen, már közel van. engem néz, de valahogy üres a tekintete. épp veszem a levegőt, hogy köszönjek neki, de akkor.. elfordul. továbbmegy. én megrökönyödve tátogok egy 'sziá'-t. ezt nem teheted meg velem. te ..                   hülye.'

3 am: 'most valahogy jobb mégis a valóságban lenni, de már nem nagyon tudok különbséget tenni az álomvilág és a realitás között. megszüntem gondolkodni.. ugyan, mit érek vele? nem látok a fejébe. csak könnyesen mered a szemem a sötétségbe. magam elé képzelek kis figurákat, amiket a szememmel követek addig, amig el nem alszok.. talán jobb, most nem gondolni semmire.'

3:30 am - 4:00 am:  'én én vagyok. ő pedig ő. semmibaj. minden rendben van. minden a régi. aludni akarok.

5 am: azt hiszem értelmetlen alvással próbálkozni, hiszen semmi sincs rendben, semmi se a régi. semmi értelme újra elaludni.' 



we've waited far too long to watch it all crash and fall through. so when you feel like shit u gotta keep on pushin'. if u saw the world through my eyes then you wouldn't feel so high rise. it's time to take a change, you gotta sit back and hold tight. there's forces working in our heads but we don't understand them, i need a map to find my way all the time. there's curses lurking in our heads but we don't want to find it. we need to come back down and face what we've become. 

the more i think the more i wish i'd pushed stop then hit rewind, what i would give to have a day back then when no one really cares, i remember when we all used to kick back, and take days off school, so many times i've smiled, many times i cried but never did we try, because there's forces working in our heads but we don't understand them, i need a map to find my way all the time. there's curses lurking in our heads but we don't want to find it. we need to come back down and face what we've become.               

BULLET
FOR
MY
VALENTINE



 

feels like they eye me.

kicsit olyan, mintha elzárkóznék a külvilágtól, hogy ne lássam, ahogy mások szenvednek. de amint kipillantok a valóságba a képzeletbeli kulcslyukon rögtön elszörnyedek és inkább visszamegyek. 
3 gyermekes anyuka, nem több 18nál, reggel 7kor iskolába indul, hogy megszerezze legalább az érettségit. a gyerekek apja legalább velük van, ez még egy jobbik eset. nah de itt a leszállás ideje, a kicsiknek ideje bölcsibe-oviba menniük. a legkisebb kislány, olyan másfél éves forma, sirva kiállt az anyja után.. aztán bezáródik az ajtó. az anyuka egy könnycseppet elhullajtva ül le. 
abban a pillanatban az élettől is elment a kedvem. az üvegfal mögött ültem, és bámultam. mást nem nagyon tudtam tenni. a tehetetlenség megfojt, pedig annyi ilyensorsú ember van. inkább nem veszek tudomást róla, úgy teszek, mintha nem is láttam volna ezt, csak a képzeletem szüleménye.. just like the time.

megvetem magam, amiért mindenem megvan. megvetem magam, amiért félek változtatni. megvetem magam és kész.

ur defences are on high

i know that i'm a selfish bastard but at least i'm not alone.
was it a dream? there is no evidence what proves it happened. believe me when i say goodbye forever is for good. 

olyan mint egy ördögi kör. komolyan én legszivesebben lehúználak a vécén a gitároddal együtt. bár, ahogy magamat ismerem pár napra rá utánad ugornék.  
tele van a zsebem tanácsokkal, mégis tanácstalan vagyok. a türelmetlenségem és a büszkeségem lesz egyszer a vesztem, azt már látom. túl büszke vagyok ahhoz, hogy kimondjam: 'szeretlek, azistenit. ' nem, ilyen nincs. 

sokszor megfordul a fejemben, hogy mit keresek még mindig itt? ugyanebbe a tetves országba, ugyanebbe a tetves városba, ugyanebbe a tetves utcába. a házat szeretem. elpocsékolt időnek érzem azt az időt, amit itt töltök, mikor tudom hogy lehetnék teljesen máshol. kérdés az, hogy megtalálnám-e a helyem. ugyanmár. ez nem téma. én? bármikor, bárhol. hiszen a '90-es évek hires new york-i mosolyával leplezem a magabiztos bizonytalanságomat, ami néha bizonytalan magabiztosságba tör át. 

az érzelmileg labilis kifejezéssel tudnám legjobban jellemezni ezt az állapotot, ami most van nekem.

feeling good

Muse - Feeling Good 

mást nem is mondhatnék(:

finally

jó látni hogy mindenkinek bőségesen osztogatom bölcs tanácsaimat, amik valamennyire bejönnek. nem mindig. bárcsak a saját házam előtt is igy tudnék sepregetni. próbálom elhitetni magammal hogy jólvan ez igy. de nincs. NINCS JÓL GODDAMNIT! 

olyan jó látni, hogy boldogok vagytok :')

zs. te meg többet érsz ennél. és fel a fejjel. don't you cry tonight, there's a heaven above you, baby. loveya

And you're so fucking brave behind that computer screen. so free of the blame when you can't hear me scream. and don't you pretend that you can't understand. when you sit up so high you just extend the fall. you know you never lost at all... don't say I'm not sorry when you can't see my eyes. I was too far gone to distinguish the lies. upset turns to rage and I spite you with this pen. but for now I am broken and the darks seeped in again. so don't tell me you hate me from behind that screen. don't tell me you hate me when you can't see me scream..

happen

all i've ever wanted, it won't happen. what's the fucking point of wanting it? it won't happen. and why won't it happen? you don't want it to happen. you told me that with your reaction. so fuck it all, i'll stop hoping it happens. i've hoped it'd happen at one point. that one day, it'd finally happen. but i found out it'll never happen. your words have proved that. i know it won't happen so i'll stop hoping it will. that's all.