if you don't shut your mouth you're gonna feel the floor. i don't even wanna hear you story. you better back off bitch.
20100610
próbálom élvezni a napsütést, most hogy már nem vagy.
úgy látszik, csak esőt hozol az életembe.
Bejegyezte: subterranean dátum: 22:29 0 megjegyzés
such fun.
ain't it fun when you're always on the run
ain't it fun when your friends despise what you've become
ain't it fun when you get so high, well.. that you just can't come.
ain't it fun when you know that you're gonna die young. it's such fun.
ain't it fun when you're taking care of number one
ain't it fun when you feel like you just gotta get a gun
ain't it fun when you just can't seem to find your tongue
cause you stuck it too deep into something that really stung. it's such fun. haha
well, so you come up to me and spit right in my face. i didn't even feel it. it was such a disgrace.
i punched my fist right through the glass. i didn't even feel it. it happened so fast.
such fun.
ain't it fun when you tell her she's just a cunt
ain't it fun when she splits you and leaves you on the run
well, ain't it fun when you broken up every band what you begun.
ain't it fun when you know that you're gonna die young.
SUCH FUN!
Bejegyezte: subterranean dátum: 22:07 0 megjegyzés
hátravisszalépvisszaelőrepontfaszomkivanáá.
igyekszek most minden értelmeset kicsikarni magamból. decsakannyi:
'bazze' elszakadt a húrom'
sebaj, napszemüveg fel, úgytenni mintha misem történt volna, játszani tovább. a közönség úgyse veszi észre. csak akik nagyon figyelmesen figyelnek a figyelő figyelőikkel.
olyan laza vagyok, hogy lazább már nem is lehetek. szinte szétesek.
i'm so in love with myself.
egyszó, mint száz: nagy a rohadás, gyerekek.
Bejegyezte: subterranean dátum: 21:57 0 megjegyzés
20100609
belenyugvás.
nincs más dolog, amit tehetnék.
ez nagyon nem vall rám. megijedek magamtól. elvégre én harcos vagyok basszameg.
kárhogy a szabadakaratot nem lehet befolyásolni.
Bejegyezte: subterranean dátum: 18:26 0 megjegyzés
welcome home; again
a sok negativ-, de még több pozitiv tapasztalat ellenére igyekszem visszazökkenni a valóságba, mintha épp egy álomból ébrednék fel. nem tudom eldönteni, hogy ez egy lidérces álom, vagy olyan amibe a hercegnő is békalesz.
a sok kudarcot, veszekedést és energiapocsékolást magam mögött hagytam görögországban. (talán kellett ez az út, hogy megtudjam ki is vagyok valójában, mindenképpen tanultam belőle és ezért hálás vagyok nekik, akár tettek valamit, akár nem) és már csak egy dolog számit nekem, mégpedig az hogy
végre
újra
ébren vagyok köztetek!!
Bejegyezte: subterranean dátum: 18:07 0 megjegyzés
20100603
azt kell hogy mondjam..
te aztán tényleg
átkozottul
kemény vagy
..
Bejegyezte: subterranean dátum: 22:23 0 megjegyzés
20100602
tesla
http://www.youtube.com/watch?v=U5wtz9Ya9Gw
annyira a szívemből szól :')
Bejegyezte: subterranean dátum: 23:44 0 megjegyzés
fekete-fehérben álmodom már nagyon régóta.
tudod, nem mindig csaptam oda, de az élő napjaim már elmúltak. azon gondolkodom, hol rontottam el az egészet. ebben a lyukban élek már nagyon régóta. úgy érzem, ide tartozom.
ne nevess - te lehetsz a következő. mintha nem volna semmid, amit ne akarnál elfelejteni.
azon gondolkodom, miért mentem ilyen messzire. csak ezt a sárkányt kergettem a ház körül, pedig nincs autóm. szóval most azt mondod ez a lelkem gyengesége. igen, mielőtt leírnál jobb, ha körülnézel azok között, akiket ismersz.
Bejegyezte: subterranean dátum: 23:00 0 megjegyzés
erős vagyok
erős vagyok
erős vagyok-
de mégis fáj
mikor teljesen egyedül vagy.
Bejegyezte: subterranean dátum: 22:58 0 megjegyzés
a kérdések feltételével az a gond, hogy az ember néha olyan válaszokat kap, amiket nem akar hallani.
igen. újra egyedül. talán én akarom hogy így legyen? talán nincs választásom? talán nem tudom? talán csak azért teszem fel magamnak ezeket a kérdéseket, hogy halljam a saját hangom?
