kezdek hozzászokni ehhez a csodálatos valamihez. már a részemmé vált. nem akarom hogy vége legyen. olyan ez mint egy álom.. nem bírnám ki, ha nem lenne.
boldogság?! ha megkérdeznéd tőlem azt, hogy boldog vagyok-e valószinüleg igennel válaszolnék. de ha jobban belegondolok csak elégedettség tölt el. azt hiszem mindennek így kéne lennie, ahogy most van. de akkor miért nem érzek semmit?! nem érzem azt, hogy elszállok a boldogságtól. ezt valahogy sosem érzem. talán velem van a probléma. túl sokat akarok és túl gyorsan.
megőrít a csend. valaminek történnie KELL.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése