how can i pretend that i don't feel anything

Néha nem veszünk tudomást egymás érzéseiről. A sajátunkat is gyakran elfojtjuk. Talán jó is ez így. Van aki csak nehezen tudja kimutatni és van aki nem képes rá. Rá kellett jönnöm, hogy én az utóbbi kategóriába tartozom. Sokszor úgy érzem, nem tudom kimutatni rendesen a szeretetemet, azok iránt akiket igazán szeretek. A fájdalmat az esetek nagytöbbségében magamban tartom, csakúgy mint a gyűlöletet is. Bármilyen helyzetben képes vagyok felvenni a pókerarcot. De az ember addig-addig fojtja el, különféle okokból, amit őszintén érez, hogy egyszer robbannia kell. Vagy így vagy úgy de ki kell jönnie belőle. Csak az a baj, hogy belőlem többször tör elő a gyűlölet, mint a szeretet. És ha hagyom, hogy a gyűlölet vezéreljen, akkor előbb-utóbb torz lelkűvé válok.. lehet már azzá is váltam. A burok, amiben én élek, arra való, hogy távol tartsa a szomorúságot, de sajnos rá kellett jönnöm, hogy kizárja a boldogságot is. Mégpedig azért, mert kockáztatnod kell, ahhoz hogy boldog légy. Én gyáva vagyok ahhoz, hogy vállaljam ezt a rizikót.