PASIK = GOND
Bejegyezte: subterranean dátum: 22:51 0 megjegyzés
mi a fasz volt ez?!
a szerelme olyan, mint egy úszómedence, eljön a tél és semmi hasznát nem veszed;
a szerelme olyan, mint egy öngyilkosság, elveszted a hited és elveszi az életed;
a szerelme olyan, mint egy körhinta, körbe-körbe forgat, majd kiüt;
a szerelme olyan, mint az olcsó alkohol, eljön a reggel és semmire nem emlékszel;
a szerelme olyan, mint egy álnok macska, először barátságos, de később nevet rajtad, először édes, aztán elállítja a lélegzeted;
a szerelme olyan, mint a csillagok odafönt, vezetniük kéne, mégis magadra hagynak;
a szerelme olyan, mint Jézus Krisztus, nem számít mennyire hiszel,
úgyis a kereszten végzed majd!
Bejegyezte: subterranean dátum: 22:35 0 megjegyzés
gonosz kicsi arcok. itt ülök a sötétben.. hagyom, hogy az őrületem elszaladjon . gonosz kis arcok bámulnak rám, a végzetemről dalolnak. tudom hogy nem valódiak; és tudom hogy nem vagyok őrült. mert ha őrült lennék, akkor mindegyiknek nevet adnék.
Bejegyezte: subterranean dátum: 22:28 0 megjegyzés
20100528
miután..
előfordult már veled, hogy megszóltak pusztán azért, mert túl hangosan hallgattál zenét? hogy lehet egy ilyen csodálatos dologtól bedühödni ? ha egy jó lemezt hallgatsz otthon és jön a szaros seggű szomszéd, hogy nem hallja tőled a tévét, akkor miért a te zenédnek kell megsínylenie azt, hogy ő bámulhassa a tévéjét? a szomszéd bekaphatja!
a zenét cenzúrázzák! a dalszöveg nem tartalmazhat olyan szavakat, mint 'szar', 'húgy', 'bazdmeg' vagy 'fiszem-faszom belebaszom' - legalábbis akkor nem ha azt akarod, hogy a számot játsszák a rádiók, és árulják a boltokban. vannak tiltott dolgok. ha azt akarod, hogy a tévé leadja a videódat, nem viselhetsz bizonyos tipusú ruhákat, nem mutathatsz fegyvereket vagy hullazsákokat. ennyire veszélyes dolog a zene? veszélyesebb, mint a halál, a gyilkosság, az öngyilkosság, a nemi erőszak, ami a tévéből, a filmekből ömlik ránk, szünet nélkül, folyamatosan? rajta, írj egy kis dalt ezekről a témákról, és meglátod, egyetlen rádió sem fogja lejátszani. még az otthoni cuccodon se hallgathatod meg, mert jönnek a szomszédok, hogy hé, kibaszott hangos! nagyon nagy erő van ám a zenében, de ez így van jól. másképp nem is érdekelne. az emberek? seggfejek. a zene? az nem..
Bejegyezte: subterranean dátum: 10:40 0 megjegyzés
Veronika meg akar halni: egyik legjobb könyv, amit olvastam. az átlagos gondolkodású emberek a címről itélnek, és azt hiszik, ez biztos egy elborult könyv. de tudod, hogy engem naggyából az elborult, beteg dolgok érdekelnek. hiányoztok. annyi minden történt velem az elmúlt (?) 2 napban. teljesen elvesztettem az időérzékemet. elgondokodtam, hogy leírjam-e azokat a dolgokat, amiket átéltem, vagy ne.. szóban talán nagyobb hatással lesznek rátok.
Bejegyezte: subterranean dátum: 9:37 0 megjegyzés
20100526
welcome
végre megérkeztünk. ha azt mondom, hogy az út szörnyű volt akkor enyhén fejeztem ki magam. először is: az út teljes egészében
az ölemben tartottam a gitáromat, mint valami kisgyereket. a csomagtartóba nem mertem berakni, mert túlságosan nagy érték - legalábbis számomra
- ahhoz, hogy ráessen valami és összetörjem. kicsit úgy éreztem magam, mint egy csöves narkós, akinek csak a gitárja van.
31 órája semmit sem aludtam. nappal még valahogy elvoltam a buszon, a többiek(2 lány, 1 fiú. róluk majd később.) szórakoztattak a hülyeségeikkel, de éjszaka, mikor mindenki aludt
nem tudtam mit csinálni. egész éjjel a teliholdat bámultam.. végig ott volt velünk. igazán felemelő érzés volt, mintha figyelne minket.
és kicsit olyan érzésem volt, mintha vigyázna ránk. ez lehet, hogy csak a velvet underground heroin című számának a hatása volt. egész éjszaka azt hallgattam.
nagyon megszerettem a számot, meg úgy az egész bandát. nem tudom milyen kategóriába sorolni őket, van benne valamiféle összevisszaság, de ez csak még dögösebbé teszi a zenéjüket.
lehet, hogy egy normális ember számára ez 'zaj', de a magamfajta elbaszott személyeknek ez maga a megváltás. komolyan, hallgassátok meg! rávagyok kattanva, ennyi.
de gondolom most kurvára nem a zenéről akarok írni, szóval képzeljetek oda egy nagy zárójelet.
