all the pain that i feel makes me feel mean.

hirtelen azt éreztem, hogy lefelé csúszok egy meredek hegyoldalon, cserjékbe és bokrokba próbálok kapaszkodni de a kezemben maradnak, és én egyre gyorsabban zuhanok tovább. a szoba körülöttem lüktetni kezdett, a falak összehúzódtak és kitágultak.

those minutes where I'm alone, just me and my pillow. I think. a lot. I think about everything, anything. it varies from 'what am I doing with my life?' to 'did I have homework?'. the room is so silent, but my mind is so loud. It drives me crazy because the thing I would never think about, I think about. Sometimes I hate it because it brings up things I rather never think about again. The split second before sleep is the most active second in my life.
I want silence. In my mind, and on my mouth.

i kill people in my mind...

ezek kozul mar egyetlenegy is tobb lett volna a soknal.

REST IN PEACE AMY WINEHOUSE!

tudtam, hogy most éppolyan gonosz vagyok veled, mint amikor kigúnyolsz, ha nem tudom a jelentését valami egyszerűnek tűnő szónak. de van valami elbűvölő - habár beteges, tudom - a szivatásodban. valami olyasmi, mint amikor bogarakat kínoztunk. de most te vagy a hangya, a nagyítot pedig én tartom.

egész életemben kultikus imádattal szerettem őt. de abban a pillanatban azt kívántam, bárcsak felnyithatnám az ereimet, és a csatornába folyathatnám az átkozott vérét a testemből.

kedve szerint alakítja az őt körülvevő világot, az egyetlen kivétel én vagyok. a baj csak az, hogy mindig fekete-fehérben látja a dolgokat. szigorú erkölcsi rend alapján sorolja be a körülötte lévő embereket. azt pedig, hogy mi fekete és mi fehér, azt ő döntötte el. Egy ilyen embert nem lehet félelem nélkül szeretni, sőt talán még egy kis gyűlölet nélkül se.

a jéghideg felismerés, hogy útközben elhagytad a céljaidat, és mire az út végére érsz elfelejted ki vagy.


AND I'LL DO IT AGAIN FUCK YEAH!!!!!!!!!!!!

Gyönyörű az úttalan rengeteg,
Ujjong lelkem a parton egyedül;
Egy társaság van, hol nem szenvedek,
A mély tenger, hol az ár hegedül:
Embert meg nem vetek,
De a természethez vagyok hű...

"There is a pleasure in the woods:
There is a rapture on the lonely shore:
There is society, where none intrudes.
By the deep sea, and music in its roar:
I love not man the less, but Nature more..."             Lord Byron

legszivesebben kitorolnem ezt a napot.. megnyomnam a 'delete' gombot es az egesz kezdodne elorol onnan, hogy felkelek... de kozben egy belso hang folyamatosan azt duruzsolja a fulembe, holnap lathatod, holnap lathatod, holnap lathatod, holnap....... barcsak igy enne.

nem akartam latni, es megis akartam.. barmi masnal jobban. szegyellem, de moccanni se birtam.. csak alltam es neztem.
ezutan hazaindultam. testemnek minden egyes izma fajt. a kezem, a gyomrom, a fejem luktetett es egett, legalabb felmazsanak ereztem a nyakamon. megse ez volt a baj. a belso hang azt mondta: nem vagy eleg jo. egyszeruen nem felelsz meg.

arra gondolok, hogy miert kell egy ilyenen egyaltalan keresztulmenni. miert nem visznek be az erdobe es lonek le, amig meg van bennem valami ertekes? arra is gondolok, hogy mi vegre fedezi fel mindenki az onbecsules legalabb egy szikrajat onmagaban. meg a gyilkos is, vagy a tolvaj, kutya, hangya mindegyik kepes felemelni a fejet es tovabbmenni. en nem.

emlékszel még? emlékszel rá? sirtam. te akkor azt mondtad. ugy viselted a hajad.. fölemeltel es én éreztem milyen erős vagy.
emlékszel mikor még ismerkedtünk és felhivtál telefonon? mindenre emlékszek abból az időből.. emlékszel? emlékszem. emlékszem ahogy néztél rám azokkal a nagy szemeiddel és a sima homlokod se változott. öt hat kilométer távolságban nem volt senki, a világon nem láttam senkit, csak téged. vártam hogy csörögjon a telefon.. mi mindig kettőt csengettünk, emlékszel? két csengetés.. és te voltál az. aztán a hangod, milyen furcsa volt először hallani telefonba a hangod, milyen csodálatos volt, mindig Csodálatos.

i picked you out of a crowd and talked to you. said i like your shoes, you said thanks can i follow you? so it's up the stairs and out of view, no prying eyes i poured some wine. i asked your name, you asked the time...
it's 2 am, the club is closed we're up the block. your hands on me, i'm pressing hard against your jeans. your tongue is in my mouth trying to keep the words from coming out.
who else may have been you before..