éjszaka, mikor nem tud mit csinálni az ember, elkezd mindenféléről gondolkodni, például: milyen jó lett volna repülővel jönni.
beindult a fantáziám és hirtelen egy repülőgépen találtam magamat.
amikor az ember egy repülőn ül 12 000 m magasan a levegőben, kinéz az ablakon, a jövőjén tűnődik és azon, hogy az mennyire fényesnek látszik,
vagy csak nézi, amint az esőcseppeket különböző alakúra préseli a levegő 650 km/h-s sebességnél, nos, az élet szépnek tűnik.
Minden biztonságosnak tűnik, az öv becsatolva, az ember hátradőlhet.Aztán az oxigénmaszkok leesnek, a repülő megremeg, és rázkódni kezd.
Mindenki kiabálni kezd, a csecsemőkből kitör a sírás, és épp időben kezdenek el imádkozni az emberek a közelgő bejelentés előtt, miszerint le fogunk zuhanni.
Abban a pillanatban, ahogy az ember élete lepereg a szeme előtt, hallja önmagát, amint azt mondja: 'Istenem, ha ezen átsegítesz,
akkor soha többé nem [hazugság helye].' És akkor a repülő orra fölemelkedik és a kapitány bemondja: 'Hűűű, ez közel volt, emberek.
Rendben vagyunk, harminc percen belül leszállunk, mindnyájan biztonságban vagyunk.. elnézést, ha valaki megijedt.'
Baaaaaaazdmeg. Most így belegondolva mégis.. csak jobb, hogy legalább földön vagyunk és nem a levegőben.
Az útról még annyit, hogy el voltam különítve a családomtól, mert fullra tele volt a felsőszint, és valakinek lent kellett aludnia.
Apa felajánlotta, hogy majd ő elül, de amikor ránéztem a társaságra, azt mondtam: inkább megyek én. Végülis 2 csaj és egy srác mellé kerültem.
Az elején eléggé.. hát, az igazat megvallva feszélyeztetetten éreztem magam, mivel úgytűnt ők már nagyon nagy haverok voltak.
Olyan furcsa stílussal beszéltek, pedig debreceniek voltak. Nem is értettem az elején, csak keveset. Aztán elkezdtünk beszélgetni, kicsit oldódott a hangulat.
A végére már olyannyira feloldódott, hogy egymás hegyén-hátán feküdtünk. Az izzadt testünk csak úgy ragadt a másikéhoz, de minket még az emberszag se érdekelt.
Vicces volt. Igazán... családias. haha
Az éjszakáról már beszéltem, olyan 5 körül a határnál felkeltettek mindenkit, onnantól kezdve nem aludtunk vissza. Nemmintha addig aludtunk volna valamit.
Csak feküdtünk egymáson.. tényleg NAGGYON poénos volt. Csak egy baj volt ezzel a grouppie-s felállással. Valamelyik nagyon nyomta a hugyhólyagomat..márpedig több mint 25 óra hugyozás nélkül
KEMÉNYdolog. 6 óra fele megemlítettük, hogy mindnyájunkra ráférne egy fogmosás, de egyikünk sem moccant meg. Kekszmaradványokat ettünk meg efféle szarokat.
Nagyon éhes voltam banyek, és az volt a gáz, hogy a többieknek is elfogyott a kajájuk, úgyhogy faszául elkezdtünk a többi utastól kérni, akik persze nagylelküen felajánlották a kajájukat.
Most valahogy már nem érzem azt, amit félórával ezelőtt: undorodom az emberektől. Ja.. jófejek.
A hely is kurvajó. Na most megyek egy kis random éjszakai röpizésre. Kajak csak a vizipipa hiányzik. Faszaaaaa.. majd jelentkezem. bye
Bejegyezte: subterranean dátum: 7:14 0 megjegyzés
20100521
mindenki rongybabává változott és varrótűk vannak a szájukban, és gyűlölnek engem, de nem érdekel, mert nálam van a kés!! Ahahahahahahahaha!!!
Bejegyezte: subterranean dátum: 22:50 0 megjegyzés
she puts her best
minden amit gondoltam magamról, az most megkérdőjeleződött bennem. semmi sem tesz boldoggá. olyan reményvesztett az egész faszság. mit gondoltam én? mit gondol magáról ő? nem fogok sirni, nem fogok panaszkodni. - inkább szétverem azt a mocskos pofáját.
tudod, néha, ha nem ismerném jobban.. azt hinném, hogy meg akar ölni. de ez nem egy háború vagy egy pankrátormeccs. itt az egyedüli ellenséged te magad vagy a gondolataiddal együtt. arra gondolok, mi lett volna ha nem ismerlek meg. semmi..
nem vagyok képes arra, hogy ezt végigjátszam. úgyhogy elköszönök tőled.
Örülök, hogy megismerhettelek. - Igazán, tényleg egy élmény voltál.
És most tényleg pont van a végén. http://www.youtube.com/watch?v=PK4DeMYtumc egyszerűen szenzációs ez a szám.
Bejegyezte: subterranean dátum: 20:22 0 megjegyzés
20100518
insomnia
12:30: 'túlsokáig vártunk arra, hogy végül végignézzük, ahogy darabokra hullik az egész szar. ujraépiteni nem tudom, kevés vagyok hozzá. lehet nem is tenném meg mégegyszer. megspórolnék vele egy csomó időt, energiát, de legfőképpen fájdalmat. '
1 am: 'nem, ez nem lehet igaz. ez biztos, hogy nem a valóság, biztos hogy csak álmodom.. igen. csak nyugi, szépen átvészeljük ezt, hogy végül visszatérjek a valóságba, ami sokkal de sokkal kellemesebb.'
1:30 am: 'ezt kurvára nem hiszem el. ilyen nem történhet velem mégegyszer. tehetetlen vagyok már megint. ha tehetném foggal-körömmel harcolnék érte, hiszen ő hozzám tartozik. na jó, ez nem teljesen igaz. sose volt és sose lesz az enyém. nem is lelném benne igazán örömömet.'
2 am: 'csak igy tovább.. jó lesz. csak gondolj rá. ha megvan, magad elé képzelted, akkor mostmár sima ügy elaludni. kapaszkodj belé!'
2:30 am: 'ezaz.. már látom is. közeledik felém. már távolról felismerem bohém stilusáról, járásáról.. de azt a bizonyosat most nem emlitem. igen, már közel van. engem néz, de valahogy üres a tekintete. épp veszem a levegőt, hogy köszönjek neki, de akkor.. elfordul. továbbmegy. én megrökönyödve tátogok egy 'sziá'-t. ezt nem teheted meg velem. te .. hülye.'
3 am: 'most valahogy jobb mégis a valóságban lenni, de már nem nagyon tudok különbséget tenni az álomvilág és a realitás között. megszüntem gondolkodni.. ugyan, mit érek vele? nem látok a fejébe. csak könnyesen mered a szemem a sötétségbe. magam elé képzelek kis figurákat, amiket a szememmel követek addig, amig el nem alszok.. talán jobb, most nem gondolni semmire.'
5 am: azt hiszem értelmetlen alvással próbálkozni, hiszen semmi sincs rendben, semmi se a régi. semmi értelme újra elaludni.'
we've waited far too long to watch it all crash and fall through. so when you feel like shit u gotta keep on pushin'. if u saw the world through my eyes then you wouldn't feel so high rise. it's time to take a change, you gotta sit back and hold tight. there's forces working in our heads but we don't understand them, i need a map to find my way all the time. there's curses lurking in our heads but we don't want to find it. we need to come back down and face what we've become.
the more i think the more i wish i'd pushed stop then hit rewind, what i would give to have a day back then when no one really cares, i remember when we all used to kick back, and take days off school, so many times i've smiled, many times i cried but never did we try, because there's forces working in our heads but we don't understand them, i need a map to find my way all the time. there's curses lurking in our heads but we don't want to find it. we need to come back down and face what we've become.
BULLET
FOR
MY
VALENTINE
Bejegyezte: subterranean dátum: 20:59 0 megjegyzés
feels like they eye me.
kicsit olyan, mintha elzárkóznék a külvilágtól, hogy ne lássam, ahogy mások szenvednek. de amint kipillantok a valóságba a képzeletbeli kulcslyukon rögtön elszörnyedek és inkább visszamegyek.
3 gyermekes anyuka, nem több 18nál, reggel 7kor iskolába indul, hogy megszerezze legalább az érettségit. a gyerekek apja legalább velük van, ez még egy jobbik eset. nah de itt a leszállás ideje, a kicsiknek ideje bölcsibe-oviba menniük. a legkisebb kislány, olyan másfél éves forma, sirva kiállt az anyja után.. aztán bezáródik az ajtó. az anyuka egy könnycseppet elhullajtva ül le.
abban a pillanatban az élettől is elment a kedvem. az üvegfal mögött ültem, és bámultam. mást nem nagyon tudtam tenni. a tehetetlenség megfojt, pedig annyi ilyensorsú ember van. inkább nem veszek tudomást róla, úgy teszek, mintha nem is láttam volna ezt, csak a képzeletem szüleménye.. just like the time.
megvetem magam, amiért mindenem megvan. megvetem magam, amiért félek változtatni. megvetem magam és kész.
Bejegyezte: subterranean dátum: 20:26 0 megjegyzés