I want a lover I don't have to love, I want a girl who's too sad to give a fuck.

where's the kid with the chemicals? i thought he said to meet me here but i'm not sure. i got the money if you got the time. you said it feels good i said i'll give it a try... 

then my mind went dark.. we both forgot where your car was parked. so let's just take the train. i'll meet up with the band in the morning.

I want a lover I don't have to love, I want a boy who's so drunk he doesn't talk.

bad actors and bad habits, some sad singers they just play tragic and the phone's ringing and the van's leaving but let's just keep touching... i got a hunger and i can't seem to get full. i need some meaning i can memorize, the kind i have always seems to slip my mind But You.........
You write such pretty words, but you know honey life's no storybook , love is an excuse to get hurt and to hurt.

'Do you like hurt?'
           - 'I do, I DO!'
'Then hurt me..' 

'hát... lefeküdtünk'

ezt hallva, bár lépkedtem tovább, és a lábam alattam csak vitt előre, a talpam biztosan fogta a talajt. a testem azt élte át, hogy leolvad a mélybe, alámerül valami puhába, a semmibe - hirtelen olyan kietlenné váltak az utcák, a járókelők vadállatok, a lámpák olyan fölöslegesek, kár volt megvilágítaniuk ezt a... ezt a rohadt világot.

a macskakövön jártunk, amikor elmondta , nekem (lokomotív módjára) koncentrálnom kellett, hogy vissza tudjak lépni a járdára, rá se néztem - végignéztem az utcán, és gondoltam, gyorsan lelépek, ahogy a múltkor is tettem - de nem léptem le - csak azt mondtam 'nem akarok élni ebben a bestiális világban' - de olyan halkan, hogy alig hallhatta, és ha egyáltalán meghallotta, akkor se fűzött hozzá semmit, hallgatott..  aztán kibökött még néhány szót, de szaggatottan, dadogva beszélt - közben azért mindketten haladtunk előre... 

lágy napsütés, virágok, itt vagyok én, megyek végig az utcán, és arra gondolok, hogy engedhettem meg magamnak hogy bármikor is unatkozzak. miért próbáltam őrjöngéssel kárpótolni magam, mindenféle trükkel, amit az emberek azért vetnek be, mert semmit nem akarnak kevésbé, mint komolyan felfogni azt, ami van, pedig az rettentő sok, inkább társadalmi kérdéseken törik a fejüket, dühödten, meg - szintén dühödt - élvezeteken, olyan társadalmi problémákon, mint amilyen nekem a faji kérdés. nincs semmi értelme, a végén pedig éreztem, hogy a nagy önbizalom meg az aranyló reggel előbb-utóbb elillan, már kezd is elillani - az egész életemet olyanná tehettem volna, mint aznap reggel, egyedül a tiszta megértés, az élni és továbbélni akarás alapján, uramisten.. ez volt a legszebb, ami valaha is történt velem - közben pedig színtiszta aljasság...

Once upon a time, there was a Candy and Dan... Things were very hot that year... All the wax was melting on the trees... He would climb balconies, climb everywhere. Do anything for her... Oh Danny boy. Thousands of birds. The tiniest birds adorned her hair... Everything was golden... One night the bed caught fire... He was handsome, and a very good criminal... We lived on sunlight and chocolate bars... It was the afternoon of extravagant delight... Danny, the Daredevil... Candy went missing... The day's last rays of sunshine cruise like sharks..."I wanna try it your way this time!" You came into my life really fast, and I liked it. We squelched in the mud of our joy. I was wet thighed with the surrender... Then there was a gap in things... And the whole earth tilted... This is the business. This is what we're after. With you inside me... Comes the hatch of death... And you were high high so fucking high and ----------

Uraim, ez a Harcosok Klubja!
A Klubja első szabálya: senkinek egy szót se a klubról.
A Klub kettes számú szabálya: senkinek egy kurva szót se erről a klubról.
A Klub harmadik szabálya: ha az egyik fél feladja, vagy harcképtelenné válik, a bunyónak vége.
Negyedik szabály: a küzdelem kétszemélyes.
Ötödik szabály: egyszerre egy bunyó zajlik.
Hatodik szabály: ing és cipő nélkül küzdünk.
Hetedik szabály: minden küzdelem addig tart, ameddig tart.
És végül a nyolcadik szabály: hogy ha ma este jársz itt először, bunyóznod kell.

nem akarom, hogy vége legyen, harcolok a percekért és a másodpercekért.. igyekszek minden egyes szavadat tökéletesen elraktározni magamban, nem akarom hogy kifogyj belőlük. 


mintha ezek a percek lennének azok, ezek a szavak lennének azok, amikre mindig is vágytam és szinte epekedtem értük. nem merlek magadra hagyni, félek hogy meglógnál. nem merem becsukni a szemem, mert félek hogy ez csak egy hülye álom és mire újra kinyitnám újra minden szertefoszlana...